Kis Ujság, 1932. szeptember (45. évfolyam, 195-219. szám)

1932-09-14 / 205. szám

6 Leszúrta házigazdáját a hívatlan vendég Kedden este házibál volt a szegedi Felsőtanyákon Farkas István gazdálkodó házánál. Javában mulatott a fiatalság, amikor megjelent a bálban Dobó Illés fiatal legény. Dobó, aki egyébként sem volt hiva­talos, összeszólalkozott az idős házi­gazdával. A szóváltást birkózás követte. Farkas István és Dobó dühösen ron­tottak egymásnak, de a társaság kér­­lelésére abbahagyták a verekedést és zavartalanul folyt tovább a tánc. Dobó maga is jókedvűen táncolt. Tíz óra tájban azután Farkas Ist­ván hirtelen összeesett. A házbeliek levetkőztették és ekkor a mellén hatalmas szúrt sebet találtak. Megmotozták Dobót, akinek a zsebé­ben összehajtva m­egtalálták a véres kést.­­ Mialatt birkóztak, Dobó alattomban megszúrta az öreg gazdát, akit kórházba szállítottak, míg Dobót a rendőrségre vitték. A szentesi lelkészek és tanítók ma­gukra vállalták egy helyettes tanító fizetését. A mostohasorsú felekezeti iskoláknak sok nehézséget kell leküz­deni a fennmaradásukért. A tanítóság sok helyen csak hónapok múltán jut lecsökkentett fizetéséhez. Ilyen körülmé­nyek között, ha még a növendéksereg szaporodása megkívánná is, szükséges ■újabb tanerők alkalmaztatása lehetetlen. Szentesen a református egyház most foglalkozott ezzel a kérdéssel. Legalább is öt helyettes tanerő alkalmaztatása vált szükségessé. Négynek az ellátására talált az egyházközség fedezetet nehezen, az ötödik helyettes tanítónak a fizetését pedig­­ a református lelkészi és tanítói kar vállalta magára. Becsületszó mint zsarolás. Weinberger Mik­lós igazgató néhány év előtt tisztviselőnek al­kalmazta Zsoldos Jenő volt főhadnagyot, de előbb "becsületszavát vette, hogy Zsoldos eset­leges felmondás esetén nem követeli a fel­mondási időre járó fizetését. Weinberger nem fizetett rendesen a volt főhadnagynak, aki otthagyta az állását, de úgy találta, hogy­­ Weinberger nem teljesítette rendesen vele­­ szemben vállalt kötelezettségét, ő sem állta a becsületszót és bepörötte­­volt főnökét a felmondási időre járó fizetésért. Weinberger erre feljelentette a volt főhadnagyot a ka­tonai hatóságoknál, hogy megszegte a be­csületszavát. Zsoldos viszont Weinbergert je­lentette fel, hogy a becsületszóval zsarolni akarta őt. Emiatt kedden a budapesti tör­vényszék elé került a volt részvénytársasági igazgató, ahol kétszáz pengő pénzbüntetésre ítélték Vízbe fojtotta a kislányát. Meg­döbbentő gyermekgyilkosság történt a somogy megyei Felsősegesd községben. Enyingi Béláné 6 hónapos leánygyer­mekét a halastóba fojtotta. A csendőr­ség az asszonyt őrizetbe, vette.­­ Leesett a villanyoszlopról, ször­nyethalt. Moldovány Jenő 21 éves villanyszerelő tanonc a nógrádmegyei Lő­rinci­­ határában a vezetéket vizsgálta Közben lezuhant az oszlopról és kopo­nyatörést szenvedett. Nyomban beszállí­tották a gyöngyösi kórházba, de meg­halt.­­ Borzalmas gyermekszerencsét­lenség történt a Győr határában a banai országúton. Meller András 12 éves bé­resgyerek, aki Kovács Jenő útkaparó­­nál­n szolgált, az országút mentén elhú­zódó villanypóznára mászott fel és meg­rángatta a­ magasfeszültséggel teli dró­tot. A szerencsétlen fiú szénné égve zu­hant a földre. Megállapították, hogy ha nem sújtotta volna agyon a villanyáram, akkor is meghalt volna, olyan súlyos koponyatörést, agyrázkódást és belső sé­rülést­­ szenvedett. Úri betörök Törökszentmiklósim. A szol­­nok megyei Törökszentmiklósim néhány­ nap­pal ezelőtt betörtek a Takács-féle cukrász­dába és elvitték az egész napi bevételt. A csendőrség megállapította, hogy csak a hely­zetét ismerők lehettek a tolvajok. Még az­nap sikerült elfogni a betörőket, akik a cuk­rászda törzsvendégei voltak. A két 22 éves fiatalember jó családból származik. Egyik­nek nyugalmazott jegyző, másiknak nyugal­mazott vasúti segédtiszt az apja. Gázolt az alhadnagy fizet a kincs­­tár. Özvegy Szűcs Istvánnét Buda­­pesten a keleti pályaudvar előtt elgá­zolta egy motorkerékpár, melyet egy al­hadnagy vezetett. A honvédbíróság fel­mentette az alhadnagyot, mert szerinte nem történt gondatlanság. Özvegy Szücs­­né ezután kártérítési pert indított a kincstár ellen. A törvényszék elutasította. A tábla kedden tárgyalta Szücsné "fel­lebbezését és megváltoztastatta­ a törvény­szék lététét, mert megállapította, hogy az alhadnagy gondatlansága okozta a balesetet, tehát a katonai kincstár felelős azért. .......... KIS ÚJSÁG 1932 szeptember 14 A biatorbágyi vasutas áldozatok arcképét megható ünnepségen avatta föl a magyar vasutasság ■■wrvfl— Többezernyi tömeg Gulyás Sándor és Ivanics József halálának évfordulója ünnepén Ünnepelt kedden Budapest és az ország vonatkísérőinek társadalma. Ünnepelt, pompával, hatalmas sereg­gel, de ünneplése nem az öröm, ha­nem a kegyeletes, szomorú emlékezés napja volt. Kedden múlt esztendeje, hogy a biatorbágyi halálvonat szerencsétlen áldozatai között hősi halált halt szol­gálata teljesítése közben a keleti pá­lyaudvar két szorgalmas és becsü­letes alkalmazottja is: Gulyás Sán­dor van­atvezető és Ivanics József ka­lauz. A megbecsülésnek és bajtársi együttérzésnek követésre méltó pél­dáját mutatta a keleti pályaudvar vonatkísérő személyzete, amikor ál­dozatra készen, saját filléreiből gyűj­tött össze pénzt, hogy tragikus sorsú társainak arcképét megfestesse. Kedden, a tragikus eset évfordulóján, szeptember 13-án tartották a két vas­utas mártír arcképének leleplezését pom­pás emlékünnepély keretében. Az állam­vasutak vezető emberein kívül az or­szág valamennyi vonatkísérő testülete képviseltette magát a szomorú évfordu­­­­lón,­­ Reggel 9 órakor indult a Keleti pá­lyaudvar érkezési oldaláról díszfelvonu­­lásban az egyenruhás vasutassereg zász­­­­lók alatt a Thököly-úti Domonkos-rend­­ plébániatemplomába, ahol­­ Böhle Kornél páter, a Domonkos­­rend plébánosa mondott fényes papi segédjeltel ünnepi gyászmisét. Tizenegy órára tért vissza zárt sorok­ban az ünneplő tömeg a pályaudvar ta­nácstermébe, hogy kegyelettel emlékez­zék Gulyás Sándorra és Ivanics Józsefre. Nemzetiszínű lobogóval díszített ajtó várta az ünneplőket, akik — élükön a két gyászoló családdal és az Államvas­utak vezetőségével — bevonultak a ta­nácsterembe. Kint, a pályaudvar érkezési oldalának térségén ezrekre menő tömeg vasutasok és polgári érdeklődők álltak levett ka­lappal, csendben, a tanácsterem ab­lakai felé fordhat arccal ők, a kinnmaradottak, akiknek már nem jutott férőhely a tömegek befogadására­ kisméretű teremben, így tisztelték meg­ a kötelesség hősi halottéit. A felvirágozott őszirózsákból és élénk, színű, nyárvégi szegfűkből díszített te­­­remben­­megkezdődött az ünnepség.­­ A gyászlepellel takart képek mellett a magyar * címer, a­­ falon, előttük vörös­­bársonyszőnyeggel bevont emelvényen, föld bársonytakarós tölgyfaasztal — fe­hér virágokkal. Nemzeti­­szín, a magyar mártírok tiszteletére Csend üt a teremre, a helyüket el­foglalt ünneplők felállnak és “ a MÁV­­ Visszhang Dalkör érces torkú dalosai a Magyar Hiszekegy«-et éneklik. Belezúg az ének a szivekbe és a szemek a lepel­lel bevont arcképek felé figyelnek. Samarjay Lajos államtitkár, a MÁV­ igazgatósági elnökének nevében Senn­ Ottó dr. elnökigazgató-helyettes nyitjái meg az ünnepélyt kegyeletes szavakkal. — Biatorbágy... — mondotta — szo­morú évfordulója a magyar vasutasság­­nak. Gulyás Sándor és Ivanics József tragédiája azonban példaadó is egyben a fiatalságnak, amely itt, ebben a terem­ben, tanulmányai idején kegyelettel és tisztelettel gondolhat a kötelességtudás megtestesítőire. Rövid Imre vonatkísérő segédtiszt állt az emelvényre és emlékbeszédében mél­tatta Gulyás Sándor és Ivanics József emlékét. "Megrázó szavakkal festette a szörnyű éjszaka történetét, amely tüzes figyelmeztető jele a magyar sors tragi­kumának. Közben lehullt a lepel az arcképek­rő­l, amelyek mint élő arcok moso­lyognak az emlékezőre. — így néztek akkor is, — mondotta Rövid Imre — azon a szomorú emlékű szeptemberi éjszakán, amikor elindul­tak szeretteiktől a szelid szivű bajtár­sak, hogy kötelességük teljesítése köz­ben Biatorbágy viaduktjánál "fagyasszon rémületet jóságos arcukra egy ember­bőrbe bujt fenevad gazsága... Páter Börde Kornél Domonkos-rendi plébános szólt kegyeletes szavakkal a tragikus sorsú Gulyás Sándor és Iva­­nics József érdemeiről, majd Gámán Gábor kormányfőtanácsos, üzleti igaz­gató vette át az arcképeket az üzlet­­vezetőség személyzete nevében. — Ti ittmaradtok emlékünkben, Gu­lyás Sándor és Ivanics József — mon­dotta többek között — és példái lesztek a vasutas ifjúságnak. Szűcs Edith szavalta az ünnepélyre in emlékverset az ünneplők őszinte tet­szése mellett. Egymásután járultak ezután koszo­rúikkal az arcképek elé a zászlók alatt felvonult vasutas egyesületek: a Venal­­kísérők Országos Otthona, a MÁV Rudolf trónörökös Egyesület, a Magyar Vasutasok Országos Szövetsége, a Vas­utasok Országos Jótékonysági Egyesü­lete, a Vasúti Szaktisztviselők Egyesü­lete, a balassagyarmati és hatvani vo­natkísérők egyesülete, Sátoraljaújhely és Pécs vonatkísérői, a szolnoki MÁV se­gédtisztek egyesülete és a Nagyváradról kiüldözött, jelenleg Szolnokon élő vas­utasok, a soproni vonatkísérők és a Szolnoki MÁV Altiszti Olvasókör kikül­döttei. A koszorúk elhelyezése után egy pil­lanatra megszűnt az élénkség, a mozgás. Homonnay Dezső felügyelő, a Keleti pályaudvar főnöke állt egyenruhában az emelvény elé, feszes vigyázz-állásban és tisztelgő kézmozdulattal “megszólalt: — A volt szolgálati főnök tiszteleg hűséges alárendeltjeinek... A patakzó könnyeket a Himnusz­akkordjai s­á­­­ot­ák fel. A nyitott ablakon át befelé tört a déli harangzúgás és egybevegyült a harangszó a nemzeti énekkel. Bal­sors akit régen tép, hozz reá víg esztendőt, megbünhödte már e ■ nép­­ a múltat s jövendőt... Ifj Szabó József Az áldozatok családja az avatási ünnepen Az 1. számmal jelöli: özvegy Gulyás Sándorné, mellette jobbról fia és leánya. A 2. számmal megjelöli:­­özvegy Ivanics ,J­óz­se­fné mellette balról a fia, jobboldal elöl kisleánya. I Motorbicikli a Déli sarkon Trygve Gran norvég őrnagy, akit ha­zája mint vakmerő pilótát és sarkutazót ismer, a közeljövőben ismét kis délsarki útra indul. Eddig nem volna a dologban semmi meglepő. Hiszen az őrnagy urnak nem ez­ lesz az első délsarki útja. A déli sarki jégmezők vértanújának, az angol Scott kapi­ánynak expedíciójában annak­idején Trygve Gran norvég őrnagy­­ is részt vett. A szokatlan ebben az újabb délsarki útban az, hogy a norvég őrnagy ezúttal nem kutya­szánon óhajtja megtenni út­ját, mint akkor, se repülőgépen, mint ahogy ezt a mai idők délsarki hőse, Byrd­­ kapitány tette, hanem a motor­­biciklin. Az­ őrnagy szerint a Déli sark megközeli­t­snek ez a legkönnyebb módja. Nem tudjuk, milyen eredménye lesz útjának, de egy biztos: attól nem­ kell tartania az őrnagy úrnak,, hogy motor­kerékpár-összeütközés éri. A Déli sarkon — érthetetlen módon — még nem túlságosan nagy a motorbicikli forgalom. Arany-, ezüstlakodalom­ és esküvő­­ egy napon. Ritka családi ünnep szin-­ helye volt a pestmegyei Csobánka. Brandhuber József kisgazda tartotta arany-lakodalmát, ugyanakkor fia, Brand­­huber György borbélymester ezüstlako­­í dalmát, ennek gyermekei, Brandhuber­­ Antal és Brandhuber Anna pedig ugyan­ekkor kötöttek házasságot. Nagy tüzek Szolnok megyében. Karcagon,­­ az Ágota­ utcában vasárnap éjszaka kigyulladt­­ Váczi Jánosné cseréptetős háza. Az asszony,­­ aki varrással foglalkozik és különváltás­­él­­ a férjétől, nem is volt otthon. A tűz, amely , egyszerre több helyen tört elő a tetőn, el-­­ harapódzott és­ a házat teljesen elhamvasz­­­totta. Az a gyanú, hogy gyújtogatás történt,­­ A kár óriási. — A szolnokmegyei Kuncsorbán Németh Géza hatalmas törökhárra kigyulladt éjszaka és hiába volt a tűzoltók megfeszí­­í­tett munkája, teljes egynapi küzdelem után sikerült csak elfojtani a tüzet. Árokba dő­l a motorkerékpárjával. Súlyos motorkerékpárszerencsétlenség történt a győr megyei Gönyü közelé­ben. Grosz Hugó 33 éves budapesti ügy-­­ nök motorkerékpárjával az egyik kanya­­­rodóban felborult és az árokba zuhant. Haldokolta szállodák a győri kórházba.­ Felakasztotta magát a bál után a duhaj legény. Különös tragédia ját­szódott le a nógrádmegyei Lőrinci köz­ségben. Lázár János fia,at lakatos a szü­­reti mulatságon duhajkodni, majd ve­rekedni kezdett. Általános verekedéssé fejlődött a duhajkodása, amely végül is néhány fejbetöréssel fejeződött le. Lázár a mulatság után hazament és háza padlásán térdelő helyzetben felakasztot­ta magát. Mire rátaláltak, halott volt. A tábla is felmentette a vízvári szomszédgyilkost. A heves megyei Vízvár községben egymás mellett laktak Burián János uradalmi őr és Rézler Gusztáv földmives. Jó szomszédok vol­tak addig, amíg Rézler fia udvarolni nem kezdett Burián sógornőjének. Réz­­ler ellenezte a házasságot, ettől kezdve mindennapos lett a szomszédok közt a civakodás. Egy napon Rézler haragjá­ban hatalmas doronggal Burián felé akart sújtani, aki ebbeen a pillanatban elsütötte sörétes puskáját. A sörétek Rézlert megölték. Az egri törvényszék Burián Jánost önvédelem címén felmen­tette. Az ítéletet a budapesti tábla ta­nácsa kedden helybenhagyta.

Next