Kis Ujság, 1921. október (34. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-14 / 229. szám

­Megegyezés:­­ ! Örüljünk-e vagy bánkódjunk azon, hogy Velencében az olasz közvetítés sikerrel járt és meg­egyezést hozott létre Magyaror­szág és Ausztria között a nyu­gati megyék kérdésében. Mert hiszen az a vonatkozása örvende­tes a megegyezésnek,­­ hogy ki­küszöböli a helyzet bizonytalan­ságából következő politikai és gazdasági hátrányokat, amelye­ket meg kellett éreznünk. Ne­künk sem kevésbé, mint Auszt­riának. És kétségtelen, hogy ez a bizonytalanság hovatovább elbirhatlanná vált, különösen a közgazdasági életben, amely szinte óránként új és egyre sú­lyosabb válságokon ment keresz­tül. Viszont azonban ezúttal a bi­zonyosság érzete az, amely fáj­dalmas. Mert Velence mintegy pontot tesz Nyugatmagyaror­­szág függő kérdése mögé. Befe­jezi a Trianonban megkezdett jogfosztást, mert dönt drága megyéink és még drágább test­véreink sorsa fölött. Át kell őket engednünk Ausztriának, tenyér­nyi kis darabkának kivételével, ellentállás nélkül, s nem ka­punk önmegtagadásunkért egye­lőre mást cserébe, mint azt, hogy Sopron­ és közvetlen környéke népszavazással fog dönteni saját sorsa, hovatartozandósága fölött. Ennek a népszavazásnak az eredménye nem kétséges. Bár az egész elszakított területre vonat­kozólag ugyanez lett volna a megegyezés , átadni s az átadás után nyolc nap múlva megkér­dezni a lakosságot, hogy meg­marad-e a magyar anya keblén, vagy felcseréli azt az idegennel, a mostohával. Meg vagyunk győ­ződve, hogy egyetlen magyar rög sem került volna osztrák kézre. De akit nem kérdeznek, hiába tiltakozik, hiába is vérzik. Bele kell nyugodnia az ököljog döntésébe. Ez az elszakított lakosság fá­tuma. A­ mi kötelességünk pedig marad a régi, de még fokozot­tabb és intenzívebb mértékben : azt, ami a miénk, a politikai, társadalmi, gazdasági és kultu­rális fejlődés legmagasabb fokára emelni. Bebizonyítani fölényün­ket mindezeken a vonalakon nemcsak Európa hatalmasságai előtt, de ezzel egyben ébrentar­­tani a testünkből kivágott élő részek hozzánk való ragaszkodá­sát, felénk való lüktetését is. Mi nem felejtkezünk meg róluk so­ha s ezért figyelmeztetjük őket magunkra mindig ! Népszavazás lesz Seprőn és környékén. Megegyezés Nyugatmagyarország ügyében. — Nyolc nappal a kiürítés után lesz a népszavazás. A velencei tanácskozás két napi tanácskozás után eredményesen végződött. Sikerült a magyar és osztrák álláspontot összeegyeztetni, még­pedig oly megállapodásban, mely szerint Sopron és környékére népsza­vazást rendelnek el, úgy a m­agyar, mint az osztrák delegátusok a ma délelőtti záróülés után elhagyták Velencét. Az ered­mény határozott győzelme egyrészt a magyar álláspontnak, Bethlennek és Bánffynak, másrészt dela Torretta olasz külügyminiszternek. Az ered­mény jelenti a középeurópai béke megóvásét, a­ cseh és jugoszláv be­avatkozásnak a magyar kérdésből való végső kiküszöbölését. A soproni népszavazás, amely egyformán fog vonatkozni Sopron városára és környékére, beleértve Ag­­falvát és Brendsberget is, nyolc nappal azután fog be­következni, hogy a soproni szö­vetségközi tábornoki bizottság megállapította a lefegyverzés megtörténtét. Ami az átadás következtében Ausztriával szemben támasztott pénzügyi követeléseket illeti, ebben a kérdésben tizenöt nap múlva újabb tárgyalások indulnak meg Bécsben. Ha ezek a tárgyalások újabb tizen­öt napon belül nem vezetnének eredményre, akkor vegyes ,döntő bí­róság fog a kérdésben határozni. Az utolsó összejövetel: Velence, okt. 13. Tegnap éjfélkor a konferencia kiküldöttei összejöttek a­­megszö­vegezett jegyzőkönyv átáll­ás­ára. A jegyzőkönyv már tartalmazza a megegyezést, a­ tárgyalások kifo­lyását, amelyek a megállapodásra vezettek és a végrehajtás módo­zatait. A részleteket még titokban tartják és csak akkor fognak nyil­vánosságra kerülni,, ha a hivatalos közlemény megjelenik. A zár­óülés lefolyása Velence, okt. 13. A mai záróülés lefolyásáról a következő részleteket jelentik : Bella Torretta márki az ülés meg­nyitása után bejelentette, hogy a jegyzőkönyv elkészült és felhívta megbízottakat, hogy írják alá a jegy­­­zőkönyv­t. Először Della Torretta márki írta alá Olaszország nevében, majd Schober kancellár Ausztria nevében, végül Bethlen István gróf és Bánffy­ Miklós gróf Magyaror­szág nevében. Valamennyien pecsét­gyűrűjükkel pecsétjüket is rátették a jegyzőkönyvre. Della Torretta márki ezután köszönetet mondott az osztrák és a magyar kormánynak a vele szemben tanúsított bizalomért. Bethlen István gróf franciául vá­laszolt a kü­­ügyminiszter szavaira. Hálás elismerését fejezte ki azért, hogy Della Torretta márki az igaz­ságosság szellemétől és a fennforgó ellentétek eloszlatásának vágyától áthatva, közvetítő akcióra vállalko­zott és annak az óhajának adott kifejezést,­ hogy a megkötött egyez­ség tartós javulásra v­zessen Magyar­­ország és Ausztria viszonyában. Schober kancellár végül német nyelvű felszólalásban méltatta Della Torretta márkinak a közve­títés­­kor itt szerzett érdemeit és a maga részéről is kifejezte azt a re­ményét,­ hogy a mostani egyezmény megkötése, után Ausztria­­és Magyar­­ország viszonya fokozatosan javulni fog. A delegátusok ezután szívélyes búcsút vettek egymástól, és pont­ban 12 órakor elhagyták­ a prefek­­túra épületét.­­ Az olasz külügyminiszter beszéde a tanácskozáson. Az olasz sajtó hosszú és szigo­rúan tárgyilagos hangú cikkekben foglalkozik a velencei értekezlettel. A Gazetta Venezia közli kivonato­san azt a beszédet, amellyel della Torretta márki olasz külügyminisz­ter az értekezletet megnyitotta. A külügyminiszter ez alkalommal hangsúlyozottan utal a megegyezés a szükségér­e, amit a középe­rópai béke fölártása kovád. Olaszországnak — mondotta — különös érdekei fűződ­nek ahoz, hogy Középeurópában a béke megóvassék. Beszéde végén föl­hívást intézett mindkét félhez, hogy tanúsítsanak mérsékletet és tegyék ilyen módon lehetővé a gyors meg­egyezést. A velencei tanácskozás. Elutaznak a megbízottak. Velence, okt. 13. A velencei értekezlet ma délelőtt fél 11 órakor tartotta tárgyűlését. Ezen az ülésén írták alá a meg­állapodások végleges szövegét, a­melynek jegyzőkönyvbe foglalásá­val hajnali fél három órakor készül­tek el. Velence, okt. 13. Az osztrák küldöttség ma délután, az olasz küldöttség pedig ma este utazik el Velencéből. A magyar kül­döttség vagy ma este, vagy holnap, pénteken reggel indul útnak az első rendelkezésre álló vonattal. Schober holnap számol be a­ külügyi bizottságnak. Bécs, okt. 13. A „W­ener Allgemeine Zeitung“ a következőket jelenti: Schober szövetségi kancellár a velencei kon­ferencia eredményét előreláthatóan még a holnapi nap folyamán, leg­később azonban szombaton ismertetni

Next