Kis Ujság, 1936. augusztus (49. évfolyam, 175-198. szám)
1936-08-02 / 176. szám
2 A képviselő úr zöldségesboltja Nagy feltűnést keltett Londonban, de mondhatjuk bátran: az egész művelt világon az a zöldségesbolt, melynek cégtáblája egy világhírű név zománcos nevével büszkélkedett: a Lloyd George-éval, az egykori miniszterelnökével, akinek szavára országhatárok tágultak, vagy zsugorodtak össze a békekötések idején. — Mi volt a célja ezzel a lépésével a nagynevű politikusnak? — hangzik most a kérdés világszerte. A rosszmájúak szerint a haragos öreg úr ezzel a szokatlan lépésével azt akarta kifejezni a maga képletes kifejezési módján, hogy elundorodott a magas politikától, melyet nem tart egyébnek zöldségnél s ha már ez csakugyan zöldség, hát ő, mint kivénhedt politikus, nem alakoskodik többé, hanem hamisítatlanul szállítja a zöldséget az emberiségnek. Jobb ez, őszintébb ez, becsületesebb ez így, mint a politika boltja, ahol bizony sokszor meg kell etetni a jámbor és hiszékeny polgárokkal a tököt ananász-dinnye helyett s a zöld uborkáról is el lehet hitetni, hogy zamatos ananász. Csak az a kár, hogy vén korában jutott a nagy politikusnak eszébe ez a pálfordulás s az a meggyőződés, hogy a nép valóban megérdemelné egyszer valahára, hogy meg is kapja mindazt, amit politikus uraink ígérgetnek neki anélkül, hogy komolyan gondolnának a megvalósítására. Sokkal nagyobb feltűnést keltett azonban egy másik zöldségesbolt, melyet ugyancsak Angliában, ugyancsak egy politikus nyitott meg a nyár elején, kimondottan abból a célból, hogy a képviselő megtanulja, mégpedig személyes tapasztalatból, hogy miképen születik a drágaság. No mert a fiatal és figybizgő képviselő sehogy sem tudta megérteni, hogyan lehetséges az, hogy a termelő is panaszkodik— a fogyasztó is —, sőt még a közvetítő is. Senki sincs megelégedve. „Itt valami titkos bajnak kell lappangania, ami rágja a mai gazdasági élet gyökereit , aminek az orvoslása nélkül soha nem következhet be jobb világ a mainál, sőt valószínű, hogy még csak rosszabbodni is fog a helyzet S amint az az angol gyakorlatiassághoz illik, nem rágódott elméleteken, hanem a való élet fáját vizsgálta s így jött rá, hogy magának kell szerepet vállalnia a kereskedelmi életben, hogy a tulajdon tapasztalatai vezessék rá az igazságra. Nem szabad, hogy megtévesszen bennünket az a valóság, hogy a magyar képviselő urak nem igen nyitogatnak zöldségesboltot, ami azonban nem azt jelenti, mintha nálunk nem teremne elég sok zöldségféle, de még kevésbé, mintha az élet gazdasági terein nálunk nagyobb rendben volna minden, mint az angoloknál. Az a tény, hogy a tisztviselők nyári szünetét egy héttel meg kellett hosszabbítani a balatoni forgalom elapadása miatt, no meg az a kedvezmény, hogy háromnapos ottartózkodás mellett ötvenszázalékos vasúti kedvezményt nyújt a nyaralóknak a vasút, mindez csak jelzi a bajt, mint az őrtorony harangkongatása a tüzet, anélkül azonban, hogy egyúttal a baj nagyságát. Vagy az esetleges segítség módjait is jelezné. Ez már külön munka és külön feladat. Mert hogy elakadt a vendégjárás a Balaton vidékén, annak okát sokkal könnyebb megérteni, semhogy értekezletek és kutató tanulmányok volnának szükségesek hozzá. A Számok beszélnek, csak a nyelvüket kell megérteni. Nincsen külön balatoni kérdés. Általános gazdasági kérdés ez, ami Csák egészében orvosolható. A tisztviselői fizetések csökkentéséről maga mondotta Szendy polgármester, hogy egy év alatt ötven millió pengőt tesz ki — csak a fővárosi tisztviselőknél, az államiakról nem is beszélve. Hogy a kereskedelmi életben e csökkentett jövedelmek milyen számok pusztítást végeznek, azt elmondja a hivatalos kimutatás, amely szerint Magyarország kereskedelmi összforgalma az 1934—35. évben 5 milliárdra zsugorodott, míg ez a jövedelem 1928—29-ben 10 milliárdnál többet tett ki. .A lemorzsolódás tehát ötven százalék. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a főváros vigalmiadóbevétele 70 százalékkal kereskedett s 2 millió 500 ezer pengőről 700 ezer pengőre esett vissza. S hogy milyen a mezőgazdaság helyzete a kereskedelemmel szemben? Azt talán megvilágítja az a barack, aminek darabját a balatoni szállodák 20 fillérért adják, hogy a termelő három-négy fillért kapjon kilójáért, feltéve, ha ilyen áron is értékesíteni tudja. Tisztelt képviselő urak! Várjon nem ■volna-e ■ jó nálunk is egy zöldségesboltot nyitni a bajok tanulmányozására? Vagy hagyjuk az ilyesmit az angolokra, mert nálunk eléggé lefoglal a pártoskodás és a civakodás is? Körösparti legénység következik, majd a turbános indusok jönnek. Őnekik is nagy taps jár ki. A húsz főnyi islandi legénység még el sem haladt a díszpáholy előtt, amikor újra tomboló ünneplésbe kezd a közönség. A huszonötödik ország jön: Olaszország. 22 olasz olimpikon fasiszta üdvözléssel köszönti a százezernyi közönséget. Az élen haladók fekete ruhában, a többiek pedig azúrkék ingben és fehér nadrágban menetelnek. Sárgaszegélyes kék kabátban, a felkelőnapos lobogóval élen vonul be a stadionba a száznyolcvan főnyi japán csapat. Zöldesszürke sapkájukat lóbálják a díszpáholy felé. Ott látjuk soraikban az összes úszókat, nagy ellenfeleinket. Jugoszlávia követi őket százhúsz főnyi csapatával, majd az élénkpiros kabátos kanadaiak lépnek be. Felemelt jobbkézzel köszöntik a tribünt. Lettország, Lichtenstein, Luxemburg, Málta, Mexikó, Monaco és Újzéland csapatai után ismét nagyobb csoport következik. Norvégia olimpikonjai szalmakalapjukat lekapva, tisztelegnek a díszpáholy előtt. KIS ÚJSÁG Vasárnap, 1936 augusztus 1 Fergetegesen ünnepli a tribün Ausztriát A közönség újra feláll. Fehér kendőket lenget a bejárat felé, ahol a 219 főnyi osztrák olimpiai gárda lép be. Ausztria olimpiászai előrenyújtott jobbkarral tisztelegnek, a tribünön soha nem hallott hangzavar alakul ki, taps, dübörgés, a közönség önfeledten ünnepli Ausztriát, amelylyel pedig csak néhány nap előtt kötött a német birodalom újra barátságot. Az ünneplés csak akkor halkul el, amikor az osztrákok a túlsó tribün elött elhaladva, elfoglalják helyüket a gyepen. Peru hatvanháromfőnyi csapata követi őket, majd festői egyenruhában, szürke kabátban és fehér nadrágban vonulnak be a Philippi-szigetek barnatarcú versenyzői. Az őket követő 132 főnyi lengyel csapatban 17 hölgy van. Köztük a világrekordernő, Walasiewicz. Portugália és Románia után a svédek lépnek a stadionba, 186 főnyi csapatukkal. Menetük végén húsz versenyző a többiektől eltérő, fekete kabátban. Különös zászlóvivő a svájci csapatban A marathoni kapu torkában zászló repül fel a levegőbe. A svájci csapat zászlóvivője ugrándozva halad, közben zászlóját mindig magasba dobálja és elkapja. A közönség tapsol a sárgával díszített, fehérkabátos 230 főnyi svájci csapatnak. A zászlóvivő csak a díszpáholy előtt hagyja abba a mókázást, de a kanyarban újra kezdi. Délafrika harminc főnyi versenyzőgárdája után Csehország jön. Utánuk Törökország hatvannégy olimpikonja halad, amikor a tribün egyik kanyarában ütemesen felharsan a „Huj-huj hajrá!" Dübörög a föld, jönnek a magyarok! Még a díszpáholy előtt vonulnak a félholdas lobogó alatt a török versenyzők, amikor a marathoni kapuban feltűnik a magyar olimpiai csapat. Bácsalmási viszi a zászlót, csontszínű ruhában halad elöl Moldoványi István dr, őt követik Prém Lóránt és Sztankovich Szilárd. Ezután négy hölgy következik, akik jobbravetett fővel közelítenek az előkelőségek emelvénye felé. A hölgyek mögött dübörög a föld, előbb magyar katonatisztek jönnek,, mögöttük a fehér egyenruhás, piros-fehér-zöld címeres magyar versenyzők sora tűnik fel. Viharos taps, amikor az árvalányhajas kalapok vezényszóra lerepülnek a fejekről és a magyar olimpikonok elvonulnak a díszpáholy előtt. Leng a csillagos lobogó Utánunk két tengerentúli nemzet fiai következnek. Urugay kislétszámú versenyzőgárdája után az Egyesült Államok pompás alakú legénysége következik. Leng a szélben a csillagos lobogó, amikor a négyszázfőnyi USA-csapat tagjai végigvonulnak a stadion salakján. Óriási hölgycsapatuk van, akik mögött jönnek a híres amerikai atléta-csodák, fehérek, feketék egyaránt. Ütemes léptekkel elhalad a Vezér díszpáholya előtti Nem tud csendben maradni a tömeg tart az ünneplés, amelyben a maga ünnepét köszönti százezer ember. Németország! Még nem érkeztek be az amerikaiak a Zöld gyepre, amikor Németország fiai feltünedeznek a marathoni kapuban. Az olimpiát rendező nemzet atlétáit a százezer főnyi nézőközönség soha nem látott viharos tapssal köszönti. Felharsan a „Heil!" és perceken át 2óg a tömeg. A vörös mezőjű hörögkeresztes zászlót háromféle egyenruhás német versenyző követi. Azután megszűnik a nézők morajlása, de ismét erőre kap a tomboló tapsorkán, amikor a hölgycsapat mögött a Szőke germán fiúk csoportja Megleli a zöld gyep Tündén kép bontakozik ki. A zöld mezőt teljesen megtölti az ötezer főnyi versenyző, ötvenhárom nemzet kiküldött fiai festői egyenruhájukban, felejthetetlen képet nyújtanak. Coubertin báró, aki 42 évvel ezelőtt az olimpiai játékok eszméjét felvetette és megteremtette a modern olimpiászt, Leward kíséretében fellépett a szónoki emelvényre. A tömeg zsivaja elült és tisztán hallatszott Coubertin báró francia nyelven elmondott olimpiai szózata: — Az olimpiai játékoknak nem az a jelentőségük, hogy győzzünk, hanem, hogy részb vegyünk, neenes vetélkedésben. Nem a győzelem a fontos, hanem az, hogy lovagiasan küzdjünk. Coubertin szavai után tomboló tetszésvihar közepette Leward, a német olimpiai bizottság elnöke lépett az emelvényre. Első szava a hála szózata volt, amellyel Hitler vezért és kancellárt illette, akinek akaratából megteremtették a berlini olimpia küzdőterét. Ezután méltatta a tiszta amatőr sportszellem nagy jelentőségét, mert ezen épül fel maga az olimpiai gondolat. Az olimpiai versenyzőt nem az önzés vezeti. Magasabb célok szolgálatában áll, amelyeket önzetlan odaadással szolgál és így érdemli ki a népek és különösen a népek ifjúságának tiszta lelkesedését. A szellem győzelmét ünnepeljük az olimpiai gondolatban, az anyagiasság felett és szívünk minden melegével üdvözöljük — mondotta Leward — Couberdin bárót, azt a férfiút, aki a másfélezer év óta kihunyt lángot újra fellobbantotta. Lewalder megy a mikrofon elé és német és francia nyelven néhány üdvözlő szót mond: Üdvözöllek benneteket világ fiai, akik eljöttetek, hogy összemérjétek erőiteket a XI. olimpiászon. Hitler megnyitja az olimpiai játékokat Köszönetet mondott Strauss Richardnak, az olimpiai himnusz lánglelkű szerzőjének és tomboló tetszés kísérte szavait, amikor közölte, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hivatalos ülésén Strauss Richard zeneművét minden idők olimpiai versenye himnuszának elfogadta. Leward ezután üdvözölte a világ ifjúságát, majd az olimpiai versenyzőkhöz fordult: öt világrészből több mint öven nemzet olimpiai versenyzője gyűlt egybe. Kívánom — mondotta —, hogy tökéletes egyetértésben, bajtársi együttérzésben töltsék derűsen napjaikat az olimpiai faluban, a német hadsereg és békeművében11. Leward beszédét itt a tömeg újból megszakította és lelkesen éljenezte a hadsereget. — Kívánom — így fejezte be beszédét hogy az olimpiai versenyek forró küzdelmeiben csak megedződjék a megértés, a bajtársi együttérzés és különösen a megértés Hitler vezér és kancellár szándékai iránt, aki megmondotta, hogy eszményképének a népek békéjét tartja. Leward ezután a tömeg tomboló lelkesedése közben megkérte Hitler vezért és kancellárt, hogy adja meg a jelt az olimpiai játékok megnyitására Fergeteges taps, viharzó éljen köszönti Hitler Adolf vezért és kancellárt, amikor az emelvényre lép, hogy megnyissa az olimpiászt. — Megnyitom az 1936. évi tizenegyedik olimpiai játékokat! Hitler Adolf beszéde után az olimpiai bizottság tagjai levonulnak a díszpáholyból a pázsit szélén elhelyezett emelvény elé. Itt a legnevesebb német atléta, Rudolf Zsinnyi, súlyemelő olimpiai bajnok a világ minden tájáról ideözönlött olimpikonok nevében fogja letenni az olimpiai esküt. Ágyúk dörögnek, harsonák zaja tölti be a levegőt. Felnyitják a galambházakat és ezer meg ezer galamb száll az ég felé, mind magasabbra és magasabbra törve, hogy szétvigye a szélrózsa minden irányába a hírt: megkezdődött az olimpiászt Még nem tűntek el a stadion felett a galambok ezrei, még tarkáluik a látóhatár tőlük, amikor a zöld pázsitról elindul a különböző nemzetek csoportja elől a zászlóvivők serege. Elől halad Görögország lábo gója, utána a többieké. Megszólalnak a zenekarok, amelyeknek hangjába beleolvad az énekkarok dala. Az ötezer főnyi olimpikon-sereg feszes vigyázzba merevedik: az olimpiai tüzet várják a Luftgartenből. Fellobban az olimpiai láng Néhány pillanat és máris feltűnik a fellobogózott, díszes marathoni kapun az utolsó fáklyavivő. Áthalad a nézők tomboló lekesedése közepette a marathoni kapun, végigszalad a stadion vörös salakján és amikor a díszpáholy közelében felállított kandeláberhez ér, meghajolnak a zászlók és a közönség ujjong. A fáklyavivő hozzáérinti a lángot a háromlábú kandeláberhez és a bronz serpenyőben kigyullad az olimpiai tűz, amely nem alszik el az olimpiász időtartama alatt. Felkúszik a zászlókarókon az ötkarikás olimpiai selyemlobogó, ég a tűz az olimpiai stadionban az ókori versenyjátékok példájára ... Átadják Hitlernek az olajágat A görög versenygárdából előlép az őszes Spiros Louis, aki negyven esztendővel ezelőtt az athéni olimpián a legklasszikusabb versenyszámban, a marathoni futásban nyerte el az olimpiai ágat. A régi görög atléta nemzeti viseletben siet végig a pályán, felszalad az emelvény előtti lépcsőkön és átnyújtja az olimpiai olajágat Hitler Adolf kancellárnak. Ismét tombol a tömeg, zúg a taps. A Führer kezet fog Spiros Louissal, elbeszélget vele. Azután ismét megszólalnak a harsonák, a pálya szélén elhelyezett emelvényre siet Ismayr német súlyemelő olimpiai bajnok, a németek legnépszerűbb versenyzője, hogy a zászlótenger közepette letegye a versenyzők nevében az olimpiai esküt. Áhitatot csendben figyel százezer néző. Ismayr feszesen áll az emelvényen és pattogó, katonás szavakkal mondja el az olimpiai esküt, miközben jobbkezét mereven előrenyújtja. Elhangzott az eskütétel, a zenekarok Händel „Halletuja“-ját játsszák, azután az ötezer főnyi olimpikon sereg példás rendben elvonul a stadionból. Megkezdődött a Sf. olimpiai verseny... 1 V v ' 5 ^ BIEBER MARTIN * ÜZEMBEHELYEZTÉK AZ ELSŐ TÁVOLBAÍRÓ GÉPET Érdekes újítást vezettek be a napokban Budapesten. Egy nagy villamossági részvénytársaság újpesti gyártelepe és városi irodája között távolbaírógép-összeköttetést létesített, üzembehelyezve az első pesti távolbaírógépet. Az irodai életben valóságos forradalmat jelent ez az újítás, mert a Standard Creed távolbaírógép hihetetlenül meggyorsítja az irodai munkát, szinte amerikai tempót ad a levelezésnek és számlázásnak. Az első magáncélokra használt távolbairógép összeköttetést a Standard Villamossági B.f. igazgatósága létesítette újpesti gyártelepe és Jókai utcai városi irodája között. Megnéztük ezt az érdekes masinát, amely alig nagyobb, mint egy általában használt írógép. Az abc belül és a számjegyek ugyanúgy megtalálhatók rajta, mint bármely más írógépen, csak a vesszős betűk hiányzanak. A távolbaírógép rendes telefonvonalon hozható működésbe. Megtudjuk, hogy kezelése egészen egyszerű. Egy billentyű lenyomás áramlökést ad, amelyet nagy frekvenciájú berendezéssel vesz át a vonal, ahol egy ugyanilyen géppel összedolgozó készülék mozgássá alakítja át. Szinte örvönyös látvány, mikor a gép, anélkül, hogy valaki ülne előtte, működni kezd. Mozognak a billentyűk, kopognak a betűk és senki sem ül a gép előtt. A sor végén ugyanúgy csenget, mintha gépírónő ülne előtte. Pedig a gépírónő több kilométer távolságban egy másik írógépen kopogtatja a betűket, amelyeket itt ez a látszólag magától dolgozó távolbakrógép leír. Ez esetben Újpesten írt levelet a Standard gépirókisassanya és a pesti városi irodában mozogtak az írógép billentyűi. Pár perc és már készen is volt a levél. Jóformán annyi idő alatt, mint egy telefonbeszélgetés. Persze nemcsak Újpest és Budapest között lehet megcsinálni ezt a kunsztot, hanem bármilyen távolságban, Berlin és Budapest, Párizs vagy Budapest között tetszés szerint. Egyszerűen rá kell kapcsolni a gépet a telefonra és írni rajta, a vonal túlsó végén a másik írógépen, a levelet, számlát, vagy újságcikket, amit éppen a gép gazdája akar. így például a berlini olimpiászról a Magyar Távirati Iroda is ilyen távolbaírógépen kapja a géppel írott jelentéseket, amelyek ily m módon a nagy távolság dacára készen, leírva, őszinte percek alatt ideérkeznek Berlinből Budapestre. A távolbakrógép ára mint megtudjuk pár ezer pengő, de kétségtelen, hogy így is hamarosan tele lesznek vele a nagyobb hivatalok, bankok és iparvállalatok.