Kis Ujság, 1927. december (40. évfolyam, 273-297. szám)
1927-12-30 / 296. szám
4 KIS ÚJSÁG 1927 december 30 Kiskunfélegyháza díszpolgárrá választotta Móra Ferenc írót, a szegény szűcsmester fiát Móra Ferencnek, a szegedi kultúrpalota igazgatójának írói jubileuma alkalmából Kiskunfélegyházán mozgalom indult meg, hogy a város válassza meg díszpolgárává Móra Ferencet, a kiváló írót, aki egy félegyházi, sárral vakolt kis házban, látta meg először a napvilágot. A mozgalmat osztály- és felekezeti különbség nélkül karolta fel a város egész társadalma és dr. Katona János nyugalmazott tanítóképzőintézeti igazgató kilencvenkilenc társával együtt indítványt nyújtott be a képviselőtestülethez Móra Ferenc díszpolgárrá leendő megválasztása céljából. Holló Béla polgármester szerdán délutánra hívta össze a rendkívüli közgyűlést, amelynek egyetlen tárgya volt Katona János és társai indítványának 1/1 tárgyalása. Holló Béla polgármester nyitotta meg a rendkívüli közgyűlést és bejelentette, hogy száz képviselőtestületi tag aláírásával indítvány érkezett hozzá Móra Ferenc díszpolgárrá leendő megválasztása, ügyében. Dr. Katona János nagy figyelem közben emelkedett szólásra és szép beszédben méltatta Móra Ferenc munkásságát. Rámutatott arra, hogy Móra Ferenc egy szegény félegyházi, subákat díszítő szűcsmester gyermeke, aki már az iskolában feltűnt. Keserves anyagi gondok között töltötte gyermekéveit, annyira, hogy volt idő, amikor iskolába sem járhat,ott, mert apja nem tudta megfizetni a tandíjat. Móra Márton szűcsmester fia azonban tanulni és tudni akart és a kisgyerek — mikor nem mehetett be az iskolába — ott settenkedett az iskola körül és a nyitott ablakon-ajtón keresztül hallgatta az előadást. Elmondotta dr. Katona János azt a megható jelenetet, hogy amikor Móra Ferenc nem mehetett be a tanterembe és kívülről hallgatta az előadást, egyszer az ablakon keresztül bekiabálta a helyes feleletet a tanár kérdésére, így került ismét be az iskola falai közé, ahonnan azután tovább haladt diadalmas pályáján. Figyelmeztette ezután Katona János a félegyháziakat, hogy ha már elmulasztották magukhoz kapcsolni Petőfi Sándort, éljenek az alkalommal és válasszák meg a város díszpolgárává Móra Ferencet, az országos hírű írót. Lelkes éljenzés és taps fogadta Katona János meleg szavait. Horváth Zoltán, a függetlenségi párt vezére szólt ezután, kijelentve, hogy az egész város szeretettel hódol Móra Ferenc tehetségének. A közgyűlés ezután elfogadta Katona János és társainak indítványát, Móra Ferencet a város díszpolgárává választotta, elhatározta, hogy az erről szóló oklevelet díszközgyűlésen adják át Móra Ferencnek, akinek szülőházát emléktáblával jelölik meg és azt az Utcát, amelyben szülőháza van, nevéről nevezik el. Béla cimbalmos felesége Miskolcon világra hozta a tizennyolcadik gyermeket Miskolcról írják: Ott akadunk rá a híres Gordonban, a Ghillányi utcán, ahol jobbfelől a mindszenti temető palánkja látszik, balról pedig minden különlegesebb körülírás helyett Cigánysor a nevük az egymás mellé sorakozó házaknak. Itt van a Vattai-Meruczaporta, a 29-es számú ház, ahol a derék Béla cimbalmos három hónappal ezelőtt tizennyolcadszor kontrázta meg immár az »egykét*. ■. Mikor a rendőrség bejelentő hivatalában érdeklődtünk a nevezetes família iránt, elibénk tartottak egy lapot. Apa, anya, utánuk pedig egy hosszú névsor örökíti meg a (nyilvántartási törzslapom) a Vattai■ Merucza-családot. A névsor a gyerekeké. Nem mindé persze, csak ahányan ráfértek a lapra. Mert az állam csak hat gyerekre, számított a derék, becsületes Béla cigánynál is, úgy hogy a hetedik gyerek már a rovatok alá, a lap aljára került. És még így is tizenegy név hiányzik a bejelentőlapról, tizenegy gyerek. Vattai-Merucza Béláné, született Hlavati Anna, tizennyolcszor látta vendégül házában a gólyát. Tizennyolc gyerek! Még kimondani is sok, hát még bajlódni vele. Pláne egy szegény cigánycsaládban és pláne mikor a jazzbarpt még azt a soványka kenyeret is ki akarja verni a magyar cigány szájából, amelyen eddig eltengődött. Ha nem volna olyan nagy nyomorúságban a magyar cigány, akkor talán fel is tudta volna nevelni Béla cimbalmos mind a tizennyolc gyerekét, de hát így nem él belőlük, csak kilenc. Hanem azért ez csak szomorúságot, mélységes bánatot okozhat a Béla cigánynak, de ez sem az ő, sem az Anna asszony érdeméből nem vonhat le semmit. Mégis nagy dolog az, mégis szép dolog az: tizennyolcszor feküdni fog a gyermekágyba, tizennyolc gyermeknek adni életet akkor, midőn az erész ország az egyke miatt kesereg. Nincs panasz a Vattai-Merucza portán. Olyan boldog a vén cigány, mikor mondja: — Tessen elhinni, sok a gyerek, de sok is velük az öröm. , És szeretettel néz a legifjabb csöppségre, a tizennyolcadikra, akit éppen most altatott el az anyja az ölében. A kis Anna Ilona egyébként is nevezetes személyiség a Vattai-Merucza házban. D°rók, pufók, arcú kis palánta ő is, mint a többi tizenhét volt ekkora korában, ám a különbség mégis az közöttük, hogy ennek a gyereknek a révén jutott méltóságos keresztkomához a Béla cigány. Méltóságos Hodobay Sándor polgármester úr vállalta a gyerek keresztapaságát, mert mégse egészen mindennapi dolog az, hogy valaki akkor jöjjön a világra, mikor előtte már tizenhét kistestvérke sírt a bölcsőben. És sorolja az öreg cigány, a boldog, öreg cigány a »családot»: a Béla már asztalos Emődön, Aladár 17 éves, de már prímás és négytagú bandát vezet, Miklós, Feri, Margit, Endre, Szerén, aztán megint Béla. Az ötéves. — Hallja-e — élünk a gyanúval — mért keresztelte maga két fiát is Bélának? Tán csak nem azért, hogy ha a sorköteles Bélát kell adni katonának, akkor az ötéves Bélát vegye elő, ha meg a tanköteles Bélát keresik, akkor meg a katonaköteles Bélával rukkoljon ki? Elmosolyodik az öreg cigány : — Már minek volna az, kérem alássan? Neveltetem én minden fiam becsülettel, járatom iskolába őket is, meg a lányokat is. Hia meg katonának kellenek, én küldöm őket. Csak menjenek, ha kell a hazának. — Bizony — mondjuk csendesen —— kelleni fog. Meglátja, öreg, még keikni fog ! — Fog? — mered maga elé az öreg cigány. Tudom. Hat fiút nevelek a hazának, de ha kelleni fog, magam is elmegyek. Csak gyorsan kelljen ám, — teszi hozzá— mert tetszik tudni, azért már ért is öregszem egy kicsit... Az ajtóban még megkérdi, hogy miért akarunk róla írni? Sehogy se megy a fejébe, hogy mi van azon írni való, hogy az embernek öröme telik a sok gyerekben. Mit tudja ő, mi az az »egyke». Járjanak hajók a Sión Tolna vármegyét jobban bele kell kapcsolni az ország forgalmába Villamost terveznek Szekszárd és a Duna partja között Tolna vármegye ősi székhelye, amióta a törhetetlen energiájú vitéz Vendel István ül a polgármesteri székében, rohamos fejlődés képét mutatja. A vízvezeték kiépítése, az aszfaltozás és csatornázás, az egymásután emelkedő középületek (pénzügyigazgatóság, iparosotthon, közkórház, evangélikus templom, városi bérházak, stb.) lassankint a csonkaország modern városai közé emelik Szekszárdot, de a város minden látszólagos fejlődése sem tudja elcsitítani azt a jogosnak tetsző aggodalmat, amely szerint a város lakosságának gazdasági megerősödése és igazi fejlődése csak akkor lesz biztosítottnak tekinthető, ha új közlekedési politikával Szekszárdot kiemelik mai elzárt helyzetéből. Szekszárd város vasúti összeköttetéseinek hiányosságai közismertek. Csupán szárnyvonalak érintik,, amelyeken elképzelhetetlenül lassú tempóban és csak sűrűn ismétlődő átszállásokkal bonyolódhatik le a vasúti forgalom. (A Szekszárdtól 66 kilométernyire fekvő Pécs például vasúton hét óra alatt érhető el.) Ezeknek a szárnyvonalaknak egyike csak Tolnáig épült ki, s egy tőkeérdekeltség már évekkel ezelőtt kapott engedélyt a tolna—paksi vonal kiépítésére, egyelőre semmi remény arra, hogy ebben a kérdésben más is történjék. A közlekedés hiányosságait érezte a város vezetősége is, amely nemrég három irányban, Bonyhádig, Tolnatamásig és Dunaföldvárig indíttatta meg a városi autóbuszüzemet, s ugyanekkor indult meg báró Jeszenszky Andor autóbuszüzeme, Tengelic— Gyönk—Simontornya irányában is. A nagy tömegek szállítására ma még nem alkalmas autóbusz-üzem beállítása azonban csak fél megoldást jelentett. Az érdekeltek állandóan keresikazokat a‘ lehetőségeket, amelyekkel a megyeszékhelyt, elzárt helyzetéből--kiemelhetnék, így merült fel az a nagyszabású terv is. amely a Sió-csatorna hajózhatóvá tételével közvetlen összeköttetést teremtene egyrészt Szekszárd és a Balaton, másrészt Szekszárd és a Duna között. Úgy a város, mint a vármegye, de az annyit hangoztatott Balaton-kultusz érdekében is olyannyira kívánatos terv megvalósítása állandóan azok érdeklődésében áll, akik a vármegye közlekedésének megjavításával igyekszenek elsősorbanjavítani a lakosság kielégítőnek éppen nem mondható gazdasági helyzetén. A Sió nagyszerű fekvése rengeteg községet kapcsolna bele a vármegye vérkeringésébe és hozna közvetlen kapcsolatba a megye székhelyével, Szekszárddal. A nagyszabású terv megvalósítása elé kizárólag csak pénzügyi nehézségek gördülnek, de, hogy mint terv állandóan foglalkoztatja az illetékeseket, misem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Tolna vármegye alispánja nemrégen bizottság kíséretében motorcsónakon járta, be a Siót, s ez alkalommal is a csatorna hajózhatóvá tételének mindinkább való kérdéséről volt szó. Van egy másik terv is, amely Szekszárdot a villamosvasúttal óhajtaná összekötni a mindössze tizenkét kilométerre fekvő Dunával. Szekszárdtól a dunaparti Szekszárd-Keselyűs hajóállomásig már régebben kiépült az út, amely azonban jelenleg nincs megfelelő karban. Legkedvezőbb megoldás természetesen az volna és Szekszárd város jövője csak akkor bontakozhatnék ki mai mozdulatlanságából, hogy egyenes vonalban új vasúthoz juthatna egész Siófokig. Ezzel a tervvel azonban ma illetékes helyeken egyáltalán nem foglalkoznak. Mi újság a vidéken ? Érdemes községi bíró kitüntetése A mórágyi vasúti alagút mellett elterülő kis Möcsény község, melyről ezelőtt igen kevés szó esett, mintegy 10 év óta igen szép fejlődést mutat. Ekkor került ugyanis községe élére Szieb András egyszerű kisgáziyseg ki veleszületett józan eszével és szorgalmával roesig szerzett képességeivel községét felemelte és edajuttatta, hogy ma már Möcsény községet állattenyésztő® jéről, rét- és legelőgazdálkodásáról úgyszólván ország® szerte ismerik. Szieb András községi bíró volt az, aki önmagától® rájött arra, hogy az elhanyagolt, kopárosodó községi® legelő semmi jövedelmet nem hoz. Ezért már a háború® előtt elhatározta annak gyepfeltöréssel való feljavító-® sát. Bár a községben igen sok ellenzője volt, tervét ke- ■ resztül vitte és ma már igen szép, dús füvű legelő (mely- nek minden egyes fafajtáját, azoknak nevét Szieb András latinul ismeri) ad be táplálékot a kijáró jószágnak. A feljavított legelő lehetővé tette a lovak és jó szarvasmarha tartását és ebből a község meggazdagodását. A jómódú község így meg tudta csinálni a köves utat, mely a községen vezet át, ahol ezelőtt vízmosásos árok volt, kenderáztatóját, halastavát, kitűnő faiskoláját, az új apaistállóját, fűmaggal létesített növendékbika és üsző kifutóját és még több intézményét Szieb András bíró kiváló ténykedései nem maradtak elismerés nélkül.A földmívelési miniszter első ízben 1925. évben elismerő okirattal, majd 1927. évben az állattenyésztés terén kiejtett munkálkodásáért állami elismerő oklevéllel tüntette ki. A legelőgazdálkodás terén elért eredményért pénzbeli jutalmat s a földmívelési miniszter elismerő soraival ellátott szakkönyveket kapott. Szieb András munkálkodása legyen követendő példa minden községi bíró előtt és akkor az ország boldoguása nem fog elmaradni. PERKÁTA ÉS SZOLGAEGYHÁZA, Fejér vármegye két községe között igen elkeseredett harc folyik , azért az 1700 hold földterületért, amelyet régen csatoltak Perkátától Szolgaegyházához. Mindkét község lakossága mindent elkövet, hogy a felettes hatóságok a kérdéses terület hovatartozandóságát érdekének megfelelőleg intézzék el, annál is inkább, mert Perkátának a közeljövőben iskolát kell építtetni és viszont Szolgaegyházának is szintén nagy anyagi érdekei fűződnek a kérdés, részére való kedvező elintézéséhez. Pár nappal ezelőtt igen elkeseredett hangulatban tartott ülést Perkáta község képviselőtestülete ebben az ügyben. PÁPÁN Horváth Istvánnak, a pápai katholikus polgári iskola megalapítójának és igazgatójának 30 éves tanári jubileuma alkalmából az intézet tanári kara és ifjúsága az intézet tornatermében meleg és bensőséges ünnepélyt rendezett a római katholikus iskolaszék, a város, az egyházi és világi hatóságok részvételével. SZOLNOKON teljesen elkészült a Fa- és Fémipari Szakiskola. A hatalmas épület minden részét szolnoki iparosok készítették nagy szaktudással és dicséretükre való lelkiismeretességgé. TÓVÁROSON az iskolán kívüli népművelés jelentős eredményekkel folyik. Leutóbb Csóka Géza mérnök tartott értékes előadást a kisipar fejlődésének feltételeiről. Tar Paula, Szandbauer József, Balla János, Deutch László, Weiser Károly szereplése tette sokszínűvé az előadást. VAS MEGYÉBEN a nép oktatásának terén valóban figyelemre méltó munka folyik. A megyében már minden olyan községben van iskola, ahol harmincnál több a tankötelesek száma. VESZPRÉMBEN •vitézi napot rendeznek január 7-én. Enn k órán Körmendi-Ékes Lajos főispán beszéde■kisér tében ünnepélyesen átadja majd az új vitézi telkeket.-