Kis Ujság, 1933. szeptember (46. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-30 / 222. szám

1933 szeptember 30 KIS U­JS A­G Gyönyörű ünnepség lesz a frontharcosok seregszemléje Hatalmas, gyönyörű arányokban bon­takozik ki az a megható ünnepség, ame­lyet a magyar frontharcosok vasárnap, bajtársi találkozásuk alkalmával Buda­pesten rendeznek. Az ország minden vidékéről megis­dúltak a háború igazi hősei a főváros felé, hogy itt a hősök emlékművénél találkozzanak és nemcsak elesett bajtársaik emlékének, hanem az é­b­e­nm­­ar­adó 11­a­k baráti összetartásá­nak is ározz­an­ak A kormányzó képviseletében Gömbös Gyula miniszterelnök jelenik meg a ha­la,más ünnepségen és előreláthatóan na­­gyobb beszédet" fog mond­ni. A vasárnapi ötödik magyar fronthar­cos találkozón több külföldi fronthar­cos egyesület is képviselteti magát. Ma, szombaton reggel érkeznek a ber­liniek. Slauffe brigádfőnök vezetésével, délután jönnek az osztrákok, akiknek vezetője Kopschitz Walter őrnagy, az osztrák frontharcosok egyesületének el­nöke. A délelőtti órákban érkeznek az ola­szok is, vezetőjük Amilcare Rossi, ná­polyi képviselő. A magyar frontharcosok ünnepélye­sei­ fogad­ák a pályaudvarokon a kül­lőd­ vendégeket. Az ünnepségen a kül­lőd vezetők is koszorút helyeznek a hősök sírjára és résztvesznek a felvonu­lásban. Vasúti szerencsétlenség Kunhegyesen Két halott, egy súlyos sebesült Halálos kimenetelű vasúti szeren­csétlenség történt a kunhegyesi ál­lomás közelében. Nagy Zsigmond 28 éves fuvaros szekerén Kisújszállásra akart men­ni. Rajta kívül még Gál József 36 éves kenderesi földműves és annak ötéves Mihály nevű fia ült a sze­kéren. A kunhegyesi - állomás közelében egy sornapónélküli átjárónál a lova­kat hajtó Nagy Zsigmond észrevet­te a közeledő abádszalóki vonatot. A fuvaros meg akarta állítani a lo­vakat, ekkor azonban Gál József kikapta kezéből az ostort és a lovak közé csapott. A két ló erre tovább rohant, de köz­ben odaért a vonat, amelynek moz­donya derékben kapta el a szekeret. Gál Józsefet darabokra szakították a kerekek, ötéves fiának pedig mindkét karját és egyik lábát leszelték. Gál nyomban meghalt, Nagy Zsigmond kivágódott az or­szágútra és súlyos sérüléseket szen­vedett. A vonat megállt, felvették a fuva­rost és az ötéves gyereket, hogy be­vigyék őket Kisújszállásra, mielőtt azonban a vonat odaérkezett volna, a kisgyerek meghalt. Nagy Zsigmondot a debreceni klini­kára szállították. ­ ■iiiiiiiiiiHigiiiiiiiuin Börtönre ítéltek a szerbek két volt honéz minisztert A szerb elnyomatás nemcsak, hogy nem szűnik­­meg Horvátországban, hanem napról-napra, hétről hétre erősebb, kíméletlenebb lesz. Zágráb­ban, a horvát fővárosban az utób­bi időben megint napirenden vannak a rendőrbírói tárgyalások »államel­­lenes« kihágások ügyében. Pénteken egyszerre két vezető po­litikust ítéltek el 30—30 napi elzárás­ra, politikai szereplésük miatt. Az egyik az ■ segyesült jugoszláv király­ság­ volt első külügyminisztere, Trumbics Ante dr., a kiváló horvát hazafi, akit a rendőrbíróság har­mincnapi elzárással sújtott, mert a küszöbönálló községtanácsi választá­sokkal kapcsolatban »államellenes tartalmú röpiratot« adott ki. Hasonló indokolással ítélték el a Pribicsevics-párt volt miniszter-tag­ját, Krizsmán ismert politikust is. Gömbös miniszterelnök megígérte a gazdaadósságok végleges rendezését m­iart. Gömbös Gyula miniszterelnök pénteken délután a kápolnai választókerület, nagyobb gazdaküldöttségét fogadta, amely az ot­tani gazdatársadalom panaszait és kíván­ságait ismertette a miniszterelnökkel. A küldöttséget, amelyben a választókerület csaknem minden községének gazdái kép­viselve voltak, Mayer János nyugalmazott földmivelési miniszter vezette, aki a gazdák kívánságait pontokba fog­lalva, írásban adta át a miniszter­­elnöknek. Beszédében azt kérte a kormánytól, hogy 1. a közterhek és az adósságok után fi­zetendő kamatokat arányba hozzák a ga­bona árával, 2. a folyó évi adót is le­hessen gabonával fizetni, 3. az elmúlt évi hátralékok gabonával való fizetése ese­tén magasabb árat állapítsanak meg a felajánlott gabona számára, 4. a késedelmi kamatokat is szállítsák le a békebeli szín­vonalra, 5. a kormány gondoskodjék az árujegyhitel bevezetéséről, valamint a tulajdon átruházási illetékek csök­kentéséről, 6. végül pedig azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a gabo­naárak emelése és a gazdaadósságok ren­dezése érdekében mihamarabb megfelelő intézkedések történjenek. Krisztián volt országgyűlési képviselő és Ficsor Béla káli községi bíró beszéde után Kassa István tarnabódi községi bíró a magas tisztviselői fizetések és nyugdíjak leszállítását kérte, mert ezeket az ország termelői nem tudják elviselni a mai nehéz viszonyok között. Gömbös Gyula miniszterelnök válaszá­ban kijelentette, hogy nem mindegy, ki­nek a kezében van a magyar föld. Az ő kormánya — mondta a miniszterelnök — agrárirányzata, ami nem üres szó, hanem valóság és a kormány programját jelenti. Azokkal a kérdésekkel, amelyeket a kül­döttség elébe tárt, kormányra lépésének első napjától kezdve lelkiismeretesen fog­lalkozik. A kormány az idei nagy termés értékesítése érdekében megtett mindent, amit tehetett és augusztus derekára 6,7 millió mé­ter mázsa gabonának külföldi elhelye­­t­t ő­í­­­zését biztosították. 1. Ehhez járul még 1.300.000 mázsa gabona, amelyet adó fejében ajánlottak fel és ez­zel megkönnyebbült a belső piac. Sajnos a gabona árának alakulása a világpiactól függ elsősorban és nem a kormánytól, a balettával azonban a mai nyomott árakat mintegy 40 százalékkal megjavították a gazdák részére. A tisztviselői kérdés megoldása sem olyan könnyű. A fizetéseket tovább csökkenteni már nem lehet. A nyugdíjterhek egy része az úgynevezett »trianoni nyugdíjakra"­ esik, a megszállt területekről hozzánk menekült nyugdíja­sokra esik. Határozott hangon jelentette ki a mi­niszterelnök, hogy a gazdaadósságok rendezése dolgában még az ősz folya­mán itézkedés történik. Az adósságokat törölni nem lehet, de biz­tosítani fogják, hogy a gazda levegőhöz jusson és tartozásait rendezhesse, anél­kül, hogy ezzel léte megrendüljön. Beszédének végén kitartásra és bizako­dásra szólította fel a küldöttség tagjait, akik lelkesen megéljenezték a miniszter­elnököt. ni Bukarestnek, a román fővárosnak kereskedő negyedében pénteken este borzalmas szerencsétlenség történt. Az egyik zsinagógába, amelyet nem­régen tataroztak ki, pénteken vezet­ték a villamos áramot. _ A délutáni órákban már hatalmas tömeg szorongott a templomban a hosszú napra való tekintettel. Egyszerre a templom balolda­la elsötétede­tt, minden valószí­nűség szerint azért, mert a veze­ték biztosítéka kiolvadt. Ugyanakkor a templom menyezetén lévő szellőztetőmotor elkezdett szik­rázni. Egy Goldstein nevű ember ezt lát­va, betörte az egyik ablakot, kiug­rott az utcára és tüzet kiáltott. A tö­meg most fejvesztetten menekült; a karzaton lévő asszonyok és leányok a szűk lépcsőn nem tud­tak gyorsan lefelé haladni és egymást taszigálva igyekeztek a kijárat felé. A riadalom mindjobban elhatalma­sodott, úgyhogy az asszonyok egy­mást gázolták le, tépték egymás ru­háit és haját, harapva és marcan­golva az dőltük állókat. A katasztrófa során keletkezett riadalom alkalmával a női karzat beomlott és majdnem száz asszonyt maga alá temetett. A nagy torlódás következtében ki­enc asszonyt agyonkapo­tak, negyven asszony pedig súlyosan megsebesült. A templom belseje a fejvesztett menekülés után tele volt eldobált re­tikü­lökkel, leszakított kalapokkal, bundákkal és kabátokkal. A város zsidó lakossága rémülten rohant a templom felé és kereste hoz­zátartozóit. A felismert halottakat ha­­zavitték, nehogy a boncol­ó­intézetbe szállítsák azokat, mert így nem tud­ták volna őket otthon a lakásukban felravatalozni. A templomot hatalmas embergyű­­rű vette körül, amelyet a gyorsan ki­rendelt csendőrkordon alig tudott visszaszorítani. A templomot lepecs­édték, hogy megtarthassák a vizsgálatot. A templom földszintjén tartózko­dó férfiak közül senkinek sem tör­tént baja, mert azok a tágas kijá­raton könnyen tudtak távozni. Borzalmas hosszúnapi katasztrófa a bukaresti zsinagógában Tüzilárma miatt riadalom keletkezett és a nők karzata leszakadt Kilenc asszony meghalt, negyven súlyosan megsebesült gyobb megdöbbenésére az asszony nem engedte be. Reggel­ a ház körül virrasztott. —­ Reggel, ahogy betértem, — vallotta a bíróság elött Tóth — a feleségem rámförmedt: »Nem kellesz, tud­d meg, hogy a születendő gyermekemnek se te vagy az apja!« — Elvesztettem a józan eszem, — tördelte most Tóth a kezeit. — Az asszonyra rontottam, ütlegelni kezdtem, ő védekezett, majd előrántottam az éles kést... Harminckétszer belédöfte a férj a kést a feleségébe és mindaddig ölte, amig csak élt. Mikor meglátta holttestét, szörnyű felindulásában tébolyultan össze-vissza taposta. Ezután önként jelentkezett a csendőrsé­­■ün. A tanúkihallgatások során többen ar­ról vallottak, hogy Tóth feleségének vi­szonya volt Sülleivel, Süllei Ferenc ki­hallgatásakor tagadta ezt. A törvényszék végül Tóth Bélát hevestársian elkövetett szándékos emberölés miatt 12 évi fegyházra ítélte. Az ügyész súlyosbításért, a vádlott enyhít­ésért fel­l­ebbezett. Genfben megint nem történt semmi A genfi népszövetségi tanácskozá­sok a leszerelés kérdéséről megint reménytelenül végződtek. A franciák és a németek — az olasz és angol közvetítés ellenére — egyetlen pontban sem tudtak megegyezni, úgyhogy Göbbels és Neurath német miniszterek már vissza is utaztak Németországba. Bonyolítja a kér­dést, hogy a francia állásponttal szemben Angliának a megszállási jog, Olaszországnak pedig a" katonai létszám kérdésében súlyos ellenté­tei vannak, így azután két-három hónapra megint el­halasztották a leszerelési tár­gyalások folytatását. A Népszövetség ülésszakán most már fontos események nem is vár­hatók, csupán az érdekes hogy a hollandok és svédek szóvá teszik a németországi zsidó menekültek ügyét. Dollfuss osztrák kancellár is ha­zatért ma Génfből Bécsbe. Útköz­ben egy vasúti állomáson találkozott Benessel, akivel húsz percig beszél­gettek. ® ® ® ® ® ® ® ® ® Tolna megye is köszönti Herczeg Fe­rencet. Tolna megye törvényhatósági bizott­ságának közgyűlése Simontsits Elemér ja­vaslatára egyhangú lelkesedéssel elhatá­rozta, hogy Herczeg Ferencet üdvözli het­venedik évének betöltése alkalmából. Her­czeg Ferencet kedves kötelékek fűzik Tol­­na megyéhez, a nyolcvanas évek végén édesanyjával együtt több éven át lakott Szekszárdon. 11 ■■aiimiEiiifiBiiiBiciiiiaiiBBiiiiiiiiiiaiiBaiiBifiimHBn Harminckétezer difié kését a füil­sen asszonyba 12 évi­­egyházat kapott a szolnoki hitvesgyilkos Harmadszor tárgyalta pénteken a szol­noki törvényszék Fuchs-tanácsa Tóth Béla szolnoki cukorgyári kocsis bűn­ügyét. Tóth Rákóczifalván ez év má­jus 17-én éjjel 32 késszúrácsal megölte a feleségét, Ambrus Piroskát. Tóth vallomása során elmondotta, hogy 40 éves és tizenhárom évvel ezelőtt vette feleségül Ambrus Piroskát. Mind­ketten szegények voltak, sokat küzdöt­tek, míg egyszer szerencsés vétekien foly­ton bejutott a cukorgyárba kocsisnak. Ettől az időtől fogva jobbra ford­ult a sorsuk. Spórolni kezdtek egy kis há­zacskára. Rákóczifalván laktak, azon­ban, hogy az állása Szolnokon volt, azért ő hetenként csak egyszer-kétszer járt haza a feleségét és kisfiát meg­látogatni. Sikerült egy kis házacskára szert tenniök. Egy­ esztendővel ezelőtt Rákóczifalvára költözött az asszony sógora, Süllei Fe­renc. Ettől az időtől k©­dve a fiatal menyecske elhidegült fér­jétől és már az egész falu kezdett beszélni arról, hogy a sógorával megcsalja. Ez év május 14-én tudta meg, hogy miről suttognak a faluban. Hazarohant az asszonyhoz, szemrehányást tett neki és képi©, hogy becsülje meg magát és n© álljon többet szóba Sülleivel. Az asszony egykedvűen hallgatta, ő meg az­után visszament a munkájába. Búcsú­zóul azt mondotta az asszonynak: — Ha nem hagysz fel a sógorral, akkor végzek veled! Május 17-én, egy kedd napon ismét hazament. A felesége már aludt. Kopo­gott tehát az ajtón, azonban a legna­

Next