Kis Ujság, 1920. január (33. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-15 / 13. szám

xxxm. i­rfn­ym.«. sA». Nr Ara­rlU fillér. Viszi. csataitak, január Budapest IV. terület Sarkantyus­ utca 3. szára alatt m 0*mm s berlini puccs. Berlin utcáin ismét patakok­ban folyt a vér. A spartacisták, Bab­in bolsevikjei, újból idején­­valónak látták fölkavarni az in­dulatokat és szenvedélyeket s megkísérelni a hatalom köz­­beragadását. Kísérletük ré­mesen meghiúsult. Noske, a vas­­kezű hadügyminiszter, elment az állam védelmében odáig, amed­dig elmenni nemcsak kötelessége parancsolta, de megengedte neki a jogos önvédelem is : fegyverrel szemben fegyvert használt. És Berlinben ma töm­egtemetés van, az u­tcai harcok halottait temetik. Története ennek a berlini puncsnak érdekes és tanulságos. A Spartacus-c­soport fők gátéi s velük együtt a független szocia­listák, sehogysem tudtak bele­nyugodni mozgalmaik első, em­lékezetes leverésébe. Szüntelen izgattak. Liebknecht és Luxem­burg Róza vértanuságával szí­tottak hangulatot s, a munkás­ságot az egész Német birodalom­­ban sztrájkra hajtogatták. Tud­juk, hogy helyenként eredmén­­­­nyel. A nyugati vasútvonalakon már napok óta állott a munka és — a statárium s Bajorországban, meg Vesztfáliában lappangó for­rongás ütögette föl a fejét. Politikai célja volt ennek a bolseviki izgatásnak — eltekint­ve a netán elérhető végleges, nagy céltól — a munkástömegek frontbaállítása a­­kormány ellen. Az alkalom : az üzemi munkás­tanácsokról szóló törvényjavas­lat tárgyalása. A kormány azon­ban mindent tudott, mindenre föl volt készülve s nem habozott egyetlen pillanatig sem. A fegy­verek szava elhallgattatta a buj­­togatást s most Berlinben csönd van. Csak asszonyok zokogása és árvák jajszava hallatszik a kül­városokban, ahol a bolsevizmus apostolai legdusabban hinteget­ték el az orosz mételyt. Számunkra pedig azt tanítja a berlini eset, hogy álljunk résen. Nincs okunk félni, de van okunk vigyázni. Vigyázzunk magunkra és szomszédainkra. Amíg Orosz­országból ki nem irtják a fészkét, nem múlt el a rettentő ragály s bár mi már túlestünk rajta, tehát minket aligha fog, az óvatosság, a tisztaság sohasem árthat. Ha­tóságainkat, kormányunkat, had­seregünket pedig kérve­ kérjük, hogy óvjon meg minket még a­ lehetőségétől is annak, hogy eb­ben az országban valaha még egyetlen lázgondolat is­­ megte­remjen, amely a vörös őrület emésztő magvától, terhest..^. ilju­mP­WLWLjBjumju i— ~n--------------m ^n —■ tti mnairTm­­m m m n mm — »■ 0 mi rimitrm *w n —1 mi Részlet a berlini Spartakusz-puccsból. Hátrányunkra módosítják a békeszerződést Tíz nap múlva adják át a feltételeket. — Párisi lap a békedelegáció megérkezésér­ől. — Imádkozzunk ha­zánk jóvoltáért. — Garbaiék Párisba készülnek. — Február 7-én ül össze a nemzetgyűlés. Azok a hírek, amelyek Párisból jönnek, mind elszomorítóbbak és mind megokoltabbá teszik a mi­niszterelnöknek azon sötét jóslatát, hogy gyászt fog ölteni az ország, ha megismeri a lékef­el­tételeket. Késik a békeszerződés átadása. A bécsi távirati iroda a forrás megnevezése nélkül a következő párisi táviratot közli. Noha több lap azt jelentette, hogy a magyar békeszerződést csü­törtökön adják át, informált körök­ben azt hiszik, hogy ez a szertartás talán csak tíz nap múlva mehet végbe. A jóvátételről szóló, valamint a katonai rendelkezések­nél állítólag bizonyos módosításo­kat végeztek, amelyek új szövege­zést tettek szükségessé. A magyar delegáció addig előké­szül azt az ellenjegyzéket, amelyet­­ a békefeltételek átadása után Buda-­­­pesten fognak véglegesen kidolgoz­ni. Nemm hiszik, hogy azokat az in­tézkedéseket, amelyeket a konfe­rencia megállapított, a jegyzék­­váltás folyamán lényegesen meg­változtatnák. Főképpen a területi rendelkezéseket tart­ják megváltozhatatlannak. Még nem bizonyos, hogy Magyar­­országot­ is kimondottan mint köz­társaságot ismerik-e el, mint aho­gyan Ausztriánál történt. Lehetsé­ges, hogy a delegáció már a­­béke­­tárgyalások során felveti a monar­chikus államforma kérdését. A csehek a békeszerződés módosítását kívánják. Párisi jelentés szerint a legfel­sőbb tanács kedden délelőtt a kül­ügyminisztérium palotájában Com­bon elnöklésével ülést tartott. Az ülésen sem a francia, sem az angol, sem az olasz miniszterelnök nem volt jelen, mert más irányú elfoglalt­ságuk távoltatotta­ őket. Megje­lentek lásd Cu­rzon, Scialoja, MVed­­lám és Malmi..A legfelsőbb tanács tudomásul vette a magyar béke­­szerződés megszerkesztésére kikül­dött bizottság jelentését a jugo­szláv kormány által előterjesztett kérés tárgyában. • A legfelsőbb tanács úgy találta, hogy az 1868. évi kiegyezés­ nem, olyan természetű, amelynek követ­keztében módosítani kellene a ma­gyar békeszerződés már megálla­pít­ott határozmányait. A legfelsőbb tanács a cseh kormány kérésére el­határozta,­­ hogy módosítani fogja a magyar békeszerződés 207. cik­két , amely Cseh- és Lengyelország­nak Ma­gyar­országba való szénki­­szolgáltatásáról szól. Szomorú a magyar békeküldöttség. A párisi «Matin« képben és cikk­ben számol be a magyar békekül­döttség megérkezéséről. A tudósí­tás szerint a mintegy 60 tagból áló magyar békeküldöttség tagjainak arckifejezése bánatos, arcuk sá­­padtnak és fáradtnak látszik, ka­bátjuk régimódi, 1914. előtti időből való és a kalapjukat is kétségtelenül a háború előtt­ vásárolták. A lap azt hiszi, hogy a magyar urak rezignál­­tan érkeztek Parisba és nem várnak nagy dolgokat­.­ A­­tudósítás egyéb­ként is­­kielezi, hogy milyen szo­morúak voltak a megérkezésnél a­ magyar békedelegáció tagjai és akik Neuillyben a szálloda lépcsőn is lehorgasztott fővel, zsebre dugott. B­ásikkél lass­al évenattek fölfelé/

Next