Kis Ujsag, 1946. szeptember (60. évfolyam, 196-220. szám)

1946-09-07 / 201. szám

szombat, 1946 szeptember 7 . Parasztsági­nlésalSvárosha­­ra40 fillér A Független Kisgazda-, Földmunkát- és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Kovács Béla — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Kiadták a miskolci népítélet tetteseinek névsorát Véglegesnek nyilvánította a párisi a trianoni magyar-román konferencia határt Az ausztrá­lai delegátus vizsgálja meg indítvány­át, hogy a Négy Nagy megegyszer a kérdést — jegyzőkönyvbe vették Páris, szeptember 6 (A Kis Őrság párisi telefonjelentése.) Tegnap délután ü­lt össze a román bizottság a Luxembourg-palotában, hogy megtartsa a magyar és a román delegátus által előadottak feletti vitát. Fontos kérdésben a magyar—román határ kérdésében kellett ezen a napon döntenie a bizottságnak. És a bizottság döntött: 10:2 arányban leszavazta azt az ausztráliai indítványt, amely a kérdés további megvizs­gálását javasolta. Ezzel a román—magyar határkérdés véglegesen leke­rült a napirendről, Erdély ügye eldőlt. A határok, amelyek Trianonban születtek meg, véglegesnek nyilváníttattak az 1946-ik évi párisi békekon­ferencián. Az ülés lefolyása igen sokszor izgatott hangulatú volt, különösen ekkor, amikor az ausztráliai és a szovjet vélemény került egymással szembe. Az ausztráliai delegátus azt javasolta, hogy a négy nagy vizs­gálja meg mégegyszer a magyar-román határ kérdését és igyekezzék egy megfelelő megoldást találni. A négy nagyhatalom megbízottai ezzel szemben kifejtették azt az álláspontot, hogy változtatás nem eszközölhető az eredeti határozaton, így az ausztráliai delegátus csupán annyit ért el, hogy indítványát jegyőkönyvbe vették. A megejtett szavazás során két delegátus, az ausztráliai és a délafrikai, tartózkodott a szavazástól. A román területi és politikai bizottság visszaállította Románia 1938-as határait A román területi és politikai bi­zottság csütörtök délutáni ülésén Keith (Ausztrália) volt az első fel­szólaló. Megállapította, hogy egy­felől bizonyos terü­letdarabokon nyil­vánvalóan magyarok laknak, más­felől azonban gazdasági szempont­ból Romániának szüksége van erre a területre. Ilyen körülmények kö­zött az a kívánsága, hogy a négy nagyhatalom képviselői adják elő az indító okokat, amelyek a második szakasz jelenlegi formálását meg­szabták. Harriman (Egyesült Államok) megállapította, hogy bár az Egye­sült Államok a második szakasz mel­lett szavazott, annyi tény, hogy az amerikai kormány már 1946. de­cemberében módosítást javasolt a magyar-román határ kérdésében, hogy az a határ jobban megfeleljen az etnikai határoknak. A Magyar­­ország és Románia közötti ellentétele úgy látszik túl mélyek és túlmennek a határkérdéseken. Miután azonban szomszédállamokról van szó, kívá­natos lenne a magyar-román együtt­működés. A két ország közötti köz­vetlen tárgyalások talán csökkenteni tudnák ezeket az ellentéteket. Baranovszki (Szovjetunió) sze­retné tudni, hogy az ausztráliai de­legátus a magyar követeléseket tá­mogatni akarja-e vagy pedig azok elvetése mellett van. Gladwyi Jebb (Anglia) megemlíti, hogy abban az időben, amikor a négy külügyminiszter tanácsa ebben az ügyben döntést hozott, egyik sem volt meggyőződve a magyar követe­lések megalapozottságáról. Éppen ezért úgy határoztak, hogy az 1938 január 1-e előtt volt határt kell fenntartani. A négy nagyhatalom kö­zül egyik sem foglalt megfelelő ha­tározottsággal állást ebben az ügy­ben. A két érdekelt fél expozéját a delegátusok meghallgatták, semmi akadálya, hogy bírálatot gyakorol­janak és a szükséges elvek ismereté­ben hozzanak döntést. Carroux (Franciaoszzág) vélemé­nye szerint a második szakasz jelen­legi megfogalmazásának nagy er­kölcsi hordereje van, mert magában foglalja a bécsi döntés elítélését, amely bűnösen erőszakos cselekedet volt. A javasolt megoldás nem idegen, mindamellett nem szabad Románia gazdasági integritását tönkretenni. Franciaország támogatni fogja a Négy Nagy javaslatát. Ezután ismét Keith ausztráliai de­legátus szólalt fel. Nem foglal hatá­rozottan állást a magyar követelés mellett, de szükségesnek tartja le­szögezni, hogy a delegátusok ne ír­janak alá olyan megoldást, amely­nek helyessége a delegátusok előtt nem egészen világos. Többszázezer magyar személyről van szó, akiket arra ítélnek, hogy idegen uralom alatt éljenek. Azt javasolta, hogy a bizottság fogadja el a második szakaszt, de a szakaszhoz fűzte ho­­zá, hogy a bizottság felszólítja a négy külügyminisztert, hogy a sza­kasz végleges megszövegezése előtt vizsgálják meg, van-e mód arra, hogy határmódosítás formájában olyan megoldást találjanak, amely lehetővé teszi Magyarország számá­ra, hogy méltányos feltételek mellett minél nagyobb számú honfitársát visszaszerezze. Bogomolov megbélyegzi a bécsi döntés erkölcstelen voltát, majd ki­jelenti, hogy a négy nagyhatalom sok gonddal vizsgálta meg a ma­gyar-román határkérdést és azután hozta meg határozatát. Az ausztrá­liai delegátusnak határozottan állást kell foglalnia, hogy a magyar javas­lat ellen, vagy mellett áll-e. Az elnök javaslatára jegyző­könyvbe vették az ausztráliai dele­­gátus javaslatát.­ Ezután hosszabb vita következett, majd szavazásra került a sor. A második szakaszt, amely az 1938-as határ helyreállításáról szól, 10 szavazattal eredeti szö­vegezésében elfogadták. Két de­legátus, még­pedig Ausztrália és Dél-Afrika tartózkodott a szava­zástól. Keith ezután arra kérte a bizott­ságot, iktassák jegyzőkönyvbe, hogy a szavazás előtt az ausztráliai dele­gátus határozati javaslatot terjesz­tett elő, amelyben azt kéri, hogy a négy nagyhatalom a békeszerződés végleges formába öntése előtt te­gyen még egy kísérletet — esetleg a két érdekelt ország kiküldötteinek bevonásával — a kérdés oly módon történő rendezésére, hogy minél kevesebb magyar maradjon idegen uralom alatt. Ezt a fenntartást fel­vették a jegyzőkönyvbe. Ezután áttértek a román békeszer­ződés többi pontjának tárgyalására. A román területi bizottság legköze­lebb szombat délelőtt 10 órakor ül össze. Daily Worker, a brit kommunisták lapja megfordítja a kérdést és ar a kér választ, hogy miért erősöd­ő egyre jobban az amerikai befolyás Görögországban és általában a Föld­közi-tengeren, ahol most az ameri­kai cirkálók valóságos sétahajózást végeznek, nyilván azért, hogy a parti népeknek és a távolabbi országok­nak legyen min elgondolkozniuk. Néhány párisi lap még harciasabb hangot üt meg és ha az ember nem tudná, hogy a párisi békekonferenciá­ról szólnak a cikkek, azt hihetni, hogy hadijelentéseket olvas. Ezek a francia lapok lassan minden kérdése ráhúzzák azt, hogy „viharsarok“ jel­lege van. Nem lehet csodálkozni ezen a kissé túlfűtött vérmérsékleten, mert hiszen most egymást érik Párisban a fontos belpolitikai események. A fran­cia szocialista párt például leszavazta eddigi — bizonyos tekintetben szov­­jet-ellenesnek mondható — vezető­­j­­ékét, de kimondta, hogy nem kivál­ja a francia kommunista párttal való szorosabb kapcsolatot, továbbra is az teljes önállóság álláspontjára helyez­­kedik. — A békekonferencia lassan halna, míg az események gyorsan rohan­nak, egyelőre nem tudjuk merre — állapítja meg a Manchester Guardian, de azután azonnal megtalálja a vi­gasztaló jelenséget abban a tényben, hogy aligha van a világnak od­­a zuga, amely ne szeretne a „béke­­ bi­gére járni". Ezt a meggyőződést fe­jezi ki egyébként minden világlap, még az Egyesült Nemzetek szövetsé­gének Newyorkban készült hivatalos lapja is, amely ideérkezett legújab­b számának fedőlapján közvetlenül az Egyesült Nemzetek címkéje alatt az atombomba képét közli, különböző színű kérdőjelek kíséretében. A világesemények taglalása mellett egyetlen párisi lap szentel néhány sort ma reggel annak az esemény­nek, hogy péntek délután 4 órakor a magyar területi és politikai bizott­ság előtt Sebestyén Pál követ adja elő a magyar észrevételeket a pozso­nyi hídfő kérdésével kapcsolatban. Háromszázhúsz háborús bűnöst követel Románia Magyarországtól A román rádió jelentése szerint a román hatóságok 320 háborús bűnös kiadatását kérte a magyar külügy­minisztertől. A háborús bűnösök felett már ítélkeztek és a román népbíróság közülük hetvenet ha­lálraítélt. A halálraítéltek között van Lovász és Vasváry volt hadnagy is, akiket kegyetlenségekért vontak fe­lelősségre. A konferencia kimondta az utolsó szót A román területi és politikai bizott­ság csütörtöki döntésével kapcsolat­ban, amely a magyar-román határ­kérdést eldöntötte,­ a magyar béke­delegáció részéről a következőket mondották a Magyar Távirati Iroda diplomáciai kü­löntudósítójának: Az a döntés, amelyet a román bi­zottság mai ülésén a román-magyar határ kérdésében hoztak, fájdalma­san érinti a magyar közvéleményt. A magyar kormány mindent megkísé­relt, hogy a nagyhatalmakat állás­pontjának megnyerje és a külügy­miniszterek tanácsának május 7-iki határozatát Hicyon Honosza. Részben ezzel függtek össze a kormány kül­földi látogatásai is. Magát a béketárgyalásokat illetően, nem tápláltunk különleges illúziókat, — mert mint ismeretes, — a nagyha­talmak kötelezték magukat arra, hogy ragaszkodni fognak az általuk meg­állapított eredeti szöveghez. Mégis szá­mítottunk arra, hogy a nagyhatalmak elvi nyilatkozatai és az igazságos bé­kére való törekvés bizonyos méltá­nyos rendezést fog eredményezni eb­ben a kérdésben. Sajnos, már a tárgyalások első napjaiban meg kellett állapítanunk, hogy ezek a magasabbrendű szem­pontok háttérbe szorultak, vagy el­sikkadtak. A 22.000 négyzetkilométer visszacsatolására vonatkozó magyar javaslatot nemcsak a külügyminisz­terek tanácsa utasította vissza, de ezt a bizottsági tárgyalások alkalmával sem tette senki magáévá, ami a pá­risi konferencia ügyrendje szerint azt jelentette, hogy a magyar javas­latról sem vitatkozni, sem szavazni többé nem lehetett. Ezek után, ami­kor a szóbeli meghallgatás a bizott­ság határozata alapján lehetővé vált, kényszerítőnek látszott egy etnikai határkiigazítás gondolatát felvetni, megfelelő kisebbségvédelmi rende­zéssel kapcsolatban. A csütörtöki döntés azt mutatja, hogy még ennek a szerény javaslat­nak is útjába állottak a külügyminisz­terek tanácsának döntései. Az ausztráliai delegátus felszólalása csak azzal az eredménnyel járt, hogy észrevételét jegyzőkönyvbe foglalták, így hát maga a konferencia ebben a kérdésben kimondotta az utolsó szót. — A­­számunkra mélységesen fáj­dalmas esemény feszült és várako­zással teljes világpolitikai légkörben zajlott le. A világ pillanatnyilag tele van kérdőjelekkel — állapítja meg a Franctifeur című lap —, ezek kö­zött első helyen kell megemlíteni azt a kérdőjelet, amelyet a Daily Mail című angol újság illesztett egy hosszabb cikkének címe után. A cikk arról közöl jelentést, hogy amennyi­ben a békekonferencia bizonyos problémái megoldatlanok maradnak és a nagyhatalmak között nem sike­rült mégsem létrehozni az annyira szükséges összhangot, akkor a Szov­jetunió elhagyja az Egyesült Nemze­tek szervezetét és a Moszkvában meg­rendezendő béketárgyaláson külön­békét köt azokkal a volt csatlósálla­mokkal, amelyek a háború alatt el­lene harcoltak. Feszült világpolitikai légkörben parancsnokával és más személyek­kel. A Populaire című párisi lap ar­ról ad hírt, hogy Byrnes Berlinből Stuttgartba utazik, ahol nagy beszéd keretében számol be Amerika jö­vendő németországi politikájáról. Molotov és Byrnes útját összevetve, a Newyork Herald Tribune megálla­pítja, hogy „elmúlt már az az idő, amikor Németországot teljes mér­tékben felelőssé tették a háborúért. A barátság korszaka kezdődik.“ Ugyancsak a Newyork Herald Tri­bune állapítja meg azt is, hogy min­den eddiginél izgalmasabb kérdés kerül rövidesen a békekonferencia elé: a trieszti probléma. A Sunday Times nyíltan ad kifejezést annak a véleményének, hogy a kérdés csupán ez: elismeri-e a Szovjetunió Anglia és Amerika hadászati érdekeit? A A Cité Soir a Daily Mail cikke mögé pillant és megírja, hogy a Churchillhez közelálló körök lapja igen sokszor bizonyos célzattal hoz nyilvánosságra kellően nem ellen­őrzött híreket azért, hogy szélesebb rétegeket befolyásoljon egy-egy kér­déssel kapcsolatos vélemény kialaku­lását illetően. Most, amikor Molotov moszkvai útjától azt várják, hogy kevésbbé merev állásfoglalások kö­vetkeztében az eddiginél nagyobb mértékű együttműködés és megértés mutatkozhat meg az angol-orosz viszony alakulásában, a Daily Mail cikke nyilván éppen ennek a hangu­lati átrendeződésnek ellenkezőjét kívánja bizonyítani a szóbanforgó cikk leküzdésével. Diplomáciai körök inkább néhány bulvard lap szenzá­ciójának, mintsem komoly megfon­tolt hírnek minősítik a lapok hasáb­jain megjelent közlést. Az angol lapok egyébként ponto­san annyi helyet szentelnek annak a hírnek, hogy Molotov Párisba való visszautaztában leszállt Berlin­ben és ott megbeszélést folytatott a németországi orosz zóna katonai pa­rancsnokával, mint annak a másik jelentésnek, amely szerint Byrnes viszont tegnap délután utazott Ber­linbe, ahol megbeszéléseket folytat a németországi USA-zóna katonai Molotov visszaérkezett Párizsba Molotov — mint az angol hírszol­gálat közli — csütörtökön délután repülőgépen visszaérkezett Parisba. Nagy Ferenc párizsi tárgyalásai Párisból jelenti a Magyar Távirati Iroda, hogy Nagy Ferenc miniszter­­elnök, aki vasárnap óta tartózkodik a francia fővárosban, párisi tartóz­kodását felhasználta arra, hogy meg­beszéléseket folytasson a távollevő Molotov külügyminisztert helyette­sítő Visinszkij külügyminiszterhelyet­tessel, Byrnes amerikai külügy­miniszterrel, Ridault francia mi­niszterelnök és külügyminiszterrel, valamint Smuts délafrikai miniszter­­elnökkel. Nagy Ferenc miniszterelnök a csütörtöki nap folyamán visszauta­zott Budapestre. Szombat délután 4 órakor ül össze a Független Kisgazda Párt nagyválasztmánya A Független Kisgazda Párt orszá­gos nagyválasztmánya szombaton, szeptember 7-én tartja a politikai világban nagy érdeklődéssel várt ülé­sét, amelynek programján Nagy Fe­renc miniszterelnök pártvezéri be­számolóján, Kovács Béla főtitkár jelentésén, a politikai bizottság, az intézőbizottság és az országos párt­­igazgatóság megválasztásán kívül a szerepel. A nagyválasztmányt eredetileg dé­előtt 9 órára hívták össze, mintha­ azonban Nagy Ferenc minisztereim párisi útjáról csak szombaton a dr órákban érkezik vissza, a pártvezet­ség úgy határozott, hogy a négy választmányi ülés délután 4 órako kezdődik a

Next