Kis Ujság, 1947. március (61. évfolyam, 60-73. szám)
1947-03-13 / 60. szám
ins 13 420 előállítás a nagy éjszakai razziánAra fillér A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Létrejött a megállapodás a pártközi értekezleten Arany Bálint vallomása az összeesküvők bűnperében Két napi szünet után a népbíróság különtanácsa Jankó Péter elnöklésével ma folytatja az összeesküvők tárgyalását. Ma Arany Bálint kihallgatására kerül a sor. Mára várták az Ügyvédi Kamara döntését az új védők kijelöléséről. Értesülésünk szerint tegnap délután az Ügyvédi Kamara vezetősége megbeszélést tartott az összeeküvők bűnperében szereplő védők ügyével kapcsolatban, akiket — mint ismert ismét félórás késéssel indult az összeesküvők bűnperének tárgyalása. A népbíróság különtanácsa a mai naptól kezdve megszakítás nélkül tárgyalja az összeesküvők első csoportjának bűnügyét. Pontban kilenc órakor vonult be Jankó Péter elnök vezetésével a népbíróság. A tárgyalás megnyitása után utasítást adott a vádlottak előállítására. Az elnök rendelkezésére öt vádlott helyet foglalt a vádlottak részére fenntartott padsorban, Arany Bálint, a hatodik vádlott megáll a mikrofon előtt. Arany Bálint ellen az a vád, hogy 1937-től, a Magyar Közösség tagja volt. A felszabadulás után keresett érintkezést Kiss Károllyal, Héderrel és Salátával, majd Szent-Iványival és együtt alakították meg az Ötös Bizottságot, amely Szentmiklóssy és Donáth csatlakozása után Hetes Bizottsággá alakult. Arany ebben a belpolitikai vonalvezetés egyik előadója volt. Az ő feladatát képezte, hogy mint a Kisgazda Párt szervezőtitkára, befolyását használja fel s a pártot jobboldalibb politika követé A bűnper hatodik vádlottja Arany Bálint ezután félbeszakítja vallomását és engedélyt kér a tanácselnöktől, hogy télkabátját levethesse. Miután megkapja az engedélyt, újból folytatja vallomását. — A Magyar Közösségnek volt egy kritériuma, amely a felszabadulás után is megmaradt. A Magyar Közösségnek a felszabadulás előtt csak az lehetett tagja, aki fajmagyar származású volt. Ez a kritérium a felszabadulás után is változatlanul megmaradt, jóllehet, hogy a vezetőség is érezte, hogy ezen változtatni kell. Mert hszen a magyarság sorsának a javítása volt a cél és ez a demokratikus Magyarországban nagyrészt kielégülést nyert. — Ez a fajmagyar gondolat mennyiben áll szemben a tételes törvénnyel? — Csak olyan embereket szerveztünk be a Magyar Közösségbe, akik magyar származásúak voltak, ezzel eleve kizártunk olyan magyar állampolgárokat, akik a nemzettest tagjai voltak. Arany Bálint ezután elmondta, hogy a Közösség célja az volt: kötelességteljesítésre bírni tagjait, áldozatvállaláshoz hozzászoktatni őket, hogy majd annak idején „az öncélú magyar politika“ hordozói lehessenek. Ha a Magyar Közösség egyik tagját egy állásra jelölték, ott százszázalékosan helyt kellett állnia. A felszabadulás után azonban nemcsak olyan embereket jelöltek állásokba, akik szakképzettek voltak erre az állásra, hanem olyanokat is, akik nem voltak ugyan szakképzettek, de a Magyar Közösség tagjai voltak. A Magyar Közösség céljai között szerepelt a magyar faj uralomra juttatása. Amikor különböző állásokra nem eléggé szakképzett közösségi tagokat jelöltek, az állampolgári jogegyenlőzetest egyes sajtóorgánumok súlyos támadásokban részesítettek s ezeknek következtében valamennyien lemondottak tisztségükről. Ladányi Ármin dr., az Ügyvédi Kamara elnöke a megbeszélés alapján tegnap magához kérette az öszszeesküvők perében szereplő ügyvédeket és hivatalosan közölte velük az ügyvédi kamara álláspontját. Az elnök felhívta a védők figyelmét arra, hogy a Kamara indokolatlansére bírja. 1946 októberében Arany a „vezérlő tanács“ egyik tagja lett. Arany Bálint erősen őszülő, középkorú férfi, szürke ruhát, kék átmeneti kabátot visel. Mereven áll a bírói emelvény előtt, várja Jankó elnök kérdését. Arca nyugodt, de látszik, hogy izgalmát leplezi. Már hallatszik az első kérdés: — Megértette a vádat? — Igen. — Bűnösnek érzi magát? Pillanatnyi várakozás után Arany Bálint válaszol: — Igen!... — Miért? — folytatja a kérdezést az elnök. A zsúfolásig telt tárgyalóterem közönsége feszült figyelme közben válaszolja Arany Bálint: — Bűnös vagyok, — mondja — mert tagja voltam a Magyar Testvéri Titkos Közösségnek, annak a társaságnak, — folytatja — amely 1916-ban újból alakult és amely puszta létével bűncselekményt követett el. De tagja voltam a Hetes Bizottságnak is és ebben a társaságban is bűncselekményt követtem el, amely a tételes törvénybe ütközik.ségről szóló törvénnyel jutott ellentétbe a Magyar Közösség. Az elnök ezután megkérdezi: mikor lett tagja Arany Bálint a Magyar Közösségnek? — 1937 februárjában. Tisztséget is vállaltam. 1939-ben rövid ideig tagja voltam a Vezértanácsnak, a Magyar Közösség legfőbb testületének. Ebben az időben nagy válság előtt állott a Magyar Közösség, mert a csodaszarvas-mozgalomba akarták beszervezni. A Közösség Vezértanácsa és egy másik tanács hosszabb ideig tárgyalta ezt a kérdést, végre sikerült ezt a törekvést megakadályoznunk. — Részesült-e valami kiképzésben? — Igen. 1937 elején. — Mi volt a kiképzés tárgya? Minőségi szervezés — Ez a kiképzés hat előadásból állott. Hat családi összejövetel volt, egy-egy család tíz tagból állott, a tizenegyedik tag volt a családfő, a tizenkettedik pedig az előadja. Az előadó meghatározott tárgyú előadást tartott egy-egy órán keresztül. Három családi összejövetelen a szervezés szabályait ismertette az előadó. — A kiképző hadban még fel nem avatott tagok voltak? — Addig a Magyar Közösségnek senki sem lehetett a tagja, amíg fel nem avatták. A közösségi szót is csak akkor hallotta, amikor ez a felavatás már megtörtént. A szervezés kérdéseit azért ismertették elsőnek, mert hiszen a Magyar Közösségnek szigorú előírásai voltak arra nézve, hogy kik lehetnek tagjai. A Magyar Közösség tagjainak keresetképeseknek kellett lenniök, ezenkívül szenvedélymenteseknek, ha egy állásra jelölték, helyt kellett állniuk. Ezenkívül nem últnak találta lemondásukat és felkérte őket, hogy a lemondásukat a mai napon vonják vissza. Biztosította az ügyvédeket, hogy a kamara mindenkor meg fogja őket védeni a jogtalan támadások ellen. Az összeesküvők védői ilyen előzmények után megmaradnak tisztségükben és ezt a mai tárgyalás megnyitása után bejelentik a népbíróságnak. szabad, hogy a nemzeti érzést illetően kifogás merüljön fel ellene, továbbá az illetőnek fajmagyar származásúnak kellett lennie. A Magyar Közösség minőségi szervezést akart végezni, hogy kineveljen Magyarországon egy vezetőréteget a középosztályból. A közösségimunkarend A továbbiak során rendkívül érdekes felvilágosítást ad Arany: hogyan akarták kiművelni a magyarságnak azt a rétegét, amely a „haladó szellemű“ magyar politikát vezetni fogja. Az elnök az iratok közül ekkor fölemel egy papírlapot, amelyet átnyújt Arany Bálintnak. — Mi ez? — fordul kérdésével Aranyhoz. Arany pár pillanatig tanulmányozza az iratot, majd hosszas magyarázatba kezd: — Ez a Közösség munkarendje, illetve a munkacsaládok részére szolgáló propagandakat, amelyet a Arany Bálint ezután részletesen elmondja az egyik tanácskozás lefolyását. Ezen a tanácskozáson — állítása szerint — kategorikusan kijelentette, hogy a németek megsértették Magyarország szuverénítását s miután a fölfedezés veszélye igen nagy, legjobb megszüntetni a közösségi tevékenységet. Ellenezte, hogy a havi tájékoztatókba olyan anyagot is felvegyenek, amely az akkori rezsimet támogatná. Miután ezt a javaslatát nem fogadták el, ő megszüntette a maga részéről a közösségi munkát. — 1944 márciusában tehát kivált a közösségi munkából? — kérdezi az elnök. — Igen. 1945-ben találkoztam ismét közösségi emberekkel, de ténylegesen csak 1946 októberében kapcsolódtam bele a mozgalomba. Az elnök ezután megkérdezi, kik voltak név szerint azok, akikkel a felszabadulás után újból felvette a kapcsolatokat. — Kiss Károly, Tóth János, Péter Ernő, Fáy Aladár, Vásárhelyi Zoltán, Szabó Lajos. Ezekre emlékszem. Arany Bálint ezután elmondja, hogy a felszabadulás után, 1945 áprilisában vagy májusában találkozott először közösségi tagokkal, ő akkor a Kisgazda Párt budapesti szervezeti titkára volt. Kiss Károllyal és Héderrel már felvette az érintkezést, amikor később Szent-Iványival találkozott. A két kör A tanácselnök ellentétet lát a nyomozás során tett vallomás és a mostani vallomás között. Felolvas a nyomozati iratokból egy részt, amely szerint Arany Bálint azt vallotta, hogy a felszabadulás után „két kör“ volt: Szent-Iványi, Saláta és ő, a másik kör pedig Héder, Kiss Károly és ő. Ez azt jelenti, hogy mind a két közösség központja írt elő, mint egy oktatási anyagot. Az elnök szemelvényeket olvas az oktatási anyagból, amely Nagy- Magyarországról beszél, a határok kitágításáról. A történelmi határok feltöltésének feladatáról van szó a továbbiakban. — Mi a véleménye erről? — fordul ismét kérdésével Aranyhoz. Arany pár pillanatnyi tétova hallgatás után válaszolja: •— Túlzásnak tartom. Ezután egy újabb iratot emel fel az elnök az egyik vaskos kötegből. Ezen az iraton Kiss Károly szignója szerepel, 1944 áprilisában készült. Ebben a sajtó, a rádió szerepéről van szó, zsidó túltengésről, a magyar öntudat fejlesztéséről, a bolsevizmus veszedelméről, védekezés a szovjet betörés ellen stb. De különös megállapításokat tartalmaz az angolszászok politikájáról is és arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a németekkel való kooperáció nem kárhoztatható, öntudatosan kell fogadni a német megszállók intézkedéseit. Kerülni kell mindazt, ami súrlódásokra vezet. — Ehhez mit szól? — Én, abban az időben, amikor ez a propagandaanyag napvilágot látott, már illegalitásban voltam, — válaszolja Arany. — Egyébként most hallok erről először és ki kell jelentenem, hogy ami ebben van, az nem fedte a közösségi tagok túlnyomó többségének véleményét. Akkor én nem vettem részt a Közösség munkájában, illetve a legfelsőbb vezetés törzstanácsának jegyzője voltam. körrel ön tartotta a kapcsolatot, így van? — így. — Ki hozta össze a két csoportot? — Szent-Iványi. A tanácselnök erre a vádlottak padján ülő Szentiványi felé fordul, aki tagadja, mintha ő hozta volna össze a két csoportot. Arany Bálint ezután elmondja, hogy amikor Szentiványi Budapestre érkezett, felkereste őt, mert informáltatni akarta magát az itthoni eseményekről. Mebeszélték az eseményeket és bizonyos kritikát gyakoroltak a párt felé. A visszavont vallomás Az elnök megállapítja, hogy a nyomozás során Arany Bálint azt mondta: Szent-Iványi, Saláta és ő már akkor lerögzítették az akkori politikai helyzetet és következtetéseket is levontak és már akkor felmerült a gondolat, hogy egy bizonyos mozgalomra van szükség, amely a „demokrácia megdöntését“ célozza. Arany Bálint a január 24-én felvett nyolcoldalas nyomozati jegyzőkönyvbe is ezt diktálta. Arany Bálint ezt el is ismeri, de akkor tett vallomását bizonyos „kényszerítő körülményekre“ hivatkozva visszavonja. — Figyelmeztetem, hogy vádlott társai még nem hivatkoztak kényszerítő körülményekre! — jegyezte meg az elnök. Arany Bálint kínosan hallgat. Hosszú másodpercekig tart, amíg az elnök szólásra tudja bírni. Záporoznak a kérdések: — Miért tartotta fenn akkor a vallomását a népügyész előtt? Arany Bálint ismét csak hallgat... — Nos!? — erőlteti a válaszadást az elnök. Arany Bálint habozik a válaszadással. Kínosan küszködik, hallgat, tétován néz körül, végre, amikor látja, hogy az elnök feleletet kíván kapni kérdésére, a következőket mondja: — Nem tudtam azt, hogy mit tehetek! ... — Ors'egyetemet végzett ember, az egyszerű, tanulatlan is tudja, hogy a népügyész jelenléte éppen a vádlott érdekeit szolgálja! « — Nem voltam tisztában, mi volt számomra lehetséges — válaszolja Arany kitérőleg. — Akkor, amikor felolvasták a jegyzőkönyveket, akkor még mindig módja lett volna ezt a vallomását visszavonni. Miért nem tette meg? Arany Bálint nem válaszol. Majd újabb nógatás után megszólal: — Nem volt módomban. — Miért? Arany ezúttal is adós maradt a felelettel. Az elnök azonban nem hagyja abba: — Mondja meg, miért? — Reméltem, hogy a nnóügyészségen korrigálhatok. Lelki és fizikai átlapotom olyan volt, hogy ezt nem tehettem meg ... — Igent tudott mondani és nemet nem? Ezután az elnök szünetet rendelt el, Szentmiklóssy elmeállapota A Kis Újság munkatársa a tárgyalás szünetében beszélgetést folytatott Balassa László dr. és Schuszter Gyula dr. elmeorvosszakértőkkel, akik Szentmiklóssy István elmeállapotát vizsgálják. Az orvosszakértők — mint mondották — az utasításhoz képest már napok óta behatóan tanulmányozzák a vádlott elmeállapotát. Feltűnően intelligensnek, művelt embernek mondják. Végleges véleményt azonban csak a hét végén alkotnak maguknak. Szakvéleményüket írásban terjesztik a népbíróság elé, úgyhogy pár nap múlva, még az összeesküvők bűnperének tárgyalása folyamán ez a probléma is megoldódik. Értesülésünk szerint, amennyiben az orvosszakértők megállapítják, hogy Szentmiklóssy István bűncselekményeiért bűnvádi eljárás alá vonható, illetve felelős cselekedeteiért, tehát nem szenved elmebajban, abban az esetben a népbíróság minden további nélkül folytatja le ellene az eljárást. Más eset áll elő akkor, ha az orvosszakértők döntése úgy szólna, hogy elmebajban szenved és büntetőjogilag felelősségre nem vonható. Ez esetben Szentmiklóssy ügyét valószínűleg elkülönítik. Ez pedig azt jelenti, hogy a további tárgyalásokon nem szerepel a vádlottak padján. Amennyiben ez utóbbi eset következne be, ez sem jelentené még azt, hogy Szentmiklóssy István a bűnvádi következményektől véglegesen szabadul, mert a népügyészségnek joga van indítványozni az Igazságügyi Orvosi Tanács véleményének kikérését, illetve a törvényszéki orvosszakértők megállapításainak felülbírálását. A magyar bűnvádi perrendtartás szerint a bíróságot még az Igazságügyi Orvosi Tanács véleménye sem befolyásolhatja döntően, mert a bíróság szuverén és ha saját maga tapasztalatából arra a következtetésre jut, hogy Szentmiklóssy nem elmebeteg, akkor még az orvosi megállapításokkal ellentétben is ítéletet hozhat ellene. Ezek az esetek azonban rendkívül ritkák, bár már előfordult a magyar judikatúrában. Mátrai Sándor A faj magyar származás Közösségi munka a felszabadulás után