Kincskereső, 2013. (37. évfolyam, 1-4. szám)

2013-10-01 / 2. szám

Kucses Éva gyermekkora, kamaszkora Részletek Komáromi Gabriella Janikovszky Éváról készülő monográfiájából Megvan még a csipkés pólyája, egy régi koffer­ben néhány gyerekkori játéka, a mesekönyvei, ahogy tőle tudjuk. Egyik publicisztikai írásában ugyanis megőrizte ezeket a dédelgetett tárgya­kat, amelyek sokáig csak az anyjának, aztán meg csak neki voltak fontosak. „És ha majd én sem leszek?” - kérdezte. „Kinek kellenek?” (...) Nekünk. Aki a gyerekeknek és a gyerekkorról írt, an­nak a gyerekkora, a kamaszkora és ifjúsága még­iscsak fontos kell hogy legyen a számunkra. (...) 1926. április 23-án született Kucses Éva Etelka Nanetta. Ami azt illeti, választhatott ne­vet. Az Éva illett is hozzá. (Komolyan büszke volt arra, hogy később a születésnapja lett a Könyv Világnapja. Komolytalanul meg arra, hogy II. Erzsébet angol királynővel pontosan egyidősek. A 75. születésnapján jött rá, hogy a királynő mégiscsak öregebb két nappal.) Azt, csak a lexikonok tartják számon, hogy Janikov­szky Éva Szeged szülötte. Erről a városról álta­lában Juhász Gyula jut az eszünkbe, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Tömörkény meg Gárdo­nyi, az egyetemista József Attila, Radnóti és még sokan mások. Pedig ez a város Janikov­szky Éváé is. Van emléktáblája és szobra is, in­tézmény is viseli a nevét. De még nem fogadta „lányává” a szülőváros. Pedig ott töltötte az élete első két évtizedét. Igaz, hogy Kucses Éva néven. Az iskolában Kucsi (néha Kucsy I.) volt, gyerekkori barátnőjének évtizedek múlva is ezen a néven írta a leveleit. Ma egy égi Pan­­theonban emlékeztetheti Móra Ferencet arra, hogy ő volt az a szöszke kislány, akinek a buk­siját meg-megsimogatta abban a szegedi köny­vesboltban, ami a nagyapjáé, Bartos Lipóté volt a Kárász utca és a Klauzál tér sarkán. Az efféle emlék megérdemli, hogy számon tartsák. Ha volt ilyen, mások sem titkolták. Egyik tudósunk­­ büszkén emlékezett a „Tömörkény csontos kezétől a fejére nyomott barackokra” meg arra, hogy Juhász Gyula „négykézlábra állt és a há­tán lovagoltatta.” Jómódú polgári családba született. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a felső középosztály­hoz tartozott. Neveltetése és ízlése révén holtig sokat megőrzött ebből. A régi polgári világ irán­ti nosztalgiái még a képeskönyveiből is kiolvas­hatók. Tárgyak, nevek tanúskodnak róla. Le­het, hogy nem is akarta, de beszöktek a szöveg­be az emlékei. Nemhogy író, de művészember sem volt a felmenői között. A rokonságban azon­ban már igen, Bartos Lipót fivére, a színész Bartos Gyula, aki valaha Lear királyt játszotta a Nemzetiben. Az édesapja a makói származású Kucses Pál, az édesanya Bartos Júlia Lili. A Kucses-név szlovák. A dédapa már Makón házasodott, de az okmányok szerint a felvidéki Galgócról szár­mazott,­­ és az utódai köztiszteletben álló mesterek voltak. A lakatos és kovácsmesterség öröklődött a családban. A technikai és üzleti érzék is. Janikovszky Éva nagyapját Makón fel­találónak is tartották. A leszármazottak között rengeteg a mérnök. Makó város története őrzi Kucses Károly emlékét. Közéleti szerepeket ját­szott, a párizsi világkiállításon képviselte a ha­zai iparosokat, miután több idegen nyelvet is KINCSKERESŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék