Kis Ujság, 1931. június (44. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-06 / 125. szám

10 a támláét Azt írják az újságok, hogy a sört bojkottálni fogják, mert nagyon drága Arra azonban senki sem gondol rajtam kivit, hogy a tankönyveket, — ame­lyek szintén nagyon drágák — ugyan­csak bojkottálni kell. Pedig a tan­könyv és a sör tulajdonképpen ro­konságban vannak egymással. Mind­kettőnek az a rendeltetése, hogy az ember bevegye őket. Melyiket a gyom­rába, melyiket a fejébe. Éppen ezért azt indítványozom, ne csak a drág sört vegyük bojkott alá, hanem drága tankönyveket is. Mert akkor bi­zonyára a drága tanár urak is leszál­lítják a jó osztályzat árát. „ ÜZLET - ÜZLET Udvarló: Bandika, ha lecsukod a szemed, kapsz egy pengőt. Bandika: És ha leoltom a villanyt, mennyit kapok? Körpöly Imre: Két hely Oh, tujár Mit élvez — és mit nem élvez — nyáron az ember, az mondódik el az itt következő történetekben. Sajtcél fizetek ! Az alábbi vázlat azok számára ké­szül.1, akik ilyenkor nyáron előszeretet­tel látogatják a budai kiskocsmákat, a kedves, mondhatnám drága helyeket, ahol a számla kifizetéséig a legéde­sebb hangulat tölti el a sziveket. — Rangban ki a legelső a pincérek között? «­ A fizetőpincér, mert őt főúri cím illeti meg. — Milyen szakadást néz rossz szem­. Inés a vendéglős az abroszon? , — Felhőszakadást. r — Mi érdekli a vendéglőst, ha napi­lapot vesz a kezébe? is — Hogy fog-e esni. • — Mi érdekli a vendéget, ha az élc­lap árait nézi? — Hogy esett-e már. — Ha a vendég a levesében haj­szálat talál, kevesebbet tizede ér fel — Egy hajszállal sem fizet keve­sebbet. — Szem előtt tartva az irányárakat, hogyan vonul be mégis a nyári ven­déglőkbe a drágaság? — Lovagja karján. — Milyen lencsét lát szívesen asz­talán a vendég? — Olyan lencsét, amelyik az árakat kicsinyíti. — Ak­kor találunk a vendéglőben sa­vanyú h­ót? — Ha az asztalnál humorista ül­­ d mjaro&A Vmh Kedves barátom! Alindenekelőtt is fogadd részvétemet,­­am­iért a nyarat ott Pesten kell tölte­­ned. Bár a hely, ahol tartózkodós, főleg hűvös, azonban, úgy tudom, a­­kilátás nem valami gyönyörködtető.­­ Megértem az embereket, akik minden áron szabadulni igyekeznek onnét. Hál­­istennek, én nem panaszkodhatom. A vidék, ahol a nyár örömeit élvezem, valóban lebilincselő. Lakosztályom csöndes és zavartalan. Én, aki mindig szerettem a magányt, itt végre meg­találtam azt, amit kerestem. Valóság­gal őrködnek nyugalmam felett, ami zárkózott természetemnek nagyon meg­felel. Ahogy leszálltam az állomáson, olyan lekötelező szívességgel fogadtak, amit nem lehet elfelejteni. Mindjárt ren­delkezésemre álltak és bekísértek egé­szen a szobámba, amely részemre már előre biztosítva volt. A ház, ahol la­kom, szinte megfogja az embert. A falak halála alól lehetetlen szabadulni. Engem egészen rabul ejtett A levegő itt kissé erős. Mondhatnám jogerős. Vannak vérszegényebb nya­ralók, akik ezt nem bírják ki. Ezek­­aztán orvosi rendeletre naponként kellő adagolású vasat kapnak. A ha­gyományos magyar vendégszeretet a vidéken népi ismer határt. Aki egy­szer ide beteszi a lábát, azt egyköny­­nyen el nem eresztik. Persze, akad mindig néhány nyaraló, aki ezzel a vendéglátó szívességgel nem óhajt vis­­­­szaélni és ha csak módját ejtheti, igyekszik lehetőleg feltűnés nélkül tá­­­vozni. Azonban ez csak keveseknek sikerül. Nyaralásom egyési élményeiről majd személyesen fogok beszámolni. Ölel h­üsülő barátod Szerenc. KIS ÚJSÁG A KICSI POHÁR Egy pohár­ka bort kapott a cigány. — Jó-e? — kérdik tőle. — Jó ám! Látszik,­hogy öreg, hanem pohár még fiatal helyek. Ifjú Recze Lajos, Derecske A JÓTORKÚ GYEREK Egy perkátai és egy adonyi ember beszélget. A perkátai ember igy szól: — Hallottam, sógor, fiad született. — Szent Isten, — kiált fel az adonyi — Perkátára áthallott a sírása?! a­­h&új fotyácMál Kövér!: Újpesten sztrájkba léptek az asztalosok. Sovány!: Igen, mert olyan alacsony béreket kaptak a szegény asztalosok, hogy már kenyér sem jutott az asz­talokra. Sovány!: A Társadalombiztosító is­mételten nagy izgalmakat okozott a Házban. Kövér!: Úgy látom, a Társadalom­biztosító nem biztosítja a közvéleményt az állandó izgalmak ellen. A BOR — Mi van az üvegben, Jancsi? — Bor. — Aztán ki issza azt meg? — Én és az öcsém­. — No, adj a te részedből pár hör­­pintést. — Nem lehet, mert az enyém alul van. Varga József­né, Újpest KÖNNYEBB A MUNKA Nagyon rossz borotvával nyúzták a cigány állát a műhelyben. Egyszerre felsóhajt: — Ugyan, idős lelkem, huzszsá meg egy kicsit ázst a borotvát, hogy köny­­nyebben essik a karjának a munka. Ginczhiger György, Budajenő IGAZI CSAVARGÓ — Oh, nagyság, hogy mehetett ehhez a csavargóhoz, hiszen mindig csava­rog és nem dolgozik sohasem. — De kérem, mikor elvett, azt ígérte, hogy ha nem elég egy heti csavargás egyhuzamban, akkor megpróbálja az esztendei csavargást is, hogy ne éhez­zünk. Makai Mihály, Orosháza Kitvéri: Kéthly Anna képviselőnő nemcsak Budapesten, hanem Szeged­en is fellép. Soványi: Valószínűen Kéthly kélli, Kovács f­erenc és Nándor. Perkáta hogy Pesten ismét mandátumot kap. 1931 június 6 SZÓRAKOZOTTSÁG Egy borbélymester szabad idejében szép madárkalitkát csinált. Egyszer, amikor vendéget szolgált ki, azon gon­dolkodott, hogyan fogja a kalitkát dí­szíteni. Közben megfeledkezett arról, hogy ő borotvál. Egyszerre csak­­ bizonyára jó öt­lete támadt Felnevetett és örömének ny­omatékául, nagyot csapva a ven­dég fejére, felkiáltott: — Itt­ lesz a toronyi. .." Makai István, Kiskunhalas KIS ÚJSÁG1 1 Keni isü­nk be Isié követnek a Házba Kortesnóták a júniusi választásra Régi magyar szokás, hogy a válasz­­tás nótázással jár. A közeledő válasz­tásra való tekintettel összegyűjtöttünk néhányat az új választási dalok közül, annak bizonyságául, hogy a nóta el­kísér a bölcsőtől a sírig. Már mint a mandátumok bölcsőjétől a mandá­tumok sírjáig. FURFANG A cigány, akit huszonöt botra ítéltek, csak azt a gráciát kérte ki, hogy úgy fekhessék, amint legkényelmesebbnek találja. Nem­­bánja, ha aztán akár­milyent is húznak rá. — No jól van, — hagyta rá a szol­­gabiró — hát feküdj úgy ,ahogy ter­­gabiró. — hát feküdj úgy, ahogy tet­szik. Mire a cigány a pad alá feküdve, igy szólt a hajdúhoz: — Most már húzsd mind a két kézzsel. Az jött a szokásba, Nem jutunk be többé, Nem jutunk be többé Követnek a Házba. Felmegy a Bethlen, Felmegy a Bethlen, Fel a bársonyszékbe, Lerázza a voksot, Lerázza a voksot, Másnak az ölébe." Tétovázó voks dala Vörös bort ittam az este, Ragyogó csillagom, galambom. Még most sincsen kifizetve, Ragyogó csillagom, galambom. A lábamon alig-alig állok, De Bethlentől jót nem várok, Ragyogó csillagom, galambom. Ellenzéki dal Lehullott, a rezgő nyárfa Ezüst színű levele. Ráfeszül az ellenzékre Bethlen István tenyere.’ Rá van írva sok plakátra Bethlentől egy üzenet: Hiába is szavaztok le, Én soha el nem megyek. NEM HITTE EL ! Bíró: Mondtam már neked, hogy nem kerülj a szemem elé. • '­­ Vádlott: Én is mondtam a biztos urnak, de nem hitte el. Földvári János, Törökszentmiklósi A FURCSA BOGYÓ — Papa, mi az a fekete bogyó a fájl? — Nem fekete bogyó az, hanem kék és a neve: szilva. — Ha kék, akkor mért vörös? Mólnás Juliska, Kecskemét Horváth Béla, Györf Kormánypárti voks dala Ki honfi lelkedet Egy pártra főszeved, S az sok reményedet Kajánul tépte szét. Gondold meg és igyál, örökké a kormány sem áll. Eloszlik, mint egy hangulat, Bolond, ki pénzén nem mulat, Bolond, ki pénzén nem mulat. Kieső képviselők dala­i. Csak még egyszer követ tudnék lenni. És tudnék­ még fizetést felvenni. Szép mandátum, jöjj vissza egy szóra. Hisz szükség van most minden bankóra. II. Már minálunk babám, Már minálunk babám

Next