Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1875

I. A szepesi szászok bevándorlásáról. Czélom lévén a szepesi szászok bevándorlásáról értekezni, nem tűzhetem ki magamnak feladatul egyúttal Szepesmegye 11 Géza előtti történetének és a történettel egyeztethető, vagy attól eltérő régi hagyományainak tüzetes tárgyalását is. — Az ide költözött német gyarmatosok történetét megelőző eseménygazdag korszakot és az ezen korszakból fennmaradt hagyományokat csak annyiban érinthetem, mennyiben e szűk keretű értekezés mintegy hátterét képezik. Megjegyzem egyébiránt, hogy e hagyományok egyes részeit 12 év előtt tárgyaltam s igénytelen tárgyalásom hazánk nagy köl­tője Arany János elismerésével találkozván, „A szepességiek két hunmondája“ czim alatt a „Koszorú“-ban tétetett közzé. *) Honnan ered Szepesmegye elnevezése, arra nézve semmi bizonyost nem találunk a régibb okmányokban. Béla névtelen jegyzője ismeri ugyan a „mentes tatur“ (­ Tátra), de nem emlékezik meg „Scepus“ról. Későbbi irók sok­féleképen magyarázzák Szepesmegye nevének eredetét. Bél Mátyás és Fröhlich Dániel a gepidáktól származtatják (Gepusium, Sepusia , Szepesség). Genersieh Keresztély pedig a gót „Sepigis, sepis“-ből (m oly vidék, melyet a hóval borított hegyek vesznek körül) szár­maztatja a Szepesség elnevezését, mely magyarázatok sokkal több alapossággal bírnak, mint másoknak latin-szláv „Justitia Zip“-je­­ az adó, a bér behajtása. II. Géza uralkodása alatt (1141—1161) történt az, hogy Alsó­id­ém­e­tországból behívott gyarmatosok Erdélyben és Szepességen települtek meg, kiket a régi okmányok felváltva „teuton és szász­vendégeknek“ (hospites teutonicos et saxones) neveznek. A szász nevezet csakhamar kiszorítván a teuton nevet, a II. Géza után beván­ *) 1. „Koszorú“ 1864 másod­évi f. másod f. é. 546. és 568. 1.1

Next