Kis Ujság, 1935. június (48. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-22 / 141. szám
14 MAGA! Megtörtén magának vallomást tesze... Ha mindjárt pirulnom kéne is érte, Mint egy megtért bűnös, őszinte leszek: Szívem a szivét rég cserébe kérte. S karcsú derekát, mikor átkaroltam; S kezét megcsókoltam, emlékszik, egy s nyáront Akkor magamban mindjárt megfogadtam: Maga lesz vagy senki, az én édes párom! . .. Azóta néhány esztendő már elmúlt a bűvös szeme, hogyha szivembe lát: Látja-e, hogy minden, minden könnyemelhullt, Hogy én még mindig szeretem magát? ... Oh, pedig jól tudom, hiába remélek, Árva szivem, ugyebár, hiába várja, Hogy magának végre, drága lélek. Én legyek majd egyszer, én legyek axírja! Gábor Jenő. A színielőadások kezdete A tizenhetedik század elején csak nappal tartottak színielőadásokat. IV. Henrik uralkodása alatt egy rendelet megtiltotta, hogy a téli hónapokban ötödtől órán túl tartsanak az előadások. XIII. Lajos uralkodása alatt délután három órakor kezdődtek az előadások. XIV. Lajos alatt két ok tolta ki későbbre a kezdést: először a klérus kívánságára az előadásokat csak a vecsernye után volt szabad kezdeni, ehhez járult aztán másodszor az a szokás, hogy az ebéd idejét is tizenkét óránál későbbre tolták. Az idők folyamán az előadások egységesen öt órakor kezdődtek és amikor a műsor nagyobbodott, a vacsora utánra tették át a kezdést. Beküldött versek, elbeszélések, darabok, regények, rajzok, kóták ügyében levelet nem írunk, csakis az „Irodalmi üzenetek"-ben válaszolunk. Kéziratok megőrzését vagy visszaküldését nem vállaljuk. „Kőrös—Tisza". Sajnos, mi nem találtuk szerzeményét olyan kiválónak, mint előző bírálói. A táncdal nagyobb feladat elé állítja a szerzőt, mint a magyar nóta Kótabással kizárólag tanult zenészek foglalkozhatnak. Szerzeménye annyira hibás, hogy kiadására nem lehet gondolni, de ló hajlamot érez a muzsikálás iránt, tanuljon zeneszerzéstant. — B. I. Kaposvár. „Én is otthonra találtam abban a fészekben, amelynek szélén olyan sokan próbálgatják az első szárnycsapásokat..." — írja a Kis Újságról. Szárnypróbálgatásait mindig szívesen fogadjuk.. Újabb versei nem rosszak, de nem is emelkednek ki az átlagból. Költői szabadság címén sokat enged meg magának, a magyarosság rétvására is. („Feltűn . ..“) Olvasson Sokat! —M. F. Budapest. Eredeti gondolatai vannak, de helyesírási hibákkal nem lehet jó költő. A mássalhangzók kettőzése megváltoztatja a ritmust! — Istvándi Jóska. „Azt szeretjük, ha a füzfaszp a saját hangján szólal meg, nem mindig a mások által kitalált dallamokat fújja. Versei ügyesek, de annyira hasonlítanak az ezerszámra születő magyar nótához, hogy a közléssel várunk addig, amíg valami egyénit küld. — Több levélre legközelebb válaszolunk. Trikó a nyári divat Italról: Fehér trikó délutáni ruha, fehér-sötétbarna csíkos felsőrésszel. Jobbról: Sötétkék pizsama, kék-fehér felsőrésszel, ugyanolyan színű sapkával. 100 szép tutalom a rejtvények megfejtőinek . Vízszintes sorok: 1 Dival. 5. Húr. 6. Rút. 8. Dér. 9. Nadap. II. Maroni. 12. Ra. 13. Ar. 14. Operet. 16. Öl. 17. Karó. 18. Ida. 19. Pad. 20. Ama. 21. Nimfa. Függőleges sorok: 1. Dur. 2. Ír 3. Aráról. 4. Tudor. 5. Bél. 7. Tan. 8. Dánok. 9. Na. 10. Pilla. 11. Maródi. 12. Rónan. 15. Pap 16. Óda. 18. Ima. 20. Al. Vízszintes sorok: 1. Finomgyapjas juhfajta. 3. Erre írják a memfizető rendelőket 6. Amire nem számítunk. 8. Hazai ló. 10. Olasz nyaraló Róma mellett. 12. Zala megyei kisközség. 14. Egyik megyénk. 16. Zempléni kisközség. 18. Farkatlan kétéltű 19. őrlési termék. 21. Teljes, idegen szóval. 22. Szomjas ember teszi. 23. Sopronmegyei kisközség. 24. A jó modorhoz tartozik. Függőleges sorok: 1. Vakoló kanál. 2 Előkelő. 3. Valamely testnek felső lapja. 4. Forróégövi teherhordó állat. 5. Táblázat. 6. Valamely személyről, vagy tárgyról alkotott ítéletünk. 7. Zalamegyei kisközség. 8. A legnyugatibb Kis-Szunda-sziget. 9. Magyarul: pilis. 11. Az autó kormánykereke. 12. Deák Ferenc szülőhelye. 13. Kisközség. 14. Rangfokozat nélküli katona. .15. Mindenfélét kóstolgat. 17. Becézett női név. 18. Az állásukból elbocsátandók kerülnek erre. 20. Himlő viszszamaradt sebhelye a testen. 22. A kortes borral kínálja a szavazókat. Beküldési határidő jútius 27. Levélcím: KU Újság rejtvény fejtés, Budapest 62. Eheti rejtvényeink megfejtői között divatcikkeket, illatszereket, könyveket és sok egyéb ajándékot osztunk szét. Üj rejtvény KIS ÚJSÁG tC|gE5 fl&LADlXflPflttf ----0)^ '' -mnOP híbfírífrs .............. 1935 június 23. 1—1 * Ju:J 111,1111,11 Városligeti találkozás írta: Dallos Sándor .Színjáték ez? Valami furcsa színdarab? Gúnyos regény a szemem előtt? A minap ültem a ligetben a padon, széken sütött a nap s olvasni akartam, de nem nagyon tudtam, mert mindenféle gondolattal voltam tele s olvasás közben elkalandozott az agyam, így eszembe járt, hogy mennyit ültem én itt nyolc évvel ezelőtt tétlenül és magamrahagyottan a ligeti padokon, vacak cellruhában, éhesen s annyi nyomorúsággal magamban, amennyi egy emberben csak elfér. Tudniillik csavargó voltam én itt, sok s kegyetlen birkózásom volt vagy két esztendjeig mindennel, ami született jussa más embernek, így kenyérrel, fedéllel és telitakaróval, ruhával, magyarán, amelyben megmutatkozhatik s kiállhat a vásárra az ember, hogy tessék megvenni engemet, minden munkára olcsón alkalmas vagyok. Ritkán kellettem s bitangul éltem, hát most jól volt felöltözködve itt lenni a régi helyen s megmutogatni magam a bokroknak és fáknak, amelyek nyomorúságom egyedüli tanúi voltak. Igaz is, hogy mindig a lehető legjobban kiöltözködöm, ha a ligetbe megyek sétálni. A Belvárosban láthatnak engem loholni vala- t a liánul és borotválatlanul, de a ligetben úr vagyok, fényes a cipőm és éles a nadrágom, mint a beretva. Ez a magam méltósága s ez a kis gőg mindig jólesik. Nos, mondom, ültem ott, ilyeneken mosolygott az életem, mikor fölrezzent egy ember, leveszi alázatosan a kalapját, dérrel vert a kuszált haja s azt mondja: — Kérem szépen, szegény munkanélküli asztalos vagyok, három családom van, segítsen meg pár fillérrel. Én nem tudom, ki rendezte ezt a furcsa színjátékot — gúnyoros és nagyvonalú rendező lehetett s modern, — mert mikor felpillantottam, az első villanásra megismertem, hogy ez az ember Füredi Rezső, az asztalos, akinek 1926 februárjában eladtam a még otthonról hozott remek és meleg dumámat, egyetlen biztosító vagyonomat, hogy éhen ne vesszek. Akkor ő jól szituált asztalos volt a kültelken, ahol meghúztam magam, nem nagyon messze a ligethez s az a dunivaeladás így történt. Második napja volt, hogy éheztem, este s már nem bírtam tovább, gondoltam , bármit megcsinálok, csak ellessem vala-mit. Akkor már nagyon belefáradtam az éhezésbe, mert idők multával nagyon bele lehet fáradni, ha akkora is az ember hite mint a Jánoshegy s úgy tud fájni, úgy meg tudja alázni az embert, mint semmi más. Van úgy, hogy az ember, aki a hivatásáért s egy csomó gyönyörű, űző gondolatért úgy tudja kezdeni a nélkülözést, mint egy nagyszerű és emberfeletti szertartást, idők múltával néha megirigyli a kutyákat, amelyek a kültelki mészárosüzletek kapuiban fekszenek. Tudom s bizonyíthatom. Nos, elérkezik az ember egy pontig, amelyen túl üvölteni kezdenek az idegei s nem bírja tovább s én egy ilyen percben 1926 februárjában, este öt óra után bekötöttem az ágyterítőbe a dumnámat, elfutottam vele a Füredihez, ahonnét forgácsot szoktunk venni a társammal, ha volt pénzünk, hogy fűlhessünk, hát ismertem és azt mondtam neki: — Nézze, Füredi úr, sok magyarázatra itt nincs szükség, nekem most nagyon kell a pénz, megvehetné a dumámat, nem kérek érte sokat, adjon érte százezer koronát. Potom pénz, legalább hatszázezerbe belekerül egy ilyen darab. Ott állt egy gyalupad mellett, támaszkodott, kis sapka volt a fején hátrátólva, az inas megsöpörte a műhelyt, vége volt a munkának. Az asztalos nézett engem s nevetett. Az életnek minden biztonsága ott volt az arcán, lehetett nyolcvan kiló. ,Jó házat vitt és esténként fröccsözni járt. Egy fröccs volt akkoriban valami háromezer korona. Hogy én hogyan élek, jól tudta, s azt is, hogy százezer korona potomár. De mondom, nevetett s azt mondta: — Tudja maga, milyen nagy pénz manapság százezer korona? S lehet, hogy férges is a duma, képzelem, nem a legtisztábban élnek maguk. Ezt még nekem ki is kell fertőtlenittetnem s elkérnek érte harmincezret bizonyosan. Szállítás oda, szállítás ide, az hatezer. Meg nem is nagyon kell az nekem. Tudja mit? Hatvanezret adok érte. Jó? NYÁRI CSEMEGE Fagylalt izgatja a várót Apraját és nagyját, Mert bár melegen ajánlják, De hidegen adják.