Kis Ujság, 1948. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1948-03-17 / 63. szám
Szerda, 1948 március 17Elfogták Nidossy nyilas városparancsnokot Ára 60 fillér MLa A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Óriási tömegmegmozdulás a szabadság ünnepén Az Országgyűlés törvénybe iktatta 1843-49 emlékét Félmilliónyi lelkes néptömeg ünnepelt az Országház előtt A belső egység megteremtésére hívta fel a nemzetet Tildy Zoltán köztársasági elnök Nemzeti történelmünk egyik legnagyobb napjának, a száz év előtti március tizenötödikének megünneplésére hetek óta készült a magyar nép. Az ünnepségek óriási arányú tömegmegmozdulásokká fejlődtek szerte az egész országban és az ünnepségek lelkes hangulatában mindnyájan éreztük: talán első ízben ünnepeljük Március Idusát anélkül, hogy az ünneplő szavak szóáradata nem fojtogatja torkunkat, mert nemcsak szavakkal ünnepeljük Március Tizenötödikét, hanem újra bátor tettekkel elmékszünk reá. Petőfi száz év előtt a magyar Szabadság ünnepnapjának emlékét nem a lángoló szavak, hanem a bátor tettek ünnepéül hagyta örökségképen nemzetünkre s mégis, csaknem száz éven át Március Idusa az elsikkadt tettek miatt legtöbbször csupán az áthazafiak felröppenő szavainak ünnepnapja lett. Az idei Március Tizenötödikén a független magyar államiság legnagyobb politikai egyéniségének, Kossuth Lajosnak szellemében hitet tettünk a szomszédnépekkel való békés együttműködés mellett és — Petőfi szellemében — vallomást tettünk arról, hogy a magyar nép nem akar —, mert többé nem is tud már — szabadság nélkül élni. A márciusi ünnepségek felejthetetlen óráiban szinte nem egyszer azon kellett tűnődnünk, micsoda vak végzet játszhatott oly sokáig népünkkel, hogy Petőfi diadalmas Márciusa óta csaknem egy évszázadnak kellett elmúlnia, hogy ez a nép ismét önmagára találjon és visszatérjen arra az útra, amelyen az 1848-iki forradalmi márciuskor indult el, nemzeti szabadságának beteljesülése, szociális felszabadulása és a népekkel való testvéries együttműködése felé. Igen, az idei márciusi ünnepségek fényében most méginkább meg kellett éreznünk az önvád lelkiismeretünket kínzó tudatában, hogy néhány év előtt mily mélyre taszították ezt a nemzetet, amelynek népe pedig örökké sóvárogta a szabadságot , mily kietlen sötétségből kellett újra elindulnia a íz élet felé, éppen azért, mert közel egy évszázadon át ennyire elfelejtettük a márciusi ünnep igazi értelmét és a becsületes, bátor tettek ünnepnapja helyett a tétek nélkül ismételt üres szavak szokványos emléknapja lett csupán Március Tizenötödike. De hogy ez többé ne lehessen így, arról most már nemcsak a márciusi magyar ifjúság íratlan törvénye, hanem a magyar alkotmány írott törvénye is gondoskodik ezentúl. Jól font pompás köszörűjét Kossuth Lajos szobrának talapzatára. Vorosilov tábornagy koszorúja vörös bazsarózsákból állott, a román küldöttség koszorúja sárga és vörös virágokból, a lengyel küldöttségé fehér és piros szegfűkből, a jugoszláv delegációé ugyancsak vörös virágokból állott. A bolgár delegáció gyönyörű fenyőkoszorút helyezett a szoborra, az albán delegáció vörös koszorúja mellett pedig rózsaszín szegfűből és fehér orgonából összeállítva pompázott a budapesti diplomáciai testület koszorúja, amelyet dr. Feisst svájci követ helyezett a szoborra. A kormány koszorúja, amelyet Dinnyés Lajos miniszterelnök helyezett el, vörös szegfűből és fehér orgonából volt összeállítva. Petőfi és Kossuth Szobrának megkoszorúzásával egy időben küldöttségek keresték fel a szabadságharc többi hőseinek emlékműveit is, hogy leróják a nemzet kegyeletét. Küldöttség kereste fel a Kossuth-mauzóleumot, Táncsics Mihály síremlékét, a börtönt, amelyben Kossuth és Táncsics szenvedett. Bem tábornok szobrát és Batthyány-örökmécsest. Budapest káprázatos ünnepe Csodálatos márciusi reggelre ébresztette a főváros lakosságit A szabadságharc születésnapjának ezen a századik évfordulóján a honvédség zenés ébresztője, Kéken borult a tisvaszi égbolt a város felé, amelynek Lórengetegében tavaszi színpompában virítottak a zászlók utcák felett, ablakokból, árbocokról. A főváros népe már kora reggel elindult ezen a napon a szó szoros értelmében vett Zarándokútra, amely mindennél fényesebben és ékegszólóbban bizonyította, milyen csodálatos sílkívésben tud egybeforrni a magyarság ezen a szívéhez szóló ünnepén. ftatállkas és egyre duzzadó színes csöpörtök kígyóztak elő a mellékutcákból a Nemzeti Múzeum felé, a Körúth. és Petőfi-szoborhoz. Indulók vérpezsdítő hangjai hangzottak mindenfelől, Pestkörnyékrül jött lovasbandériaittók, káprázatos szittMíg a Múzeum-kertben az ifjúság nagygyűlése folyt, Tildy Zoltán köztársasági elnök, a kormány, az országgyűlés, a különböző hatóságok, egyesülletők és testületek vezetői, Valamint a külföldi delegációk megkoszorúzták Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobrát. Két kilenckor érkezett Tildy Zoltán köztársasági elnök a zászlódíszbe öltözött Petőfitérre, amelynek környékét már a kora reggeli órákban hatalmas tömeg lepte el. A köztársaság elnöke a Himnusz hangjai közben ellépett a díszszázad arcéle előtt, majd elfoglalta helyét a szobornál, a kormány tagjai és a külföldi delegációk vezetői mellett. A Kossuth-nóta hantijai mellett lépett Tildy Zoltán köztársasági elnök elsőnek a szoborhoz, amelynek talpazatán koszorúját elhelyezte. Utána Napi I Imre az országgyűlés elnöke, következett, majd pompájú népviseletet hordó parasztifjúság csoportjai váltakoztak a komoly, ünnepélyes méltósággal felvonuló üzemi dolgozók ezreivel. Olyan felvonulás volt ez, amilyent Budapest sohasem látott és olyan tömeget mozdított meg a századik március 15-e, amilyent csak egyszer látott ez a város: Kossuth Lajos temetéséit. A Múzeum-kertben rendezett ifjúsági nagygyűléssel kezdődött a nap. Példás rendben vonult fel a munkás- és parasztifjúság. Eljöttek az egyes vármegyék ifjúsági küldöttségei, a budapesti diákok és velük az egyetem teljes tanári kara, egymás után zúg fel a Kossuth-nóti, a partizán induló és a köztársasági induló. A Himnusz eléneklésével kezdődött az ifjúsági nagygyűlés, majd Benedek Árpád egyetemi hallgató szavába a Talpra magyart. Non György országgyűlési képviselő pedig ünnepi beszédet mondott. Vorosilov marsall, a szovjet delegáció vezetője, helyezte el koszorúját a magyar szabadságharc lánglelkű kötőjének szobrára. Ezután sorrendben a román, lengyel, jugoszláv, bolgár, csehszlovák, albán delegációk vezetői koszorúzták meg Petőfi szobrát, utánuk Dinnyés Lajos miniszterelnök helyezte el a kormány koszorúját, ezt követőleg pedig a görög, francia, olasz, osztrák delegációk vezetői, majd az Országos Nemzeti Bizottság, a honvédség, rendőrség, Szakszervezeti Tanács, a főváros, az evangélikus egyház, az Írók Szövetsége, a Művészeti Tanács, a Magyarok Világszövetsége, a MIOT és az MNDSZ vezetői helyezték el koszorúikat a talpazaton. A Petőfi-szobortól a köztársasági eletek és az ünnepség többi résztvevői a Kossuth-szoborhoz vonultak, amely előtt ugyancsak felsorakozott a rendőrség és honvédség díszszázada zenekara. Az ünnepélyes szertárTíz órakor vette kezdetét az országgyűlés ünnepi ülése, amelyen törvénybe iktatták a 48-as szabadságharc emlékét. Az országgyűlés folyosói és ülésterme ünnepi díszbe öltöttek erre az alkalomra. A folyosókat délszaki növények díszítették, az elnöki emelvényt pedig nemzetiszínű drapériákkal vonták be. Az ülésterem közepén a Ház asztalának a helyébe díszes karótszéket állítottak, a köztársasági Chick részére. Mikor 10 óra előtt megszólaltak az ülés kezdetét jelző csengők, a képviselők már mind elsőlátták helyüket. A karzatok is zsúfolásig megteltek. A jobboldali első páholyban foglalt helyet Vorosilov tábornagy, a szovjet küldöttség vezetője, Grersuha, az ukrán szovjet köztársaság legfelsőbb tanácsa elnökségének elnöke, Kuraszov vezérezredes, a Szovjet küldöttség többi tagja, valamint Puskin budapesti szovjet nagykövet és Jumorcev tábornok. A következő páholyban a lengyel kormányküldöttség tagjai foglaltak helyet Korzyczky rtiniszteresrtökhelyettes vezetésével, a román küldöttség tagjai Vojtec miniszter vezetése alatt és a csehszlovák küldöttség tagjai Fierlinger miniszterrel az élükön. A harmadik páholyban a bolgárok ültek, Jugoff belügyminiszter vezetése alatt, valamint a jugoszlávok Gyilas stres melktli miniszter vezetése alatt. A sorra következő negyedik páholyba a Budapestre akkreditált követek foglaltak helyet, közöttük thapin amerikai követ, Helm angol, dr. Feisst svájci, Arfvedsoh svéd és Ága Axel török követ. A löhti elsőemeleti páholyban a honvéstg és rendőrség tábornokai, a legöbb állami hivatalok vezetői, a tudományos és művészi élet képviselői, valamint a Kossuth-díjasak foglaltak helyet, míg az elnöki emelvény feletti páholyban a miniszterek feleségei és a meghívott hölgyek ültek. Pontban 10 órakor foglalta el helyét Nagy Imre, az országgyűlés elnöke, nyomban utána lépett a terembe Tildy Zoltán köztársasági elnök. Az országgyűlés Ujjal felállva hosszasan és lelkesen éltették a köztársasági elnököt. Nagy Imre elnök az ülést megnyitva meleg szavakkal köszöntöttte a köztársasági elnököt, akit ismét nagy ünneplésben részesítettek, majd szeretettel üdvözölte Vorosilov tábornagyot, a Szovjetunió képviselőjét, akit a Ház tagjai helyükről felállva meleg tapssal köszöntöttek. Az elnök ezután üdvözölte a külföldi küldöttségek és a külföldi követségek vezetőit és tagjait, majd bejelentette, hogy az ünnepi ülés napirendje a 48-as forradalom és szabadságharc emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szabadságszerető népek élén — A magyar történelemnek gyászos fejezetei mellett olyan ragyogó korszakai is vannak, amelyekre nemcsak mi magyarok tekintünk büszkeséggel, hanem az egész haladó emberiség — mondotta a Ház elnöke. — Ilyen gyönyörű fényességgel ragyog felénk száz esztendő messzeségéből is nemzetünk legdicsőbb korszaka, a 48-as forradalom és szabadságharc. — A magyar nép —■ mondta Nagy Imre —, az európai történelem viharzása során századokra alámerülve, 1848-ban a kor haladó eszméivel újra magasba emelkedett és csodálatos hősi küzdelemben a szabadságszerető népek élére került. Bizonyságát adta annak, hogy a haladás, a népszabadság és a humanizmus magasztos eszméjéért vívott áldozatos küzdelemben egy maroknyi nép is naggyá és dicsővé tud lenni. Ma, amikor a 48 as forradalom újjászületésével népünk történelmének újabb dicsőséges harcait vívja, küzdelmünkben nem vagyunk egyedül. Mellettünk állnak a világ szabadságszerető és békeszerető népei, élükön a hatalmas Szovjetúnióval, amelynek hálával tartozunk azért, hogy országunk felszabadításával lehetővé tette számunkra a visszatérést Kossuth és a 48-as nagy idők szelleméhez. A magyar köztársaság országgyűlése — mondta végül Nagy Imre — az 1848—49. évi forradalmi demokratikus eszmék örökösének és megvalósítójának tekinti magát. Ez a magyar nemzet felemelkedésének és szabad, boldogabb jövendőjének az útja. Nagy Imre beszéde után az országgyűlés megkezdte a törvényjavaslat tárgyalását és pedig Révai József előadóbeszédével. Petőfi és Kossuth szobránál más itt ugyanúgy folyt le, mint a Betőfi-szobornál. Elsőnek a köztársaság elnöke helyezte el vörös rózsák Ünnepi ülés a Házban Végeszakadt a magyar történelem tragikus bukásainak — Száz esztendővel ezelőtt történelmünkben első ízben forrt össze a nemzeti függetlenség és a népfelszabadítás ügye — mondotta Révai József. — És ha nemis tudtuk akkor teljesen megvalósítani a nép és nemzet egységét, egy évszázad számára tűztük ki a feladatot: első ízben váltak a dolgöző néptömegek, társadalmi és nemzeti harcok mozgató erőivé és nyomták rá bélyegüket az ország politikai vezetésére. Révai József ezután a szabadságharc férfiúitól beszélt. Hangsúlyozva, hogy flem csak a forradalmi harcosokat és vezetőket ünnepeljék, hanem a nevetőket és ébresztőket is. Meghajtják falvnkat egy Kötőti József, egy Klauzál Gábor, egy Nyáry Pál, egy Bezerédi emléke előtt, tudva, hogy a magyar haladás történetében a maguk módján ők is előrevitték a fáklyát egy hosszú útszakaszom Ma — mondta Révai József — látjuk és tudjuk, hogy Kossuth Lajosnak volt igaza Széchenyi Igvénnel szemben, Petőfinek volt igaza Vörösmarty Mihályival szemben, de mégse tépjük le a babért a magyar költészetnek és egyben a magyar haladásnak egyik legnagyobb embere homlokáról és azt is tudjuk, hogy Szépsilva Istvánnak ott van a heve népünk Szívében, a magyar haladás úttörőinek végeláthatatlan sorában. — A magyar nép megvalósította