Kis Ujság, 1948. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1948-03-17 / 63. szám

Szerda, 1948 március 17Elfogták Nidossy nyilas városparancsnokot Ára 60 fillér M­La A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Óriási tömegmegmozdulás a szabadság ünnepén Az Országgyűlés törvénybe iktatta 1843-49 emlékét Félmilliónyi lelkes néptömeg ünnepelt az Országház előtt A belső egység megteremtésére hívta fel a nemzetet Tildy Zoltán köztársasági elnök Nemzeti történelmünk egyik legnagyobb napjának, a száz év előtti március tizenötödikének megünneplésére hetek óta készült a magyar nép. Az ünnepségek óriási arányú tömegmegmozdulásokká fejlődtek szerte az egész országban és az ünnepségek lelkes hangulatában mindnyájan éreztük: talán első ízben ünnepeljük Március Idusát anélkül, hogy az ünneplő szavak szó­­áradata nem fojtogatja torkunkat, mert nemcsak sza­vakkal ünnepeljük Március Tizenötödikét, hanem újra bátor tettekkel elmékszünk reá. Petőfi száz év előtt a magyar Szabadság ünnepnapjának emlékét nem a lán­goló szavak, hanem a bátor tettek ünnepéül hagyta örökségképen nemzetünkre s mégis, csaknem száz éven át Március Idusa az elsikkadt tettek miatt legtöbbször csupán az áthazafiak felröppenő szavainak ünnep­napja lett. Az idei Március Tizenötödikén a független magyar államiság legnagyobb politikai egyéniségének, Kossuth Lajosnak szellemében hitet tettünk a szomszédnépek­kel való békés együttműködés mellett és — Petőfi szellemében — vallomást tettünk arról, hogy a magyar nép nem akar —, mert többé nem is tud már — sza­badság nélkül élni. A márciusi ünnepségek felejthetet­len óráiban szinte nem egyszer azon kellett tűnődnünk, micsoda vak végzet játszhatott oly sokáig népünkkel, hogy Petőfi diadalmas Márciusa óta csaknem egy év­századnak kellett elmúlnia, hogy ez a nép ismét ön­magára találjon és visszatérjen arra az útra, amelyen az 1848-iki forradalmi márciuskor indult el, nemzeti szabadságának beteljesülése, szociális felszabadulása és a népekkel való testvéries együttműködése felé. Igen, az idei márciusi ünnepségek fényében most méginkább meg kellett éreznünk az önvád lelkiismeretünket kínzó tudatában, hogy néhány év előtt mily mélyre taszították ezt a nemzetet, amelynek népe pedig örökké sóvárogta a szabadságot , mily kietlen sötétségből kel­lett újra elindulnia a íz élet felé, éppen azért, mert kö­zel egy évszázadon át ennyire elfelejtettük a márciusi ünnep igazi értelmét és a becsületes, bátor tettek ün­nepnapja helyett a tétek nélkül ismételt üres szavak szokványos emléknapja lett csupán Március Tizen­ötödike. De hogy ez többé ne lehessen így, arról most már nemcsak a márciusi magyar ifjúság íratlan tör­vénye, hanem a magyar alkotmány írott törvénye is gondoskodik ezentúl. Jól font pompás köszörűjét Kossuth Lajos szobrának talap­zatára. Vorosilov tábornagy koszorúja vörös bazsarózsákból állott, a román kül­­döttsé­g koszorúja sárga és vörös vi­rágokból, a lengyel küldöttségé fehér és piros szegfűkből,­ a jugoszláv de­legációé ugyancsak vörös virágokból állott. A bolgár delegáció gyönyörű fenyőkoszorút helyezett a szoborra, az albán delegáció vörös koszorúja mellett pedig rózsaszín szegfűből és fehér orgonából összeállítva pompá­zott a budapesti diplomáciai testület koszorúja, amelyet dr. Feisst svájci követ helyezett a szoborra. A kor­mány koszorúja, amelyet Dinnyés Lajos miniszterelnök helyezett el, vörös szegfűből és fehér orgonából volt összeállítva. Petőfi és Kossuth Szobrának meg­koszorúzásával egy időben küldöttsé­gek keresték fel a szabadságharc többi hőseinek emlékműveit is, hogy leróják a nemzet kegyeletét. Küldött­ség kereste fel a Kossuth-mauzó­­leumot, Táncsics Mihály síremlékét, a börtönt, amelyben Kossuth és Tán­csics szenvedett. Bem tábornok szob­rát és Batthyány-örökmécsest. Budapest káprázatos ünnepe Csodálatos márciusi reggelre éb­resztette a főváros lakosságit A sza­badságharc születésnapjának ezen a századik évfordulóján a honvédség zenés ébresztője, Kéken borult a tis­vaszi égbolt a város felé, amelynek Lórengetegében tavaszi színpompá­­ban virítottak a zászlók utcák felett, ablakokból, árbocokról. A főváros népe már kora reggel elindult ezen a napon a szó szoros értelmében vett Zarándokútra, amely mindennél fényesebben és ékegszólóbban bizo­nyította, milyen csodálatos sílkí­vésben tud egybeforrni a magyarság ezen a szívéhez szóló ünnepén. ftatállkas és egyre duzzadó színes csöpörtök kígyóztak elő a mellékut­cákból a Nemzeti Múzeum felé, a Körúth. és Petőfi-szoborhoz. Indu­lók vérpezsdítő hangjai hangzottak mindenfelől, Pestkörnyékrül jött lovasbandériaittók, káprázatos szitt­Míg a Múzeum-kertben az ifjúság nagygyűlése folyt, Tildy Zoltán köz­társasági elnök, a kormány, az or­szággyűlés, a különböző hatóságok, egyes­ülletők és testületek vezetői, Valamint a külföldi delegációk m­eg­­koszorúzták Petőfi Sándor és Kos­suth Lajos szobrát. Két kilenckor érkezett Tildy Zoltán köztársasági elnök a zászlódíszbe öltözött Petőfi­­térre, amelynek környékét már a kora reggeli órákban hatalmas tömeg lepte el. A köztársaság elnöke a Himnusz hangjai közben ellépett a díszszázad arcéle előtt, majd elfog­lalta helyét a szobornál, a kormány tagjai és a külföldi delegációk veze­tői mellett. A Kossuth-nóta hantijai mellett lépett Tildy Zoltán köztársasági elnök elsőnek a szoborhoz, amelynek talpazatán koszorúját el­helyezte. Utána Napi I Imre az or­szággyűlés elnöke, következett, majd pompájú népviseletet hordó paraszt­­ifjúság csoportjai váltakoztak a ko­moly, ünnepélyes méltósággal felvo­nuló üzemi dolgozók ezreivel. Olyan felvonulás volt ez, amilyent Buda­pest sohasem látott és olyan tömeget mozdított meg a századik március 15-e, amilyent csak egyszer látott ez a város: Kossuth Lajos temetéséit. A Múzeum-kertben rendezett ifjúsági nagygyűléssel kezdődött a nap. Példás rendben vonult fel a munkás- és paraszt­­ifjúság. Eljöttek az egyes várme­gyék ifjúsági küldöttségei, a buda­pesti diákok és velük az egyetem teljes tanári kara, egymás után zúg fel a Kossuth-nóti, a partizán­ induló és a köztársasági induló. A Himnusz eléneklésével kezdődött az ifjúsági nagygyűlés, majd Benedek Árpád egyetemi hallgató szavába a Talpra magyart. Non György országgyűlési képviselő pedig ünnepi beszédet mondott. Vorosilov marsall, a szovjet delegá­ció vezetője, helyezte el koszorúját a magyar szabadságharc lánglelkű kötőjének szobrára. Ezután sorrend­ben a román, lengyel, jugoszláv, bol­gár, csehszlovák, albán delegációk vezetői koszorúzták meg Petőfi szob­rát, utánuk Dinnyés Lajos miniszter­elnök­ helyezte el a kormány koszo­rúját, ezt követőleg pedig a görög, francia, olasz, osztrák delegációk ve­zetői, majd az Országos Nemzeti Bi­zottság, a honvédség, rendőrség, Szakszervezeti Tanács, a főváros, az evangélikus­ egyház, az Írók Szövet­sége, a Művészeti Tanács, a Magya­­rok Világszövetsége, a MIOT és az MNDSZ vezetői helyezték el koszo­rúikat a talpazaton. A Petőfi-szobortól a köztársasági eletek és az ünnepség többi részt­vevői a Kossuth-szoborh­oz vonultak, amely előtt ugyancsak felsorakozott a rendőrség és honvédség díszszáza­da zenekara. Az ünnepélyes szertár­Tíz órakor vette kezdetét az or­szággyűlés ünnepi ülése, amelyen törvénybe iktatták a 48-as szabadság­­harc emlékét. Az országgyűlés folyosói és ülés­terme ünnepi díszbe öltöttek erre az alkalomra. A folyosókat délszaki növények dí­szítették, az elnöki emelvényt pedig nemzetiszínű drapériákkal vonták be. Az ülésterem­ közepén a Ház asztalá­nak a helyébe díszes karótszéket állí­tottak, a köztársasági Chick részére. Mikor 10 óra előtt megszólaltak az ülés kezdetét jelző csengők, a kép­viselők már mind első­­látták helyü­­­ket. A karzatok is zsúfolásig megtel­tek. A jobboldali első páh­olyban foglalt helyet Vorosilov tábornagy, a szovjet küldöttség vezetője, Gre­­rsuha, az ukrán szovjet köztársaság legfelsőbb tanácsa elnökségének el­nöke, Kuraszov vezérezredes, a Szov­jet küldöttség többi tagja, valamint Puskin budapesti szovjet nagykövet és Jumorcev tábornok. A következő páholyban a lengyel kormányküldött­ség tagjai foglaltak helyet Kor­­zyczky rt­iniszteresrtökhelyettes ve­zetésével, a román küldöttség tagjai Vojtec miniszter vezetése alatt és a csehszlovák küldöttség tagjai Fierlinger miniszterrel az élü­kön. A harmadik páholyban a bol­gárok ültek, Jugoff belügyminiszter vezetése alatt, valamint a jugoszlá­­vok Gyilas stres melkt­li miniszter vezetése alatt. A sorra következő ne­gyedik páholyba a Budapestre akkre­ditált követek foglaltak helyet, kö­zöttük thapin amerikai követ, Helm angol, dr. Feisst svájci, Arfvedsoh svéd és Ága Axel török követ. A löhti elsőemeleti páholyban a hon­­vé­st­g és rendőrség tábornokai, a leg­öbb állami hivatalok vezetői, a tudományos és művészi élet képvi­selői, valamint a Kossuth-díjasak foglaltak helyet, míg az elnöki emel­­vény feletti páholyban a miniszterek feleségei és a meghívott hölgyek ül­tek. Pontban 10 órakor foglalta el he­lyét Nagy Imre, az országgyűlés el­nöke, nyomban utána lépett a te­rembe Tildy Zoltán köztársasági el­nök. Az országgyűlés Ujjal felállva hosszasan és lelkesen éltették a köztársasági elnököt. Nagy Imre elnök az ülést megnyitva meleg szavakkal köszöntöttte a köz­­társasági elnököt, akit ismét nagy ünneplésben részesítettek, majd sze­retettel üdvözölte Vorosilov tábor­nagyot, a Szovjetunió képviselőjét, akit a Ház tagjai helyükről felállva meleg tapssal köszöntöttek. Az el­nök ezután üdvözölte a külföldi küldöttségek és a külföldi követsé­gek vezetőit és tagjait, majd beje­lentette, hogy az ünnepi ülés napi­rendje a 48-as forradalom és sza­badságharc emlékének megörökíté­séről szóló törvényjavaslat tárgya­lása. Szabadságszerető népek élén — A magyar történelemnek gyá­szos fejezetei mellett olyan ragyogó korszakai is vannak, amelyekre nemcsak mi magyarok tekintünk büszkeséggel, hanem az egész ha­ladó emberiség — mondotta a Ház elnöke. — Ilyen gyönyörű fényes­séggel ragyog felénk száz esztendő messzeségéből is nemzetünk legdi­csőbb korszaka, a 48-as forradalom és szabadságharc. — A magyar nép —■ mondta Nagy Imre —, az európai történe­lem viharzása során századokra alá­merülve, 1848-ban a kor haladó eszméivel újra magasba emelkedett és csodálatos hősi küzdelemben a szabadságszerető népek élére került. Bizonyságát adta annak, hogy a ha­ladás, a népszabadság és a huma­nizmus magasztos eszméjéért vívott áldozatos küzdelemben egy marok­nyi nép is naggyá és dicsővé tud lenni. Ma, amikor a 48 as forrada­lom újjászületésével népünk törté­nelmének újabb dicsőséges harcait vívja, küzdelmünkben nem vagyunk egyedül. Mellettünk állnak a világ szabadságszerető és békeszerető né­pei, élükön a hatalmas Szovjetúnió­­val, amelynek hálával tartozunk azért, hogy országunk felszabadítá­sával lehetővé tette számunkra a visszatérést Kossuth és a 48-as nagy idők szelleméhez. A magyar köztár­saság országgyűlése — mondta vé­gül Nagy Imre — az 1848—49. évi forradalmi de­mokratikus eszmék örökösének és megvalósítójának tekinti magát. Ez a magyar nemzet felemelkedésé­nek és szabad, boldogabb jövendő­jének az útja. Nagy Imre beszéde után az or­szággyűlés megkezdte a törvényjavas­­lat tárgyalását és pedig Révai József előadóbeszédével. Petőfi és Kossuth szobránál más itt ugyanúgy folyt le, mint a Be­­tőfi-szobornál. Elsőnek a köztársa­ság elnöke helyezte el vörös rózsák­ Ünnepi ülés a Házban Végeszakadt a magyar történelem tragikus bukásainak — Száz esztendővel ezelőtt törté­nelmünkben első ízben forrt össze a nemzeti függetlenség és a népfelsza­­badítás ügye — mondotta Révai Jó­zsef. — És ha nem­­is tudtuk akkor teljesen megvalósítani a nép és nem­zet egységét, egy évszázad számára tűztük ki a feladatot: első ízben vál­tak a dolgöző néptömegek, társadal­mi és nemzeti harcok mozgató erői­vé és nyomták rá bélyegüket az or­szág politikai vezetésére. Révai József ezután a szabadság­­harc férfiúitól beszélt. Hangsúlyozva, hogy flem csak a forradalmi harcoso­kat és vezetőket ünnepeljék, hanem a nevetőket és ébresztőket is. Meg­hajtják falvnkat egy Kötőti József, egy Klauzál Gábor, egy Nyáry Pál, egy Bezerédi emléke előtt, tudva, hogy a magyar haladás történetében a maguk módján ők is előrevitték a fáklyát egy hosszú útszakaszom Ma — mondta Révai József — látjuk és tudjuk, hogy Kossuth Lajosnak volt igaza Széchenyi Ig­vénnel szemben, Petőfinek volt igaza Vörösmarty Mi­hályival szemben, de mégse tépjük le a babért a magyar költészetnek és egyben a magyar­ haladásnak egyik legnagyobb embere homlokáról és azt is tudjuk, hogy Szépsilva István­­nak ott van a he­ve népünk Szívé­ben, a magyar haladás úttörőinek végeláthatatlan sorában. — A magyar nép megvalósította

Next