Kertészmérnök 26. (1984)
1984 / 1. szám
Dr. Geday Gusztáv 1959. februárjában jelent meg a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán a "Kertészhiradó " első száma. A 400 példányú "stencilezett" lapot Tóth Mihály és Tamási János szerkesztették. "Célunk, szándékaink" című vezércikkben intézményünk vezetői indokolták a lap szükségességét és feladatát. Az akkori Főiskolán folyó életben tapasztalhatták, hogy a sokfelé ágazó munkák között nem mindig elég szoros a kapcsolat. "A legnagyobb kezdeményezések nem nyernek elég nyilvánosságot. Nemes célú erőfeszítések lehetnének eredményesebbek, ha nem elszigetelten, vagy csak a személyes érintkezés lehetőségei által megszabott szűk körben folynának le, hanem a szélesebb nyilvánosság érdeklődése, hozzászólása sarkallná és segítené a törekvéseket. Közös célú munkánkat, hivatásunk teljesebb betöltését segítené, ha közvetlen és rendszeres gyakori értesülést szereznénk mindannyian mindenről, ami Főiskolánkon készül, vagy történik; munkahelyünkön, ahol a nap 24 órájának felét, harmadát töltjük. A hasznos tájékoztatáson túl lapunknak iránymutatónak kell lennie. A falakon belüli élet nem önmagában van s nem önmagáért van. Nem is személyes önmagunkért csupán, hanem magasabb célok, átfogó szempontok kell, hogy indítsák minden cselekvésünket. Nemzedékünk nagy történelmi feladatában, a szocializmus építésében nekünk is megvan e helyen a meghatározott szerepünk. Népünk javáért, mindnyájunk jobb jövőjéért folyó küzdelmes munkában a szocialista mezőgazdaság, kertészet, szőlészet megteremtéséért kell nekünk szívvel-lélekkel részt vállalnunk, e termelési ágak irányítására, vezetésére, politikailag tisztán látó, szakmailag jól felkészült, lelkes, munkás, ha kell áldozatot is vállaló mérnököket adni, akik minden erejükkel közreműködni készek, hogy szakterületükön a fejlődés biztosan előretörjön a Pártunk által kijelölt helyes útán. A jövő szocialista gazdaságának ilyen munkásait kiképezni , szocialista hazafiakká nevelni, e nevelést lehetővé tenni, önmagunkat ilyen munkára alkalmassá nevelni; ez az a feladat, amit e lapok olvasóinak be kell tölteni. Ehhez, ennek jobb teljesítéséhez kívánunk e lapokkal segítséget adni, kezdeményezéssel, tanáccsal, a problémák feltárásával, bírálattal és önvizsgálattal, eszmecsere, vita útján, kölcsönös tájékoztatásra épülő szorosabb együttműködések életrehívásával, egységes felfogás, nézetek kialakításával. E lapokat magunk írjuk magunk számára. Szeretnék, ha mindenkihez eljutna, mindenkit megnyerne, meggyőzne, ha közvéleményt formálna nemes célok érdekében. Szeretnék, ha Főiskolánk minden dolgozója és hallgatója, valóban a sajátjának érezné a "Kertész Híradó "-t, hűséges olvasója, s adandó alkalommal írója is lenne". Kísérjük figyelemmel, hogy ez a nemes célkitűzés az elmúlt negyedszázad folyamán, mi módon valósult meg. A lap első példányát forgatva a cikkek témája, tartalma ismerős, akár a ma olvasójának is szólhatna: a gyakorlati oktatás kérdését, a tudományos diákkörök munkáját, az ideológiai oktatás helyzetét, a kulturális, a sport munkát taglalja, természetesen figyelemmel van a nemzetközi kapcsolatokra is /pl.: Kertész szemmel Koreában/. De nemcsak az írások tartalma, de a szerzők is jó ismerősök: Terpó András, dr.Ormos Imre, dr.Tóth Tibor, Kozma Ferenc, Gyúró Ferenc. A következő számokban is megtalálható egy-egy fontos politikai évfordulóval kapcsolatos megemlékezés, majd az intézmény belső élete problémáinak felvetése, megtárgyalása, mely során az ifjúság élete mellett a szervezeti egységek oktató, kutató és nevelő tevékenysége hasonlóan terítékre kerül. Negyedszázados a „KERTÉSZMÉRNÖK” .