Kis Ujság, 1922. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
2 (Nagy mozgás a baloldalon.) Ezen az alapon állottunk mindannyian és meggyőződtünk arról, hogy sürgős szükség van arra, hogy a királyt rábírjuk viszajövetelének elhalasztására. Azt mondtam, hogy amíg a király azon a nézeten van, hogy Magyarországon az ügyeket Eckhardt —Gömbös szellemében folytatják, méltán hiszi, hogy bármikor fait accompli elé állítják és nem lesz módjában többé visszajönni. Ilyenviharos felkiáltás minden oldalon. Mi azt Mi azt Friedrich István megismétli, amit Rakovszky közbekiáltott. A kisgazdák Gaál Gasztont ellenzik. Az ülésteremben állandóan nagy lárma, úgy hogy az elnök felfüggeszti az ülést A képviselők csoportosan vitatkoznak Andrássy nyilatkozatairól. " Bottlik József alelnök néhány perc vangva ismét megnyitja az szülést és figyelmezteti a képviselőket, hogy a tanácskozás rendjét őrizzük meg. Andrássy Gyula folytatja beszédét : Soha mást nem tettem, mint ami az én nézetem szerint hasznára volt Magyarországnak. A veszélyt én nem abban láttam, amit Gömbös Gyula és a miniszterelnök úr szükségesnek tartanak felhozni, hanem főleg abban, hogy őfelsége olyan időben jön be, amikor a helyzet nincs kellőképen előkészítve, amikor a társadalmi különbségekné fogva a nemzet egyes osztályai karóba keveredhetnek egymással, polgárháború tör ki, amit azután szomszédok fölhasználnak egyrészt arra, hogy Magyarországot megalázzák, másrészt, hogy a detronizálást kimondhassák. Mindenkinek a király mellé kellett volna állania, bizonyítani függetlenségi érzésünket, amely a királyi gondolattal össze van nőve és igyekezzünk azt megvédeni minden erővel szemben. Meg voltam győződve, hogy egyformán a király majd azokra hallgat, akik azt mondják, mindén időveszteség végzetes lehet. Én azzal érveltem, hogy gyors cselekve is kell. Meg is egyeztünk mindenben a célokra vonatkozólag. Ez volt az alapgondolat az egységes párt megalakításánál is, amikor legitimista alapon akartuk megszervezni. (Derültség az ellenzéken, mozgás a középen és a kisgazdák soraiban.) Rakovszky István: tisztességes kibontakozás érhető el Mi akkor semmi függetlenségi érzést nem tanúsítottunk, pedig mindig arról volt szó, hogy a nemzet önrendelkezési joga a nemzet akarata ellenségeinkkel szemben megvédelmeztessék, erre a legkisebb kísérlet sem történt. Megrémülten behódoltunk. Ezért tartottam kötelességemnek a király mellé állani. (Taps a kereszténypárton) *— Az én politikám az, hogy minden, a király is, eszköz a legszentebb cél, a haza szolgálatában. (Hosszantartó taps a kereszténypárton.) Ha összeütközés támadt volna esküm és hazaszeretetem közt, félreálltam volna, mert nem akarok egyikkel sem ellentétbe jutni. Politikai meggyőződésem egyet parancsolt nekem: Ha távol lettem volna, — férfiasan kijelentem — törekedtem volna oda jutni őfelségéhez és osztozni őfelsége sorsában. Törekedtem volna szolgálni azt az ügyet, amelyet az ország érdekében egyedül helyesnek és jónak tartok. (Helyeslés a kereszténypárton, na, a kisgazdapárton.) Őfelségét néhány kilométerre a magyar határtól majdnem fölkoncoltak osztrák kommunisták, Svájc akkor visszafogadta. De most tudta a király, hogy földönfutó lesz, ha kísérlete nem sikerül. — Amikor őfelsége a határt átlépte, tudtam, hogy ha nem egyesülnek gyorsan a király mellett, a kisántáni, föl fogja használni ezt az alkalmat és porig alázza a nemzetet Számítottam arra, hogy mind mikiben fölélenl a nemzeti függetlenség érzése, a király iránti szeretet s ha ez megtörténik, igen nagy lett volna a kilátás arra, hogy olyan megoldást találjunk, amely az ország becsületének sokkal jobban megfelel, mint a mostani megoldás. (Nagy zaj.) A királykérdésben bebizonyosodott, hogy a kisántám csak akkor mozgósított, amikor már tudtam, hogy a magyar kormány ellen nem áll. Ahol egy kis erőt mutattunk, ott kedvező, eredményeket értünk el. A kisántánt csak ott lépett föl, ahol nem mutattunk elég erőt. Amikor az Viharos zaj az ellenzéken : Ez a lázadás ! Andrássy Gyula, gróf : Ami a jövőt illeti, azt igen súlyosnak látom. És mind mesetre azt követelném, hogygyors megoldást kellene találni. Nem tagadom, megbarátkoztam én azzal a gondolattal, hogy annak idején a nemzetgyűlés ellenére is a törvényesen megkoronázott királyt visszahozom. Nem bánom, ha ez a kijelentésem a bírói eljárás során káromra van és becsuknak érte, akár tíz évre is. Állítom azonban, hogy én ilyen tanácsot nem adtam és úgy cselekedtem, ahogy a király és nemzet érdve kívánta. (Helyeslés a közép n.) Szégyennek tartom, hogy minket ánlántprovinciává sülyesszenek, különösen azzal a szerződéssel, amelyet a kormány kötött a Msánlánttal. Az 1920. évi I. tc. forradalmi alkotás. Ez a törvény a forradalmat védi meg, a forradalmát koronázza meg. Károlyit önök kiátkozzák és dacára ennek, meghajolunk előtte. Az ő művét koronázzák meg, amidőn a törvényes királyt megfosztják trónjától. Önök kimondták, hogy a Habsburg-dinasztia elvesztette a trónravaló jogát. Mi következik ebből: a királyválasztás következik. Nézzük csak, hogy mit jelent az országra a királyválasztás. Elképzelhető ez a királyválasztás polgárháboruszerű jelenségek nélkül ? (Nagy zaj.) — Érv föladat van most és ez antant látta, hogy örömmel behódolunk és a kisántán minden követelését beváltottuk, akkor nem tehetett mást, minthogy egyoldalú nyomást gyakorolt, még pedig miránk. Andrássy szavait alig hallani az óriási zajban. Végre kissé csillapul a lárma és Andrássy folytatja beszédét. Andrássy Grus gróf: Akármit is mora a Fehér Könyv, tény az, hogy nem gondoltak vele, hogy a királyt és királynét eméljék, amikor vonatukra lőttek. A lényeiből kiderül, hogy az, hogy az ország belső konfszolidációja lévén olyan vonzóerőt gyakorolt mit, hogy a magyar fej kulturális és gzdasági fölényének következtében helyreállítsuk Szent István koronájának régi birodalmát. Akik nem ezt teszik, a nemzetgyilkolás politikáját folytatják. (Helyeslés a kereszténypárton, zaj a kisgazdapárton.) Andrássy beszéde végén kijelenti, hogy a kormány politikáját veszedelmesnek tartja. Végül kijelenti, hogy az indemnitást csak három hónapra szavazza meg. Ezután Bánffy Miklós külügyminiszter válaszolt két interpellációra, majd az interpellációk következtek. Haller István, Kerekes Mihály és Bódé János után Sigray Antal gróf szólal fel és Ostenburg ezredes szabadlábra helyezését követeik (Menburgnak négy érdemei vannak, neki köszönhető nagyrészt a soproni népszavazás eredménye. Belitska Sándor honvédelmi miniszter elismeri, hogy Ostchburgnak nagy érdemei vannak, de fvix alab helyezése csak a törvényes formák között hajtható végre. Haller István a párbaj mániáról interpellál. Több interpelláció után az ülés a késő délutáni órákban ért véget. Arttitsa azelőtt azt mondta, hogy az a liszt, aki nem legitimista, gazember, a kotaftny le akarta tartóztatni a királyt. fi hála. Irta: Farkas Emőd. Suhogva repültek a gyújtó nyilak és tüzes lazdák Szigetvárra. A külső váron már nagy, vörös bársony lobogókat lengetett a szeptemberi szél. A gyújtó nyilakon elé egy kis zacskó lepr lógott, a végén égő kanóc. Amikor ez a lőporhoz ért, felrobbant és millió tűzszikra omlott belőle a befutő várra és Zrínyi Miklós házára. Szélül állott ez és vékony, piros, bolyhos szívű kígyók siklottak végig a tetején. Csakhamar összefonódtak, megvastagodtak, fölyvódtak, aztán vörös lángnyelveket öltögetve, sziszegő zúgással futottak végig az egész épület tetején. Hetek óta nem volt egy szem eső. Az ég mindig perzselő hőséggel ontotta a nap sugarait, kiszárította a vár körüli mesterséges tavat s a török ostromsereg szekérhidat rakva, rohanta meg a külső eredőket. Amikor Zrínyi Miklós látta, hogy a tomboló szélviharban a tűz a belső váron is elhatalmasodik, igy szólt apródjához, Cserenkó Ferenchez : — Édes fiam, keresd elő harci díszruhámat, holnap ilyenkor már az örök bíró előtt leszek. A deli ifjú levente *zs«n meg* vonaglott, mintha tüzes ágú korbács hasított volna bele. — Főkapitány uram, ott egy kis felhőt látok, a szélvész erre hajtja. Egy óra múlva zápor lehet. — Ha az Isten öt hétig nem adott, egy csepp esőt, most sem fog adni. — Hátha ... — nézett fel az égre Cserenkó Ferenc és a hangja sirt, mint a haldokló hattyúé. Aztán fáradtan, kimerülten vánszorgott be Zrínyi házába, hogy kihozza urának” Kötélkék szirti bársony mentését, rövid, drágaköves, aranyos szegény dolmányát, páncélját és sisakját . — Főkapitány uram, hát a sok arany, ezist kupát, vert aranyat és ezüst tallért a tűz eméssze meg ? — Hedd pusztuljon el inkább,semhogy zsákmánya legyen a töröknek. Hozd ki kócsagtollas, gyémántbogláros kalpagomat, arany nyakláncomat, görbe kardomat és kerek, könnyű pajzsomat. Cserenkó vissza akart futni az égő házba. * — Fiam — kiáltott utána Zrínyi Miklós — még kétszáz aranyatis hozz magaddal. A hedvegyek körülvették Zrínyi Miklóst. Mind elszánt, halálra kész, rettenthetetlen hős. Ott állt mellette a helyettes kapitány, Akpy Gáspár is, alacsony, barna, igénytelen küstjü itja, a szigetvári hős unokaöccse. Nézték a tüzes labdazáport, hallgatták a nyílzápor süvöltőkét, melybe mélybölényhangon zengett bele a folytonos ágyudörgés, meg az orkán bömbölése. Nem szóltak, a néma arcok többet mondtak tengerbeszédnél. — Hívjátok össze az őrséget azon az udvaron, ahol öt héttel ezelőtt felesküdtek — mondta, Zsinyi Miklós. A harcedzett, vitéz bajnokok szótlanul oszlottak szét, hogy kiki odavezesse a, mega. csípatát. Addig Zrínyi Miklós felöltözött. — Fiam, szólt apródának, vedd ki a zacskóból ezt a kétszáz aranyat, oszd kétfelé, tedd mentém szárnyába- és varrd be, hogy ki ne hulljon belőle. — Húzni fogja az a sok arany főkapitány uramat. — Sokát már úgy sem húz. Azt akarom, hogy aki megtalálja holttestemet, érdemesnek tartson arra, hogy tisztességesen eltemessen. Az ifjú levente nagyot csuklóit és hirtelen lehejóit a zacskóért, hogy azalatt észrevétlenül a földre peregjen a könnye. Azután berakta a mente két szárnyába a szás-?zás arany*t néhány öltéssel bevarrta. 2 inyi felvette a mentéjét, nyakába akasztotta, vzaifeg aranyláncát, zebre dugta a vár kulcsait s az udvarra sietett, ahol a szigetvári hősök Borba állva, néma csendben álltak. — Bajtársak ! — kiáltotta érces hangon a hő . — Látjátok azt a lobogó tüzfdhőt, amely felénk veri a lángot ? Mindnyájan az épületekre néztek, amikről csillagrajként omlott a tüzes pernye és izzó zsarátnok. — Vizünk nincs, élelmiszerünk elfogyott, az aszályt és a szélvészt isten ite reánk. Mi megnyugszunk az ő végzésében .Testvéreim, ti úgy harcoltatok mind gájan, mint Lanidás. Épp olyan az arány is közünk és az ellenség között. E pillanatban néhány tüzes latdi csapott le az őrség előtt és búgva, sisteregve bukdácsolt tovább. Zrínyi nyugodtan folytatta : — Szeretném neveteket a csilagokba írni, hogy ott ragyogjon örökké hazánk fölött. A ti hősi tetteteket kötők fogják magasztalni és a nemzeti dicsőség aranylegerdába szövi emléketeket. Miesküdtünk, hogy győzünk vagy meghalunk . Győzni nem tudunk, az isten nem engedi, de meghalni tudunk a hazáért bátran, mint a hogy üldöttünk. (Folytatása jövő vasárap.) kis Várka 1922. január 16.