Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1939
HORTHY MIKLÓS: 1920-1940. Március a magyarság életében a szabadság és nemzeti függetlenség szent hónapja. A szabadság hónapjának ezidei első napja jubileumot hozott számunkra, egy férfiú államfői munkásságának két évtizedes fordulóját. Azét a férfiúét, akit a magyar nemzetgyűlés 1920. március 1-én Magyarország kormányzójává választott. Bátran merem állítani, hogy a magyar történelemben nincs még senki, aki a haza szolgálatában pusztán erkölcsi eszközökkel olyan nagymérvű szervezői és építő munkát végzett volna, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós. Kormányzónk családi címerében van egy vaskar, amely zöld halmon könyököl és kezében három búzakalászt tart. Mélyértelmű szimbóluma ez a húsz esztendős kományzói munkásságnak! A magyar nemzet életereje sűrűsödik össze a vasmarokban, hisz kormányzónk a nemzeti egység legerősebb pillére, a magyar katona eszményképe. Szent István birodalmának minden polgára benne látja a szebb jövő zálogát. Személyes jelenléte mindenkor bizalmat önt a magyar emberbe. Ezt éreztük 1921 tavaszán, amikor először járt Keszthelyen is a Magyar Helikon itteni berkében — az egybegyűlt Múzsa nemzedék élén — Zrínyi Miklós tiszteletére fát ültetett. Ezt éreztük abban a gyászmenetben, amelyben kormányzónk Festetics Taszilónak, a bőkezű magyar főúrnak adta meg a végtisztességet. Ezek a húrok zendültek meg lelkünkben, amikor a keszthelyi cserkészek körében időzött a gödöllői jamboreen. Felejthetetlen percek voltak! S ezt érezzük, amikor pihenés után vágyakozva Keszthelyt, az ősi Georgikon városát felkeresi, hogy a balatonmenti árnyas erdőkben a vadászat örömei közt feledje a súlyos gondokat, amelyek felelősségteljes hivatalával járnak. Főméltóságú Urunk délceg termete, katonás tekintete, kedves egyénisége mindenkor hamisítatlan magyar úriasságával hatott ránk. Valahányszor közöttünk járt, éreztük, hogy a Gondviselés ajándékozott meg Vele bennünket, hiszeneki köszönhetjük, hogy a trianoni békediktátum után nemzetünk nem sorvadt el. Az ünneplést kormányzói jubileuma alkalmával elhárította magától, de szándékával nem jutottunk ellentétbe, amikor az iskola falai közt megemlékeztünk róla. A jubileumi nap szentmiseáldozatában arra kértük a magyarok Istenét, hogy védelmező kezét terjessze ki fennkölt személyére és hűséges népére, s hogy csepegtessen a nemzet minden fiának szívébe megértést, hogy mindig keressük, ami összetart és kerüljük, ami szétválaszt.