Kis Ujság, 1934. október (47. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-14 / 232. szám

Vasárnap, 1934 október 14 kis ÚJSÁG Mikor Petőfi Sándort országszerte körözték Kmetty honvédtábornok csodálatos menekülése — Asztalos ezredes vakmerő áttörése az osztrák kordonon — Aki nyolc évig egy pesti pincében rejtőzött el a bitófa elől A szabadságharc páratlanul érdekes utolsó felvonása — A KIS HJS4G TmOStTrtJATOL — Az idén múlt el nyolcvanöt esztendeje, hogy a dicsőséges honvédsereg Világosnál letette a fegyvert a túlerőben levő orosz seregek előtt. A fegyverletétellel azonban a magyar honvé­dek csodálatos szép hőskölteménye korántsem ért véget. A felkelés főszereplőinek üldözte­tése s ezek menekülése olyan izgalmas és lágyrészben ma is ismeretlen eseményeket keltettek, amelyek még a dicsőséges csaták iz­­galmasságát is felülmúlják. Az osztrák uralom a szabadságharc szerep­lőinek összefogdosásával s, üldöztetésével kezdő­dött. Aki a halálra keresettek közül nem ke­rült kézre, az ellen körözőlevelet bocsátot­tak ki. A negyvenkét éves Petőfi­ ­így országszerte körözték Petőfi Sándort, a szabadságharc lánglelkű dalnokát, akiről ez­előtt nyolcvanöt évvel még nem tudták, hogy hősi halált halt 1849 július 31-én a fehérvári ütközetben. A körözőlevél kibocsátóinak azon­ban fogalmuk sem volt a költő életkoráról, szem­élyleírásáról, így a huszonhatodik évében járó költőt 42 évesnek mondja a körözőlevél, vallását „nem katolikusnak", termetét -1- holott Petőfi alacsony ember volt — magasnak. Haja, bajusza az osztrákok szerint barna. (Petőfi vör­­henyes szőke volt.) A magyar főtisztek egy része a fegyverletétel hírére az Aldunán keresztül igyekezett Török­országba menekülni. Köztük volt Kmetty hon­védtábornok is, akiről később, miután a török hadseregbe lépett át, a törökök legendás hőse lett. i ,* * f ' ' , ■. A tábornok, akinek serege szétszéledt, segéd­tisztjétől és tisztiszolgájától kísérve Lugos kör­nyékén egy oláh faluba tévedt. A falu lakos­­sága azonban­­felismerte a tábornokot. Szállá­suk ajtaját rájuk zárva, a falu vénei ülésre ültek össze. Rövid tanácskozás után elhatá­rozták, hogy a magyar vezért és két kísérőjét elevenen megégetik. Tervüket a ház rájuk gyúj­­tásával akarták végrehajtani. Már lobogott is a szalmatető, mikor hirtelen kis lovascsapat érkezett a faluba. Az oláhok a menekülő lengyel dzsidásokat oroszoknak nézve, nagy diadallal adták át nekik halálra ítélt foglyaikat. A lengyelek aztán a táborno­kot — úgyszólván a legutolsó percben — meg­­­­mentették a borzalmas tűzhaláltól s kisegítet­ték Törökországba. „Menekülő rebellis az úr!** Asztalos Sándor ezredes, az áradt hős, egy falusi szekéren, álruhában akart átlopakodni az osztrákok őrvonalán, hogy megmeneküljön .A bitófától Már-már sikerült is kiszöknie Törökországba, az utolsó percben azonban egy osztrák őrjárat vezetője felismerte. — Menekülő rebellis az úr — kiáltott rá —, szálljon csak le a szekérről. Villogó szuronyok fogták körül, s az ezredes látta, nincs idő a tétovázásra. Mindkét kezébe revolvert fogva, tüzelni kezdett Két osztrák katona véresen terült el a földön. Asztalos pe­dig kiugorva a szekérből, az osztrákok utána küldött golyói között, folytonosan visszalövöl­­dözve, át is­­jutott a határon. Izgalmas részletek között menekült ki az or­szágból Bem tábornok is. A lengyel hős kocsi­ját, aki augusztus 9-ikén Temesvárnál vállpe­­recét törte, fegyveres mócok vették az erdélyi havasok között üldözőbe. Már-már be is érték, mikor Katona őrnagy — aki erdélyi létére ala­­posan ismerte hazája minden regél­ zugát, víz­mosásokon és hegyszakadékokon át szöktette ki a tábornokot üldözői gyűrűjéből. De nemcsak a magyar kard, hanem a ma­gyar toll hőseit is halálra keresték az oszt­rákok. Jókai haját és szakállát megnövesztve, a­ borsodi falvakban bujdosott álnéven, míg végre felesége, Laborfalvi Róza kegyelmet esz­közölt ki számára. A bujdosók között volt Vö­rösmarty és Sárossy Gyula, az Aranytrombita szerzője is. Madách Imre, aki betegeskedése miatt a szabadságharcban részt nem vehetett, a fegyverletétel után Rákóczit, Kossuth titkár­ját rejtegette alsó-sztregovai birtokán. A nagy kormányzó hajdani titkárja, mint gazdasági cseléd rejtőzködött a nagy költő birtokán, s Madáchon kívül senki sem tudta, hogy a nagybajuszú, szorgalmas béres Kossuth Lajos mindenfelé kérésű­ egykori titkára A nagy idők szélhámosai A nagy idők kis szélhámosai közül kimagas­lott az a feltűnően szép fiatal nő, aki mint Kossuth futára látogatta végig a dunántúli udvarházakat. Mindenütt a legnagyobb öröm­mel és szeretettel fogadták s nagy volt a cso­dálkozás, mikor rövid vendégeskedés után az állítólagos futárnő búcsúzás nélkül eltűnt és magával vitte a keze ü­gyébe eső értékes tárgya­kat. A vendéglátók természetesen nem mertek feljelentést tenni s így a szép „futárnő" évekig, bántódás nélkül fosztogatta a dunántúli udvar­házakat.­­ Végül is merészsége odáig vetemedett, hogy a kíséretében lévő férfiak segítségével Győr megyében rablógyilkosságot követett el. Ször­nyű tette aztán csendőrkézre kerítette a Vilá­gos utáni idők legnagyobb­ szélhámosát, aki­ bi­tófán végezte életét. Az ügyében tartott tárgyaláson tudódott ki, hogy a magyar ügyhöz sem neki, sem cinkos­társainak soha semmi köze nem volt, hanem közönséges martaidéként használta ki a földön heverő nemzet fájdalmát, aléltságát. Nyolc évrg, egy pesti ház padlója alatt Magyar földön legtovább Táncsics Mihály­nak, a kézművesből gimnáziumi tanárrá lett magyar írónak sikerült elrejtőzködnie az oszt­rákok elől. Táncsicsot, akit a szabadságharc kitörésekor a márciusi ifjúság szabadított ki budai börtönéből, a szabadságharc leveretése után ismét halálra keresték. Külföldre mene­külni ideje már nem volt s így felesége Pes­ten rejtegette. A gyönge, törékeny asszony — amellett, hogy, családja­, kenyerét is megkereste, egy­maga szembeszállóit az osztrák hadsereg szu­­ronyerdejéve­l A pesti Tömő­ utcában bérelt lakást. Felfeszítve a padlót, éjszakánként ad­dig ásott, amíg egy kis szobanagyságú üreget sikerült kiásnia. Majd a padlót ismét vissza­rakta! Ebben az üregben rejtette el férjét, aki hosszú nyolc esztendőt töltött el földalatti rej­tekhelyén. Közben­ az osztrák katonák állan­dóan férje u­tán kérdezték Táncsicsnét s az egész lakást , felkutatták a halálra ítélt író után. A hőslelkű a­sszonynak mégis mindig sikerült félrevezetni a nyomozó katonákat. Egyszer azonban csaknem ráfizetett merész­ségére. Táncsics szenvedélyes dohányos, volt s ha nem érzett veszélyt a feje­ fölött, elő-elé bujt rejtekhelyéből egy pipadohányra. Egy éjszaka éppen pipáját szívta, mikor váratla­nul osztrák katonák vették körül a­­ házat. Táncsicsnak alig volt annyi ideje, hogy rej­tekhelyére bújjon s egy tiszt máris belökte az ajtót.­­. . —­ Hol a férje? — támadt rá­ a megszeppent asszonyra.' . — Semmit sem tudok felőle — válaszolta Táncsicsné. — Azt sem tudom, d­-* még vala­hol. ' \ y * 1 A tiszt egy mozdulattal kiparadicsolta az utána lóduló katonáikat. Négyszemközt kezdte faggatni Táncsicsnék. * — Mondja, ki pipázott itt, ha nincs itthon a férje? És mért kong úgy a padló? Mielőtt a halálra rémült Táncsicsné vála­szolhatott volna, a tiszt lehajolt s az üreget A Világos utáni szomorú idők azonban egész csomó szélhámost is termeltek ki magukból. Sokan bujdosó honvédeknek mondva magu­kat, használták ki a nemzet rokonszenvét. Sőt ezek között a szélhámosok közt olyanok is voltak, akik mint a „bujdosó Petőfi" fürödtek a magyar udvarházakban tejben-vajban. Ha az arcszíne fakó, szürkéssárga és te­kintete bágyadt, ha szomorú, hangulata nyo­mott és nehéz álmok gyötrik ha a bél toílsá­gos rothadási folyamatai, gyomorfájás és epepangás kínozzák, olyankor* tanácsos né­hány napon át reggel éhgyomorra egy egy po­hár természetes „Ferenc ,József“ keserűvizet innia. * Jancsi hazaérkezik írta Rendeky L. Ernő A bicegő lábú postás végre bekopogtatott a Lázárék ajtaján is. Már hideg téli idő volt , és a kemence mellett ült a család: az öreg Lázár Péter, a felesége és szépséges lányuk, a Katica. Egy szürke levelezőlapot hozott a postás, mo­solyogva adta át. Cirilbetűs lap, a szövege magyarul szólt: „Édes jó szüleim, kívánom, hogy ezen pár sor írásom friss, jó egészségben találja Mist­­dejüket, én jól vagyok, csak a ballábam fa­gyos és itt vagyok Kanskban a hadifogoly- tá­borban az ispotályban, a d­oktor úr is magyar és azt mondja, hogy a jövő farsangon már otthon táncolhatok, mert meggyógyul a lábam. Hát a Citrom tehén lába meggyógyult-e már és van-e már kisborjú? Írjanak, a cím így szól: Jarisonniére Jean Lázár Kanik Jenisszejk Szibéria Lager-Barakk III." Az öreg Lázár szemére felkerült a­­pápa­­szem, de nehezen betűzte ki az iromba írást, ki tudja, hogy miért lett újra, meg újra ho­mályos az üvegje? Azután még­is csak elolvasták, de a lap ele­jén levő orosz­ betűk értelmét is szerették vol­na megfejteni. — Menj csak ki, édeslányom, hívd be Va­­szilijt, az majd elolvassa. Hatalmas termetű, fiatal orosz lépett be.. Testét a hadifoglyok ismert, tépett, föltöltött egyenruhája fedte. Fejéről lekerült a tányér­sapka. Szolid kék szemeivel kérdőn nézett a gazdájára, majd mikor kezébe került a lap, mereven nézte egy darabig, azután az ő sze­­meit is elöntötték a könnyek. Az orosz betűk látása emlékébe idézte az elhagyott otthont, szemei előtt feltűnt a végtelen orosz síkság és ellenállhatatlan vággyal csókolni kezdte a pa­pírlapon levő ismerős betűket, melyek pedig nem jelentettek mást, csak ezt a két szót! Levelező-lap, de hazulról jött és hazai nyelven volt írva, neki az elvesztett otthont juttatta eszébe ...♦ Múltak az évek és egyre ritkábban jött hír a fiúkról. Télre, tavasz, újra meg újra változ­tak az évszakok még egyszer, még utolsó pró­baképpen hosszú levél ment Lázár János hadi­fogolynak a messze Szibériába: „Kedves Bátyám János, tudatom Veled, hogy mi jól vagyunk, amit neked is tiszta szívből kívánunk, igen régen non, írtál már, azt sem tudjuk élsz-e v­agy halsz. Itthon k­om jó újságok vannak. Szegény édesapánk már igen öreg, semmit sem tud dolgozni, anyánk is beteges és a tengeri is rossz. Annyi az adó, hogy már végrehajtó is volt nálunk. Tudatom Tizenkilencévi fogság után orosz feleségével hazatért egy dunántúli faluba a már meghaltnak vélt hadifogoly, veled" azt is, hogy férjhez mentem. Az uramat úgy hívják, hogy Vaszilij, Vasziljevits Péter. Orosz, ember, otthon tanító volt. Ide került hozzánk hadifogoly-mun­kásnak, igen dolgos ember és azt mondja, hogy nem mehet soha vissza, mert már másik Oroszország van. Én ezt nem értem, de ha kérdezem, igen szomorú lesz, hát nem is kérdezem. Már van egy kis­fiam is, egészen olyan, mint az apja, szép sze­líd kék szeme van, úgy hívják, mint Téged, Vasziljevits Jancsin neve. Igen nehéz volt megeskü­dni, de a plébános Úr segített, még a pesti miniszterhez is elment, míg megengedték. Azt mondja az­­ uram, hogy egy kis lány­­test­vére is maradt otthon, én mondtam, hogy Te majd felkeresed,­ de ő szomorúan mosoly­gott és azt mondta, hogy Oroszország nem akkora, mint gi Somogy, hanem tízezerszer akkora is van, ott nem lehet csak úgy valakit megkeresni Talán mégis megkapod ezt a leve­let és megtalálod, az a neve, hogy Olga Vasziljevna. Most többet nem írok. Igaz is a jegyző úr azt mondta­, hogy: Téged halottnak kell nyilvánítani,­­de én nem­ engedem és azt mondtam, hogy ittas, pedig már három éve bem, kaptunk levelet:­­ • ,* Jó volna, ha hazajöhetnél, a Bundás kutya még meg van, de‘ már igen öreg, csak levest tud enni. Mindenki tiszteltet, a. Borbély’ Marosa is, férjhez ment a Paál Miskához, nem győzött bevárni. ' ' , , j * Édes szüleink is tiszteltetnek, meg a Vaszilij is, meg a Jancsika is. Csókol sírig hű testvéred Katica". 1 .■■■ ! ... Ez a levél sem érte el Lázár Jánost, aki már régen nem volt Szibériában, hanem gyalog­szerrel indult meg hazafelé. Már Oroszország belsejében járt. Évekig maradt néha egyhely­ben, azután ismét ment, ment délre, hazafelé. Egy kis lengyel határményi faluban azután na­gyon ottmaradt jó bánásmód, meg egy hűvös szempár nem engedte elmozdulni... A kis falusi tanyaházban szívesen marasztal­ták és egyszerre csak azon vették észre magu­kat, hogy kellett maradjak. A szülők elhaltak, öregek is voltak már, a bánat is rövidítette a sír felé vezető útjukat — hiába várták haza egyetlen fiukat. Míg azután hozzájuk is elérkezett az új világ. A szép tábla földecskére rászabadult az orosz parasztok réme , a traktor, amely egybeszántotta a falu egész határát. Bekény­­szerítették őket a közös gazdálkodásba. Közös a föld, az ökör, meg a csirke is, aki ellen­szegült, mehetett, amerre akart és így indult meg Lázár János is a feleségével, meg a kis­lányával. ..* A somogyi mezőkön már a kukoricát is le­törték és a késői nyár napsugara vem­lékgyön­­gyöket pergetett végig a dolgozók barázdás arcán. A Lázár-porta kapujánál pedig a kiváncsiak tömege állott meg, futótűzként terjedt el a hír, hogy­­megjött a Jancsi gyerek a feleségével, meg kislányával. Valóban ott állott a Jancsi gyerek dérlepte fejjel, fáradtan és mégis oly boldogan a családi­ körben. Egyszerre ..csak.. egy erős férfihang -felkiáltása" hallatszott, mintha egy mélydugású orgona legalsóbb ha­ngb­illen­­tyűjét ütötték volna meg: ,· '. j ..J '•'* — Olga, testvért .ml • - ;; \ i-Mert valóban az élet, ez a fdülmülhalatlan képzeletű regényíró a somogyi homokon hozta újból össze a testvéreket,­­ akiket vérzivatarok és embercsinálta viharok dobtak ide-oda a­ vég­­telen orosz mezők és apró magyar falvak között. Azután a két házaspár a két kis­gyermekkel megindult a falusi­­temető felé, hol térdre­ bo­rulva, két egyszerű keresztfa tövében térdelve, némán köszöntötték azokat, kiknek a tetke e percben bizonyára körülöttük rebegett. J ' HtniHciHeilen­tittiien­m­­­i !9 Legendás szerencséje van a Ju KISSI sorsjegyeknek: ’ « máról holnapra gazdag leheul I Vegyen vagy rendeljen T r 'ffl osztálysorsjegyet a | I KISS BASKHÍZBAK­I «| | IV., Kossuth lajos­ utca I.­I * Ferenciek temploma mellett A húzások már 20-án | | szombaton kezdődnek | A sorsjetlyek ravatalos ára: * |1 3.- P || B.-P I 12 - P | 2^ rl ^ fedő deszkákat eltávolítva,­­bevilágított az üregbe. Ott lapult Táncsics.­­ A tiszt besuttogott: — Maradjon nyugodtan, én nem átulöm el. Visszatette helyére a deszkát é­s kifelé indult. Az ajtóból azonban visszafordult. Keményen tisztelgett az asszony előtt: l . — Ne féljen —szólt vissza bátorítóan --■, én is magyar vagyok. ? . És katonáival együtt elcsörletett. Nem is árulta el soha Táncsics rejtekhelyét. . Jellemző az osztrák hatóságokra, felületessé­gére, hogy gyakran névcsere­­következtében té­vesen tartóztattak le, ítéltek el, sőt .Végeztek ki embereket, így Csernátoni újságíró helyett Csennie pénzügyminiszteri tanácsost fogták el, ítélték halálra és ki­ is végezték. A külföldön bujdosó újságíró, csak jóval a szerencsétlen pénzügyi tanácsos kivégzése után énesí­tt arról, hogy a halálos ítéletet távollétében végrehaj­tották rajta és helyette — tépedésbőPki-^ mást végeztek ki. .­­/ . . . Ilyen világ volt most nyolcvanöt ^rd­^kép Magyarországon. . ...***..* Molnár Enik­e A kisiparosság erősen készül az OTI novemberi közgyűlésére­ ­ A KIS UJLAti­­ L’DOMI ÚJA 101. -November negyedikén lesz­ az OTI ezévi köz­­gyűlése a budai Vigadóban­. A kisipa­rosság nagy előkészületeket tesz éz indítványok­­szá­zait fogja a közgyűlés elé terjeszteni­. Ezek között a legfontosabb lesz az„a javas­lat, mely az OTI tartaléktőkéit munkaalkalmak teremtésére, főleg építkezésekre, kívánja, é» fel­használ­tatni. A vidéki, városok vízvezeték­­épí­tését és csatornázását végezzék el az­­O­ iHar­­tátékaiból. Érdekes az az indítvány is,, iahiely arra ■ akarja kötelezni a­z intézetet, hogy­­j ügy­­intelő minden kérdésben adjon felvilágosítást az ipartestü­leteknek. A közgyűlés mindenesetre rendkívül érdekes­nek ígérkezik és a kisiparosság reméli, hogy az érdekeltek’, részéről ezúttal a kisiparosság ér­dekei nagyobb megértésben részesülnek, m­int a múltban. On olcsóbban fűt if KRONPRINZ-I’KIHORGÁZ íjíszkl „A - - amely . közönséges petróleun­mal.­­hé- , hány fillérnyi költséggel minden he-Sn­­yiséget kényelmes meleggé lm Sok javítgatás után a tdtési­, tékáik* csoljaművévé fejlesztőiért­­ elegáns hordozható fest szag és veszé­tpen fe* sem korm­ot. iseh) homuf nen hagy háti­a Kék gázlánggal A le«ideálisabb» há/lartás frotla, ibiV hely részére el­vben lózés (46ülés é*‘ sülőgés) célra az egész világon leg jobban bevezetve Ára iá (ingóin felfelé Ennél Kedvezőbb­ készülék nem létezik Látogassa meg: ffipküzle, temet Bu­dapesten tVf, Ad­drié^j ú­­íl. sz. alatti Próbálózés svintler csütörtökön délután H­­órásul^errr­e , szeles ételekből Fióküzletfink ,ezenkívül 1tart­ még: Wien, Graz, lifti/ rmisbrnek es ^tfihrliefi; Kérier árlapot és elismerő nyilatkozatokat ? Á: Kronprifil-Werhor? K. Ö Stímis tik Gunlrámstiorí bei W en . I cím alatt. l­'iSvelien kérem feltétlenül * „Kron­prinz“ névre.

Next