Kis Ujság, 1935. június (48. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-22 / 141. szám

14 MAGA! Megtörtén magának vallomást tesze... Ha mindjárt pirulnom kéne is érte, Mint egy megtért bűnös, őszinte leszek: Szívem a szivét rég cserébe kérte. S karcsú derekát, mikor átkaroltam; S kezét megcsókoltam, emlékszik, egy s nyáront Akkor magamban mindjárt megfogadtam: Maga lesz vagy senki, az én édes párom! . .. Azóta néhány esztendő már elmúlt a bűvös szeme, hogyha szivembe lát: Látja-e, hogy minden, minden könnyem­­elhullt, Hogy én még mindig szeretem magát? ... Oh, pedig jól tudom, hiába remélek, Árva szivem, ugy­e­bár, hiába várja, Hogy magának végre, drága lélek. Én legyek majd egyszer, én legyek a­­xírja! Gábor Jenő. A színielőadások kezdete A tizenhetedik század elején csak nappal tartottak színielőadásokat. IV. Henrik ural­kodása alatt egy rendelet megtiltotta, hogy a téli hónapokban ötödtől órán túl tartsa­nak az előadások. XIII. Lajos uralkodása alatt délután három órakor kezdődtek az előadások. XIV. Lajos alatt két ok tolta ki későbbre a kezdést: először a klérus kíván­ságára az előadásokat csak a vecsernye után volt szabad kezdeni, ehhez járult aztán má­sodszor az a szokás, hogy az ebéd idejét is tizenkét óránál későbbre tolták. Az idők fo­lyamán az előadások egységesen öt órakor kezdődtek és amikor a műsor nagyobbodott, a vacsora utánra tették át a kezdést. Beküldött versek, elbeszélések, darabok, re­gények, rajzok, kóták ügyében levelet nem írunk, csakis az „Irodalmi üzenetek"-ben válaszolunk. Kéziratok megőrzését vagy visszaküldését nem vállaljuk. „Kőrös—Tisza". Sajnos, mi nem találtuk szerzeményét olyan kiválónak, mint előző bírálói. A táncdal nagyobb feladat elé ál­lítja a szerzőt, mint a magyar nóta Kóta­­b­ással kizárólag tanult zenészek foglalkoz­hatnak. Szerzeménye annyira hibás, hogy kiadására nem lehet gondolni, de ló haj­lamot érez a muzsikálás iránt, tanuljon zeneszerzéstant. —­ B. I. Kaposvár. „Én is otthonra találtam abban a fészekben, amely­nek szélén olyan sokan próbálgatják az első szárnycsapásokat..." — írja a Kis Újságról. Szárnypróbálgatásait mindig szí­vesen fogadjuk.. Újabb versei nem rosszak, de nem is emelkednek ki az átlagból. Költői szabadság címén sokat enged meg magá­nak, a magyarosság rétvására is. („Fel­tűn . ..“) Olvasson Sokat! —M. F. Buda­­pest. Eredeti gondolatai vannak, de helyes­írási hib­ákkal nem lehet jó költő. A más­salhangzók kettőzése megváltoztatja a rit­must! — Istvándi Jóska. „Azt szeretjük, ha a füzfaszp a saját hangján szólal meg, nem mindig a mások által kitalált dallamokat fújja. Versei ügyesek, de annyira hasonlíta­nak az ezerszámra születő magyar nótá­hoz, hogy a közléssel várunk addig, amíg valami egyénit küld. — Több levélre leg­közelebb válaszolunk. Trikó a nyári divat Italról: Fehér trikó délutáni ruha, fehér-sötétbarna csíkos felsőrésszel. Jobbról: Sötétkék pizsama, kék-fehér felsőrésszel, ugyanolyan színű sapkával. 100 szép tutalom a rejtvények megfejtőinek . Vízszintes sorok: 1 Dival. 5. Húr. 6. Rút. 8. Dér. 9. Nadap. II. Maroni. 12. Ra. 13. Ar. 14. Operet. 16. Öl. 17. Karó­. 18. Ida. 19. Pad. 20. Ama. 21. Nimfa. Függőleges sorok: 1. Dur. 2. Ír 3. Aráról. 4. Tudor. 5. Bél. 7. Tan. 8. Dánok. 9. Na. 10. Pilla. 11. Maródi. 12. Rónan. 15. Pap 16. Óda. 18. Ima. 20. Al. Vízszintes sorok: 1. Finomgyapjas juhfajta. 3. Erre írják a memfizető rendelő­ket 6. Amire nem számítunk. 8. Hazai ló. 10. Olasz nyaraló Róma mellett. 12. Zala m­egyei kisközség. 14. Egyik megyénk. 16. Zempléni kisközség. 18. Farkatlan kétéltű 19. őrlési termék. 21. Teljes, ide­gen szóval. 22. Szomjas ember teszi. 23. Sopronmegyei kisközség. 24. A jó modorhoz tartozik. Függőleges sorok: 1. Vakoló kanál. 2 Előkelő. 3. Valamely testnek felső lapja. 4. Forróégövi teherhordó állat. 5. Táblázat. 6. Valamely személyről, vagy tárgyról alkotott ítéletünk. 7. Zalamegyei kisközség. 8. A leg­nyugatibb Kis-Szunda-sziget. 9. Magyarul: pilis. 11. Az autó kor­mánykereke. 12. Deák Ferenc szülőhelye. 13. Kisközség. 14. Rangfokozat nélküli katona. .15. Mindenfélét kóstolgat. 17. Becézett női név. 18. Az állásukból el­­bocsátandók kerülnek erre. 20. Himlő visz­­szamaradt sebhelye a testen. 22. A kortes borral kínálja a szavazókat. Beküldési határidő jú­tius 27. Levélcím: KU Újság rejtvény fej­tés, Budapest 62. Eheti rejtvényeink megfejtői között divat­cikkeket, illatszereket, könyveket és sok egyéb ajándékot osztun­k szét. Üj rejtvény KIS ÚJSÁG tC|gE5 fl&LADlXflPflttf ----0)^ '' -mnOP h­íbfírífrs .............. 1935 június 23. 1—1 * Ju­:J 11­1,1111,11 Városligeti találkozás írta: Dallos Sándor .Színjáték ez? Valami furcsa színdarab? Gúnyos regény a szemem előtt? A minap ültem a ligetben a padon, szé­k­en sütött a nap s olvasni akartam, de nem nagyon tudtam, mert mindenféle gondolattal voltam tele s olvasás közben elkalandozott az agyam, így eszembe járt, hogy mennyit ültem én itt nyolc évvel ez­előtt tétlenül és magamrahagyottan a li­geti padokon, vacak cellruhában, éhesen s annyi nyomorúsággal magamban, amennyi egy emberben csak elfér. Tudni­illik csavargó voltam én itt, sok s ke­gyetlen birkózásom volt vagy két eszten­­djeig mindennel, ami született jussa más embernek, így kenyérrel, fedéllel és te­li­t­akaróval, ruhával, magyarán, amelyben megmutatkozhatik s kiállhat a vásárra az ember, hogy tessék megvenni engemet, minden munkára olcsón alkalmas vagyok. Ritkán kellettem s bitangul éltem­, hát most jól volt felöltözködve itt lenni a régi helyen s megmutogatni magam a bokroknak és fáknak, amelyek nyomorú­ságom egyedüli tanúi voltak. Igaz­ is, hogy mindig a lehető legjobban kiöltöz­ködöm, ha a ligetbe megyek sétálni. A Bel­városban láthatnak engem loholni vala- t a liánul és borotválatlanul, de a ligetben úr vagyok, fényes a cipőm és éles a nad­rágom, mint a beretva. Ez a magam mél­tósága s ez a kis gőg mindig jólesik. Nos, mondom, ültem ott, ilyeneken mo­solygott az életem, mikor fölrezzent egy ember, leveszi alázatosan a kalapját, dér­rel vert a kuszált haja s azt mondja: — Kérem szépen, szegény munkanélküli asztalos vagyok, három családom van, se­gítsen meg pár fillérrel. Én nem tu­dom, ki rendezte ezt a furcsa színjátékot — gúnyoros és nagyvonalú rendező lehetett s modern, — mert mi­kor felpillantottam, az első villanásra megismertem, hogy ez az ember Füredi Rezső, az asztalos, akinek 1926 február­jában eladtam a még otthonról hozott re­mek és meleg dum­ámat, egyetlen bizto­sító vagyonomat, hogy éhen ne vesszek. Akkor ő jól szituált asztalos volt a kül­telken, ahol meghúztam magam, nem na­gyon messze a ligethez s az a dunivaeladás így történt. Második napja volt, hogy éheztem,­­ este s már nem bírtam tovább, gondoltam , bármit megcsinálok, csak ellessem vala-­­­mit. Akkor már nagyon­ belefáradtam az­­ éhezésbe, mert idők m­ultával nagyon bele­­ lehet fáradni, ha akkora is az ember hite mint a Jánoshegy s úgy tud fájni, úgy meg tudja alázni az embert, mint semmi más. Van úgy, hogy az ember, aki a hi­vatásáért s egy csomó gyönyörű, űző gon­dolatért úgy tudja kezdeni a nélkülözést, mint egy nagyszerű és emberfeletti szer­tartást, idők múltával néha megirigyli a kutyákat, amelyek a kültelki mészárosüz­­letek kapuiban fekszenek. Tudom s bizo­nyíthatom. Nos, elérkezik az ember egy pontig, amelyen túl üvölteni kezdenek az idegei s nem bírja tovább s én egy ilyen percben 1926 februárjában, este öt óra után bekötöttem az ágyterítőbe a dumná­mat, elfutottam vele a Füredihez, ahon­nét forgácsot szoktunk venni a társam­mal, ha volt pénzünk, hogy fűlhessünk, hát ismertem és azt mondtam neki: — Nézze, Füredi úr, sok magyarázatra itt nincs szükség, nekem most nagyon kell a pénz, megvehetné a dum­ámat, nem kérek érte sokat, adjon érte százezer ko­­r­onát. Potom pénz, legalább hatszázezerbe belekerül egy ilyen darab. Ott állt egy gyalupad mellett, támasz­kodott, kis sapka volt a fején hátrátólva, az inas meg­söpörte a műhelyt, vége volt a munkának. Az­ asztalos nézett engem s nevetett. Az­ életnek minden biztonsága ott volt az­ arcán, lehetett nyolcvan kiló. ,Jó házat vitt és esténként fröccsözni járt. Egy fröccs volt akkoriban valami három­ezer korona. Hogy én hogyan élek, jól tudta, s azt is, hogy százezer korona po­tom­ár. De mondom, nevetett s azt mondta: — Tudja maga, milyen nagy pénz ma­napság százezer korona? S lehet, hogy férges is a dum­a, képzelem, nem a leg­tisztábban é­lnek maguk. Ezt még nekem ki is kell fertőtlenittetnem s elkérnek érte harmincezret bizonyosan. Szállítás oda, szállítás ide, az hatezer. Meg nem is na­gyon kell az nekem. Tudja mit? Hatvan­­ezret adok érte. Jó? NYÁRI CSEMEGE Fagylalt izgatja a várót Apraját és nagyját, Mert bár melegen ajánlják, De hidegen adják.

Next