Kis Ujság, 1905. szeptember (19. évfolyam, 243-272. szám)
1905-09-01 / 243. szám
Pária, aug. 31. Loubet elnök a békekötés után a következő táviratot intézte Roosevelt elnökhöz: Excellenciád az emberiségnek rendkívüli szolgálatot tett, amelyért szívből üdvözlöm. A francia köztársaság örül neki, hogy testvér államának ily kiváló szerep jutott ebben a történelmi eseményben. Loubet a cárnak és a mikádónak is küldött üdvözlő táviratot. A cár és Witte, Portsmouth, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) W hitte 29-én a következő táviratot intézte Miklós cárhoz Portsmouthból: Van szerencsém cári felségednek jelenteni, hogy Japánország elfogadta felséged békeföltételeit és igy a béke, hála felséged bölcs és szilárd elhatározásának, helyre van állítva, még pedig felséged utasításainak szigorú megtartásával. Oroszország továbbra is ugyanaz a nagyhatalom marad a szélső keleten, a mely eddig volt és az marad minden időben. Felséged megbízásának végrehajtására minden szellemi erőnket kifejtettük és bocsássa meg felséged, hogy nem tehettünk többet. Portsmouth, aug. 31. Miklós cár üdvözlő táviratot küldött Wittének. London, aug. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A táviratot, amelyet a cár a békekötés utánKittéhez intézett, még nem tették közzé. Ebből azt következtetik, hogy a cár nem fejezte ki teljes megelégedését a békéért. Pária, aug. 31. A »Matin“ portsmouthi tudósítója jelenti: Vintte nagyon lehangolt, amiből azt következtetik, hogy 'Szent-Retet várói már is élettelikhittével, hogy nincsenek vele megelégedve. Arany olaj ág Rooseveltnek, Lyon, aug. 31. A »Lyon“ című köztársasági lap gyűjtést indított, amelynek jövedelméből ajándékot vesznek Roosevelt elnöknek, aranyból készült Olajág tonnájában, a béke érdekében kifejtett működésének elismeréséül. A japánok által elért előnyök. Pária, aug. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Egy távirat, melyet a „Malin“ Oysterbayból kapott, azt mondja, hogy a japánok magatartása távolról sem volt oly engedékeny, mint amilyennek látszik. A japánok Roosevelt elnök közbenjárására olyan engedményt kaptak, mely sokkal többet ér, mintha nekik a kért hadi kárpótlási összeget megfizették volna. E szerint Oroszország átadja Japánnak azt a vasutat, melyet a kínai kormánytól nagy áldozatok árán szerzett. Ez a vasút Japánra nézve óriási kereskedelmi előnyöket biztosít, mert Japán ilyen módon a kínai vasutak üzemét saját ellenőrzése alá helyezheti. A fegyverszünet: London, aug. 31. New Yorkból jelentik, hogy a fegyverszünetre vonatkozó megállapodást vitte és Omuta már aláírták. A fegyverszünet tényleges megkötése az orosz és japáni vezérkar között fog megtörténni és ünnepélyes módon fogják azt a két szeregnek tudtára adni. Pétervár, aug. 3. A cár tegnap Orlov gróf kíséretében a petrihov kastélyból automobilon a krasznojeszeiói sátorba ment s kiadta a parancsot, hogy az újonnan bevonult tartalékosokat ismét haza kell bocsátani. A cár örömmel tudatta a tábor parancsnokával, hogy Portsmouthban megkötötték a békét s közölte, hogy Linevics tábornok és Oyama marsalllal megállapodtak az általános fegyverszüntberu ,W DJSAG 1 r 243. szftm 5 Az utolsó összeütközések, Tokio, aug. 3. A japáni főhadiszállás jelenti Mandzsúriából, hogy 27-én Csingcsing vidékén összeütközések voltak. Az oroszok támadásait Naucsanchenta és Rusanza mellett visszaverték. 27-én a japáni csapatok egy 100 főből álló orosz lovascsapatot űztek vissza Jutlangzu mellett. Tulu mellett a japánok 27-én előnyomultak és két községet bevettek. Ney Dávid meghalt. — A mais Újság tudósítójától. — A magyar királyi Operaház homlokzatán ma reggel óta fekete lobogót lenget a szél. Egyszerű gyászlobogó jelenti azt a mérhetlen veszteséget, mely a magyar énekművészetet érte. Ney Dávid meghalt. Meghalt az énekművészet egyik legnagyobb dísze, büszkesége. A magyar királyi Opera hatalmas hangú basszistája volt ő, akit rajongva szeretett minden zeneértő és zenekedvelő. Erős oszlopa volt az Operának, mert minden szerepében kiváló volt. Hatalmas énektudás, csodás hanganyag felett rendelkezett, amelylyel párosult a művészi alakítóképesség. Kiváló egyéniségét kiegészítette a ritka kötelességtudás és lelkiismeretesség. Bármily szerepben énekeit, mindig új, eredeti vonást vitt alakításába. Amíg játéka gyönyörködtetett, hangja elvarázsolta a hallgatót. Harminckét esztendő óta hatalmas repertoárt énekelt végig és mindig csodálatos volt. Éneke csupa érzés volt. Énekes még úgy nem tudta érvényre juttatni az érzelmeket, mint ő. Ha a szerepe úgy kívánta, tudott lágy, szerelmes lenni. Tudott tomboló, szenvedelmes, haragvó, indulatos lenni. Énekelt roumantikus operákat, de ugyanolyan sikerrel énekelte a Wágner-daldűveket is. Művész volt a szó teljes énelmében. Mint ember híres volt szerénységéről. Úgyszólván haragudott, amikor ünnepelték. 1897-ben volt huszonötödik évfordulója, hogy az énekművészi pályára lépett. Valóságos erőszakot kellett alkalmazni, hogy megülje a jubileumot. A művészetet végtelen nagyra becsülte és talán ez okozta azt a vaserőt, legendás kötelességtudást, amelylyel a magyar énekművészetet szolgálta. Amilyen csendes, békés volt az élete, olyan volt a halála is. Hosszas, kínos betegség gyötörte. A halát kíméletesen, fájdalom nélkül ortotta ki életét. A művész ezelőtt hat héttel Reichenhallba utazott feleségével, majd Ischibe ment, ahonnan hétfőn tért vissza. Tegnap délelőtt ellátogatott az Operaházba, ahol kedélyesen elbeszélgetett művésztársaival. Egyszerre azonban hirtelen rosszul lett s ájultan esett össze. Jrsat Artúr tanár, az Operaház orvosa, hamarosan magához térítette a művészt, aki saját lábán ment Andrássy út 48. szám alatti lakására. Délután ismét mellszúrásról panaszkodott, amire lefeküdt. Agyához elhívták frsai, Hirschter tanárokat , Farkas Dániel dr. háziorvost, akik három injekciót adtak. A művész erre jobban lett s nyugodt álomban töltötte az éjjelt. Ma reggel hat óra után fekete kávét, majd bort ivott, amelyet elfogyasztva, igy szólt: — Ejnye, de jól esett ! Alighogy ezt kimondta, hátra hanyatlott s pár pillanat alatt kiszenvedett. Halálát özvegyén, szül.heisz Annán kívül négy gyermeke: Hermina, az Operaház tagja, Leona, a lipcsei opera tagja, Izsák és Etelka gyászolják. A nagy művész temetése valószínűleg vasárnap délelőtt tíz órakor lesz az Operaház előcsarnokából, amelynek ormára kitűzték a gyászlobogót. Halála híte milyen megrendített minden embert, aki Ney Dávidot ismerte, vagy csak egyszer is hallotta. De gyászol az egész művelt magyar társadalom, mert nagy veszteség érte Ney Dávid halálával. Ney Dávid élete valóságos regény. Veszprémben született, 1843-ban, ahol az atyja tímár volt. Tizenhárom éves volt a fiú, mikor szabó inasnak adták. Már akkor mély, csengő hangja volt Egy napon Ranschburg, a híres veszprémi zsidó kántor meghallotta Ney Dávid énekét, s ezzel ,föl volt fedezve.* Tudniillik, később bejutott a templomi énekkarba segédénekesnek. De mennyit kellett fölfedeztetésétől kezdve nyomorognia még! Ney Dávid egy ideig fújta a kórust a templomban, s a gyönyörű héber dalok itt vésődtek a lelkébe. Ekkor elvitték katonának. Ez 1863-ban volt Három esztendeig állomásozott az ezrede Olaszországban, a Ney Dávid ott kezdett komolyan tanulni az énekesi pályára. A tisztjei nem voltak szigorúak hozzá. Egyszer-másszor hallották az énekét és megértették, hogy a fiúban művész lakik. Így azután megengedték, hogy ellátogathasson az operai előadásokra és nem is igen dolgoztatták, inkább hallgatták az énekét. Ney végig harcolta a 66-iki hadjáratot. A békekötés után Gráczba került, lovaglómester lett, míg obsiija elnyerése után, a sok unszolásra a kiszolgált tüzér végül szerényen bekopogtatott a Carl-színháznál Bécsben, 1872-ben, most harminchárom éve. Suppé volt a karmester s az első próbára felvették a magyar fiút, de busz forint havi gázsi mellett. Ebben a helyzetben is megismerhette tehát az élet nyomorúságait. Ellátogatott a kezdő színész néha, ritkán Győrbe, s egy ily látogatás után ott is maradt. Megismerkedett Rheisz Annával és elvette feleségül. Győrben megtelepedett, a zsidó hitközség énekese lett csekély fizetéssel, sok ambícióval, gyötörve a tétfentartás keserűségeitől. Győrben 1873-ban a természetvizsgálók országos gyűlést tartottak, tiszteletükre koncertet rendeztek, ezen énekelt meg s ekkor lettek igazán figyelmessé reá. Richter János szerződtette kóristának a Nemzeti Színházhoz. Megnyílt végre a jobb jövő kora. Pár évig nem méltatták ugyan eléggé a művészt s csak 1876-ban énekelt először soloszerepet. Hangja csodálatos hatást keltett; kivették a karból, de karrierjét igazában csak 1877. február 18-án alapította meg. A Varázs-fuvola Barastro szerepét kreálta akkor. Kíváncsian nézett a közönség, a kritika a kezdő énekes első szereplése elé, — de mikor megrendült csodálatos hangja, s betöltötte az egész színházat — egy csapásra a maga pártjára hódította a kétkedőket is. Másnap a legnagyobb elismerés hangján méltatta a sajtó, ünnepelte a közönség, és egyszerre az elsőrangú énekesek közé szerződtették őt. És azóta mindig csak nekünk énekelt. Fényes szerződésekkel csábítgatták külföldre, többek közt Newyorkba is, de ő megmaradt fészkében. Nem is szerették volna úgy sehol, mint itthon. Az Operaház férfi tagjai közül senki nála népszerűbb nem volt. És híveinek tábora a legkülönbözőbb rétegekből toborzódott. Mert azok is ismerték és szerették, akik Operába nem igen járnak és Ney Dávid művészete nagyságáról csak hallomásból tudnak. Kis, szegényebb sorsú zsidóemberek például, akik templomban, valamelyik nagy ünnepen hallották Ney Dávidot énekelni és esküdtek reá. Mert sohasem tudta elfelejteni, hogy a veszprémi zsidó templom kórusából indult el hatalmas útjára. Minden zsidó főünnepen elment a templomba és rázendített a sirató-dalra: „Ha az Isten kedvesünket . . .“ Ég van egy híres zsidó zsoltár, »Kol nidre“ a neve, ezt senki szebben nem énekelte, mint Ney Dávid, az egykori karénekes. Valahányszor társaságban volt, meghitt, bizalmas emberei körében, mindig rágyújtott végezetül valami nótára. Magyar nótát is gyönyörűen dalolt. »Most van a nap lemenőben* és a másik: ,Túl a Dunán, Baranyában*, — ez volt a két legkedvesebb dala. Bizalmas körben sok kedves tréfát is elkövetett. Egyszer a cigány odament hozzá, hogy megkérdezze, mit húzzon neki. Rendületlen komolysággal mondta a művész: »Az én legkedvesebb nótám a Wotan búcsúja*. Ezt persze a cigány nem tudta »elhúzni.*