Kincskereső, 1997. (24. évfolyam, 1-9. szám)
1997-01-01 / 1-2. szám
„Semmiből egy új, más világot teremtettem.” Bolyai János levele atyjához Isten elménket bezárta a térbe. Szegény elménk e térben rab maradt: a kapzsi villámölyv, a gondolat, gyémántkorlátját még csak el sem érte. Én, boldogulván azt a madarat, ki kalitjából legalább kilátott, a semmiből alkottam új világot, mint pókhálóból sző kötélt a rab. Új törvényekkel, túl a szűk egen, új végtelent nyitottam én eszemnek: király gyanánt, túl minden képzeten kirabolván kincsét a képtelennek nevezlek, mint Istennel osztozó, vén Euklides, rab törvényhozó. Babits Mihály: BOLYAI