Kis Ujság, 1948. augusztus (2. évfolyam, 174-198. szám)
1948-08-01 / 174. szám
Sorozatos magyar* sikereU az Olimpia Vasárnap, 1948 augusztus 1 fi hétvége időjárása ^sMBHanaaMBanBEasnansenevaannBKacHeira 60 fillér 4 Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalfzy Gyula m. *■ A kenyér és a buci új fogyasztói ára Ki kell függeszteni a kapuk alatt a lakók névjegyzékét A jövő héten választják meg az új köztársasági elnököt Tildy Zoltán lemondását elfogadták Tildy Zolfán pénteken sajátkezűleg írt levelében, amelyet Nagy Imréhez, az országgyűlés elnökéhez intézett, bejelentette lemondását. A levél szövege a következő: Tisztelt Országgyűlés! Ezennel bejelentem, hogy köztársasági elnöki tisztemről lemondok s kérem az Országgyűlést, hogylemondásomat tudomásul venni szíveskedjék. E lépésemmel kapcsolatban hangsúlyozni kívánom, hogy teljes mértékben egyetértettem és egyetértek a magyar népi demokrácia egész eddigi politikájával s a köztársaság kormányának minden ténykedésével. Nem politikai nézeteltérés vezettea levél megérkezése után a demokratikus kormányzópártok vezetői pártközi értekezletet tartottak, amely« ahJBSCgefliniSiagazd?» Pártképhát akkor, amikor az általam eddig viselt magas közjogi, méltóságról lemondok. Hogy mégis erre a megmásíthatatlan elhatározásra jutottam, ennek oka az, hogy közvetlen környezetemhez tartozó személy súlyosan vétkezett a magyar állam, a Köztársaság, népünk érdekei ellen s ennek következtében úgy érzem, hogy ilyen körülmények között nem várhatom a magyar néptől azt a teljes és fenntartás nélküli bizalmat, amely a legmagasabb közjogi méltóság gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges. Ismételten kérve lemondásom tudomásulvételét, Isten áldását kérem népünkre, hazánkra, az Országgyűlés tagjaira és munkájára. Tildy Zoltán viseletében Dobi István, Dinnyés Lajos, Bognár József és Mihályfi Ernő, a Magyar Dolgozók Pártjának képviseltében Rákózi Mátyás, Szakasitz Árpád, Rajk László és Kifffe Ernő, a Nemzeti Parasztpárt képviseletében Erdei Ferenc, Veres Péter és Darvas József jelent meg. A pártközi értekezlet tudomásul vette és elfogadta Kildy Zoltán lemondását és elhatározta, hogy felkéri Nagy Imrét, az országgyűlés elnökét, hogy az országgyűlést hétfőre, augusztus 21-ára hívja össze. Ez nyomban meg is történt, az országgyűlés elnöke hétfőn délután 1 órára összehívta az országgyűlést. A pártközi értekezlet után minisztertanács volt, amelyen Dinnyés Lajos miniszterelnök bejelentette Kildy Zoltán lemondását A minisztertanács a lemondást tudomásul vette. A Kisgazda Párt politikai bizottsájának ülése Délután a Független Kisgazda Párt politikai bizottsága tartott ülést, amelyen Dinnyés Lajos miniszterelnök és a párt Budapesten tartózkodó valamennyi képviselő tagja megjelent, Dobi István elnök bejelentette Tildy Zoltán lemondását. Közölte, hogy Tildy Zoltán a koalíciós pártok vezetői előtt, akik megjelentek az elnöki palotában, szóbelileg is megismételte nyilatkozatát Miután még Bognár József ügyvezető alelnök kiegészítő közléseket tett a pártköi értekezletről, és Dinnyés Lajos miniszterelnök további felvilágosításokat adott, a politikai bizottság tudomásul vette Tildy Zoltán köztársasági elnök bemondását és helyeslőleg jóváhagyta a párt megbízottainak a pártközi értekezleten kifejezésre juttatott álláspontját. Szentiványi Lajos indítványára a politikai bizottság Csolnoky Viktort kizárta a Kisgazda Párt tagjainak sorából. A politikai bizottság ezután kizárta a Kisgazda Pártból Olló Ernőt, Jancsó Barnát, Lázár Imrét, Keresztessy Gyulát, Hallóssy Ferencet, dr. Végh Zoltánt, dr Határ Bélát, de Yenge Edét, Zsengeri Tibort, Liedlinger Tibort, Lónyai Lászlót, Kozma Benjámint és Reviczky Györgyöt a földművelési miisztériumban leleplezett súlyos visszaélésekkel kapcsolatban. Kizárták továbbá a pártból Varga Pált demokráciaellenes kijelentések. Kertész Ferencet közönséges bűncselekmények, Knauter Józsefnét pedig befolyással való üzérkedés miatt. Dobi István elnök tájékoztatta a bizottságot arról a megbeszélésről, amelyet a kisgazdapárti parasztképviselők a Magyar Dolgozók Pártjának vezetőivel folytattak. A bizottság a bejelentést helyesléssel tudomásul vette. Végül bejelentette Dobi István elnök, hogy Bárányos Károly lemondott a RIOSzK elnökségéről és helyére Csata Istvánt nevezték ki. Dobi István szerencsekívánatait fejezte ki Csata Istvánnak, aki megköszönte a bizalmat és ígéretet tett, hogy mint Folytatása a második A pártközi értekezlet és a minisztertanács tudomásul vette a lemondást Magyar csoda vagy magyar valóság? AZ ELMÚLT HETEKBEN a nyu*’*■ gáti sajtó egyre élénkebb figyelmet szentel hazánknak, angol és svájci lapok sűrűn írnak Magyarrszágról és a sok badarság mellett, amifit politikai fejlődésünkről nagyon is világos célzattal összefirkálnak, valamennyien elismeréssel írnak azokról a hallatlan eredményekről, amelyeket eddig az újjáépítés terén elértünk. ,,A magyar csoda“ e cikkek révén közkeletű fogalommá vált Európában, s aki közülünk nyugaton jár, aligha kerülheti el, hogy előbbulóbb mellének ne szegezzék a kérdést: Hoffiait csinálták?. Nyilvánvaló, hogy az álmélkodás és a kíváncsiság mögött ugyanaz az az alapvető tévedése húzódik meg a nyugati újságolvasónak, akinek fejébe belevetek, hogy mindaz, ami a népi demokráciák házalóján történik, a szabad életformáknak, gazdasági előrehaladásnak, társadalmi fejlődésnek pusztulása hogy a mi égtájunk alatt sorvadásra van ítélve a jólét és a haladás. Magyarán mondva: koplalunk, rongyokban járunk, fásultan vagy lázadozva viseljük sorsunk terhét Legalább is így kellene lennie az ő felfogásuk szerint, mert hiszen, ha nincs így, akkor halomra dőlnek mindazok az elméletek, amelyek a tervszerűés profitmentes gazdasági rendszer tarthatatlanságáról szólnak és velük együtt semmivé válnak azok a rémképek is, amiket a nyugati polgár elé festegetnek a népi demokráciák „erőszakos',és kilátástalan kísérletezésének'* kiszolgáltatott népek életéről és szenvedéseiről. Minthogy azonban azok az újságírók, akik az utóbbi időben megfordultak Magyarországon, kénytelenek voltak megállapítani, hogy ma Európa kevés országában van olyan virágzó, lüktető, és beszéltünk magyarul: jó élet, mint nálunk tehát kitalálták, hogy itt valami furfangos csoda történt, valami fortélyunk van, amivel felborítottuk az ő derék elméleteiket Mi azonban, akik attól a perctől fogva, hogy a nyilas áradat szennyhullámai elvonultak és rommá lőtt hajlékunkból kiléphettünk végre a szabaddá lett országba s nyomban munkához láttunk tudjuk, hogy itt semmiféle csoda nem történt. Ki kell ábrándítanunk a magyar csoda legendájából a nyugati újságok olvasóit is, íróit is Nincs magyar csoda Amit itt ma az idegen lát: lüktető nagyvárost, zsúfolt kirakatokat, száguldó életet, mosolygó arcokat, felszabadult ifjúságot, dúsan termő gyönyörű földeket, épülő hidakat, lobogó vonatokat,zakatoló gépeket — nem csoda műve, hanem a magyar munkáé. Egyszerű fortélyunk volt az elmúlt három év alatt, míg a világtörténelem egyik legnagyobb katasztrófájának mélypontjáról felemelkedtünk a szabad és termékeny életnek arra a színvonalára, ami még ellenségeinket is álmélkodásba ejti. Számunkranem csoda, számunkra ez a világ legtermészetesebb tüneménye. Nem avartunk semmiféle csodára, sem mR.)NARA-mannára, sem Marshall-féle sültgalambra, egyszerűen megfogtuk a munkát ott, ahol kellett és úgy, ahogy kellett. AMIKOR KÉT ÉVVEL ezelőtt a -í’®- magyar demokrácia vezetői megvetették a stabilizáció alapjait, a világ nagy része, legalább is azok, akik nem tudták elképzelni, a világ újjáépítésének megvalósítását dollársegítség nélkül, élénk tamáskodással figyelték e sokat szenvedett és kifosztott ország népének erőfeszítéseit. Tucatjával jelentek meg „tudományos értekezések“ arról, hogy miért nem sikerülhet a magyar stabilizáció és soraink között is szép számmal akadtak, akik fejcsóválva figyelték a „nagy kísérlet“ fejleményeit és hosszasan magyarázgatták, hogy ,a stabilizáció légvárának össze kell omlani, mert hiszen hiányoznak azok a gazdaságpolitikai előfeltételei a sikernek, amelyek nélkül még soha sehol nem sikerült a pénzérték állandóságát és tartósságát biztosítani.“ Hamarosan kitűnt, hogy a tamáskodó elméletek éppenúgy csődöt mondtak, mint a pesti okosok pénzügyi jövendőmondásai: „a stabilizáció légváráról“ bebizosnyosult, hogy szilárdabb gránitalapokon nyugszik mint azoknak a nyugati államoknak liberális pénzpolitikája, amelyek egyik krízisből a másikba zuhantak és c csak minduntalan megismételt erőszakos pénzügyi vagy szociális rendszabályokkal tudják háztartásukat úgy — ahogy rendben tartani. Hogy a magyar stabilizációban semmiféle bűvészmutatvány nem volt, mint ahogy az első kézzelfogható és lefagaghatatlan eredmények után a berzenkedő reakció hirdette, bizonyítja az a rendkívül egyszerű és mindenki által naponként ellenőrizhető tény, hogy két évvel a stabilizáció után nagyobb tömegű és választékosabb áru áll a magyar vásárlóközönség rendelkezésére, mint Svájc kivételével Európa bármely országában. Nem is szólva a kérdésnek arról a szociális oldaláról, hogy ebben az árubőségben a magyar dolgozók legszélesebb tömegei -álogathatnak s nem csupán egy vékony kiváltságos rétege az országnak. A magyar forint vásárlóereje ma nemcsak vetekszik bármely úgynevezett keményvalutájú ország pénzével, de még az a sajátsága is megvan hogy a kisember életszínvonalának állandó emelését szolgálja és nem válik a spekuláció és a profithajsza eszközévé. A magyar demokrácia értékálló pénzt adott a dolgozók kezébe és gondoskodott arról is, holk ez a tiépegy.