Kis Ujság, 1947. október (1. évfolyam, 81-107. szám)
1947-10-19 / 97. szám
Színes viláorale ! Az Egyesült Államokban száz évezr töt rendezték meg a veled szárnyaskiállítást. Az évforduló alkalmából most emlékbélyeget bocsátanak ki. Amerikában eredetileg nem volt tyúk, betelepítése útján került az Újvilágba. A legtöbb fajtát a kelet indiai szigetvilágból hozták az Egyesült Államokba. A Los Angeles közelében lévő kisközségben nyolcvanéves korában meghalt egy William Blecker nevű férfi, aki ládákból összeállított viskóban nyomorúságos körülmények között tengette életét. Halála után kiderült, hogy 125,KW dollár vagyona volt, amelyet különböző üzleti vállalkozásokban szerzett. Egy mantrehai állattenyésztő, nédi szerint Jttereigh Thomson, a legutóbbi állatkiállításon feltűnő zsír-*értésével megnyerte az első díjat A sertés tulajdonosa azzal magyarázza sikerét, hogy disznójának a kukoricán kívül különböző édességeket is adott, így csokoládétortát, tejport cukorral éa gyümölcsízt Azt állítja, hogy mindezek ellenére a disznó hizlalása kifizeti magát. Az Egyesült Államokban lévő Townson községben nemrégiben elhúnyt Thomas Uranon demokratapárti politikus. A végrendeletének felbontásakor kiderült, hogy öt lakóházát lakóira hagyta, míg családjának csak kisebb összegeket juttatott. Az Ontario államban lakó F. Cresman gazda Holdstein fajá tehene nyolcas borjúikreket hozott a világra. Az eddigi rekordot ötös borjúikrek tartották. • A borjúk feléhez „dajkát“ kellett fogadni. Az Egyesült Államoknak volt egy köztársasági elnöke, aki egész hivataloskodását végigaludta. James Knox Folk elnök hivataloskodásának ideje 1849 március 4-én, egy vasárnapi napon járt le. Utóda, Taylor, azonban nem akarta vasárnap letenni a hivatali esküt, csak hétfőtt. Az alkotmányértelmében ilyenkor a szenátus elnöke, abban az időben David Rice Atchison hivatalból elnöke az államnak. Miután a szenátusnak egy nagyon fárasztó ütése volt, Atchinson lefeküdt az ülés után és átaláíta egész elnöki hivataloskodásának idejét, másnap délig, amikor utódja letette előtte a hivatali esküt.. (4) Vasárnap, 1947 október 19 / fi magyar tail mesterei E cím alatt a régi és újabb magyar elbeszélő irodalom egy-egy kevéssé ismert gyöngyszemét adják hetenként a Kis Újság olvasóinak. Mikszáth, Baksay Sándor, Gárdonyi, bíróág Sándor, Eötvös Károly, Móra Ferenc, Krúdy Gyula, Ambrus Zoltán, Móricz Zsigmond, Móricz Pál, * Cholnoky László s a többi feledhetetlen magyar szépprózaírókból közlünk egy-egy tárgyában s nyelvében egyaránt mélyen magyar ízű s mindenkoron megragadó tartalmú novellát, vagy regényrészletet. * A gyanú írta: Mikszáth Katicán Egy nagy robusztus alak nyitott be a szerkesztőségbe egy délután. Óriás, csontos fej, izmos vállakon, vernyeges korszakán és apró erekkel átfutott két szemek. A padló rengett a leplei alatt, amint a szerkesztőségi szobákon átment. A tollak percegése megszűnt egy percre, azpedig itt nagy ritkaság, ahol senki sem kíváncsi semmire, ami természetes is, mert mi már azt is tudjuk, amit az egész világ csak holnap fog megtudni. Hanem a nagy drabális ember mégis föltűnt. Szemei lomhán fürkésztek szerte, míg végre engem pillantott meg egy asztalnál. Felém jött és a vállamra fejte súlyos tenyerét. —ismersz? — kérdé nyersen. A hangjáról ráismertem. — Klopinszky! — kiáltani. — Igen, Klopinszky István vagyok. Teringette, csakhogy megtaláltalak...' Muhi Huh! De kutya meleg van. Hm. Hát ez a redukció? — Ez! — Hát ti írjátok azt a sok okos dolgot, hm? — Már bizony mi. — Az a pápaszemes is? — Az is. — Mit ír az? — szólt, fitymálva nézegetvén a cingár legénykét. — A külföldét. —• Az bírálja Bismarckot? — Az. — Azzal a termettel! — kiáltá csodálkozva. — Hm, mégis furcsa. Sehogy sem tudott megnyugodni, idegenül nézegetett szét, míg végre megakadt egy a falra függesztett táblácskán, melyen ez áll: Látogatók figyelmébe. Az idő pénz'“ Odabökött a nagy bütykös kezére!: — Micsoda? Ez nekem szól? — A világért sem. Az csak az alkalmatlan diskurálók ellen van kigondolva. — Jó, jó, nem háborgattak sokáig, egy bizalmas szavam volna hozzád Lehet itt? — Bátran. Parancsolj! Betegyem az ajtóid — Tedd be! Magunk maradtunk a szobában, hozzám hajolt s suttogva lihegte: — Nagy dologban vagyok rokon, nagy dologban. — Miféle dologban? — Benne vagyok a korupcióban — nondá a szemeit szemérmesen lesütve. — Hogy, hogy? — Összeköttetésbe léptem a kormánnyal. — Mifélébe?... —■ Kivettem bérbe a testéscsináló munkások élelmezését. Tizenkilenc szakácsnét fogadok, rokon ... Tizenkilencet és a feleségemet teszem meg szakácsné-generálisnak. Láttál te már valaha tizenkilenc elesen szakácsnál egyszerre! Nagy dolog. Főzni fognak a munkásoknak. Józsuft. És jelentőségteljesen hunyorított a szemeivel. — Hanem tyát — folytatta akadozva — pénzem nincs a vállalathoz... hát azért jöttem... azért kerestelek fel, hogy segíts rajtam, rokon. — Kükén ? — Adj kölcsön vagy tizenötezer forintot. — Ránéztem, tréfál-e, vagy pedig meg van őrülve? De sem a puffadt arcán nem találtam mosolyt, sem a kifejezés nélküli szemeiben ködöt. — Tizenötezer forintot adjak? — kacagtam fel. — No no . .. hiszen nem ingyen kértem... Nyolc percentet adok tőle. — Hagyj nekem békét — vágtam közbe türelmet vesztve — ne vedd el ilyen ostobaságokkal az időmet, sok dolgom van. Klopinszky arca roppant savanyúra ferdült erre a szóra, láttam, hogy csakugyan komolyan kéri a tizenötezer forintot. — Hát adsz, vagy nem adsz? — ,sürgető keserűen.— Hol vegyek én neked tizenötezer forintot? — Ugyan ne tagadd — suttogta egészen hozzám hajolva —, mintha nem tudnám. — Mi? — kérdem ösztönszerűleg megijedve ... — Hogy húszezer forintot kaptál a zsidóktól. — Miféle zsidóktól? — Amiért ezeket a zsidó szellemű tárcákat írod a lapba. Az első pillanatban elvörösödtem a dühtől.— Ki volt az a gazember, aki mondta? — Mindenütt beszélik. A Torba néni, a Maki bácsi, a Hilinyiék, tele van vele az egész környék. Azt már hiába tagadnád. — De esküszöm neked, nem kaptam — hebegtem még mindig fellázadva a gyanúsítás ellen. — Hogy képzelhetsz ilyen apaságot? S elkezdtem neki fejtegetni, hogy tiszta meggyőződésem szerint írók: bizonyítottam világosan, hogy a per kimenetelére nincsenek semmi befolyással az én tárcáim következéskép nevetséges volna feltenni, hogy azokért a zsidók fizetnek. Több eszük van azoknak. Ha már élt bennem nem hisz, legalább higgyen a zsidók élelmességében. Mikor már azt hittem, hogy teljesen meg van győződve, rám bámult a szitakötőéhez hasonló hülye szemeivel és így szólt: — Hát akkor adjál legalább tizenkétezer forintot. Talán az is elég lesz. Az ostobaságnak ez a csökönyössége olyan zsibbasztó indulatba hozott, hogy sokáig nem bírtam szóhoz jutni, még a kezemet sem mozdítani, mert talán neki mentem volna fel, háborodásomban az óriásnak. Ő nem kevésbé ,dühöngött ezalatt, hangosan beszélt, szemei vadul forogtak és a nyála szétfrecsegett. — Szép ember vagy, mondhatom. Gyönyörűséges rokon. Emlékezz csak vissza, anyád hogy szerette az én anyámat. Hányszor ringatott téged az én anyám térdein. Kő van a szived helyén, rossz ember vagy. Emlékszel-e, mikor megegyütt keresgettük a madártojásokat a mezőn. Már akkor is eltagadtad előlem, ha fészekre bukkantál. Most is bezárod szívedet .. Jól van! Elmegyek, ne félj... nem alkalmatlankodom neked tovább . .. hanem ha majd otthon kimegyek az anyád sírjához valamelyik pap, elkiáltom magam a fejfájánál, hogy miféle madár lették — Pistái — hörögtem elszörnyülködve... — Ne folytasd, ne kínozz. Pista éppen távozóbaji volt már, a botjátás kalapját fogta — Ne menj így el kések. — Hát adsz? — szólt fölcsillanó reménnyel. — Nem adok, mert nincs. — Micsoda? Még mindig nem ismered be hogy kaptál pénzt a zsidó kasszából? — Azt sem tudom, hogy van-e ilyen kassza. — Azt sem tudod ? Hát az mi a mennykő, ahonnanEötvös Károly kapta a félmilliót? Eressz!... Megyek. Elég volt, uram. Ajánlom magamat. S ezzel egy mélységesen megvető pillantással mért végig s becsapta maga után az ajtót. Egy mentő gondolatom támadt... Ha az igazat nem hiszi el, hát bizonyosan elhiszi a nem igazat. Beszéljünk az ő észjárása szerint. Utána futottam. — Pista, Pista, gyere vissza. Gondolkozott egy percig, megforduljon-e. Lassan, hidegen megfordult. — No. — Eötvös Károlyt említetted azelőtt — mondom szelíden. —- Hát aztán? — dünnyögte nyersen, bizalmatlanul — Csakugyan van valami abban a dologban. — Ugye, hm! — Mondtad, hogy fölvette a fél milliót. Éppen ez a baj, mert az igaz, hogy Eötvös mindnyájunknak húsz-húszezer forintot ígért, akik a zsidók mellett fogunk írni, de amint a félmilliót fölvette, azóta .. . — Nos azóta? — szőtt közben élénken. — Feléje sem jön a redakciónak. (Gondoltam magamban: Bocsássa meg szegény Eötvös a bűnömet, ötlála bízvást elcsúszik ez a ráfogás is a lobbi mellett: neki már nem árt, nekem meg használ.) Erre csodálatosan egyszerre kiengedett a Klopinszky Díván haragos ábrázata, nem volt már olyan mord, leült szép csendesen mellém. — Te fiú — mondá élénken és a kezével rácsapott az íróasztalomra — azt a pénzt sohasem fogod megkapni attól az embertől! — Én is kezdem már hinni... feleltem szomorúan. — Látod, látod. Hiszékeny bohó lélek. Téged mindenki az orrodnál fogva vezethet. Olyan jó szived van, mint a vaj. Ej, ej, gyerek, abból a pénzből írem eszel! — Hja, bizony, bizony —c sopánkodtam a szerepemhez híven, melynek sikerében egy percig sem kételkedtem, mert látással dicsekszik a gyanú, pedig szurokkal van mind a két szeme betapasztva. — Pedig ugye, kellene a pénz? — firtatott kisvártatva. — Persze. — Ejnye .. ejnyel No no ... debúsulj azért. Él még a pénzek anyja. Kölykezik az örökké. Hanem arra a húszezerre bízvást keresztet vethetsz. Idomtalan kezével gyöngéden simogatta meg a fejemet, buta szemeiben jóság, szelídség tükröződött. — Szegény fiú! Hm. Mindegy. Ne essz azért kétségbe öreg, ha mondom , ha már így van, így van. Ha te nem adhattál nekem, majd adok én. Nincs más mód, fölveszek a birtokomra valahol . .. Aztán no . . . hiszen tudod, kicsoda neked Klopinszky István. Hát szervusz öreg, így szabadultam meg Klopinszky rokonom síria tartó neheztelésétől furfangos csellel, azoknak a szomorú napoknak egyikén amikor annyira divatba jött a gyanúsítás, hogy még én igénytelen újságíró is gazdag ember hírébe keveredtem. Papírruhára ötflöztetett palántái• Új „növénynevelési" módszer és a magyarországi gyapottermelés csodája egy pestszentimrei kísérleti telepem Pestszentimre határában szárazzá vált kutcoricaföldek között egy csodálatos jelenség ragadja meg az arra járót. Egy jó tábla gyapot virít a főldön. Virít, mert a gyapotgubak már jó régen kipattantak és szinte eltakarják a növényt. Esténként mintha be volna havazva a föld, szinte világi a gyapottábla. Csodájára járnál az emberei, s van is mit csodálkozni, mert a magyar földön termett gyapot egészen rendkívüli látványt nyújt. F.gy-Cty bokor 20—25 gubát is visel s alixír látszik a növény a sol, fehér, sűrüszárú guba dali. Ezen környéken is a szárazság pusztított. A sivó homokon minden kiégett, tönkrement, csak ez a gyapottábla, meg még a mellette lévő tavaszi uborka, dinnye díszlett üde zölden. Korai uborka, dinnye volt s az még akkor kikerült a földből tavasszal, mikor másutt még nyoma sem volt ilyesminek. A kísérleti telep Nem a may darab földön virintott ez a csodálatos tenyészet. Megtudjuk, hogy ez a terület Horváth Elemér kísérleti telepe, ahol erészen új módszerrel korai uborkát dinyét és ocsodot palántáztak. És bár a teaszen az egész vidék alig 20 milliméter csapadékot kapott, mégis gyönyörű abo-2—5 kilós sárgadinnye és 8—10 kilós görögdinnye botrák le földről olyan időben, mint csaknem a melegágyi korai termények. A gyapot is palánkáról nevelkedett, az egész száraz nyáron ,szépen fejlődött s az érés idején kipattant gubák száma minden várakozást felülmúlt. A környékbeli kertészek nem hitték Horváth Elemér módszerének, de az eredmények előtt ők is kénytelenek voltak meghajolni. Kiderült, hogy az új előnevelési — palántázási — módszer várakozáson felül megjutalmazza a termelőt. Korai növények termesztésére egyenesen páratlan. A szárazságot a növény rtcii sínyli meg és a siprui termények — primőrök- nagy, mennyiségben akkor termelhetők vihetők piacra, amikor még csak a melegágyban nevett nhuikák, dinnyék diszlenek a csarnokokban és csemege a zsebekben, s még igen korlátolt mennyiségben. Felkerestük Horvátui Etemért ,« megkérdeítüik, mi a tilja ennek a sikeres termesztésnek. — Mindössze az előnevelési módszer új. A palántákat éppen úgy melegágyból ültetjük ki a földre, mint a régi módszer szerint, de már a melegágyban másként kell kezdeni a dolgot. Bizony ezt ki kellett találni s e mögött az eredmény mögött hosszú évek kísérletei húzódnak meg. A módszer ugyan egyszerű és olcsó, de nem volt egyszerű rájönni. Most már gyerekjátéknak látszik, akárcsak Kolumbusz tojása, de sok fáradtságba került, míg a helyes utat megtaláltam. Eljárásomat, illetősésg módszeremet szabadalmaztattam, mert valóban találmánynak számít. Természetesen számítok arra, hogy felkelti az illetékesek figyelmét s az ország termelésének fokozására felhasználják. A termelés ilyen módja a kis embernek, kistermelőnek is igen sokat jelent, mert igen csekély költségtöbblettel és szinte alig több fáradsággal földdjelöl az én módszeremmel tízszeres, jövedelemtöbblettel adhatja el terményeit. De a fogyasztók számára is igen nagy előnnyel jár, mert a korai terményekhez sokkal olcsóbban hozzájuthat, mint a drága melegágyban termettekhez, amelyeket éppen magas áruk miatt alig vagy sehogyan sem tudott megfizetni. Nem lesz olcsón vágyálom a korai uborka, dinynye, ami csak egyes kivételesen gazdag ember asztalára kerülhetett. A gyapotkérdés — És a gyapott — kérdezzük." — Gyapottal is éveken át kísér leteztem. Itt az volt a probléma, hogy a gyapot az őszi esőzések ideje előtt beérjen, ami bizony normális időben azt jelentette, hogy legkésőbb szepember elejére a gyapotnak szedhető állapotban kell lennie. Azonfelül azt is biztosítani kellett, hogy egy-egy gyapotnövényen sok guba fejlődjön ki. Mindezt sikerült elérnem ezzel a palántázási módszerrel. de jövőre már a magról termesztett gyapottal is eredményt tudok elérni. —■ Hát most már kiváncsiak lennénk, mi a találmány lényege? 11 —■ Nagyon , egyszerű alapjában véve. Csak először egy magyarázattal szolgálnék a palántákról. Köztudomású, hogy a melegágyból kiültetett palánták a kiültetést megsínylik. Azt jelenti ez, hogy "22 fi hét úgynevezett regenerálódási idő kell a növénynek, míg új" helyén folytatja fejlődését. Ennek oka az, hogy a kiültetéskor a 'yökérzet elég súlyosan megsérül. Azt kell tehát kiküszöbölni, hogy a gyökérzet ne szenvedjen, hanem a kiültetés helyén azonnal megkapaszkodjon és táplálja a növényt. Ezáltal a növény erősen fejlődik s még az esetleges nyári szárazság előtt olyan nagyra nő, hogy a szárazság már nem árthat neki. A gyökérzet az alsó, nedvesebb talajban megtalálja a szükséges vizet a maga számára. Igy persze a gyümölcs is idejében, sőt korán beérik. A köpeny... — És hogyan biztosítja a növény számára, illetőleg a gyökérzet számára ezt a lehetőséget? — Ez az újság a módszerben, ez a szabadalom. Körülveszem a növényt egy köpennyel még a melegágyban s mikor a zövénypalánta a szabadba kerül, ezt a köpenyt eltávolíthatjuk anélkül, hogy a szépen kifejlődött gyökérzet a legcsekélyebb mértékben is megsérülne. A többi már magától jön. A köpeny papírból készül, pár filér az ára s több éven keresztül használható, tehát igen olcsó- Ez elég jelentős dolog, mert így a kevéspénző kisember is megveheti és a csekély befektetés busásan meghozza karmatját. A gyapottemelés szempontjából is igen fontos dolog, mert nagyüzemi módon termelve, azt jelenti, hogy nem kell az országnak külföldről gyakatot behozni drága valutáért. A kisembernek pedig annyit jelent, hogy akár házilag megtermelheti a szükséges gyapotot, feldolgozhatja háziiparszerűen pamuttá s így számára is meg van oldva az annyira fontos pamutéra kérdője. — Szakemberek mit szóltak a találmányhoz? — Dr. Újhelyi József egyetemi magántanár, volt kertészeti főiskolai előadó tanár ezt mondja róla a többek, között: ,,,-A módszer óriási előnyét a régivel szemben az biztosítja, hogy a kiültetéskor a köpenyt a növényen keresztül lehúzhatjuk a nélkül, hogy a gyökérzet a legkisebbmértékben is megsérülne és e növény életében zökkenés állna be“. „Növények ily módon való korai előállításának külkereskedelmi szempontból talán még nagyobb a jelentősége, mert a nyugati államok nagyvárosainak ellátását kellő időben és kitűnő értékesítési lehetőségekkel láthatjuk el". Mégegyszer végigsétálunk Horváth Elemér csodálatos gyapottáblája körül s azzal az érzéssel hagyjuk el, hogy valóban korszakalkotót láttunk a magyar mezőgazdaság jövő fejlődését illetőleg. Szalánczi Károly Letartóztatták a szép Raffaynél a pesti lakások rémét Fialay Dezsőné, Fodor Ilona szélhámosnő viselt dolgairól már egyikben beszámoltunk. A feltűnően szép, nyúlánk szőke 22 éves aszszony most ismét „magára vonja“ a rendőrség figyelmét. Az ifjú szélhámosnő néhány héttel ezelőtt megismerkedett egy dúsgazdag asszonnyal. Raffayné levegővel felfújható tömlőt helyezett magára, hogy anyajelölt benyomását keltse. Meglátogatta újdonsült ismerősét, beférőzött a dúsgazdag aszszony bizalmába, majd rosszallétét színlelt. A háziasszony orvosért futott, mire, azonban visszaérkezett lakásába, ékszerei, bundái eltűntek. Kiderült, hogy a ravasz Raffayné előre kitervelt műve volt ez egész: a kapa- Hűlt autó várta, barátjával együtt elrobogott a zsákmánnyal. • Egy másik alkalommal a Nádor utca 8. számú ház egyik lakásában tett látogatást. A nyitott ablakon keresztül meglátta, hogy a szomszéd házból eltávozik a lakó. Alkulccsal bement a lakásba. Ott semmit sem talált, de az éléskamrából kitekintve látta, hogy a szemközti la,kásban nagyobb eredménnyel dolgozhat. Akrobatikus ügyességgel átvetette magát a lakásba. Az életveszélyes produkció kifizetődött, senki sem volt odahaza, Raffayné minden értéket elvitt. Keinerlei Béla dr. vizsgálóbíró előtt kérkedve vallotta be sorozatos bűncselekményeit. Betöréses lopás bűntette eílén letartóztatták. Ki akarták siklatni a cigány, gyerekek a vonatot. Ófehértóközség mellett a vasúti sínekre ismeretlen tettesek hatalmas köveket hengergenek. Ha idejében nem veszik észre, úgy kisiklott volna a Nyíregyháza,, felől jövő személyvonat. A rendőrség rövid nyomozása után megállapította, hogy éretlen gyerekcsínyről van mó. Ugyanis a cigánysor purdéi elhatározták, hogy kialkítják a vonatot, mert szerettek volna Validról látni egy felfordított mozdonyt. A gyerekek szülei ellen az eljárás megindult.