Kincskereső, 1986 (13. évfolyam, 1-9. szám)
1986-03-01 / 3. szám
RÁKOSI VIKTOR Ellenség kezében (részlét) Az idő múlt, odakint sűrű áprilisi köd ereszkedett le a földre. A fogoly honvédcsoport szélén, hátát a kert kerítésének vetve tompa kétségbeesés közt ült Tomory, és azon törte a fejét, hogyan lehetne Bárdy Gazsit megmenteni. Mély csend uralkodott mindenfelé, sűrű köd szállt az udvarra, kertre, házra, sötét volt az éj. Tomory figyelt. Néha messziről az osztrák őrök elnyújtott kiáltása hallatszott. Mit csináljon, mit csináljon! Levette a sipkáját, és törölgette izzadt homlokát. Egészen forró volt a feje az erős gondolkozástól. Csak nem engedi meghalni ezt a vitéz fiút? Hisz borzasztó volna, ha egy fához kötözve agyonlőnék Bárdyt! Nem, nem, történjék bármi, ő a fogoly honvédekkel megrohanja a kivégzésre rendelt osztrákokat, és inkább essenek el mind együtt, de Bárdyt nem hagyják. Ekkor úgy tetszett neki, mintha a háta mögött valaki halkan megkopogtatta volna a kerítést. Figyelt. A kopogtatás ismétlődött. Mi lehet az? Tomory csendesen hátrafordult, és visszakopogtatott. Ekkor észrevette, hogy az egyik deszkát valaki kiveszi a helyéből. - Honvéd bácsi! - suttogott egy hang a kertből. - Ki az? - kérdé Tomory szintén fojtott hangon. - Én vagyok. Gyurka, a kisbéres, bújjék át a kertbe hamar. Tomory kitapogatta, hogy hol hiányzik a deszka, s egy szempillantás alatt átcsúszott a kertbe. Érezte, hogy egy kéz megragadja az övét, s egy hang suttogja: - Jöjjön csak utánam csendesen, honvéd bácsi! Valami harminc lépést tettek a sötétben. - Hová vezetsz? - kérdé Tomory. - Az egészet elmondom. A kastélyból mindenki elmenekült, csak én maradtam itt, hogy vigyázzon valaki. Nappal el vagyok bújva, de este előjövök, és a ház körül bujkálok, és lesem a németeket. Láttam mindent, tudom, hogy két honvédet a pincébe csuktak, és reggel agyon akarják lőni. Hát gondoltam magamban, hogy azokat ki kellene szabadítani az ellenség kezéből. - Lehet? - kérdezte Tomory szívdobogva. - Persze, hogy lehet. Azért csúsztam oda magukhoz, hogy valakit szólítsak a honvédek közül, segíteni... Van szerszáma, amivel tüzet lehet csinálni? - Van! - Akkor nem lesz nehéz. Tessék utánam jönni. A parasztfiú újra megfogta Tomory kezét, és vezette. Valami kunyhófélébe vezette. - Hol vagyunk? - A méhesben. Most segítsen ezt a hordót megfogni... itt van la... és odébb gurítani. Most pedig, honvéd bácsi, ne röstelljen négykézlábra állni és utánam mászni... Csak tapogassa meg, hogy merre mászok... - No most, vitéz úr, felállhat és csiholhat. Tomory felállt, és tüzet vert ki, a kisbéres kivett az inge ujjából egy faggyúgyertyát, és meggyújtotta. - Adj isten jó estét! - köszönt illedelmesen.