Kis Ujság, 1927. január (40. évfolyam, 6-24. szám)
1927-01-09 / 6. szám
2 Itt a „sárga veszedelem"-de vörös Ez a kiáltás úgy verdesi most az angolok idegeit, mint a magyarokét verdeste évszázadokkal ezelőtt az, hogy »nyakunkon a török, ágyúja dörög». Vagy ahogy a most élők idegeit borzolja az, hogy »itt a vörös veszedelem». A különbség csak az, hogy a sárga veszedelem minden egyéb színű veszedelmek között a legnagyobb. Azt persze, hogy ez a legnagyobb veszedelem, egyelőre a fehér emberek közül csak az angol érzi. Azért az angol, mert minden fehér emberek között az angolok voltak az elsők, akik a sárga emberek (azaz a kínaiak) földjén lábukat megvetették. Ekként a roppant kínai birodalmat rákényszerítették, — hol ágyúval, hol szóval, de kiváltképen ágyúszóval, — hogy kapuit az angol kereskedők előtt megnyissa és hozzá barátságos arcot vágjon. Ide-oda nyolcvan esztendeje annak, hogy az angolok a kínaiakkal ezt cselekedték. (Kanton előtt — ez Délkína fővárosa — az első angol ágyúk akkor kezdtek beszélni, mikor nálunk Kossuth Lajos és Széchenyi István hallatták szavukat.) Azóta van sárga veszedelem ezen a világon. Mert a sárga veszedelem nem egyéb, mint a sárgabőrű kínai nép ráuszítása az európai fehér emberre. Ez a ráuszítás azért is könnyű, mert ez a két emberfajta nem igen szíveli egymást. A kínai ember elegendő önmagának. A fehér embertől is azt kívánja, hogy legyen elegendő ő is önmagának. A fehér hagyjon békét a sárgának. Menjen mindegyik a maga dolgára és ne akarja mindenáron boldogítani a másikat. Okosabban cselekszik az angolok szolgakirálya, ha arra fordítja gondját, hogy alattvalóit jól kormányozza és őrzi saját országa épségét. Akkor nem lesz szüksége arra, hogy tengereken, hegyeken át követségeket küldözgessen a világba. A mennyei birodalomnak semmi szüksége nincs már országok ritkaságaira, mert mindene megvan. Odakint tágasabb !« — Ezt üzente ki Pekingből a kínai császár 1846-ban Amherth lordnak a falakon kívül. Még a kapukat is becsukták a nagyszerű követség előtt, amelyet Amberth lord vezetése alatt az angol király küldött Pekingbe gazdag ajándékokkal, hogy a kínai császár kegyét és barátságát megnyerje. »Úgy fogadtak bennünket, mint koldusokat. Úgy bántak velünk, mint foglyokkal. Úgy küldtek haza, mint tolvajokat* — írja Morrison, a póruljárt követség egyik tagja. A viszonyok azóta sokat változtak. Az angoloknak nemcsak nagykövetségük van Pekingben, de birtokaik is vannak Kínában, Shanghaiban és Kantonban külön városrészük van a kínai városrész mellett. Ezeket a városrészeket az európai negyednek is szokták nevezni. Meg is érdemlik ezt a nevet, mert ez egy-egy darab idecsöppent Európa.. Emberek, házak, szokások, koszt, rendőrség, katonaság, posta, hivatalnokok, bíróság, mind tiszta európai ezekben a negyedekben. Az angolok ezeken a pekingi, shanghai és kantoni városnegyedeken kívül lefoglaltak egy nagyszerű kikötőt. Ez Hongkong. Hongkong fölött kiépítették a távol Keletázsiának leghatalmasabb erődítményét. Ez az erődítmény Hongkongot Keletázsia Gibraltárjává avatta. Tele van ágyúkkal, katonasággal, munícióval. Ez az angol hatalom sarkpontja egész Keletázsiában. Ha kitör a háború Anglia és Kína között, akkor Hongkongról legalább annyit fogunk hallani, mint az orosz-japán háború idején Port Arthurról. Pedig már kitörőben van. A bolsevisták fölpiszkálták Kína lappangó ellenszenvét, lángra lobbantották a sárgák elfojtott gyűlöletét az angolok és minden európaiak iránt. Mert ám a kínai természet nem változott Amherth lord követsége óta. Minden kínai most is ugyanazt érzi az angolokkal és a többi európaiakkal szemben, amit akkor a császáruk kiüzent a barátságáért jövő angol követségnek. Hogy eddig türtőztették magukat a kínaiak, az csak azért volt, mert az angolok is lehetőleg simán, politikusan igyekeztek elsimítani minden fölmerülő ellentétet. Kínai politikusok szintén simítottak, mindig csak simítottak. De most az orosz bolsevisták bedobták tűzcsóváikat a kínai nép lelke közepébe. A szívós mérgezve. Előtte való este egy titokzatos idegen látogatta, meg. A nyomozás adatai szerint ez az ember . . . Jüngst izgatottan szakította félbe : — Mit beszél? Egy öreg gyógyszerész? Talán csak nem . . . ? Most a másikon volt a sor a meglepetésben. — Hogyan, hát ismeri ezt az esetet? Jüngst közben összeszedte kissé magát. — Hogy hívták az idegent? Doktor Jüngst Andrásnak ! — Úgy van! — Ez az ember én vagyok. A gyógyszerész pedig Jáger Keresztély. A meglepő hírt hozó idegen arcán különös mosoly suhant át. — Uram, Ön olyan hamar levetette az álarcát, hogy bocsánatot kell kérnem, amiért előzőleg azt a kis komédiát eljátszottam. A nevem Bach, bűnügyi rendőrbiztos vagyok. Ön után utaztam ide, hogy kihallgassam. A doktor egészen odáig volt a csodálkozástól. Az Isten szerelmére, csak nem engem gyanúsít? A rendőrbiztos csendre intette. — Ne beszéljünk olyan hangosan ! Nem szükséges a figyelmet magunkra irányítani. De megmondom Önnek, hogy a gyám eleinte önre esett. Önt kellett gyanúsítanunk. De azok után, amit látok és hallok, meg kell változtatnom a véleményemet arról, hogy ön milyen szerepet játszott ebben a tragédiában. Most már csak arra kérem, magyarázza meg nekem, milyen célból tett ön látogatást a "Fehér hattyú" patikában és mi volt a látogatás eredménye. Szeretném, ha elmondaná azt is, amit a halottról csak tud. Talán ily módon világosságot tudunk deríteni abban a homályban, amely ezt a halálesetet takarja. A doktor külsőleg megőrizte ugyan nyugalmát, de azért eltartott egy ideig, amíg lassan lecsillapodott az izgatottsága, amelyet a rendőrbiztos közlése okozott. Hiszen arról kapott most hírt, hogy az öregember, akivel — talán annak utolsó órájában — kínai természetnek a hamu alatt izzó gyűlöletparazsa hirtelen lobbot vetett. Kína ég. Sárga az égalja !. Itt a sárga veszedelem ! A legnagyobb, ami a földtekén elképzelhető. Hisz a kínaiak egymagukban többen vannak, mint Európa összes népei együttvéve. Ha észbekap, egyetért, összefog ez a tengernép, nincs Európának az az ereje, hatalma, esze, fegyvere, amely bírna velük. Isten legyen izgalmas a fehér embernek ! Shanghai, január 8. Az angol lobogó már nem leng a hankaui angol főkonzulátus fölött. Mától kezdve kommunista csapatok őrzik a konzulátust, amelyet a főkonzul még nem hagyott el. Az angol lakosság a Hongkongi és Shanghaii Bank, valamint az ázsiai petróleum részvénytársaság épületébe menekült, amelyet kommunista csapatok őriznek. London, január 8. Minden intézkedés megtörtént Cseng-Tu-Fu város, valamint Szecsuan tartomány egyéb városainak és Dél- és Keletkína más részeinek az angol férfiak és nők által történő kiürítésére. Egyes helyeken a kiürítés már megkezdődött. Hatvan amerikai állampolgár feleségével és gyermekeivel elhagyta Hankau városát. Washington, január 8. William tengernagy, Amerika ázsiai hajóhadának parancsnoka, parancsot kapott, hogy menjen Shanghaiba és tegyen jelentést az ottani helyzetről. A tengernagy saját belátására bízták, mennyi hajót akar ebből a célból magával vinni. Hankau, január 8. A hivatalos Reuter-iroda levelezőjét több más személlyel együtt a csapatok bezárva tartják az ázsiai petróleumtársaság épületeiben. A kanadai hómezőkön A Kis Újság regénye (6) Csakugyan, az újonnan érkezett vendég már néhány perc múlva megpróbálkozott, a beszélgetés útbaindításával. Nagyon ügyesen csinálta, nem az időjárással kezdte, de ezúttal mégsem volt szerencséje. A doktor csak egytagú szavakkal válaszolt és ezeket is csak úgy odadörmögte, de a közlékeny természetű jövevény nem sértődött meg, hanem zavartalanul fecsegett tovább. A legtermészetesebb dolgokról beszélt, amelyek manapság mindenkit érdekelnek. Szóbahozta a mai nehéz időket is, de kerülte a politizálást. Inkább arról csevegett, hogy a súlyos gazdasági bajok, amelyek ma ráfeküsznek az emberiségre, sajnos, egyre inkább megrontják az erkölcsöket. Napról-napra egymást érik a szélhámosságok, csalások, gyilkosságok. • Erre már a doktor is kezdett felfigyelni. Hirtelen felemelte a fejét, de az egész csak egy pillanatig tartott. A tekintetét már megint lesütötte és a keze idegesen játszott az abrosszal. Bólintott a fejével és felsóhajtott. — Bizony, bizony, így van valahogy. Rossz idők — rossz emberek. Higgyen nekem, már nem is szívesen nézek bele az újságba. A politika szomorú, a művészet és a tudomány beteg, és mi van még az újságokban? Automobilszerencsétlenség, elpusztult kirándulók és főleg csalások, gyilkosságok és más szörnyűségek. . — A legnagyobb baj pedig az — vágott szavába az idegen —, hogy a rendőrség nem képes minden esetben kinyomozni a tetteseket. Egyik bűntény a másik után történik és a gonosztevők egyre vakmerőbbek lesznek. Csak most is milyen szörnyű gyilkosság történt túl a határon? Az ember nem is tudhatja, gyilkosság volt-e valóban? Sűrű homály takarja az esetet. Egy idősebb gyógyszerészt üzletének hátulsó szobájában holtan találtak, megaJ ÁLLAMTITKÁROK. A kormányzó alsókománai Álgya Papp Sándor tényleges altábornagyot, a honvédelmi minisztérium főcsoportfőnökét honvédelmi államtitkárrá nevezte ki, vitéz Végh Kálmán helyettes államtitkárnak pedig az államtitkári címet és jelleget adományozta, olyan kemény vitája volt, hirtelen meghalt. És meg kellett tudnia azt is, hogy a határon át rendőrök jártak a nyomában, mint valami gonosztevő után ! Akivel ilyesmi esik meg, annak megvan az oka rá, hogy magánkívül legyen és hogy eltartson egy darabig, amig összeszedi magát. Hiszen a vizsgálóbiztos kérdéseire kell nyugodt és jól megfontolt válaszokat adnia! A rendőrbiztos méltányolta is a helyzetet. Egyetlen szóval sem sürgette a doktort. Türelmesen várt, amig a doktor önmagával foglalkozott. Végre is Jüngst András törte meg a csendet. Mint aki most ébredt föl álmából, kezével végig isimította a homlokát, nagyot lélegzett és hirtelen fölállott. A széket nagy zajjal tolta hátra. — Ha ön is helyesli,rendőrbiztos úr, akkor menjünk föl talán az én szobámba ! Ez nem az a hely, ahol nyugodtan beszélhetnénk olyan dolgokról, amilyenekről köztünk szó fog esni. Odafönt nálam zavartalanul tárgyalhatunk. Szabad lesz kémem ? Bach a felhívásnak szó nélkül engedett. Ha a meghívás mögött valami gonosz szándék rejtőznék, ha Jüngst tényleg gazember lenne, aki a rendőrbiztost csak azért csalja a szobájába, hogy ott ártalmatlanná tegye és azután kereket oldjon, te hát Bachban akkor is emberére fog akadni! A rendőrbiztos próbált ember, a gyakorlatában már mindenféle eset előfordult. , Udvariasan hangsúlyozta ugyan, hogy szemtőlszembe megváltozott már a véleménye, de ezzel távolról sem azt akarta mondani, hogy bizalmatlansága most már teljesen megszűnt. Mindenesetre vigyázott magára. Hatalmas, erős ember volt, bátran követhette a doktort a szobájába. A szobában kiderült, hogy semmiféle óvatosságra sem volt szüksége. Jüngst udvariasan hellyel kínálta meg, ő maga pedig jóval távolabb, az ablak mellett ült le. Arca és alakja teljesen meg volt világítva. Készen állott arra, hogy minden tekintetben felvilágosítással szolgáljon. .(Kedden folytatja . KIS ÚJSÁG 1927 Január 9