Kincses Kalendárium, 1953

Petőfi Sándor: A tél halála

Írta: PETŐFI SÁNDOR Durva zsarnok, Jégszíves tél, Készülj... készülj, a halálra ! Jármodat megúnta a föld És ledobja vahibára , Szabadság lesz, ím az ég Is Ide szegődött a földhöz, Fegyvertárából, a napból, Tűznyilakkal rád lövöldöz. Meg fogsz halni, vad, lktor tél ! Addig él csak minden zsarnok, Míg magok alattvalói Szabadságot nem akarnak ; Hogyha egyszer a raboknak Akaratja ki van mondva, Összeomlik börtön és lánc, S elenyészik hire, hamva. ПагсоИ, harcolj, föld a téllel, Ne félj, megbízod, levágod S szabadságodat kivívod, Tavasz a te szabadságod. Kijön, eljön a szép tavasz,­­S hoz virágokat kebledre, És szivárványt diadalmi koszorúnak a fejedre ! Nézd, amelynek rabja voltál, A tél maga érzi vesztét, Dúlt arcán, megtört szeméből Sűrű könnyek omlanak szét. Hah, ki eddig csupa jég volt, Most hogy olvad, mily gyáván hal! Nem csoda, hiszen testvér a Gyávaság a zsarnoksággal.

Next