Kis Ujság, 1927. január (40. évfolyam, 6-24. szám)

1927-01-11 / 7. szám

*CZT:5?0* Megölte az édesapját, mert feleségének elcsábításával gyanúsította­ k Vasárnap délben a derzstomaji határban cirkáló rendőrjárőrt figyelmeztette egy kocsin velük szemben .­­adó gazda, hogy siessenek, mert utána jön egy véres k­ezű és arcú ember, akinek zavart viselkedése azt árulja­­, hogy valami bűncselekményt követett el. A csendőrök m­eggyorsították lépteiket és nem messze tényleg talál­koztak Burrián István földmunkással, aki lecsüggesz­­t­ett fejjel haladt az országúton és amikor a csendőröket észrevette, le akart húzódni az országutat szegélyező árokba. A csendőrök kérdezősködésére először azt mondta, hogy disznóölésen volt, ott lett véres, majd mikor a re­ndőrök nem hittek neki, azt állította, hogy elesett és az orra vére festette be az arcát. A különböző állí­tások megerősítették a csendőrök gyanúját­, megva­salták és indultak vele az apja, idősebb Burrián István napszámos háza felé Egy ideig csendesen haladt Burrián István, azután megálloit, letérdelt a csendőrök előtt, könyörgött, ne vigyék haza, mert nem tudjam­égegyszer megnézni édesapja meg­ A VILÁG URA gróf MONTÉ. KRISZTÓ 7) Odafordult Danglarshoz : — Ő volt az áruló — mondta határozottan. — Nem hiszem,— felelte az — sokkal ostobább, semhogy ilyet tudott volna tenni. Nincs annyi í­­ze, hogy ezt ki bírta volna gondolni. — De én ismerem a tanácsadóját is, — vágta v­issza a szabó, — annak elég éles esze van, az ám ki tud ilyet gondolni. — Ugyan mit, még csak ez volna hátra. Az ember mond mindent, ezt is, azt is, utóvégre nem lehet felelős a kocsmában elejtett szavaiért. — Holló, Hangiam uram, szavak és szavak között különbség van. Azok a szavak mind egy célt szolgáltak és el is érték a céljukat. A vendégek ezalatt egyre azt találgatták, mi lehet a magyarázata az elfogatásnak. Faggatták Mercedest, de ő époly kevéssé tudott fölvilágosítást adni, mint a megtört, öreg apa. Kocsizörgés hallatszott az ablak alatt. — Morei úr jön vissza, — kiáltotta valaki és valamennyien az érkező elé tódultak. Az levert mozdulattal szorította magához Mercedest és rész­­vétteljes hangon mondta neki: — Gyermekem, a helyzet komolyabb, mint i­ndultam, sokkal komolyabb. A vőlegényt, mint :o.a m-]‘artista összeesküvőt tartóztatták le. Mintha kalapácsütés érte volna, Mercedes egyetlen jájszó nélkül, eszméletlenül esett össze. Az öreg édesapa hangosan sírva borult az asztalra. Caderousse egészen szorosan állt Danglars elé, úgy hogy az arca majdnem odaért a másiknak az arcá­­hoz. — Danglars, a tagadás hiábavaló. Én tudom, hogy mi volt a levélben, azt is tudom, hogyan gon­doltátok ki ? Dantes ártatlan. Én nem tudom nézni ennek a szegény teremtésnek és az öreg beteg aggastyánnak kínjait. Elmondom Morel úrnak, hogy mit csináltatok. Danglars arca eltorzult dühében. — Vigyázz magadra, te szerencsétlen — szi­szegte Caderousse felé. — Ki meri azt állítani, hogy Dantes valóban ártatlan? A hajó kikötött Elba szigetén. Dantes zsebében meg fogják találni a levelet. Vigyázz a szádra, ajánlom. Jól vigyázz a nyelvedre. Dantesnek tettestársai is lehetnek. A bonapartisták manapság a fejükkel játszanak, Caderousse mester. Caderousse megérezte ösztönszerűen, mi van a fenyegetés mögött. Hosszan elgondolkozva nézett maga elé, tompán mondta : — Gyerünk innen. Én nem bírom nézni őket. — Menjünk, — válaszolt Danglars, mert érezte, hogy diadalmaskodott. Caderousse nem fog merni szólni, félteni fogja a saját bőrét. Kinn a ház előtt még beszélgettek kis ideig Caderousse és Danglars. Már éppen búcsúzóban voltak egymástól, amikor Morel úr odalépett hoz­­zájuk . — Szegény Dantes, — fordult hozzá a szabó­mester — bár ezért a nagyszerű fiúért­ öli holttestét, akit körülbelül egy órával előbb agyonszúrt és baltával agyonvert. A csendőrök a megláncolt emberrel idősebb Burr­án István házába siettek és megdöbbenve látták, hogy a fiú igazat mondott. A konyhában — ünnepi ruhájába öltözve — ott feküdt hason a meggyilkolt apa. Hátán a kabáton keresztül is látszott a hatalmas szúrás, fejé­ből több sebből még szivárgott a vér. A meggyilkolt apa holtteste rettenetes hatást váltott ki a gyilkos fiúból. Dühöngött, átkozódott, ki akarta magát szabadítani a csendőrök kezéből, sírva könyör­­gött, vigyék el a tett színhelyéről. A szomszédházban hallgatták ki azután a csend­őrök. Ott lecsillapodott és nyugodtan elmondotta, hogy az apját ő ölte meg, mert míg ő munka után Budapesten járt és ott dolgozott, azalatt apja elszerette a feleségét. Hazajött Pestről, felelősségre vonta az apját, aki dur­ván nekitámadt, baltát emelt reá, mire ő hátbaszúrta azután pedig baltával többször fejbeütötte. A csend­őrök letartóztatták és bevitték a szolnoki ügyészség fogházába. — De a hajó is kapitány nélkül marad, — vetette közbe Danglars. — Egyelőre nem okoz gondot nekem, — fe­lelte Morei úr — a Farao csak három hónap múlva fog kifutni a tengerre, azalatt Dantes tisztázni fogja a dolgát. — Addig pedig engedje meg Morei úr, hogy fölajánljam önnek szolgálataimat, — mondta Dang­lars szerény hangon. — Utóvégre a Faraót én is ismerem és Dantes visszatértéig idehaza minden­ben helyettesíteni fogom őt. Amikor pedig vissza­jön, átadom neki a parancsnokságot. — Köszönöm Danglars úr, ön igen nagy hálára kötelez engem. Ez lesz a legokosabb megoldás. A ki- és berakodást magára bízom. Az egyes em­berek szerencsétlensége, sajnos, nem befolyásol­hatja az üzletmenetet. Nagy gondtól szabadított meg. — Örülök, Morel úr, ha valamiben segítségére lehetek. Csak még arra kérem, szíveskedjék tudatni velem, ha a derék Edmondot meglátogathatom. — Oh, ezt okvetlen meg fogom tenni. Attól félek azonban, hogy Dantest egyelőre nem fogják engedni beszélni hozzátartozóival. Magam fogok elmenni von Villefort úrhoz, hogy a fogoly érdeké­ben szóljak vele. Ámbár nem hiszem, hogy sok eredménye lehet a látogatásomnak. Az a Villefort dühös royalista és ha egyszer valaki gyanússá lett előtte, akkor nehezen ereszti ki körmei közül. — Azt is hallottam róla, — jegyezte meg Danglars, — hogy végtelenül hiú és nagyravágyó. Morei úr nem felelt ezekre a szavakra, kitérő­­leg fejezte be a beszélgetést. — Danglars úr, most menjen a kikötőbe és én is megyek a dolgaim után. A szabómester és a helyettes kapitány a kikötő felé indultak. Kis hallgatás után Danglars szólalt meg először. — Most láthatod, hogyan állnak a dolgok. Még mindig kedved van beleavatkozni? — Nem, a világért sem, de iszonyúnak tartom, hogy egy rossz tréfa így végződjék. — Ugyan mit, rossz tréfa, én eldobtam a le­velet és ha jól emlékszem, össze is téptem. — Nem, nem tépted össze — válaszolta Cade­rousse. — Fernand valószínűleg felemelte, le­­másoltatta, vagy talán le sem másoltatta és el­küldte az ügyész úrnak. Még szerencse, hogy el­változtattad az írásodat. De mi történik akkor, ha valami nagy szerencsétlenség lesz az egésznek a vége? Danglars rátette a kezét a szabó vállára : — Én majd beleavatkozom a dologba, ha szükségesnek fogom tartani, addig azonban vigyázz magadra és hallgass, Caderousse. AZ ÁLLAMÜEGYÉSZ ÚR Ugyanabban az időben, amikor a katalóniai telepen, Marseille városában az előkelőségek ne­gyedében szintén eljegyzési lakomát ültek. A Grande-Cour utcában, egyik ősi mágnáspalotában fényes társaság ült együtt a nehéz ezüstökkel megterített asztalok körül. Mindenki ott volt, aki számottevő volt a város lakói között. Kitünteté­sekkel megrakott katonatisztek, magas állású államtisztviselők, régi, nemesi családok leszár­mazottjai. Együtt ültek XVIII. Lajos királynak hívei, akik Napóleonról, a világverő császárról úgy beszéltek, mint valami szélhámosról. Mindenki elmondta, ami rosszat tudott róla. A tisztek a bor­zalmas To­sz hadjáratot emlegették, az asszonyok gyalázták Josefinnek, első feleségének emlékét és abban versengtek egymással, ki tudja gonoszabb­nak és alávalóbbnak festeni. Most fölemelkedett az asztal mellől az egyik öreg úr, akinek mellén ott ragyogott a Szent Lajos-rend nagy keresztje. Von Saint-Meran márki volt ez az úr. Lelkes fel­köszöntőt mondott Lajos királyra. Az egész tár­saság összecsendítette a kristálypoharakat, a nők letépték mellükről a virágokat és odaszórták az asztalra. — Oh, ha most itt volnának azok a forradal­márok, azok a gaz összeesküvők, — mondta egy őszhajú hölgy, aki azonban még mindig sok fiatalos lelkesedést tudott megőrizni magában, — ha most itt volnának azok, akik földúlták az ősi kastélyokat, akik elkergettek bennünket otthonunkból, akik a rémuralmat teremtették meg Franciaországban, akik a vérpadon tudták csak megmutatni, hogy az ő szemükben mi az egyenlőség és, a testvériség, ha most itt volnának azok, akkor szemükbe monda­nám, hogy mégis mi vagyunk a különbek, a kitar­tóbbak, a többetérők, a szilárd jelleműek, akik mártíromságon és véres szenvedéseken keresztül is hívek tudtunk maradni a koronához.— Igazam van, Villefort úr ? — fordult oda az egyik fiatalember­hez, aki fiatal hölggyel beszélgetett. — Parancsol, Marquise ? — Bocsásson meg, de nem hallottam a beszéd elejét. — Oh, kedvesem, ne zavarja a gyermekeket, — mondta az öreg úr, aki előbb a pohárköszöntőt tartotta. A vőlegénynek és menyasszonynak bizo­nyára fontosabb beszélnivalóik vannak, mint Napó­leon és a rémuralom. (Szerdán folytatjuk.) r­t közvetlen gyári lerakat. Ha­­inwiffin választék m­nden raj­fellal Kés*- Meglepő olcsó áfák! ** ■ leire is. Vidékre árjegyzék! Krausz Henrik, Budapest, hí., Veres Pálné utca 30 KIS ÚJSÁG 1927 január 11 hngszerek legolcsóbban MIHALY nagy magyar hangszer telepén, Buda­pest, Kiraly-u­tca 58—61 sz. Minden hangszerről külön új jegyzék kérendő, mely díjtalanul küldetik X gummiSiarissiga viselése visszéi tágulásnál,valamint vírBloglábalt ég&cild tornsú Sásftlinx legcélszerűbbnek bizonyult, BEM1 a cammiharisnya előnye még, hogy alánnak­­, IAA 1 biztos tarlást ad és ezzel megszünteti a n­ítraüt­­óSfc's.o adgot, valamint a járást könnyebbé teszi. Tigy! Cégünk kitanult női- és férfiszemélyzete, valamint api állandó nagy raktárunk, grantálja a szakszerű api és pontos kiszolgálást! — Elismert szaküzlet: ‘Ma ER A Pl A“ £eLT4?zse*: viselőknek részletfizetés készpénzárban I­cT—^ Kérjen Ingyen prospektust! VARRÓGÉP, KERÉKPÁR részletre is előleg nélkül s Kimzésoktatás ingyen-Diadal Áruház 3°a’”S;„ 26­ ” Brilliáns ékszereket gffsít". SZÉKELY EMIL­E(Srágy-utca 51^ero^pIS­APÜGiíSífÖETÉSEK A munkát vagy foglalkozást keresők, valamint háztartási alkalma c­sak a hirdetések minde­n szaváért köznapokon 1000 koronáit, vasárnap és ünnepnap 1500 kor­onát fizetnek. A többi hirdetők minden , öthön­ap 1200 koronát, vasárnap és ünnep­nap 2000 koronát fize­nek. Vastagabb szó­keltőnek számit A kinllclovata? címe: Bisst. sv., Balmady-ujsa . KÉT NAGYMUNKÁS magyar szabósegéd állandó munkára azonnal felvétetik. Kardos Sándor, Tiszaföldvár. CIFÉSZSEGÉDEK világos mű­helyben sittet kaphatnak. Si­­mor ucca 11. VESZÜNK kisebb és nagyobb telkeket avagy telektömböket a város minden részére és adunk kölcsönt eladó ingatlanokra. Ügynökök díjaztatnak. Békési részvénytársaság, VII., Al­­mássy-tér nyolc. József száz­­huszonnégy—kilencvennyolc. KŐMŰVES- és ácsmesteri vizs­gákra előkészítek. Szeghő Jenő Bpest, Aréna­ út 12 61 ÉVES BETEG ASSZONY férje 2 éve fekvő beteg. Bármi­nemű segélyt kér. Rokkenbauer Jánosné, Pesterzsébet, Des­­sewffy­ u. 12. CIMBALOM, pedálos, zárható fedéllel, gyönyörű kivitelben három millióért eladó. Aréna­­ut 72. III. 29. SOFEŐ­RJEI ÖLTEK, FIGYE­LEM’ 1! Még mindig csak a VIKTÓRIA SOFFŐRISKOLA vezet! Gombamódra szaporodó soffőriskolák olcsón hirdetett reklámjainak ne üljön fel, ne dobja ki pénzét hiába. Ha állás­hoz akar jutni, fontos, hogy az ország legmodernebb soffőr­­iskolájába iratkozzék be, ahol gépészmérnökök szakszerűen levizsgáztatják műhelygyakor­lattal a vállalat saját, legmo­dernebb autóin. Tanfolyam, folytatólagos beiratkozás bár­mikor. Tandíj részletekben fi­zethető. Felelősségünk mellett legrégibb, legjobb autószakis­­kolát ajánlhatjuk. Kérjen díjta­lan felvilágosítást VIKTÓRIA AUTÓSZAKISKOLÁTÓL, VJ VÖRÖSMARTY-TJ. 53. szám­ Vállalat kiadásában megje­lent AUTÓVEZETŐK KÉZI­KÖNYVE nélkülözhetet­len Ára 100.000 korona. Főszerkesztő HUSZÁR KÁROLY ■elelős szerkesztő is felelős kiadó SZEDERKÉNYI A. Kiadótulajdonos a KIS ÚJSÁG részvénytársaság. WODIANER F. és FIAI RT. körforgógépeinek nyomás*, Budapest IV. fialmady-utca A — Felelős: Kiss Peren*

Next