Kis Ujság, 1947. október (1. évfolyam, 81-107. szám)

1947-10-03 / 83. szám

VILÁGPROBLÉMA az ifjúság felvilágosítása Érdekes tapasztaltak és is fisscerels Amerikában Sok szó esik nálunk az ifjúság fel­világosításának kényes kérdéséről. Nagy vita folyt Ligeti Magda orvos­nő könyvéről. Úgy látszik ez a feladat világviszonylatban is izgatja az ille­tékes nevelésügyi köröket és szenve­délyes vitákra ad alkalmat. Okot erre elsősorban a háború utáni idők fo­lyamán ijesztő módon megnöveke­dett bűnözés szolgáltat. A nagyváro­sok rendőrségi jelentései tesznek erről szomorú tanúságot. Egész éret­len fiatalok követnek el szexuális in­dokokból öngyilkosságot, gyakran gyilkosságot is, ha pedig a fiatalko­rúak bíróságának tárgyalásait végig­hallgatjuk, megdöbbenéssel állapít­hatjuk meg, hogy a legtöbb fiatalkorú bűnözőt szexuális hajlamok és csele­kedetek csábítják a bűn útvesztőjébe. Pedagógusok, nevelésügyi vezetők,­­ egyházi férfiak nagy gondja az if­júság nemi felvilágosítása. Az isko­lai nevelés feladata legyen-e az, vagy maradjon továbbra is a család dolga, avagy bízzuk magára az életre, ami­kor is az ifjúság kellő időben és al­kalommal megszerzi idevaló életta­pasztalatait? Jogos-e az aggodalom, hogy az utóbbi út veszedelmes és sok tekintetben ártalmas, e veszélyek elhárítására szükséges tehát a nemi felvilágosítás olyan rendszerét meg­alkotni, amely a mai demokratikus nevelési rendszerbe és életformákba beilleszthető? Az amerikai példa íme, ez volna a feladat két sar­kalatos alapkérdése. A „Newsweek“ című amerikai lap most közli, mi ..Történt eddig e téren az Egyesült Államokban. Amerika mai politikai és kulturális szerepét tekintve, nagy érdeklődésre tarthat számot az ame­rikai társadalomnak és hivatalos köreinek állásfoglalása a nevelésügy egyik legfontosabb problémája, a nemi felvilágosítás kérdésében. Mint mindenütt, Amerikában is a legkényelmesebb elintézés: kikerülni, nemlévőnek tekinteni valamely ké­nyes ügyet, így aztán az amerikai vidéki iskolák húsz százaléka nem tud a problémákról. Egyszerűen nem vesznek róla tudomást. Az iskolák­nak körülbelül harminc sz­ázaléka a tanerőkre bízza a nemi felvilágosí­tást olyképpen, hogy ezt egyénileg, saját belátásuk szerint végzik és ugyancsak egyénileg közelednek e célból alkalomadtán az ifjúsághoz. Ilyen irányú rendszeres tevékenység az iskoláknak körülbelül csak a fe­lében történik olyképpen, hogy a leányiskolákban az iskolai ápolónő­­vér, fiúiskolákban az egészségügyi oktatást végző or­vostanár vagy egy külön megbízott külső tanférfiú vég­zi a kényes oktatást és felvilágosí­tást. Sokszor megtörténik azonban, hogy a felvilágosítás helytelen irány­ba téved, például csal, a ragályos nemibetegségektől óvja az ifjúságot és inkább elijeszt, megzavar és két­séget támaszt. Mit kell tudnunk . . . . Az ammerikai iskoláknak csupán öt százalékában kezelik­ ezt a problémát a modern oktatás összes elveinek és módszereinek kettő figyelembevételé­vel. Kezdik pedig már az alsófokú iskolákban és folytatják a legmaga­sabb iskolatípusokig, az egyetemig. Tudományos alapján és programsze­rűen történik ezekben az iskolákban a felvilágosítás, valamennyi egészség­ügyi, szociológiai, biológiai, fizioló­giai, családi és gazdasági vonatkozás figyelembevételével. Még az idevágó irodalmat is ismertetik és megtárgyal­ják. Ez az oktatás igen tapintatos köntösben jelentkezik. Egy helyütt az előadások gyűjtőcíme ez: „Te és csa-­­­ád­ód", másutt pedig ez: „Szociális higiéné“ vagy ..Emberi kapcsolatok", esetleg „Mit kell tudnunk az ember­ről?". Az előadások keretében meg­tárgyalják a nemek érintkezésében miutatkozó szokásokat, a kívánatos eszményi követelményeket és feléb­reszteni igyekszenek az ifjúságban azt a tudatot, hogy a nemi élet bizonyos szociális felelősségt érzetet is megkö­vetel. Az egyház álláspontja Azonban Amerikában is sok kifo­gás hangzik el a nemi felvilágosítás ellen. Elsősorban a katolikus papság részéről, mert az egyház álláspontja az, hogy a szexuális élet elválaszt­hatatlan a családi életet szabályozó egyházi tanoktól. De azért itt is el­ismerik a kérdés létezését és vannak olyan törekvések is, hogy megfelelő módszerrel megtalálják a kellő meg­oldást, így egyes egyházközségekben olyan összejöveteleket tartanak, melyeken a szülőket oktat­ják ki, ho­gyan végezzék el családi körben a nemi felvilágosítást. A legújabb fejlemény az, hogy a tanító- és tanárképző-intézetekben külön tanerőket képeznek ki a nemi felvilágosítás megfelelő elvégzésére. Az ilyen különleges kiképzésű okta­tók végzik azután tanítókartársaik ilyirányú továbbképzését is. Az ifjú­ság nemi felvilágosításának kérdése ezzel új irányba terelődött. A közel­jövő tapasztalatai fogják eldönteni, hogy az új módszer sikeres e F. D. O. Hatás­rvadászok és rendőrök élethalálharca a csempészekkel Kelet-Csanádban és a déli végeken minden éjjel sortü­zek dörrennek Keretcsanádi határsáv, október (Kiküldött tudósítónktól.) Sűrű, sötét az éj,­­ mint ahogy a költő énekelte hajdan az eszelős királyról, V. Lászlóról szóló balladájában. Csön­desen alusznak a tanyák, magáno­san­ ábrándoznak az útszéli bokrok, titokzatosan halk zúgással hullámzik tovább a közeli Maros. Utunk a ke­­letcsanádi határsáv vonalán visz vé­gig, ahol az utóbbi időben a legna­gyobb, szinte ijesztő méretű csem­pészés történt. Durr... durr ... durr__ Sortűz! Csend. Durr__durr ... suhan át a határon a hang. Tompa puffanás, el­haló emberi hangok. Zavart kiabá­lás, értelem nélküli félmondatok, va­lami titkos beszéd. A kukoricás le­vele a szél fújására susogva zizzen, mint az éj királynőjének leple. A ha­tárvadászok ismét keményen harcol­nak a csempészekkel... — Állj! — hangzik egy harsány kiáltás. A következő pillanatban már ott állunk a román-magyar határ mentén, a csempészés főútvonalán és tanúi vagyunk az eseményeknek, amint a határvadászok, a „42“-esek, egymásután teszik ártalmatlanná a csempészeket. Nyolcan indultak el... Itt állnak előttünk „pőrére vet­kőzve“ s verítékes homlokukon va­lami nagy fáradtság fénye villan. Vallanak. Nyolcan indultak Temes­várról s öten érkeztek meg a tett­helyre. Közülük egyet megsebesítettek a román határvadászok, kettőt elfog­tak. A mellüknek szegezett kérdé­­s­kre egymásutánjában mondják el, hogy Romániában az infláció idején nagy becsülete volt a magyar forint­nak. Több alkalommal fordultak már meg s 15 millió lejt lendítettek át a határon. Most, hogy az infláció odaát megszűnt, inkább áru és jó­szágcsempészéssel foglalkoznak. Két nőt is van köztük. Hátizsák­jukban értékes ruhaanyag, tűzkő, sza­charin és pénz. Bekísérik őket az őrsre. Velük megyünk, látni akarjuk a továbbiakat. Mintha Rózsa Sándor emberei támadtak volna fel Megyünk, megyünk, megyünk . . . Közben beszédbe elegyedünk az egyik határvadásszal. — Minden rendben volna — mondja felénk fordulva —, csak a létszám nagyon kicsi. Két emberből áll egy járőr és majdnem 60 kilo­méteres szakaszt kell bejárnia. Bi­zony ez sok, fárasztó, több emberre lenne szükségünk__ — Csanád keleti részein az utóbbi időben annyira elharapódzott a csempészés, hogy feltétlen szükség volna a rendőrőrsök megerősítése is. Valamennyi őrs részére géppisztoly is kellene, mert enélkül csak nehezen boldogulunk. — A múlt hónap végén ez beszé­desen beigazolódott. Kiszombor köz­séget egy éjszaka a határon átszökött csempészbanda úgy megszállta, hogy alig tudtunk ellenük védekezni. Csak­nem húsz lovat akartak átvinni. Ami­kor tettenérték őket, kétórás lövöl­dözés kezdődött a határvadászok, rendőrök és a csempészbanda kö­zött. Egyik közülük meg is sebesült.­­ A minap pedig Kevermes hatá­rában játszódott le hasonló. Az egyik éjszaka kerékpáros fiatalember szólí­totta meg a dombegyházi Hetyesi vendéglő előtt posztoló rendőrt. El­mondotta, hogy a falutól néhány kilométerre hat gyanúsan viselkedő cigány tartóztatta fel és az idő után érdeklődött. A rendőrök gyanút fog­tak s egyikük kerékpáron utánuk iramodott. Alig haladt 4 kilométert Kevermes felé, amikor négy cigány ugrott az út közepére és erélyes han­gon megállásra szólította fel. Fegy­vert rántottak és valóságos golyózá­port zúdítottak a rendőr felé, aki vi­szonozta a lövéseket. A rendőr csak később vette észre a tűzharc értel­mét. A háta mögött a tarlón ott állt cigány, nyilvánvalóan két lopott ló kötőfékét tartva. A rendőr nem törődve a veszéllyel, lövöldözve a két cigány felé tartott. Ezek erre lóra vetették magukat s fegyver­rel fedezve visszavonulásukat, elme­­nekü­ltek. Ekkorra gyalog egy má­sik rendőr is kiérkezett és kettesben vették üldözőbe a banditákat, de ezek kihasználva az éj sötétjét, átmene­kültek a határon. — így megy ez napról napra. Hol egy csempészt fogtunk el, hol egész bandával keveredünk harcba. Való­sággal megismétlődik a régi betyár­­világ. Mintha Rózsa Sándor emberei keltek volna ki sírjukból... Lé, csikó, kacsa, tojás zsír... Közben megérkezünk ülünk céljá­hoz: a határvadász őrsre. Jegyző­könyvek kerülnek elő az elmúlt hó­napokról. — A múltkoriban egy 40 tagú csempészbandát fogtunk el — foly­tatja tovább —, akik közül 22 vám­­orgazda volt. Bevallásuk szerint rend­szeresen jártak át Romániába. 27% forint készpénzt, 2,302.200 méter lent, gyapjúszöveteket, 108 kg sót, 15 lo­vat, 12 csikót, 57 női vállkendőt és 2 bilgericsizmát koboztunk el tőlük. A társaság eddig 21 millió lejt csem­pészett át.­­ Hurokra került a hírhedt Torma István bandája is: 1000 mázsa ten­geri, több mint hétezer tojás, 231 kö­vér kacsa, 728 kg bab, zsír és vaj csempészése terhelte lelkiismeretüket. Viágítórakétája­ a csempészek nyomában... Miközben elhülve nézzük a rette­netes statisztikát, megérkezik az egyik beosztott, aki a legutóbbi „drámáról“ számol be. — A minap — kezdi — Domb­egyházán arra ébredt Isztem Béla gazdálkodó, hogy idegenek járnak udvarán. Kiszaladt, de akkor már csak a kapu csukását látta. Lovait elvitték... A rendőrségre rohant, ott egy másik gazda éppen hasonló ügy­ben tett panaszt. Azonnal riasztották a határvadászokat, a rendőrséget, sőt a falu lakosságát is és a banditák ül­dözésére indultak. Az egyik i­n­ár­­menti kukoricásban rá is akadtak a bandára, amelyet akkorra már a má­sik oldalról a román határőrök is felfedeztek. Ezek világítórakétákat lőttek az égre és vadul tüzeltek a 16­­kötőkre. Azonnal lövöldözni kezdtek a magyar katonák is. A tolvajok nem adták meg magukat, hanem ügyesen megszöktek a két tűz közül. Vasár­napra virradóra ugyanez Kunágotán történt meg... Ilyen élethalálharc féljük a csem­pészekkel Keletcsanádban és a déli határvégeken. A határvadászok és a rendőrök hősi, önfelhozó küzdelmet folytatnak és nem az ő hibájuk, hogy mégis óriási értékek hömpölyögnek a törvénytelen üzérkedés folyóin ... Oláh Béla -megérkeztek .Fiat 1100-as Topolinó Tátra-Biesel 3 tonnás gépkocsik kaphatók I­V., P­e­t­ő­f­i -t­é­r 3. Telefon: 188-029, 188-678 ' Sai "prímás zsidó ven az angol légierő állam­üldözőit illegális bevándorlóha­jókon Jeruzsálem, október 2 (Exchange Telegraph.) A királyi légierő hat gépből álló raja kedden délután megpillantotta azt a két en­gedély nélküli zsidó bevándorló­ha­jót, amely korábbi jelentések sze­rint nemrég haladt át a Boszporu­szon. A panamai lobogó alatt ha­józó két gőzös utasainak számát hol összesen 3—4000-re, hol 8000-re be­csülik. A két hajó állítólag romániai és bulgáriai kikötőkben vette fel utasait s ezek sorában, a hírek sze­rint, igen sok a magyarországi ere­­detű zsidó. A két gőzös Ciprustól északra ha­ladt, nem törődve az őket követő je­lentős légierővel. Röviddel később besötétedett és a repülők visszatértek támaszpontjukra. A Jewish Agency, a cionista világ­­szervezet csúcsszerve, egy szóvivője útján annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy a brit hatóságok megkísérlik majd, hogy­ a két hajó utasait visszaszállítsák kiindulási ki­kötőikbe. Betörő-főiskolát végzett, de azért mégis rendőrkézre került A főkapitányság bűnügyi osztá­lyának M­iskédl­y-csoport­ja ma dél­előtt a Teleki-téren elfogta a minden idők egyik legvakmerőbb betörőjét, Petz László 40 éves állásnélküli szö­vőmestert, amint éppen értékes szö­veteket akart értékesíteni. Pelz, miután kitanulta a szövés mesterségét, rögtön megkezdte a munkáját­­ a betörő pályán. Olyan sikere volt, hogy 22 éves ko­rában már a váci fegyházban ült. Itt megismerkedett Háder Józseffel, a betörőkirállyal Háder arról volt híres az alvilágban, hogy „betörő­­főiskolát“ tartott fenn. Aki ezt a fő­iskolát elvégezte, mestere volt szak­májának. Hallgatói kivétel nél­kül híressé vált kasszafúrók és be­törők voltak. Pelz hálás tanítvány­nak bizonyu­lt, mert amint kikerült a váci fegyházból, rögtön gyakorlati vizsgát tett és megfúrta a legelső páncélszekrényt. Azután egymásután a többit. „Dicséretére“ legyen mond­va, mestermunkát végzett. A rend­őrség minden egyes alkalommal meg­ismerte keze munkáját. Kasszafúró bandája egyike volt a legveszedelmesebbeknek. Amikor a Postatakarékpénztár páncélszekrényét fúrták meg, lövöldözésre került a sor. A „vezér“ is lövést kapott, de azért sikerült elmenekülnie. Szeren­cséje nem sokáig tartott, lebukott és ismét fegyházba került. Kiszabadulása után a Háder-be­­törőiskola specialitását, a „déli nyi­tást“ gyakorolta. Ezt a gengszterek már régóta nem alkalmazzák, mert elég veszedelmes. Az a titka, hogy déli egy órakor ebédszünet idejében, amikor senki sincs az üzletben, a járókelők szeme láttára kifosztják a boltot. Az ügyességen kívül minden­esetre nagy hidegvér is kell hozzá. I’etznek mindez gyerekjáték volt, mert kiszabadulása után egy hét alatt 9 déli nyitással tündökölt. Az ilymódon összerabolt értékek ösz­­szege meghaladta az 50 ezer fo­rintot. Szerencsecsillaga azonban nem tündökölt sokáig, ma délelőtt lehul­lott. Petz László, a betörő­ főiskolát végzett gengszter rendőrkézre került. Sárdy nyolc dal eléneklé­s programbeszédet i4 tartott a tatai nótaesten Érczkary László mgr­idioni kenuszálása után a iítenség a rendezői árakla a rendőrségek Példátlan botrány tört ki kedden este Tatán, ahol egy Agócs Bála nevű vállalkozó a Hajba-féle nagy vendég­lőben magyar nótaestet hirdetettt Sárdy János felléptével. Ahogy meg­jelentek a plakátok Tata utcáin, a közönség elkapkodta a 8, a 6 és 3 forintos belépőjegyeket. Kedden este több mint 600 ember szorongott a vendéglő termében, amikor meg­érkezett Budapestről Érczkövy László és Magyar Erzsébet. A ren­dező megkérte Erczkövyt, hogy addig, am­íg Sárdy megérkezik, szó­rakoztassa a közönséget. Erczkövy ismerve az ilyen vidéki rendezése­ket, azt mondta, hogy csak akkor tud nyugodtan szerepelni, ha a 500 forintos megígért honorárium már a zsebében van. A rendező ezt ki is fizette és Érczkövy elkezdett konferálni. Egy­­­másután sütötte el a tréfákat, a kö­zönség jól mulatott, de az idő mú­lott és Sárdy nem érkezett meg. Érczkövy, a kitűnő színész, egész évi programját előadta, hogy csak húzza az időt. Nem is, volt baj, a kö­zönség megtapsolta a poéneket és türelemmel várta Sárdyt. Egyórai konferálás után Érczkövy végre megpillantotta a színfalak mögött Sárdyt és örömmel bekonferálta. Sárdy a közönség elé lépett, fel­zúgott a taps és Sárdy éneklés he­lyett szónokolni kezdett: — Tisztelt közönség. Engem itt be­csaptak! A rendezőséggel megálla­podtam, hogy 8 dal elénekléséért 1500 forint felléptidíjat kapok. Ezt előre kell kifizetni. Ezzel szemben a ren­dező csak 700 forintot fizetett. Nem akarom Önöket cserbenhagyni, a ta­taiak kedvéért eléneklek két dalt és aztán elmegyek a rendőrségre ... A furcsa ,,programbeszédet“ nagy felháborodás követte. A nézők felug­­ráltak a székek tetejére, onnan kó­rusban kiabálták Sárdy felé: — Nekünk semmi közünk az ön anyagi megállapodásaihoz, mi meg fizettük a belépődíjat, hogy önt éne­kelni halljuk. Az anyagi ügyet ne­velünk, hanem a rendezőséggel in­tézze el. A közönség követelte, hogy Sárdy énekeljen. Sárdy erre Endre Emil kíséreté­ben elénekelt két dalt, azután fakép­nél hagyta a közönséget. Most már véglegesen felborult a helyzet. Öklök, botok emelkedtek a levegőbe, az ügyeletes rendőrtiszt, Kalmár rendőrszázados alig tudta megmenteni a helyzetet. Azt mon­dotta, tegyenek feljelentést Ágocs Béla rendező ellen. A helybeli nyom­dász, akinél a rendező hitelben n­yomattatta a plakátokat, felugrott a színpadra, indítványozta, hogy a közönség keresse meg Ágocs Béla rendezőt, így is történt. Félórai bo­­torkálás után az állomás melletti kocsmában ott találták illuminált állapotban a rendezőt. A bántalma­zástól a rendőrség mentette meg. Agocsot azonnal előállították a rend­őrségre Érczkövy és Magyar Erzsébet vo­nattal visszajöttek Budapestre, mi­után a bérautó már nem állt rendel­kezésre, a sofőr is követelte a rende­zőtől a 750 forintos tartozását. Sárdynak viszont éjfélkor a To­mozis ajánlott fel szállást éjszakára. Vacsora után megkérték, hogy éne­keljen néhány dalt. És Sárdy, aki a tatai közönség előtt 700-ért nem volt hajlandó énekelni, itt egy seztonért reggel 4 óráig énekelt... A botrányos ügyet bejelentették a színészszakszervezetnek és a rendőr­ség is megindította az eljárást. (..) A Ferencváros egy pontot, a Mateosz két pontot hozott el vidékről Tegnap két bajnoki mérkőzést rendeztek vidéken. A Ferencváros Szombathelyen 1:1 (1:0) arányban végzett a Haladással. A budapesti csapat az első félidőben több gólt lőhetett volna. A MATEOSZ Debre­cenben 1:0 (0:0) arányú eredményt ért el a DVSC ellen. A budapesti csapat többet támadott, de a gólt mégis szerencsés körülmények között érte el. A hideg idő beálltával csökken a gyermek­bénulási járvány A népjóléti minisztérium járvány­osztálya jelenti: A szeptember 27-én végződő hé­ten az ország területérő 1­56 gyer­­mekbénulásos megbetegedést jelen­tettek, tehát körülbelül ugyanannyit, mint az előző héten. E megbetegedé­sek közül 8 a fővárosban fordult elő. Nógrád, Hont és Pest várme­gyéből 4—4, Békés vármegyéből 3 új megbetegedést jelentettek. A többi megbetegedés szétszórtan fordult elő az ország területén. A hideg idő be­álltával a járványveszély lényegesen csökken és napokon belül várható a járvány teljes megszűnése. (MTI) Péntek, 1947 október 3 (5)

Next