Kincskereső, 2013. (37. évfolyam, 1-4. szám)
2013-10-01 / 2. szám
szerző nevét, a vers valódi címét is elmosta benne az idő. (És nemcsak Janikovszky Évában.) A szerző Győry Vilmos, a cím: A hű leányka. Utólag alig hisszük el, hogy a vers költője és Cervantes Don Quijote de la Mancha c. regényének első fordítója azonos. Az még inkább talány, hogy mintegy 150 éve miért ezt a verset őrizte meg a nemzedékek emlékezete. Régesrégi sláger ugyanis a magyar gyermekköltészetben. Vajon miben áll a halhatatlansága? Miért tetszett a gyerek Kucses Évának annyira a Szabolcska Mihályra jellemző fordulat: „Szalmatetős kicsi kunyhóm / a világért nem adom!” Szalmatetős kicsi kunyhót tán nem is látott. Valószínűleg a dallam lopta be magát a gyerekfülekbe, a dialógusok azt sugallták, hogy: „akár el is játszhatsz”. Az érzelmességet pedig - jól tudjuk - sosem utasítják el a gyerekek. Nem is sokallják. Ilyen okokból futhatott be ekkora karriert ez a gyerekvers. Janikovszky Éva hetven év múlva is citálta a sorait, de az én nemzedékem másfél évtizeddel fiatalabb tagjai is felmondanák. Korunknak is van egy ilyen talánya a gyermekvers történetében, Fazekas Annától az Öreg néne őzikéje. Nem nagy vers, de kedveljük, magunkban hordjuk. A sikerben osztoznak Róna Emy illusztrációi. Mindezt azért is hozzuk szóba, mert Fazekas Annának komoly szerepe van Janikovszky Éva pályakezdésében. S mert Janikovszky Éva hálás természet volt, elfogult szeretettel szomorkodott afölött, hogy a hiába kereste az Öreg néne őzikéjének íróját a Kortárs magyar írók kislexikonában. Az Új magyar irodalmi lexikonba már belefért. S mert nincs kollektív bűnösség, szót sem ejtettek róla, ki volt a férje. Nálunk ugyanis szokás ez. Férjre a feleség ritkán vet hasonlóképpen árnyat. Donászy Kálmán nem akármilyen módon nevelt egy életre versolvasót édes gyerekként szeretett lányából. A verseket mindig könyv nélkül mondta - ez is a tanítás része volt. Hitte, hogy a verset mondani kell, nem felolvasni. Annyiszor mondta el az Arany Lacinak c. költeményt, hogy végül a kislány is tudta. Merész ötletei is voltak. Előrebocsátván, „hogy ebből te még semmit sem érthetsz”, Verlaine Őszi sanzonját mondta el a gyereknek. „De azt meg fogod hallani” - mondta a gyereknek, „hogy a betűk is tudnak muzsikálni.” A kislány biztosan nem értette, hogy mit jelent az „ont”, a „bút”, a „konokon”, de azt érezte, hogy valami nagyon szép szomorút hallott. Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versei „esti mesévé” lettek a gyerekszobában. Janikovszky Éva nemcsak gyerekként és kamasz lányként, hanem a vallomásai szerint egy életen át versolvasó maradt, sőt, a vers szeretetét az unokáinak is továbbadta. Annak, hogy 15 éves kamaszként verskedvelő volt, fennmaradt a tárgyi bizonyítéka. A Memoriterek c. füzetébe lemásolta a kedvenc verseit, „legalább az egyéniségem érvényesül” írta. A cím arra utal, hogy bizonyára meg is tanulta ezeket a szövegeket. Janikovszky Éva költői között akkoriban kiütéssel Ady Endre győzött. 27 verset másolt le összesen, 18 Adyé közülük. Az érettségiző lány még mindig Ady-verseket tanult, de Villont és Faludit is. Donászy Kálmán a prózai meséket kitalálta. Folytatásos meséi voltak. A legemlékezetesebb egy Babarszerű kiselefántról szólt, Babuciról, aki minden történet végén beleesett a levesestálba. Ez volt az a pillanat, amikor Kucses Évikének el kellett mennie aludni. Az esti mesék eleinte zongorakísérettel zajlottak, de mert így végképp nem voltak álomba ringatóak, az édesanya véget vetett ennek a mulatozásnak. KINCSKERESŐ