Kis Ujság, 1921. május (34. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

2 iswvw wm ——* A. 1921. május S. KIS IfJSAfl nem volt szó. Ennek tisztán az az oka, hogy a kormány gazdasági programja szerves összefüggésben áll a költségvetéssel. Szterényi báló múltkori beszédé­ből azt látja, mintha bizonyos a kö­rök felfogása szerint a kormány­. I programb­an ke­reske­delem- és iparosel­lenes irányzat jutott vol­na kifejezésre. Ez teljesen távol áll a koránytól. A beruházási prograrmról szól ezután a miniszterelnök. A keres­kedelem és az ipar szempontjából a­zar, a legfontosabb. Ennek segítsé-­ gével a termelő munkának hóna alá kell nyúlni, hogy azt fejleszt­hessük. A taz az általános elveket illeti, a kereskedelem és az i­par terén épp­úgy, mint a mezőgazdasági téren a tájékozódás a szabad forgalom, felé történik. A másik kérdés az iparvédelem ügye. Az iparfejlesztésnek azokat a módjait, amelyeket a­ múltban használtak, nem vehetjük tovább igénybe, hiszen az azelőtti ipartej - r­észtés vámterület nélkül nagyon is szűk keretek között mozgott. A tá­mogatás különösen vonatkozik a kis­­iparra és a középiparra, melynek megfelelő segítséget kell nyújtani és minden törekvésében támogatni kell. Az ipar és a kereskedelem fej­lesztésének kérdésében a követ­kező irányelvek vezetik: a köz­­szolgllági szabályzat lehető szigorú szemmeltartását; a szénhelyzet rende­zése, a bányászat fejlesztése, különö­sen munkástelepek építése, továbbá a közlekedés javítása és a szociális kér­dések. Ami a beruházásokat illeti, ezek elsősorban a vasútnál jönnek tekintetbe. Ha közgazdasá­gonkat meg akarjuk erősíteni, elsősorban a­ forgalmi eszközöket kell szaporí­tani, mozdony- és kocsiparkjain­kat kell kiegészíteni. Ezen a címen a kereskedelem­­ügyi tárca keretében a kormány igen nagy összeget, kilencszáz millió koronát kíván beruházni. Folytat­ni kíván­ja a kormány egy ik­­raneik vanuti rónainak második vágánnyal való ellátását. Esősor­ban a nemzetközi szem­pontból fon­tos rónaiak kerülnek sorra, így a Belgrádi—Budapest—Bks-i vonal, amelyre negyvenegy és fél millió ko­rona beruházást terveznek. Az állo­mások bővítésére százmilliót, személy­zeti mintásházak építésére harminc­három milliót, vasútjavító műhe­lyekre hatvan milliót fordítanak. Fontos a budapesti rendező pálya­udvar, különösen az északi pálya­udvar kiépítést, amelyre, tizenhét és f0 millió koronát irányoznak elő. Az államvasutak egyéb kisebb kiegé­szítő munkálataira az 1921—22. évi költségvetésbe száztizenegy mil­liót vesznek fel. Az e célokra szükség** összeg ezerháromszáznegyven millió koro­nát tesz ki. Ennek az összegnek egy része az államvasutak bevételéből fedezhető lesz, a­ másik részre vo­natkozóan pedig a pénzügyminisz­terrel való tárgyalás után fognak fedezetet kérni. Ugyancsak idetartozik a vasutak villamosításának kérdése.­ ­Ezen a téren beható tanulmá­nyokat végeztek és a tervek már részben készen is vannak. Erre a célra tizenöt millió koronát, fordíta­nak. Mindenekelőtt a Szentendre— visegrádi, a Gödöllő—aszódi és a Nagytétény—érdi vonalakat fogják átalakítani. Ennek különösen a fő­város élelmezése, szempontjából is igen, nagy a fontossága, ■Az állami vasgyár ré­szére szük­ségessé vált olv­írtótelep létesíté­sére, amelyet Elég gyergít lHitAB&k föl. hetem­millió koronát fordíta­nak, a szénbányák fejlesztésére ötvenöt­­milliót, az államracuti gép­­gyárak villamos­központjának léte­­sítésére ötvennégy milliót, egyéb gyári beruházásokra, ötven milliót, összesen ötszáznegyve­n millió koro­nát fordítanak az állami vasgyári beruházásokra. Nem kevésbé fontos a­­ posta, távírda- és távbeszélő fejlesztése is. Különösen fontos az automatikus távbeszélő készülékek bevezetése. a mbci*m dróttalan távíró fej!#.*?, tése. Ezekre több mint­ egy milliár­­­dot fognak fordítani, természetesen évi részletekre szétosztva. Az út- és a hídépítési munk­ál­a­­tokra, az útjavításokba, összesen százlmmintegy millió koronát vet*­tek fel a költségvetésbe. A Magyarországi Újságírók Egyesülete, legutóbbi közgyűlésén, mint ismeretes, Benedek Ár­pád in­dítványára Apponyi Albert grófot egyhangú lelkesedéssel díszta­gjává választotta. A választásról szóló díszoklevelet ma­ délelőtt tizenkét órakor az újságírók nagyobb kül­döttsége adta*át Apponyi .Altiért grófnak, aki az újságírókat *, kép­viselőház kupolacsarnokában fo­gadta. A Magyarors­z­ág­i Uj­sá­gi­r­ók Egye­­­süle­te nevében Márkus Miksa el­nök üdvözölte Apponyi.Altiért gró­fot, aki a következő nagy lelkese­déssel és éljenzéssel m­egszak­ott beszéddel válaszolt: Rendkívül nagy megtisztelte­tésnek veszem, hogy azoknak, akik­nek hivatása az eseményeket nap­­ról-napra holála isl követni, akik nap-nap után kifejezésre juttatják a közvéleményt,­­ természetesen azt a közvéleményt, amelyben igen különböző ítéletek nyilvánulnak meg, — amelyben az összhangon megállapít­a­ni, csak, hogy úgy mondjam, időbeli távolságban le­het — mondom, igen nagy megtisz­teltetésnek veszem, hogy a kezeteinek ezek a nélkülözhetetlen, sokszor félre­ismert, sokszor hibáztatott, nagyra­­becsült munkásai engem azzal tisz­telnek meg, hongy a szó sznoi értel­miben a körükbe vontak. Sokszor részesültem a sajtó ré­széről kritikában, de ezt jótéte­ménynek tekintem, mert a véges, emberi elme s a gyarló emberi jellem nagyon rászorul arra, hogy eme­ kritika, által bizonyít a kor­látok között, tartassák és a tévedésekre idejekorán, figyelmeztessék, ha pedig a­ kritika nem igaz, akkor az nem is érinthet és nem is bánthat. Meg kell azonban mondanom, hogy poli­tikai pályámon­, napi sa­jtó rész­éről érdemeimet messze túlhaladó mél­tánylásban éri jóindulatban része­sültem, amiért hálásan mondok kö­szönetet. Megemlékezett az igen tiaráért elnökük és szónokuk az utolsó na­gyobb jelentőségű tevékenységem­ről, amikor az országot kellett kép­viselnem­, győzők, a győzelmi má­mortól telt és a jövőtől mégis félő hatalmakkal szemben. Amikor in­nen erre a nehéz útra elindultam — most már őszintén elmondha­tom — semmi, a legkisebb illúzióm, és legkisebb reményem sem volt­ a te­kintetben, hogy bármely eredményt elérhessek. Egészen világos volt előttem, hogy már megállapotott, meg nem változtatható tbhatáron­tol­Ebből látható,­­ fejezte be beszédét a miniszterelnök , hogy a kömény igenis gondoskodni kíván a munkaalkalmak meg­teremtéséről, tudva­­lni, hogy az ország újjáépíté­sét elsősorban munkaalkalmak meg­teremtésével lenni elérni és ez egyút­tal biztosítéka, a­ konszolidációnak is. (Élénk tetszés és helyes is.) A miniszterelnök beszéde után az interpellációkat tárgyalták. Somogyi István, Pa­tik Géza, Letenyei Pál és Usetty Ferenc de­­vo­nltak fel, majd Be­lláik* Köjhro­d­almi miniszter rái­t­­azott egy interpellációra. Az ülés 3 órakor* ért véget. hai állunk szemben, úgy­hogy egy pillanatig sem hittem, hogy bár­mely eredmény tényleg elérhet­ő le­gyen. Azért, amikor innen eltávoz­tam, azoknak, akik üdvözölni szí­vesek voltak, elindulásomkor re­ménytelenségemnek r­ég sem ad­hattam­ kifejezést. Hiszen az em­ber tévedhet, mondom, elutazá­somkor csak egyet mondtam: egyet­­ jótállok, azért, hogy az ország méltósága csorbát nem fog szenvedni. Ezt­ az ígéretemet munkatársaim­mal együtt beváltottam. Munkánknak megvolt az eredmé­nye, az, hogy kedvezőbb hangulatot­­teremtettü­nk magunkra nézve, a nyugattró­pai hatalmaknál. Hogy azután miféle Siftstfjö körülmények jöttek közbe, amikor ennek az elül­tetett magnak kalászba kellett volna érnie, azt ez alkalommal nem akarom fejtegetni. De miként az imént a nemzet fó ülésén is volt ról szó, megállapítható, hogy nemcsak szunnyad, ez a kedvezőbb hangulat, hanem előbb-utóbb utat­ fog nyitni magának. Mindezekért én törhetetlen bizalommal nézek hazánk jövője elé és ebben a korban. Amely inkább a pesszimizmus felé hajlik, a leghatá­­rokon abban optimista vagyok nem is közvetlen, hanem egy olyan jövő iránt, amelyet még Isten kegyelméből én is megélni rímélek. (Hosszan­tartó, lelkes éljenzés.) Fogadják tehát mélyen tisztelt uraim rokonerényük megnyilatko­­zásáért hálás köszönetéület, vala­mint azt is, hogy egyaránt hálás vagyok a­ sajtónak egyrészt azért, a kritikáért, amellyel a működése­met a múltban kísérték, másrészt azért a támogatásért, amelyben engem részesítettek. Hosszantartó lelke* éljexszé* és taps követte Apponyi szavait, akit #* újságírók percekig lelkesen ün­nepeltek. Hétfőit adják ki I F u uj ezreseket. (Megkezdik az új önálló magyar államjegyek kibocsátását.) Az új ezerkoronások és tízezer­­koronások­­— mint értesülünk — hét­főn fognak ehhírben­ szerepelni: ekkor kezdik meg az osztrák­­ma­gyar bankjegyek kicserélését ön­­­álló magyar bankókkal, az új ál­lam­jegyekkel. A kicserélés munká­ját az Oszt­rá­k Magyar Bank fogja végezni, de gondoskodtak már ar­ról is, hogy a­ többi pénzintézetek­nek is legyen készletük az új pénz­ből. Vidéken az Osztrák­ Mofgyar Bank fiókjai és az állampénztárak fogják a kicserélés munkáját le­bonyolítani. Kívánjuk minden magyar­nak, hogy? minél több önálló magyar ezres és tízezres duzzadjon a­ zsebében. Jtpponyi Albert gróf a sajtóról. Elfogadta az Újságíró Egyesiéért füssüt a ff sá fi­át. -- A sajtó letitik­oja jótétemény. - Bixiilommal nem Basánk jövője .­ Olvassa al a minden hétffin reggel megjelent BUDAPEST Miitikai hetilap legköze­lebbi szenzációs számét. ■eyes sxftm­éra 2 korona Kapható eletlen lapsiáronító helyű. Bolstviki aknamunka­­ Romániában. (Tömeges letartóztetáSoté. — Tit­kos nyomdát fedeztek fel.) Bukarestből jelentik : A kom­munisták a román szocialista párttól történt kizár­atásuk óta rendkívül nagy tevékenységet fejtenek ki. Messzeágazó kom­­nmhisita összeesküvés észlelhető Besarábiában, Moldvában és Románia déli részén. Julsyban a rendőrség festhette a kommu­nisták központját és tömegesen tartóztatta le a kommunistákat. Eddig ISI orosz és román, vala­mint néhány osztrák és magyar kommunistát tartóztattak­­le. Bukarestben titkos nyomdát fe­deztek fel, melyben a bolsevista kiáltványokat és röpiratokat elő­állították. Amerikaiak az erdélyi magyarokért. (Kiáltvány a román kormányhoz.) A magyar egyházi kisebbségek joga­inak védelmére alakult ameri­kai bizottság, hivatalos jelentések­­ben arról értesülve, hogy az elsz­kle­lett területeken s főként Erdély­ben és a Bánátban nemcsak nyug­talanít­ó, hanem­ egészen kétségbe­ejtő állapotok varrnak,­­ a román kormányhoz kiáltványt intézett. A kiált­ványban többek közt a követ­kezőket hja a bizottság: Arról érte eü­ütik és megbízható adataink vannak arról, hontf­a, ma­gyar és szász közönség Erdélyben nemz bántalénákat szenved. Az or­szág minden részében a gyanú és bizalmatlanság uralkodik és gyű­löletté mélyül. A lelkészeket mun­­kájukban megzavarják, sőt az egy­­házak évete forog veszedelemben. Papjaik és más tagjaik még ma is fogságban sínylődnek. Igen sokat megbotoztak és számos példa mu­tat­ja, hogy a büntetés kegyetlen­­sége nem volt arányban a, felhozott okokkal. Ezektől az emberektől el­vették, a lakásukat és magántulajdo­nukat. Elvették iskolai javaikat, kollégiumo­­kat és több esetben templomaikat is. A katonai csa­patok és hivatalos alkalmazottak által okozott károkat nem hozták helyre. Az amerikai bizottság éppen ezért kéri a román kormányt, hogy ezeket az állapotokat szünt­etse meg. A kiáltványt 25­ kiváló ame­rikai közéleti személyiség írta alá, közöttük last rajt elnök is.

Next