Kertészeti lapok 1891
1891. Május / 5. szám
138 Kisebb közlemények. Tekintve az egyesület aránylag rövid idei fennállását és ama fő körülményt, hogy szilárd anyagi alap és támasz nélkül önerejéből küzdötte fel magát kitűzött feladatának folytonos szem előtt való tartásával mostanáig, a könyvtár állapota — bár sok kívánnivalót hagy még hátra — a szakkertészet különböző ágait tekintve, az egyesület rövid fennállásához képest, bőséges irodalmi forrást nyújt. Különösen a kertészeti és vele rokonszakmájú folyóiratok nagy száma és ezeknek czélszerűen történt megválogatása már most is azon helyzetbe juttatja a szakembereket, hogy a kertészet színvonalán maradva, elméleti és gyakorlati ismereteiket a különböző irányokban elért újabb vívmányokkal folyton gyarapíthatják. Kisebb mérvben történt a fájdalom, az önálló és encyclopaedikus munkák beszerzése, de remélhető, hogy a közeljövőben kilátásba helyezett segély azon helyzetbe fogja a könyvtárt is juttatni, hogy ez irányban is a hiányok pótlásával a kellő arány létesüljön. Az egyesület könyvtárában az 1890. évvégén van 34-féle folyóirat 87 kötetben, illetve évfolyamban; ezekből: magyar nyelvű 7 német nyelvű 23 franczia nyelvű 3 angol nyelvű 1 Ezen 34-féle folyóiratból beérkezett: előfizetések útján 25 cserepéldányként 8 ingyenpéldány 1 önálló munka van 33-féle, 36 kötetben; ezekből : vétel útján érkezett 30 kötet, ajándékképen 6 . Ezek szerint tehát az egyesület könyvtára 1890. deczember 31-ikén állott: 67 önálló munka és folyóiratból, a kötetek, illetve évfolyamok összes száma 123. A közgyűlés a jelentést örvendetes tudomásul vette s a könyvtárnoknak köszönetet szavazott a rendezésért. Végül az alapszabályok szerint kisorsolt tíz választmányi tagnak helyét töltötte be a közgyűlés,újból megválasztatván budapesti tagokat a következőket: Fuchs Emil, Kodolányi Antal, Molnár István, Nonn János, Rakovszky Géza, Schneider Aladár dr., Türsch Nándor ; vidéki tagok lettek: Borsos Ferencz, Hatos János és Forstinger Ernő. Ezzel a közgyűlés véget ért. * A közgyűlés után lakomára gyűltek egybe a tagok, amelyen az első felköszöntőt Emich Gusztáv országgyűlési képviselő, az egylet elnöke mondotta, éltetve a királyt, az egylet nagylelkű pártfogóját, akinek bőkezűségéből nyerte az egylet az idén is a kiállítási első díjat, éltetve a királyasszonyt és az uralkodó fenséges családját. Schnierer Aladár József főherczegre és családjára ürítette poharát. Nagy ováczió tárgya volt Emich Gusztáv, az egylet ifj elnöke. Először dr. Schnierer Aladár hangsúlyozta nagy érdemeit az egylet felvirágzása körül, majd Imre Lajos utalt arra, hogy a közéletnek még számos terén találkozunk Emich Gusztáv fáradhatatlan és sikeres tevékenységével. Ugyancsak dr. Schnierer Aladár köszöntötte föl báró Révay Gyulát, az egyesület első alelnökét, Mágócsi Dietz Sándor a kiállítókat és rendezőket, Benes János és Schilberszky a hölgybizottságot, Emich Gusztáv a sajtót köszöntötte föl, amely utóbbi nevében Farkas Izidor mondott köszönetet a figyelemért. Végül Schnierer Aladár humoros modorban, fekete kávéval kezében, éltette Fekete József egyet, főkertészt, Maximovicz Károly Jánost. Nagy veszteség érte ez év elején úgy a botanikai tudományok mívelőit, valamint a szakkertészet híveit, mert egyik kiváló tehetségű, bo tapasztalatú és alapos kutató szellem továbbműködését akasztotta meg a halál Maximovicz személyében. Maximovicz Károly János 1827. évi november 23-án Tulán született. — Ivorán került Pétervárra, hol egy német lutheránus gymnáziumot, a Szt-Anna-iskolát látogatta. 1845-től 1849-ig Dorpatban a természettudományokat hallgatta. 1850-ben az ottani növénykertnél, mint igazgatói segéd nyert alkalmazást, mely állásában 1852-ig működött. Ezután a pétervári császári növénykert conservatorává neveztetett ki. 1853-ban a »Diana« fregatton egy a földkörülhajózási espeditíóval, mint botanikus küldetett ki, hogy a pétervári növénykert számára élő növényeket gyűjtsön.