Kincskereső, 2002. (29. évfolyam, 1-9. szám)
2002-03-01 / 3-4. szám
...Ily körülmények között lép fel képviselőnek, szülőföldjén, édes kiskunjai között. Itt sem tagadja meg magát; hízelegni akkor sem tud, amikor a nép kegyeit akarja megnyerni. Képviselőjelölt még nem küldött olyan agitációs iratot szeretett választóinak, amilyennel a költő fordult az övéihez. „Polgártársaim és hazámfiai! Hazámfiai nemcsak mint magyarok, hanem úgyis mint kunok, mert a Kis-Kunságban születtem. Úgy hiszem, emlékeztek még arra az alacsony, köpcös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszéket árendálta, az az én apám. Nem gondolnám, hogy ötét egészeiг elfelejtették volna, mert hiszen akkor, míg itt lakott, minden becsületes ember szerette őtet közületek, minthogy a becsületes emberek szeretik egymást. De énrám nehezen fogtok emlékezni; én még gyermekkoromban elszakadtam közületek, s azóta csak nagyon ritkán juthattam ahhoz az örömhöz, hogy szülőföldemet meglátogathassam. Ennélfogva nem mervén bízvást reméltem, hogy köztetek szószólóm akad, magam vagyok kénytelen szószóló lenni magamért. Igazság szerint nem is magamért, hanem itt értetek szólok, legalább azon jó szándékból, hogy előmozdítsam a ravatokat. ” Bemutatkozásul magát gyaluhoz hasonlítja a haza fölépítésének munkájában. „Magyarország az utóbbi időkben sokat tett, de még koránt sem eleget arra, hogy boldog és szabad legyen ... mert minden nemzetnek ez a két fő célja: boldogság és szabadság. Magyarország eddig egy nyers fenyőfa volt - most már le van vágva és föl van deszkára fűrészelve, de még nincsen ám meggyalulva, pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle - az a dicső asztal, melyhez majd odaül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és a szabadság ... Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy én már megpróbált gyalu vagyok, meggyalultam sok faragatlan tuskót, és nem esett rajtam csorba." Meggyalulja rögtön a kiskunokat is. „.. .azt korántse várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Mártius 15-éig az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyaalázatosságú ország volt, és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsókhoz. ” A kiskunok nemrég valami Szluha nevű kapitány személyében „ólomszamarat” imádtak, megsüvegelték, csúsztak-másztak előtte. Most ez is orruk alá dörzsöltetik. „Ennyit akartam minden atyámfiai, ebből megítélhetitek, hogyan érzek és hogyan gondolkodom. ” A kiskunok megértették.