Kertészeti szemle 1934 - 6. évfolyam
1934. július / 7. szám
AZ ÚJ TABÁN KERTJEI 215 AZ ÚJ TABÁN KERTJEI Írta : Ormos Imre Budapest városrendezési problémái közül a Tabán kérdése áll napjainkban az érdeklődés középpontjában. Ez a városrész még néhány hónappal ezelőtt az érintetlen múltat képviselte a főváros szívében. Ma még alig csillapodtak le a hullámok, amelyek a rendezési tervek elkészítésére irányuló, a pályázat előtt és után izgalomban tartották nemcsak a szakembereket, hanem — egy általánosan kedvelt városnegyedről lévén szó — a napisajtó információi révén a közönség szélesebb rétegeit is. Bár a pályázat során a tervezési munkák előterében még nem állottak kertművészeti problémák megoldásai, mégis célszerűnek látszik, hogy az ismertté vált pályázati tervek alapján e városrész rendezésének kertművészeti problémáit megvilágítsuk, annál is inkább, mert a most felbukkant ötletek alapján megalkotandó végleges rendezési tervek fogják a későbbi idők kertépítői munkájának irányát és határait megszabni. A kertész szempontjából a tervezés munkájának két részlete érdemel különös figyelmet. Az egyik, melyben a városterv készítője a közterületek zöld díszének helyét szabja ki, a másik pedig, amelyben megfelelő parcellázási terv készítésével s az egyes telektömbök beépítési módjának előírásával lehetőséget nyújt magánkertek létesítésére. Az elbírálásra került pályaterveken végigtekintve megállapíthatjuk, hogy a tervező építészek túlnyomó része nagy figyelmet fordított az építendő városrész gazdag zöld díszére. Az Attila körútnak a Szent János-tértől a Döbrentei-térig vonuló meghosszabbítási szakaszán — ami a megoldások egyik gerince volt — számos terven látunk fasorokat, parksávot, amely megoldás nagyszerű és rendkívül hatásos utcaképet eredményezne. Ezen főútvonalnak kiszélesedési pontjai is (Horvátkert, Szent János-tér, Palota-tér stb.) a fölmerült építészeti megoldások révén szép és változatos kertművészeti kiképzésekre nyújtanának alkalmat. Feltűnést kelt az a terv, amely a Dunával párhuzamosan s attól csak egy telektömbsorral elzárt 70—100 m széles parksáv létesítését ajánlja és a Döbrentei-téren ma is meglevő kis parktól kiindulva, a Horvát-kerten és az utána következő háztömbök helyén átnyúlva, a Vérmezővel létesítene közvetlen kertes összeköttetést. Bármily impozáns és szép kertészeti kiképzésre nyújtana is ez lehetőséget, az adott viszonyok közt mégis túlzónak kell tartanunk úgy ezt az ajánlatot, mint azt a nagyvonalúságával díjat is nyert tervet, amely 2