Kis Ujság, 1927. január (40. évfolyam, 6-24. szám)

1927-01-11 / 7. szám

4 KIS ÚJSÁG Egész Szolnok sírt az életmentő főhadnagy ravatalánál A tiszaparti szép város, Szolnok, szombat óta nem beszél másról, mint arról a borzalmas szeren­csétlenségről, amelynek áldozata Hanzély Pál huszonkét éves honvédfőhadnagy. A hős tiszt holttestét, aki páratlan önfeláldozással két ember életét mentette meg, ő maga azonban a szolnoki jégpálya medrében halálát lelte : ma szentelték be Szolnokon, ahonnan Budapestre szállítják. A megrendítő esetről, amely egy viruló életet és példás katonatiszti pályát tört ketté , vasárnapi számában röviden már írt a Kis Újság. Most újabb részleteket tudtunk meg, amelyek elénk rajzolják a fiatal főhadnagy tragédiáját. BESZAKAD A JÉG Szolnokon nincs rendes jégpálya és így a szolnoki sportolók a honvéd- és csendőrlaktanyák között levő agyagbányák felgyűlt vízének befa­gyott felszínét használják föl korcsolyázásra. A jég­pálya két részre van fölosztva. Az egyik a kevésbé mély víz, mely jobban fagy be és amelyen a korcso­lyázás veszélytelen. A nagyobbik felület az, amelyi­ken a szombat délutáni szerencsétlenség történt. Délután öt órakor négytagú társaság korcso­lyázott a veszélyes helyen. Oreskó Sári, Oreskó Dezső ipariskolai tanár 19 éves leánya és vőlegénye, Herbst Jenő, a szolnoki cukorgyár vegyésze alatt beszakadt a jég. Mindketten a tátongó lékbe zu­hantak és kétségbeesetten kapaszkodtak a jégtábla szélébe, mély kezeik alatt rögtön le is vált. Elkesere­detten küzdöttek a folyton sokasodó jégtömbök között, de segélykiáltásaikra néhány pillanatig senki sem mert segítségükre sietni, mert a vékony jégtáblák nem bírták volna el az emberek súlyát. Hanzély Pál főhadnagy barátjával, Lember­­kovits Antal főhadnaggyal a közelben korcsolyázott és mihelyt meghallotta a segélykiáltásokat és látta, hogy senki sem siet a küzködők segítségére, a lék felé iramodott. Lemberkovits főhadnagy hiába kiáltott utána, hogy halálos veszedelembe sodorja magát, anélkül, hogy használhatna az életveszélyben lévőknek, Hanzély főhadnagy pár pillanat alatt a lék szélén termett és a jeges vízbe vetette magát. A két vízbeesett korcsolyázó ekkor már rette­netes helyzetben volt. KÉTSÉGBEESETT KÜZDELEM A JÉGTÁBLÁK KÖZT Herbst Jenő feje és lába két jégtábla közé szorult, Oreskó Sárinak csak két karja nyúlt a jég fölé és hasztalanul tördelte a jégtábla egymásután leváló szélét. Hanzély főhadnagy először Oreskó Sári meg­mentésére sietett. Hiába közelítette meg azonban kétségbeesett tusák után a jég szélét, az újra le­szakadt és egyre reménytelenebbé tette a hősies küz­delmet. Pillanatok alatt százával futottak össze az emberek, kötelekkel és rudakkal igyekeztek segít­séget nyújtani, a laktanyából harminc embert vezé­nyeltek ki futólépésben, megjelentek a tűzoltók és mentők és az egész összegyűlt tömeg kénytelen volt tehetetlenül nézni, hogy a hős főhadnagy már több mint huszonöt perce küzd a könyörtelen jégtáblákkal. A közelmenők alatt nyomban szakadozni kezdett a jég, a kötelek és rudak rövideknek bizonyultak, Hanzély főhadnagy azonban rettenetes helyzetében sem veszítette el bátorságát, jókedvét és lélekjelen­létét, az utolsó percig a legnagyobb nyugalommal küzdött és amikor látta a parton állók kétségbe­esett izgatottságát, vidáman bátorította őket. AZ ÉLETMENTŐ ELMERÜL A HABOKBAN — Ne féltsetek, bírom én akármeddig, különb dolgokon is átestem már.­­ Pár pillanat múlva egy kétségbeesett utolsó erőfeszítéssel föltaszította a jégtáblára az ülést Oreskó Sárit és megragadta a kötelet, mely végre elég hosszú volt, hogy a jég széléig­ érjen. Arcán mégegyszer földerült a mosoly, a parton álló száz meg száz ember megkönnyebbülten lélegzett föl. Ekkor azonban Hanzély főhadnagy csuklója köré csavarta a kötelet és élesen fölkiáltott: — Isten segíts ! És elmerült. Leírhatatlan izgalom vett erőt a körül álló néptömegen. Egy őrvezető, Bankó Antal hirtelen kötelet kötött a derekára és tisztje után beugrott a jeges vízbe. Az őrvezető pillanatok alatt görcsöket kapott és már úgy látszott, hogy őt sem tudják megmenteni. Ekkor érkezett a hely­színre a szolnoki rendőrség egy osztaga egy tiszai csónakkal és a legválságosabb pillanatban kimentet­ték Bankó őrvezetőt, Herbst Jenőt és Oreskó Sárit, Hanzély főhadnagy azonban nem került elő. A jég alatti ár messze vitte a holttestet és csak este hat órakor fáklyák fénye mellett találták meg. A mentők minden emberileg lehetőt megtettek, de már hiábavaló volt. A főhadnagy tüdejéből alig félpohár víz ömlött elő és az orvosok megállapították, hogy Hanzély főhadnagyot, akinek arca még a halálban is mo­solyog, szívszélhűdés ölte meg. Hősies küzdelem után hősi halált halt a kubik­­gödrök vizében Hanzély Pál főhadnagy, aki a múlt évben, Szent István napján lett ludovikásból tisztté. A MEGMENTETT LEÁNY LÁZÁLMÁBAN EGYRE A FŐHADNAGYOT EMLEGETI Az eset után egyik feljebbvalója, akit kemény katonának ismernek, zokogva beszélt ifjú baj­­társáról: — Csendes, szelíd ember volt, talpig katona. Ilyenek csinálták a háborúban a példátlan karrie­reket. Megmutatta, milyennek kell lennie a béke katoná­jának, aki itthon is érdemes tud­ lenni a signum laudisra. A megmentett Oreskó Sári ma is magasfokú lázban fekszik és lázálmában egyre megmentőjéről FIZESSEN ELŐ és akkor a képes KIS UJSÁG­on kívül ingyen kapja: szombaton a MÁTYÁS DIÁK mulattató élclapot, vasárnap a Képes Családi Lapok színes mellékletet, a KIS ÚJSÁG Képes Naptárát, azonkívül a KIS ÚJSÁG Zsebnaptárát a teljes korona-pengő táblával ez ma a legnagyobb segítség Az előfizetési díjat postautalványon erre a címre kell beküldeni: KIS ÚJSÁG kiadóhivatala Budapest, IV., Dalmady­ utca 3 beszél. A család könnyezve állja körül és nem meri megmondani neki a valóságot. Idegrohamtól tar­tanak. A HANZÉLY-CSALÁD TRAGIKUMA Hanzély Pál egyetlen fia volt özvegy Hanzély Lászlóné, született tinódi­ Vargha Gizellának, aki tragikus hirtelenséggel vesztette el férjét.. Dobsinai városi ügyész volt a férje, aki cseh túszként halt meg a jozefstadti börtönben. 1920-ban pedig idősebb János nevű fiát vesztette el Han­­zélyné, aki a Ludovika növendéke volt és közvet­lenül tiszti kinevezése előtt sérülés folytán tetanus­­mérgezést kapott, amelybe belehalt. Második fia mostani tragédiájáról a szerencsétlen úriasszonyt a­­legkíméletesebben, orvos jelenlétében értesítették, özvegy Hanzélyné a szörnyű hír hallatára elvesz­tette eszméletét. Súlyos idegsokkot szenvedett és orvosi ápolásra szorul. SZOLNOK VÁROS HALOTTJAKÉNT BÚCSÚZTATTÁK HA­NZÉL­YT A mai beszentelésen megrázó jelenetek játszódtak le. A szolnoki laktanyának ugyanabban a termében ravatalozták föl az életmentés közben hősi halált halt Hanzély főhadnagyot, ahol a tragikus nap dél­előttjén egy öngyilkos honvédönkéntes ravatala állott. Hanzély főhadnagy öngyilkos katonája ravatala mellett az őrtálló szakasz parancsnoka volt még szombaton délelőtt és ma ugyanabban a teremben feküdt holtan, a­ halálban is mosolygó arccal a hős főhadnagy. Mellén összekulcsolt kezeiben két szál rózsa pihent. . . A gyászszertartá­son a város egész polgári tár­sadalma képviseltette magát. Ezren és ezren vettek részt az ifjú és hős katona búcsúztatásán. Han­gos zokogással törtek maguknak utat a tömegben egé­szen ismeretlen emberek, hogy megérinthessék az egy­­szerű­ fakoporsót. A roham­sisakos díszszázad kato­náinak arcán, éppígy mint Hanzély fellebbvalóinak keményvágású katonaarcán, végigperegtek a könnyek. A TEMETÉS Nemes Hanzély Pál holttestét Szolnokról Budapestre hozzák és szerdán, január 12-én délután 3 órakor temetik a farkasréti temető halottasházából a római katholikus egyház szertartása szerint. Az elhunyt lelki üdvéért az engesztelő szentmise­­áldozatot január 13-án délelőtt 10 órakor mutatják be a lipótvárosi Bazilikában. Az elhunytat, akinek haláláról édesanyja, özv. nemes dr. Hanzély Lászlóné, szül. tinódi Vargha Gizella és nővére nemes Hanzély Gizella adtak ki gyászjelentést, a tinódi Vargha, lovasi Balogh, nemes Csilléry és Palmer családok gyászolják. 1927 január 11 Mártír-sors a falusi tanítónő sorsa Kecskeméten szép és nagyarányú ünnepség mellett avatták föl a Református Tanítóképző Intézet százötven személyre berendezett otthonát. Erre az alkalomra Kecskemétre érkezett a dunamelléki ref. egyházkerület püspöke is, Ravasz László. A nagy­templomban tartott istentisztelet után, a Tisza István-kollégiumban hangverseny volt. Itt mon­dotta többek közt Ravasz püspök a következőket : — A tanítónő kísértéseiről és erőiről kívánok beszélni. A falura került tanítónő igen sok kísértés­nek van kitéve. Mindenekelőtt kulturális szempont­ból fenyegetik válságok, s ez abban áll, hogy a vidékre, alacsonyabb műveltségi viszonyok közé kikerült tanítónő elvágyik munkahelyéről, nem találja meg lelki szükségleteinek kielégítését. A má­sik veszedelem az, hogy hozzá hasonul környezeté­hez, a harmadik pedig az erkölcsi kísértés. A világ környezete csap reá, prédának nézi, hajszolt vadnak. A lelki kísértés abban nyilvánul, hogy a tanítónőt az elárvulás, a vénleánnyá válás veszedelme kese­ríti. Mindennek a külső és belső krízisnek meg­oldása az volna, hogy a falura került tanítónőben neveljük a küldetés öntudatát, a hivatás­érzetét. Azt az érzést, hogy munkatere csupán eszköz a leg­szebb célok elérésére. Élővé kellene tenni tanító­nőinkben a műveltséget, hogy ne legyen magára­­hagyatva odakünn, el tudja feledni azt az énjét, ami előbb volt és föl tudjon olvadni nagy szerepe fenségében. Egyetlen összefogó erő tudja képesíteni erre a magasztos hivatásra a tanítónőt: a hit ereje. A Szarvas-utcában lévő új tanítóképző-otthont, amely céljának pompásan megfelelő, szép épület, délben avatták föl nagy közönség részvételével. Este a püspök tiszteletére a Protestáns Egyesület helyiségeiben díszvacsora volt.

Next