Kincses Kalendárium, 1975

Mesék és tények a cigányok származásáról

Mesék és tények a cigányok származásáról Nincs még egy nép a világon, amelynek származásáról annyi legenda született volna, mint a cigányokéról. A tudomány irta már egyértelműen Indiát tartja származási helyüknek, de évszázadokon keresztül a legváltozatosabb föltevések keringtek róluk. Volt idő, amikor egyiptomiaknak tartották és nemcsak tartották, ne­vezték is a cigányokat. Angolul máig „gipsy” a nevük, az „egyp­­sien”­­ egyiptomi szóból szárma­zóan. Orosz területen jegyeztek föl egy mesét, amely szerint eredetü­ket az egyiptomi fáraók hadsere­géig lehet visszavezetni. Amikor ugyanis Mózes zsidó népe száraz lábbal átkelt a Vörös-tengeren, a fáraó serege fölött összecsaptak a hullámok, és az egész had halálát lelte a tengerben. Egyetlen fiatal pár maradt életben, ők a cigányok Ádámja és Évája. Az egyiptomi eredet meséjének különben a ma­gyar ..fáraó népe” kifejezésben is fönnmaradt az emléke. Az egyházias gondolkodás száza­daiban elterjedtek a bibliai szár­maztatás nézetei is. Hivatkoztak Ezékiel prófétára: „Szétszórom az egyiptomiakat a népek között”. De még inkább Mózes első könyvére: „És megbélyegző az úr Káint, hogy senki meg ne ölje, aki rátalál”. Káin dédunokája volt Lámekh, Lá­mekh pedig vett magának két fe­leséget: az egyiknek neve Háda (ADA), a másiknak neve Czilla (Csilla). És szüle Háda Jábál­. Ez volt atyja a sátorban lakóknak és a barompásztoroknak. Az ő atyja­fiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és sí­posnak. Czilla pedifil szülé Tubál­­káint, mindenféle réz- és vasszer­számok kovácsolóját. A fölsorolt mesterségekben való­ban könnyű fölismerni azokat, melyeket ősi cigányszakmáknak tarthatunk. Maguknak a cigányoknak nincs egységes eredetmondájuk, nincse­nek folyamatos történelmi hagyo­mányaik származásukról. Amit itt­­ott följegyeztek tudós kutatók, az vagy a róluk már kialakult véle­mény újramondása vagy a mese­teremtő képzelet művei. Jean-Pault Clébert Párizsban megjelent könyvében idézi Kako Chaudi (Sódi) idős cigányember el­beszélését. Eszerint Noé fia, Kaamo (Khám) gúnyolta részeg atyját, ezért üldözték őt, különösen Jáfet. Tubaio (Tubáikém­) föltalálta bronz- és vaskészítést. Utódai el­a szaporodván, föllázadtak rabszol­gasorsukból és elfoglalták Kaldit (Kaldeát). Mikor ez az ország kicsi lett nekik, vezetőik elhatározták, hogy kétfelé válnak, a nép egyik része elindul keletnek. De megjó­solták, hogy a leszármazottak egy napon majd találkoznak. Akik ke­let felé indultak, azok vitték a bár­kát, a szent könyveket, a nyelvet, a tudományt, a kovácsmesterséget. De ezek is kettészakadtak, egyik részük Indiába, a másik Egyiptom­ba ment. A Káldeában maradott a- 81

Next