Kis Ujság, 1947. október (1. évfolyam, 81-107. szám)

1947-10-12 / 91. szám

Egy amerikai könyvsiker Egy­ áruló orosz mérnök, aki jött, látott és keresett" Magas alakján jól szabott szürke ruha, fején sok pénzbe kerülő nemez­kalap, kézelőjében arany inggombok, sötét nyakkendőjén fínomkivitelű gyémánt­tű, egyik kezében rövidszárú amerikai pipa, másik keze kissé tor­sán nevető szája előtt... És a szemén fekete álarc. . Mister Viktor Andrejevics Krav­­csenko ez, a Szovjetunió egykori mér­nöke, akinek könyve az utóbbi hóna­pok egyik legnagyobb sikerét aratta az Óceán túlsó part­jain. „S­hhoose Freedom* (A szabadságot választottam) hirdette a könyv címe a newyorki, a washingtoni és a texasi könyvkereskedések kirakataiban s amikor már úgy látszott, ho£y a si­kert már alig lehet fokozni, akkor egyszercsak hosszú útra keltek a könyv mondanivalói és megjelentek Paris és Lyon, Brest és Le Havre, Marseille és Montpellier kirakataiban „J’ai choisi la Liberté“ hirdette­ most már a könyv címe ugyanazt, amit Amerikában, de most már másfajta nyelven. „A szabadságot választottam” — mondja a könyv címén keresztül Mister V. A. Kravcsenko­ségeket, amelyek arra mutatnak, hogy a Szovjet előbb vagy utóbb különbékét köt a németekkel“. A New Leader emberei egykori ha­zájuk s ennek következtében egykori hazájuk szövetségese, Amerika ellen hadakoztak — Amerika földjén. Az ellen az ország ellen hadakoztak, amely nekik otthont adott — írja az Action. — Azt hangoztatták, hogy ..Amerika igazi ellensége nem a még felhasználható Németország, hanem a Szovjetunió.“ A Jiew Leader-nek szüksége volt az olyan emberekre, mint Kravcsen­ko. Szüksége volt az olyan emberekre, akiket egyetlen szóval illetnek a világ minden táján: árulók. 1944 márciusában, a „New Leader“ legharcosabb jósolgatásai idején. „Kravcsenko megszökik a küldöttség­ből, új ruhát csináltat, leborotváltatja bajuszát, gyémánt nyakkendő-tűt és arany kézelőgombokat vásárol. Átváltozik Mister V. A. Kravchenko­­vá. „Vörös csalétek" És dolgozni kezd a mensevikiek táborában. Rövidesen minden kiderül róla. Kiderül, hogy szovjetúnióbeli üzemében külön kis atalier­t rende­zett be magának, ahová senki fia nem tehette be a lábát. Tanulmá­nyain dolgozott, amelyek igen sok pénzt reprezentáltak s ilyen módon „megfagyasztott“ sok millió rubelt és sok külföldi valutát. „Vádolom Krav­­csenkot“ — szól egy ellene kiadott ügyészi irat — „hogy minden csele­kedetét az állam elleni kártevés vá­gya vezette.“ Hogy miért? Ő maga sem tudta. És ma sem tudja. Könyvében a csaló objektivitás hangján, de izzó szenve­délyességgel bírálja és átkozza a szov­jet rendszert, a szovjet államot. Nin­csenek higgadt politikai ítéletei, csak nyugtalan érzései vannak, mint min­den árulónak. Érezte, hogy működése nem maradhat sokáig titokban. Már elég korán kidolgozta magában a szökés tervét, még abban az időben, mikor otthon dolgozott az üzemében. Nagyratörése ösztönözte őt arra, hogy munkájával ne az államnak, hanem saját magának nyújtson fölöttébb nagy segítséget: menni bárhová, ahol találmányért és meséért esgémánt-tt, és aranygombot szerezhet az ember.. „Ha visszapillantok — írja könyvé­ben — azt kell hinnem, hogy a Párt­tal történt igazi szakításom erre az időre esik . . Nem vezették tehát nagy gondolat ’­tok. S ha azt hiszi netán, hogy a túl nagy siker túl nagy megbecsülést is szerzett a nevének, akkor téved. Az amerikai újságírók egy új szót talál­tak ki az olyan emberek megjelölé­sére, mint Kravcsenko. Egy új szót abban az országban, ahol pedig az antikommunizm­us­­ virágkorát éli. „Red Baiter“. A baiter halászati mű­szó, csalétket jelent. Hadd higyje a szegény hal, hogy valódi giliszta, amit bekap. Hadd higyje az olvasó, hogy valóság, amit olvas. „Vörös csalétek“. A franciák — mint ahogy az Action­­ban olvassuk — froutjur Rouge-nak hívják a Kra­vcsen­kokat. Mert hiszen Kravcsenko nincs egyedül. A „Sza­badságot választottam“ című könyv­nek van már sok elődje és sok utód­ja. Anostola pedig bizonyos Mr. W. L. White, akinek „Az orosz kérdés" cm­lű könyve „gyöngyszeme“ az em­berek közé dobott csaléteknek. Nagy vagyont szerzett általa Mister W. L. Withe. Akárcsak Mr. Krav­csenko. Tán ezért hord fekete álarcot. Mint a „szegénylegények Maron Ferenc és ult mögötte rum Imbolygó árny a folyosón__ Mindenre van magyarázat. Arra is, hogy a könyv óriási sikert aratott Amerikában, arra is, hogy Mr. V. A. Kravcsenko a „szabadságot választot­ta“, miért ne lenne hát arra semmi­féle magyarázat, hogy az amerikai pipán, az elegáns öltözeten, a gyémánt nyakkendőjűn és az arany kézelő­gombon kívül miértt hord Mr. V. .4. A'.' fekete álarcot is azon a fényképen, amely az Action című francia kom­munista latiban foglal el majdnem féloldalnyi terjedelmet? Kravcsenko „imbolygó árny az am­erik­i képviselőhöz folyosóján“ — írja a kommunista lap s aztán beszá­mol arról az irodalmi és politikai ese­ményről, hogy Amerika után most Franciaországban is megjelent Krav­csenko híressé vált munkája: „A sza­badságot választottam“. 638 oldalon keresztül választja a szabadságot A. V. Kravcsenko. Könyvének francia ki­adása kisformátumú, keskeny sorkö­zökkel; sok az, amit el akar nyíltan mondani a szerző. S a keskeny sor­közök tán azt a célt szolgálják, hogy ne férjen el semmi a sorok között. De sok minden elfér és sok mindent sejtetnek a keskeny sorközök. Ki­mondják titokban és titokzatosan azt, amit Kravcsenko nem akar elmon­dani. Nem akarja, hogy életének furcsa titkai is napvilágra kerüljenek, nem akarja, hogy igazi arcával nézzen szembe a szemlélő­t, talán azért hord fekete álarcot ha fényképezik. 1944, Washington ... 500 frankba kerül Kravcsenko könyve. Elég magas ár, kevesen en­gedhetik meg maguknak, hogy egy könyvért ennyit fizessenek. Elvben. De a gyakorlatban valóságos tömeg­roham indult meg a könyvért, amely e magasra emelt ár ellenére — mint ahogy az Action írja — tele van se­­kélyes meglátásokkal és a letagadha­tatlan drámai konstrukció ellenére a fecsegés­ és kinyilatkoztatási vágy valami beteges ismétlődésével. A je­lenlegi politikai helyzetben az idősze­rűség vonzóerejével hat a könyv, valósággal kitépik a párisi könyváru­sok polcairól.­­ És a kereskedők panaszkodnak, hogy a könyv minden kötetre elfo­gyott, szeretnének új kiadást kapni. Legyünk nyugodtak — írja az Ac­tion — kapni fognak. Mi a titka a könyv hatalmas sike­rének? Az, hogy antiszovjet, antibol­­sevista, antikommunista. S ha valaki 500 frankot leszurkol a könyvért, várjon megkérdezi-e önmagát, hogy mennyit keresett ezen a könyvön Mr. A. V. Kravcsenko és hogy miért anti­­szovjet, miért antibolsevista, miért antikommunista ez a feketeálarcos, gyémánttű­s és aranygombos úri­ember? Washingtonban kezdődött 1944 ele­jén. Egy fémipari üzemi küldöttség érkezett a Szovjetunióból Amerikába­­ ennek a kü­löttségn­ek volt egyik tagja, sőt vezetője Viktor Andrijevics Kravcsenko. Az „Új Vezér" Egy fémipari üzem vezetőmérnöke volt­­a Szovjetunióban Kravcsenko. Ebben az üzemben a gyártási hibákat konstatálták, vizsgálták meg és dol­gozták ki azokat a módozatokat, amelyeknek segítségével a hibákat ki lehet küszöbölni. Kitűnő mérnöknek ismerték; művelt, külföldet járt és tanulmányait külföldön befejező szakember, akit munkája annyira el­foglalt, hogy alig jutott valakinek is eszébe az, hogy politikai álláspontja iránt érdeklődjék. Kravcsenko nem volt politikus, nem értelt a politiká­hoz. A trockijista konspiráció kor­szaka volt ez; az állam nehéz küz­delmet vívott a nyílt és titkos ellen­séggel. És az a kis üzem, ahol Kravcsenko dolgozott, a „takaró alatti szabotázs“ egyik központja volt. A rendőrség legfőbb vezetője előtt már ismeretes volt, hogy a trocki­jista szabotőrök a régi ellenséggel, a mensed­kielskel is szövetkeztek már és egy ,,szabo­tázs-hálózatot“ építettek ki a Szovjet­unióban. De kik a vezető személyisé­gek? Szívósan, lankadatlanul, de za­j­talanul folyt a nyomozás. A hurok egyre szorult. Ebben az időben szüksége volt az államnak arra, hogy képzett szak­emberei minél több országban ismer­jék meg a technikai újításokat. Ilyen körülmények közt természetes volt, hogy Kravcsenko kiküldetése előtérbe került. Ő maga szívesen vállalkozott egy Amerikába utazó küldöttségben való részvételre. És így indult el egy napon Washington felé, ahol akko­riban a negyedszázada emigrált orosz politikai csoportok, a mensevikiek boldog ölelkezésben működtek együtt az ugyancsak emigrált ,,forradalmi szocialistákkal“, Trockij híveivel és eszméinek követőivel. Egy újságjuk is volt ezek­nek a po­litikai csoportoknak. A „New Leader“ az „Új Vezér“. Egy írség jósolni kezd... Ez a lap különös tevékenységet fejtett ki Amerikában. Mialatt 1944- ben az amerikai kormány minden lehető segítséget megadott a szovjet kormánynak, hogy az együttes győ­zelem mihamarabb kivívható legyen, azalatt a New Leader hétről-hétre azt jövendölte, hogy az orosz had­seregnek a németek által történő szétverése küszöbön áll. S amikor minden jövendölés ellenére a szovjet haderő előrenyomult, akkor azt a hírt kiirtötte, hogy az amerikaiak „figyelemmel kísérik azokat a jelen- A Nagymennyiségű aluszkai A Murray-Michael Tobacco Company hajlandó Magyarországra, Romániába, Csehszlovákiába és Ausztriába hajóval, nagybani áron, nagy választékban, minimum 100 láda népszerű amerikai cigarettát szállítani. 1000 láda rendelésénél a következő fajták­nál adunk árengedményt: Lucky strike Philip Morris A cigaretták garantáltan frissen, gyárból, exportra csomagoltak. Minden láda 10.000 cigarettát tar­talmaz, huszas csomagokban, tíz csomag egy dobozban, ötven doboz egy exportládában. Marvels 7 Jewels Camels Clel (Gold Jeep Staleigh Árak és részletes tájékoztatás miatt egyenesen ,Murray-Michael Tobacco Company, Inc. 80 Wall Street, \ew-Yorh City IV. Y. címre írni Sürgönyeim: „Cigarettes NEWVORK“ Kevés a bor* a szőlő városában - GYÖNGYÖSÖM Ami az idei szűreiből „kimaradt** Gyöngyös, október hó Különös város ez. Pihen a Mátra lábánál, tisztán, ragyogóan. A Mát­ráról lezúduló ózon átfesti, átszépíti. Az emberek csak úgy nyüzsögnek. A piacon élénk a forgalom, de meg­döbbenve nézed a halomba rakott mogyorószerű tüneményt. Először azt hiszed, mogyoróhalom, később megtöppedt szőlőbogyókra gondolsz és végül megtudod, hogy mindaz, amit látsz, nem más, mint krumpli. Gyöngyösön ugyanis nincs krumpli. Nem termett. Az aszály tönkretett mindent. A lakosság vallomása sze­rint úgyszólván május óta nem volt érdemes cső. de nem is a ropogós fejű káposztahalmok és az apró krumplik­ az érdekesek ebben a mát­­raalji városban. Minden üzletben úgyszólván olvas­ható, hogy mustmező és egyéb borá­szati felszerelés eladó. Az utcákon frissen készített hordókkal találko­zol. A bor városa ez. A legjellegzete­sebb magyar szőlőv­áros: Gyöngyös. A szüretet már szeptemberben megkezdték, úgyszólván már majd­nem be is fejezték, csak bent, a vá­rosban, az egyes szüretelő telesteken préselik a sötétszínű othellót, amely­nek leve habos biborrirosan bugy­­gyan, mint a vér. Amikor a terméskilátásokról ér­deklődünk, megdöbbenő számokat kapunk, de az arcokon még sincsen szomorúság, mert ami elveszett a vá­mon, megjött a réven, amennyivel kevesebb lesz a baj, annyival maga­­sabb az ára. A pontos jelentések még sehonnan sem futottak be, a nagy gyöngyösi borvidéken, amely ma­­gábaöleli Gyöngyöst, Abasárt, Vison­­tát, Markaszt, Domoszlót, Sólymost, Turjánt és Tatát, tavaly mintegy há­romszázezer hektoliter bor termett. Hiszen ezen a hegyvidéken, amelyen körülbelül húszezer katasztrális hol­don folytatnak szőlőművelést, min­dig a legfontosabb kérdés, úgyszól­ván az egyetlen probléma volt: lesz-e elegendő bor? Az optimisták szerint a nagy gyöngy­ösi borvidéken az idén 200—220.000 hektolitert szüreteltek. Ezek azt állítják, hogy a most szo­katlanul magas cukortartalmú, az átlagos cukortartalma 20—24 fok, sőt helyenként el is éri a 26 fokot, meg 30—27 fokos mustokról. — Tavaly itt nagy baj volt­­ — mondják —. A gazdák alig-alig tud­ták elhelyezni mustjukat, borukat. Elképesztő nagy volt a hordóhiány. Ekkor úgy segítettek magukon, hogy a mustot besűrítették. Iparilag is foglalkoztak Gyöngyösön a mustsűrí­­téssel, de a magánháztartások is sűrí­tették a mustot. Ezenfelül 4—5000 hektoliter bort le is várattak. Így aztán valamiképen sikerült elhelyezni a roppant nagy bormennyiséget. Üres hordók — Ebben az esztendőben nincsen hordóhiány — hangoztatják. — Sőt, a hordóknak egyharmadrésze telje­sen üres. Nincs elég bor. Ha Hozzá­vesszük a direkttermő fajtákat, a novát és az othellót, melyeknek a szüretelése még most van folyamat­­ban, akkor sem telnek meg a hor­dók. Megdöbbenve halljuk mindezt. Az első pillanatban arra gondolunk, hogy a gyöngyösi bortermelők nagy bajban vannak az idén. Csak akkor nyugszunk meg, amikor tudomá­sunkra jut, hogy az aszály ellenére — s ennek következtében a rossz termésnek — az árak meglehetősen szilárdak és a termelő úgy, ahogy, megtalálja mégis a számítását. Ugyanis a must fokonként 16—17 fillérért kel el, ez körülbelül 4 forint és 5,20 forintos literárnak felel meg. Man­gánfokonként az új bort 28—30 fillérért veszik, ez is jóval felül van literenként 4 forinton. A nova és az 1.helló borok literenként 2,50—11 forintig mennek. — Akinek termett bora, — halljuk Ha nincs bor — nincs kenyér Mert vannak ilyen szőlők is Gyön­gyösön Ne felejtsük el: háború volt, ostrom volt és ez a vidék sokat szenvedett. A szőlőknek mintegy tiz százaléka pusztult ki. Most az, aki­nek a szőlője ebbe a tíz százalékba beleesik, bor nélkül és ami egyen­értékű vele: kenyér nélkül van. — Értékesítési problémáink hál'is­­tennek, — hangsúlyozzák — az idén nincsenek. A bort erősen vásárolják. Csak úgy dübörögnek nálunk nap­­ról-napra az autók, amióta a szüret tart. Sőt, a spekuláció is megjelent és belekapcsolódott a bor vételébe. Export nem lesz. Különben is, — je­lentik ki, — az idén bizonyos ok miatt a gyöngyösi bor nem export­képes. Egészen különös tünetnek vesszük és örülünk neki, hogy egyes gazdák maguk is vásárolnak bort az üres hordóikba. Ebből az következik, hogy a bor tartalékolása meglehető­sen jövedelmező vállalkozás lesz. Ha jelenleg nincs is krumpli és nem is termett gabona, ha Budapestről hoz­zák a téli almát Gyöngyösre, akkor is lesz a lakosságnak mit ennie, mert hiszen ezt a gyönyörű vidéket, itt a Mátra tövében, ha az Úristen nem is áldotta meg dús terméssel, de viszont adott olyan elfogadható árat, amely mellett a termelő mégis megt­ilálhatja számítását. Cséry Dezső lépten-nyomon álússza a telet bajok, ahol egyáltalán semmi sem. - itt valamiképpen ott jelentkeznek a nem termett Hatvanszázalékos terméscsökkenés Ezzel szemben a híres gyöngyösi borszakértők 60 százalékos termés­csökkenéssel számolnak a tavalyihoz képest. És az egész bortermést nem mondják többre, mint száz-százhúsz­ezer hektoliterre. A must szeszfokát átlagosan 18_­20 fokra becsülik, ki­véve Abasárt és Visontát, az állapos most 22—24 fokot is elér. Csak egé­szen kivételes esetben emlékeznek Élő macska, esernyő és reflektor a tejtetőn avagy kalapdivat-őrület Amerikában New Yorkban a kalaposcégek nagy őszi bemutatót rendeztek, amelynek során néhány valóban „szenzációs” kalap-alkotást mutattak be, amely azt bizonyítja, hogy a divatőrületnek nincs határa. Bemutatásra került pél­dául egy hatalmas asztrakán sapka, amelynek egyik oldalán szőrmével bélelt zseb volt, amiben élő macskát kell elhelyezni, oly módon, hogy a macskának csak a feje legyen lát­ható. — Ez igen jó hatást kelt az embe­rekben, — mondotta a divatbemutató szellemes bemondója. Bemutattak egy másik, ugyancsak igen ereded kalapmintát: az úgyneve­zett kalapesernyőt. Ez nem is olyan nagy bolondság, mint ahogy az em­ber első pillanatban gondolná. Ha a keskeny karimájú kalapon megnyo­munk egy­ gombot, a kalap autom­a­­tikusan esernyővé változik át s a fél­méterre kiszélesedő kalapkarima meg­óvja viselőjét a megázástól. A hölgyek körében nagy sikere volt a világító kalapnak, amelyen a virág­díszek között egy kis reflektor van. Gombnyomásra kigyullad is megvi­lágítja a környéke. Bemutattak még időjelző kalapot, amely barométerrel és hőmérővel van felszerelve és még amúgy mellékesen, néhány egészen rendes és csinos kalapot is, ezek azonban nem érdekelték különöseb­ben a bemutató nagyszámú közön­ségét. Vasárnap, 1947 október 12

Next