Kincskereső, 2002. (29. évfolyam, 1-9. szám)

2002-03-01 / 3-4. szám

...Ily körülmények között lép fel képviselőnek, szülőföldjén, édes kiskunjai között. Itt sem tagadja meg magát; hízelegni akkor sem tud, amikor a nép kegyeit akarja megnyerni. Képviselőjelölt még nem küldött olyan agitációs iratot szeretett válasz­tóinak, amilyennel a költő fordult az övéihez. „Polgártársaim és hazámfiai! Hazámfiai nemcsak mint magyarok, hanem úgyis mint kunok, mert a Kis-Kunságban születtem. Úgy hiszem, emlékeztek még arra az alacsony, köpcös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabad­­szállási és szentmiklósi mészárszéket árendálta, az az én apám. Nem gondolnám, hogy ötét egészeiг elfelejtették volna, mert hiszen akkor, míg itt lakott, minden becsületes ember sze­rette ő­tet közületek, minthogy a becsületes emberek szeretik egymást. De énrám nehezen fog­tok emlékezni; én még gyermekkoromban elszakadtam közületek, s azóta csak nagyon rit­kán juthattam­ ahhoz az örömhöz, hogy szülőföldemet meglátogathassam. Ennélfogva nem mervén bízvást reméltem­, hogy köztetek szószólóm akad, magam vagyok kénytelen szószóló lenni magamért. Igazság szerint nem is magamért, hanem itt értetek szólok, legalább azon jó szándékból, hogy előmozdítsam a ravatokat. ” Bemutatkozásul magát gyaluhoz hasonlítja a haza fölépítésének munkájában. „Magyarország az utóbbi időkben sokat tett, de még koránt sem eleget arra, hogy boldog és szabad legyen ... mert minden nemzetnek ez a két fő célja: boldogság és szabadság. Ma­gyarország eddig egy nyers fenyőfa volt - most már le van vágva és föl van deszkára fűré­szelve, de még nincsen ám meggyalulva, pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle - az a dicső­ asztal, melyhez majd odaül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és a szabadság ... Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy én már megpróbált gyalu vagyok, meggyalultam sok faragatlan tuskót, és nem esett rajtam csorba.­" Meggyalulja rögtön a kiskunokat is. „.. .azt korántse várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szem­telenül hazudnám. Becsületemre mondom, ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig leg­alább nem voltatok. Mártius 15-éig az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyaalá­­zatosságú ország volt, és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsók­hoz. ” A kiskunok nemrég valami Szluha nevű kapitány személyében „ólomszamarat” imádtak, megsüvegelték, csúsztak-másztak előtte. Most ez is orruk alá dörzsöltetik. „Ennyit akartam minden atyámfiai, ebből megítélhetitek, hogyan érzek és hogyan gondol­kodom. ” A kiskunok megértették.

Next