Kis Ujság, 1936. augusztus (49. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-02 / 176. szám

2 A képviselő úr zöldségesboltja Nagy feltűnést keltett Londonban, de mondhatjuk bátran: az egész művelt világon az a zöldségesbolt, melynek cégtáblája egy világhírű név zománcos nevével büszkélke­dett: a Lloyd George-éval, az egykori mi­niszterelnökével, akinek szavára országhatá­rok tágultak, vagy zsugorodtak össze a béke­kötések idején. — Mi volt a célja ezzel a lépésével a nagy­nevű politikusnak? — hangzik most a kér­dés világszerte. A rosszmájúak szerint a haragos öreg úr ezzel a szokatlan lépésével azt akarta kife­jezni a maga képletes kifejezési módján, hogy elundorodott a magas politikától, me­lyet nem tart egyébnek zöldségnél s ha már ez csakugyan zöldség, hát ő, mint kivénhedt politikus, nem alakoskodik többé, hanem hamisítatlanul szállítja a zöldséget az embe­riségnek. Jobb ez, őszintébb ez, becsületesebb ez így, mint a politika boltja, ahol bizony sokszor meg kell etetni a jámbor és hiszé­keny polgárokkal a tököt ananász-dinnye helyett s a zöld uborkáról is el lehet hitetni, h­ogy zamatos ananász. Csak az a kár, hogy vén korában jutott a nagy politikusnak eszébe ez a pálfordulás s az a meggyőződés, hogy a nép valóban meg­érdemelné egyszer valahára, hogy meg is kapja mindazt, amit politikus uraink ígér­getnek neki anélkül, hogy komolyan gondol­nának a megvalósítására. Sokkal nagyobb feltűnést keltett azonban egy másik zöldségesbolt, melyet ugyancsak Angliában, ugyancsak egy politikus nyitott meg a nyár elején, kimondottan abból a célból, h­ogy a képviselő megtanulja, még­pedig személyes tapasztalatból, hogy mi­­képen születik a­­ drágaság. No mert a fiatal és figyb­izgő képviselő sehogy sem tudta megérteni, hogyan lehet­séges az, hogy a termelő is panaszkodik­­— a fogyasztó is —, sőt még a közvetítő is. Senki sincs megelégedve. „Itt valami titkos bajnak kell lappangania, ami rágja a mai gazdasági élet gyökereit , aminek az orvos­lása nélkül soha nem következhet be jobb világ a mainál, sőt valószínű, hogy még csak rosszabbodni is fog a helyzet S amint az az angol gyakorlatiassághoz illik, nem rágódott elméleteken, hanem­ a való élet fáját vizsgálta s így jött rá, hogy magának kell szerepet vállalnia a kereske­delmi életben, hogy a tulajdon tapasztalatai vezessék rá az igazságra. Nem szabad, hogy megtévesszen bennünket az a valóság, hogy a magyar képviselő u­rak nem igen nyitogatnak zöldségesboltot, ami azonban nem azt jelenti, mintha nálunk nem teremne elég sok zöldségféle, de még kevésbé, mintha az élet gazdasági terein ná­lunk nagyobb rendben volna minden, mint az angoloknál. Az a tény, hogy a tisztviselők nyári szü­­netét egy héttel meg kellett hosszabbítani a balatoni forgalom elapadása miatt, no meg az a kedvezmény, hogy háromnapos ottartóz­­kodá­s mellett ötvenszázalékos vasúti kedvez­ményt nyújt a nyaralóknak a vasút, mindez csak jelzi a bajt, mint az őrtorony harang­­­kongatása a tüzet, anélkül azonban, hogy egyúttal a baj nagyságát. Vagy az esetleges segítség módjait is jelezné. Ez már külön munka és külön feladat. Mert hogy elakadt a vendégjárás a Balaton vidékén, annak okát sokkal könnyebb meg­érteni, semhogy értekezletek és kutató tanul­mányok volnának szükségesek hozzá. A Szá­mok beszélnek, csak a nyelvüket kell meg­érteni. Nincsen külön balatoni kérdés. Álta­lános gazdasági kérdés ez, ami Csák egészé­ben orvosolható. A tisztviselői fizetések csökkentéséről maga mondotta Szendy polgármester, hogy egy év alatt ötven millió pengőt tesz ki — csak a fővárosi tisztviselőknél, az államiakról nem is beszélve. Hogy a kereskedelmi életben e csökken­tett jövedelmek milyen számok­ pusztítást végeznek, azt elmondja a hivatalos kimuta­tás, amely szerint Magyarország kereske­delmi összforgalma az 1934—35. évben 5 milliárdra zsugorodott, míg ez a jövedelem 1928—29-ben 10 milliárdnál többet tett ki. .A lemorzsolódás tehát ötven százalék. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a fővá­ros vigalmiadóbevétele 70 százalékkal keres­­kedett s 2 millió 500 ezer pengőről 700 ezer pengőre esett vissza. S hogy milyen a mezőgazdaság helyzete a kereskedelemmel szemben? Azt talán meg­világítja az a barack, aminek darabját a balatoni szállodák 20 fillérért adják, hogy a termelő három-négy fillért kapjon kilójáért, feltéve, ha ilyen áron is értékesíteni tudja. Tisztelt képviselő urak! Várjon nem ■volna-e ■ jó nálunk is egy zöldségesboltot nyitni a bajok tanulmányozására? Vagy hagyjuk az ilyesmit az angolokra, mert ná­lunk­ eléggé lefoglal a pártoskodás és a civa­­kodás is? Körösparti legénység következik, majd a turbános in­dusok jönnek. Őnekik is nagy taps jár ki. A húsz főnyi islandi legénység még el sem haladt a díszpáholy előtt, amikor újra tomboló ünneplésbe kezd a közönség. A huszonötödik ország jön: Olaszország. 22­ olasz olimpikon fasiszta üdvözléssel köszönti a százezernyi közönséget. Az élen haladók fekete ruhában, a többiek pedig azúrkék ingben és fehér nadrágban mene­telnek. Sárgaszegélyes kék kabátban, a felkelő­napos lobogóval élen vonul be a stadionba a száznyolcvan főnyi japán csapat. Zöldes­szürke sapkájukat lóbálják a díszpáholy felé. Ott látjuk soraikban az összes úszókat, nagy ellenfeleinket. Jugoszlávia követi őket száz­húsz főnyi csapatával, majd az élénkpiros kabátos kanadaiak lépnek be. Felemelt jobb­kézzel köszöntik a tribünt. Lettország, Lich­­­tenstein, Luxemburg, Málta, Mexikó, Monaco és Újzéland csapatai után ismét nagyobb csoport következik. Norvégia olimpikonjai szalmakalapju­kat lekapva, tisztelegnek a díszpáholy előtt. KIS ÚJSÁG Vasárnap, 1936 augusztus 1 Fergetegesen ünnepli a tribün Ausztriát A közönség újra feláll. Fehér kendőket lenget a bejárat felé, ahol a 219 főnyi osztrák olimpiai gárda lép be. Ausztria olimpiászai előrenyújtott jobbkarral tisztelegnek, a tribünön soha nem hallott hangzavar alakul ki, taps, dübörgés, a kö­zönség önfeledten ünnepli Ausztriát, amely­­lyel pedig csak néhány nap előtt kötött a né­met birodalom­ újra barátságot. Az ünneplés csak akkor halkul el, amikor az osztrákok a túlsó tribün elött elhaladva, elfoglalják helyüket a gyepen. Peru hatvan­­három­­főnyi csapata követi őket, majd fes­tői egyenruhában, szürke kabátban és fehér nadrágban vonulnak be a Philippi-szigetek barnatarcú versenyzői. Az őket követő 132 főnyi lengyel csapatban 17 hölgy van. Köz­tük a világrekordernő, Walasiewicz. Portu­gália és Románia után a svédek lépnek a sta­dionba, 186 főnyi csapatukkal. Menetük vé­gén húsz versenyző a többiektől eltérő, fe­kete kabátban. Különös zászlóvivő a svájci csapatban A marathoni kapu torkában zászló repül fel a levegőbe. A svájci csapat zászlóvivője ugrándozva halad, közben zászlóját mindig magasba dobálja és elkapja. A közönség tap­sol a sárgával díszített, fehérkabátos 230 fő­nyi svájci csapatnak. A zászlóvivő csak a díszpáholy előtt hagyja abba a mókázást, de a kanyarban újra kezdi. Délafrika harminc főnyi versenyzőgárdája után Csehország jön. Utánuk Törökország hatvannégy olimpikonja halad, amikor a tribün egyik kanyarában ütemesen felharsan a „Huj-huj hajrá!" Dübörög a föld, jönnek a magyarok! Még a díszpáholy előtt vonulnak a fél­holdas lobogó alatt a török versenyzők, amikor a marathoni kapuban feltűnik a ma­gyar olimpiai csapat. Bácsalmási viszi a zászlót, csontszínű ru­hában halad elöl Moldoványi István dr, őt követik Prém Lóránt és Sztankovich Szi­lárd. Ezután négy hölgy következik, akik jobbravetett fővel közelítenek az előkelő­ségek emelvénye felé. A hölgyek mögött dübörög a föld, előbb magyar katonatisztek jönnek,, mögöttük a fehér egyenruhás, pi­­ros-fehér-zöld címeres magyar versenyzők sora tűnik fel. Viharos taps, amikor az árvalányhajas kalapok vezényszóra lerepülnek a fe­jekről és a m­agyar olimpikonok elvonulnak a díszpáholy előtt.­­ Leng a csillagos lobogó Utánunk két tengerentúli nemzet fiai kö­vetkeznek. Urugay kislétszámú versenyző­­gárdája u­tán az Egyesült Államok pompás alakú legénysége következik. Leng a szél­ben a csillagos lobogó, amikor a nég­yszázfőnyi USA-csapat tagjai vé­gigvonulnak a stadion salakján. Óriási hölgycsapatuk van, akik mögött jön­nek a híres amerikai atléta-csodák, fehérek, feketék egyaránt. Ütemes léptekkel elhalad a Vezér dísz­páholya előtti Nem tud csendben maradni a tömeg tart az ünneplés, amelyben a maga ünnepét kö­szönti százezer ember. Németország! Még nem érkeztek be az amerikaiak a Zöld gyepre, amikor Németország fiai fel­tünedeznek a marathoni­ kapuban. Az olimpiát rendező nemzet atlétáit a százezer főnyi nézőközönség soha nem látott viha­ros tapssal köszönti. Felharsan a „Heil!" és perceken át 2óg a tömeg. A vörös mezőjű hörögkeresztes zászlót háromféle egyen­­ruhás német versenyző követi. Azután meg­szűnik a nézők morajlása, de ismét erőre kap a tomboló tapsorkán, amikor a hölgy­csapat mögött a Szőke germán fiúk cso­portja Megleli a zöld gyep Tündén kép bontakozik ki. A zöld mezőt teljesen megtölti az ötezer főnyi versenyző, ötvenhárom nemzet kiküldött fiai festői egyenruhájukban, felejthetetlen képet nyúj­tanak. Coubertin báró, aki 42 évvel ezelőtt az olimpiai játékok eszméjét felvetette és meg­teremtette a modern olimpiászt, Leward kí­séretében fellépett a szónoki emelvényre. A tömeg zsivaja elült és tisztán hallatszott Coubertin báró francia nyelven elmondott olimpiai szózata: —­ Az olimpiai játékoknak nem az a je­lentőségük, hogy győzzünk, hanem, hogy rés­zb vegyünk, n­eenes vetélkedésben. Nem a győzelem a fontos, hanem az, hogy lova­­giasan küzdjünk. Coubertin szavai után tomboló tetszés­­vihar közepette Leward, a német olimpiai bizottság elnöke lépett az emelvényre. Első szava a hála szózata volt, amellyel Hitler vezért és kancellárt illette, akinek akaratából megteremtették a berlini olimpia küzdőterét. Ezután méltatta a tiszta amatőr sportszel­lem nagy jelentőségét, mert ezen épül fel maga az olimpiai gondolat. Az olimpiai ver­senyzőt nem az önzés vezeti. Magasabb célok szolgálatában áll, amelyeket önzetlan oda­adással szolgál és így érdemli ki a népek és különösen a népek if­júságának tiszta lelkese­dését. A szellem győzelmét ünnepeljük az olimpiai gondolatban, az anyagiasság felett és szívünk minden melegével üdvözöljük — mondotta Leward — Couberdin bárót, azt a férfiút, aki a másfélezer év óta kihunyt lán­got újra fellobbantotta. Lewald­er megy a mikrofon elé és német és francia nyelven néhány üdvözlő szót mond: Üdvözöllek benneteket világ fiai, akik eljöttetek, hogy összemérjétek erőiteket a XI. olimpiászon. Hitler megnyitja az olimpiai játékokat Köszönetet mondott Strauss Richardnak, az olimpiai himnusz lánglelkű szerzőjének és tomboló tetszés kísérte szavait, amikor közölte, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság hivatalos ülésén Strauss Richard zene­művét minden id­ők olimpiai versenye him­nuszának elfogadta. Leward ezután üdvözölte a világ ifjúságát, majd az olimpiai versenyzőkhöz fordult: öt világrészből több mint öven nemzet olim­piai versenyzője gyűlt egybe. Kívánom — mondotta —, hogy tökéletes egyetértésben, bajtársi együttérzésben töltsék derűsen nap­jaikat az olimpiai faluban, a német hadse­reg é­s békeművében11. Leward beszédét itt a tömeg újból meg­szakította és lelkesen éljenezte a hadsere­get. — Kívánom — így fejezte be beszédét hogy az olimpiai versenyek forró küzdelmei­ben csak megedződjék a megértés, a bajtársi együttérzés és különösen a megértés Hitler vezér és kancellár szándékai iránt, aki meg­mondotta, hogy eszményképének a népek békéjét tartja. Leward ezu­tán a tömeg tomboló lelkese­dése közben megkérte Hitler vezért és kan­cellárt, hogy adja meg a jelt az olimpiai játékok megnyitására Fergeteges taps, viharzó éljen köszönti Hitler Adolf vezért és kancellárt, amikor az emelvényre lép, hogy megnyissa az olimpiászt. — Megnyitom az 1936. évi tizenegyedik olimpiai játékokat! Hitler Adolf beszéde után az olimpiai bi­zottság tagjai levonulnak a díszpáholyból a pázsit szélén elhelyezett emelvény elé. Itt a legnevesebb német atléta, Rudolf Zsinnyi, súlyemelő olimpiai bajnok a világ minden tájáról ideözönlött olim­pikonok nevében fogja letenni az olim­piai esküt. Ágyúk dörögnek, harsonák zaja tölti be a levegőt. Felnyitják a galambházakat és ezer meg ezer galamb száll az ég felé, mind magasabbra és magasabbra törve, hogy szétvigye a szélrózsa minden irányába a hírt: megkezdődött az olimpiászt Még nem tűntek el a stadion felett a ga­lambok ezrei, még tarkáluik a látóhatár tő­lük, amikor a zöld pázsitról elindul a kü­lönböző nemzetek csoportja elől a zászló­vivők serege. Elől halad Görögország lábo­ gója, utána a többieké. Megszólalnak a zenekarok, amelyeknek hangjába beleolvad az énekkarok dala. Az ötezer főnyi olim­pikon-sereg feszes vigyázzba merevedik: az olimpiai tüzet várják a Luftgartenből. Fellobban az olimpiai láng Néhány pillanat és máris feltűnik a fellobogózott, díszes­ mara­thoni kapun az utolsó fáklyavivő. Áthalad a nézők tomboló lekesedése köze­pette a marathoni­ kapun, végigszalad a sta­dion vörös salakján és amikor a díszpáholy közelében felállított kandeláberhez ér, meghajolnak a zászlók és a közönség ujjong. A fáklyavivő hozzáérinti a lángot a három­lábú kandeláberhez és a bronz serpenyőben kigyullad az olimpiai tűz, amely nem alszik el az olimpiász időtartama alatt. Felkúszik a zászlókarókon az ötkarikás olimpiai selyemlobogó, ég a tűz az olimpiai stadionban az ókori versenyjátékok példá­jára ... Átadják Hitlernek az olajágat A görög versenygárdából előlép az őszes Spiros Louis, aki negyven esztendővel ez­előtt az athéni olimpián a legklasszikusabb versenyszámban, a marathoni futásban nyerte el az olimpiai ágat. A régi görög atléta nem­zeti viseletben siet végig a pályán, felszalad az emelvény előtti lépcsőkön és átnyújtja az olimpiai olajágat Hitler Adolf kancellárnak. Ismét tombol a tömeg, zúg a taps. A Fü­hrer kezet fog Spiros Louissal, elbeszélget vele. Azután ismét megszólalnak a harsonák, a pálya szélén elhelyezett emelvényre siet Ismayr német súlyemelő olimpiai bajnok, a németek legnépszerűbb versenyzője, hogy a zászlótenger közepette letegye a versenyzők nevében az olimpiai esküt. Áhitatot csendben figyel százezer néző. Ismayr feszesen áll az emelvényen és pattogó, katonás szavakkal mondja el az olimpiai esküt, miközben jobbkezét mereven előrenyújtja. Elhangzott az eskütétel, a zenekarok Händel „Halletu­ja“-ját játsszák, azután az ötezer főnyi olimpikon sereg példás rendben elvonul a stadionból. Megkezdődött a Sf. olimpiai verseny... 1 V v ' 5 ^ BIEBER MARTIN * ÜZEM­BEHELYEZTÉK AZ ELSŐ TÁVOLBAÍRÓ GÉPET Érdekes újítást vezettek be a napokban Bu­dapesten. Egy nagy villamossági részvénytár­saság újpesti gyártelepe és városi irodája kö­zött távolbaírógép-összeköttetést létesített, üzembehelyezve az első pesti távolbaírógépet. Az irodai életben valóságos forradalmat jelent ez az újítás, mert a Standard­ Creed távolbaírógép hihetetlenül meggyorsítja az irodai munkát, szinte amerikai tempót ad a levelezésnek és számlázásnak. Az első magáncélokra használt távolbairógép összeköttetést a Standard Villamossági B.­f. igazgatósága létesítette újpesti gyártelepe és Jókai­ utcai városi irodája között. Megnéztük ezt az érdekes masinát, amely alig nagyobb, mint egy általában használt író­gép. Az abc belül és a számjegyek ugyanúgy megtalálhatók rajta, mint bármely m­ás írógépen, csak a vesszős betűk hiányzanak. A távolbaírógép rendes telefonvonalon hoz­ható működésbe. Megtudjuk, hogy kezelése egészen egyszerű. Egy billentyű lenyomás áramlökést ad, amelyet nagy frekvenciájú berendezéssel vesz át a vo­nal, ahol egy ugyanilyen géppel összedolgozó készülék mozgássá alakítja át. Szinte örvönyös látvány, mikor a gép, anélkül, hogy valaki ülne előtte, működni kezd. Mozognak a billentyűk, kopognak a betűk és senki sem ül a gép előtt. A sor végén ugyanúgy csenget, mintha gépírónő ülne előtte. Pedig a gépírónő több kilométer távolságban egy másik írógépen kopogtatja a betűket, amelyeket itt ez a látszólag magától dolgozó távolbakrógép leír. Ez esetben Újpesten írt leve­let a Standard gépirókisass­anya és a pesti vá­rosi irodában mozogtak az írógép billentyűi. Pár perc és már készen is volt a levél. Jófor­mán annyi idő alatt, mint egy telefonbeszél­getés. Persze nemcsak Újpest és Budapest között le­het megcsinálni ezt a kunsztot, hanem bár­milyen távolságban, Berlin és Budapest, Párizs vagy Budapest között tetszés szerint. Egyszerűen rá kell kapcsolni a gépet a tele­­fonra és írni rajta, a vonal túlsó végén a má­sik írógépen, a levelet, számlát, vagy újságcik­ket, amit éppen a gép gazdája akar. így pél­dául a berlini olimpiászról a Magyar Távirati Iroda is ilyen távolbaírógépen kapja a géppel ír­ott jelentéseket, amelyek ily m módon a nagy távolság dacára készen, leírva, őszinte percek alatt ideérkeznek Berlinből Budapestre. A távolbakrógép ára mint megtudjuk pár ezer pengő, de kétségtelen, hogy így is hamarosan tele lesznek vele a nagyobb hivatalok, bankok és iparvállalatok.

Next