Kis Ujság, 1949. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-07 / 5. szám
Miért akar Kovács Jani mozdonyvezető lenni? Hogyan állapítják meg az Állami Gyermeklélektani Intézetben, hogy milyen pályára alkalmas egy tizennégy éves gyermek Tudjuk, hogy a gyermekek nagyrésze, ha megkérdezik, hogy milyen pályára akar menni, azt feleli, mozdonyvezető, pilóta vagy tengerész akar lenni. A gyermeklélektan kutatói megállapították, hogy a tizennégyéves gyermekek kilencven százaléka vagy a közlekedési eszközökkel kapcsolatos foglalkozást választja, vagy technikusnak készül. A barangolás, a gépek titkai foglalkoztatják leginkább a fejlődő gyermek képzeletét és ezzel magyarázható ideiglenes pályaválasztásuk is. A gyakorlat ugyanis azt bizonyítja, hogy a gyermekeknél többnyire múló ötlet, amikor ilyen pályára készülnek. A pszichológusok azonban már a gyermek 14 éves korában is meg tudják állapítani, hogy milyen foglalkozásra a legalkalmasabb. Sajnos ritkán hallgatják meg őket és ha a szülők rákényszerítik a gyermeket olyan foglalkozásra, amelyre nem alkalmas, annak kárát a köz látja, mert eredménye az, hogy sok a fásultlelkű tanár, a felületes orvos, az antiszociális köztisztviselő. Az elmúlt rendszerben nem a képesség és a tehetség szabta meg a gyermek későbbi foglalkozását, hanem a szülők társadalmi helyzete és anyagi ereje. A pályaválasztási tanácsadás tehát a széles tömegek szempontjából nem bírt jelentőséggel. Ma már más a helyzet, most valóban nagy fontossága van az Állami Gyermeklélektani Intézet pályaválasztási tanácsadó szolgálatának. Mi legyek, ha nagy leszek? Kovács Jani mozdonyvezető akar lenni. Most itt áll félmeztelenül az intézet orvosi rendelőjében. Az orvos megállapítja, hogy teljesen egészséges, tehát meg lehet kezdeni a tulajdonképpeni képességvizsgálatot. A gyermek megkapja a tételeket, amelyeknek megoldása általános értelmi színvonaláról ad majd hű képet. Nem betanult verseket, egyszeregyet vagy bemagolt szöveget kell leírnia, hanem olyan feladatokat kell megoldania, amelyek józan, önálló gondolkodást igényelnek. Aki jól megoldja ezeket a feladatokat, az alkalmas szellemi pályára. A további vizsgálatok során a pszichológus azt kutatja, hogy van-e a gyermeknek műszaki érzéke. A gép, amit eléje tesz, több fogaskerékből, hengerből, szelepből áll. A gyermek tíz percig figyelheti a gépet, majd kiküldik a szobából, a gépet szétszedik és amikor a gyermeket visszahívják, tíz perc alatt újra össze kell raknia. Ez sikerül is, kivéve az utolsó alkatrészt, amely valahogy nem illik bele a gépbe. Rövid gondolkodás, majd a gyermek felsóhajt: — Most már beleillik__ Arra a kérdésre, hogy miért nem illett bele az alkatrész a gépbe előbb, tíz gyermek közül hét véletlenül jön csak rá. Kovács Jani azonban logikusan megmagyarázza. Ilyen megfigyelőkészség vizsgálására szolgál az úgynevezett Moedeféle fonaltábla is. Erre harminc rövid bot van erősítve, amelyeken cik-cakban fut egy fehér zsinór. Egy piros zsinórt ugyanígy kell a vizsgázónak rátekerni a botokra. Ez nem egyszerű. Jani azonban határozott mozdulattal tekeri a nehéz menetvonalra a fonalat. — Jó műszaki intelligenciája van a fiúnak — magyarázza a pszichológus. — A jó műszaki érzék és a jó intellektus egyesül benne. Nézzük a többi gyermekeket. Várjon miért lesz belőlük mérnök, orvos, tanár, adótiszt, lakatos, vagy hentes? Barangolási vágy, precizitás, szociális érzék A következő fiúnak erős a barangolás vágya. De ösztönszerűen irtózik az értékesebb munkától, nyilván csak Varga lesz. Ha azonban szereti a munkát, akkor kalauz, utazóügynök lesz, ha van benne műszaki érzék, lehet belőle jó mozdonyvezető vagy pilóta és ha még nyelvérzékkel is rendelkezik, akkor egész jó idegenvezető válhat belőle. Van olyan gyermek, aki hajlamos az aprólékos munkára, de ugyanakkor nagy súlyt helyez a precizitásra is. Belőle lesz a jó segédhivatali tisztviselő, ha van műszaki érzéke, órás, vagy finomműszerész lesz, de ha ehhez a precizitáshoz elmélyülés és magasabb intellektus járul, akkor könynyen lehet belőle kutató tudós is. — Volt egy esetünk — mondja a pszichológus. A gyermek mindenképpen mozdonyvezető akart lenni, miután a nagybátyja is az volt, az apja pedig postás volt. Ennek a két ismert mesterségnek az élményei keltették benne azt a vágyat, hogy különböző tájakat és embereket láthasson. A vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a gyermekben nagy az értelmi készség ésvan szociális érzéke és megfigyelőképessége is. Örömmel fogadta el a pszichológus tanácsát, hogy népművészeti kutató legyen. Azóta már egyetemi hallgató. Országos tehetségvizsgálat Ilyen tudományos apparátussal készül az Állami Gyermeklélektani Intézet tavaszi nagy feladatának megoldására, amelyről dr. Molnár Imre, az intézet igazgatója a következő tájékoztatást adta a Kis Újságnak. — Orvosi és pszichodiagnosztikai apparátusunkkal már eddig is sok segítséget nyújtottunk pályaválasztási kalap az uszodában Elképzelhető ezek után, hogy tavaszra — amikor a levegő várhatóan kint is felmelegszik — milyen ruhákat terveznek a divattervezők. — A tavaszi ruha a nyaknál kezdődik és a kebel vonaláig tart — állapítottákmeg — és voltaképen nem egyéb, mint egy vagy két pánt. Úgy mint a fürdőruháknál. Ez a teljes „nincstelenség“ a mondott vonalon némileg megszűnik, majd gyengén húzott derékban folytatódik, aztán lemegy egészen a csípő vonaláig. Innen széles, bő áradatban lebeg a hölgy körül, mintegy utánozva az Óceán hullámainak játékát. Afféle „vízhatlan ruha" ez, amelynek nem árt az eső már csak azért sem, mert köznapi viselet az arany és ezüst celofán, amely befedi az egész „ruhaköltemény“. A vízhalatlanságot és az esőtől való félelmet még jobban bizonyítja az, hogy eltűnik a kalap. Elegáns amerikai nő kalapot ezentúl nem visel csak az uszodában. Mert az új fürdőruhadivat előírja a kalapviseletet. Nem afféle fürdősapka ez, hanem kifejezett fürdőkalap, amelyet vízbeugrás közben is a fejen kell hordani. Kívül bársony, belül gumibélésű „kötény" és „Pelenka" Mintha új vízözöntől félnének az amerikai nők s mintha öltözetükkel és nevelési kérdésekben a szülőknek és nevelőknek. A budapesti központon kívül eddig 10 állomásunk működött az országban, most újabb öt állomást szervezünk munkáslakta vidékeken Révai József programjának megvalósítására, amelynek az a célja, hogy az általános iskolák nyolcadik osztályát végző munkás- és szegényparaszt-gyermekek közül az arra alkalmasak középiskolába kerüljenek. Kétségtelen, hogy a valóban szabad pályaválasztás csak olyan társadalomban képzelhető el, amely egyformán megbecsül minden foglalkozást. Új vízözöntől félnek az amerikai nők Ehhez az ijedséghez idomul az új ruhadivathóbort Csaknem kibírhatatlan gond szakadt Amerikára: a sajtó és rádió alig győz belekapcsolódni a propaganda egyéb eszközeinek munkájába annak eldöntésébe, hogy milyen legyen a tavaszi divat? Mert a tavasz nemcsak Amerikában, hanem a világ egyéb helyein is közeledő. Hosszabbak már a nappalok s ha csalóka is még a téli tavasz, mégis csak kifelé megyünk már a téli zordságból. A föld egyéb helyein örömteli várakozással néznek a tavasz elé, nem így Amerikában. Ott „gond“ a tavasz. Szoknya a ruhatárban A felmerült problémát megoldandó — írja Phylis Battelle, a neves párisi újságírónő— a divatdiktátorok olyan ruhakombinációkat terveznek tavaszra, amelyeknek következtében „a nappali öltözék egyre inkábbhasonlít a fürdőruhához és a fürdőruha egyre inkább nappali öltözék lesz.“ Van egy érdekes sajátsága az amerikai nőnek — szól a párisi újságírónő megállapítása — és ez a sajátsága — szemérem. Ez a sajátság előírja számára azt, hogy — valami mindig legyen rajta. Ennek a közóhajnak engedve a téli ruhák is akként születtek meg, hogy „bár hideg van, azért mégis csak hordjunk valamit...“ így az az öltözék, amelyet a hölgy akkor vett fel, ha történetesen táncolni indult, egy blúzból és egy hozzácsatolt szoknyából állt. Ám ha a tánchelyiség levegője meleg, akkor a hölgy egyszerűen kibújt a szoknyájából és a ruhatárba tette ezen a télen. Ami rajta maradt, az a nyári strandolás idejéből már megszokott rendkívül rövid alkalmatosság, amelyet csak a fentnevezett szemérem keresztett el shortnak ... éppen a vízözön korába kívánnának visszatérni. A „hivatalos“ divattudósítás beszámol arról, hogy háromféle fürdőruhát viselnek majd a nyáron a hölgyek: a „Kisfiú-fürdőruhát“, a „Kötényt“ és a „Pelenkát“. A „Kisfiú“ afféle visszájára fordított pólya, amely azonban szabadon hagyja a lábszárakat, a „Kötény“ astílűs szoknyácska, a „Pelenka“pedig egyik „új“ változata annak a francia fürdőruhamodellnek, amely miatt annyi amerikai katona ellen adtak be gyermektartási pert az elmúlt esztendők során Franciaországban. Az új „pelenkaváltozat“ is kétrészes s reá is vonatkozik az az adoma, amely a múlt nyárról ered s amely szerint a rendőr figyelmeztetett a római strandon egy hölgyet, hogy nem szabad kétrészes fürdőruhában a strandon tartózkodni, mert ennek viselését tiltja az új törvény. Mire a hölgy angyali szelídséggel megkérdezte: — És mondja uram, ha csak egyrészesbe lehet, akkor most melyikrészt vessem le?... MEGHÍVÓ Duna-Tiszamelléki Gazdák Termelő és Értékesítő Szövetkezete, Budapest, Károlyi utca 22. január hó 14-én, délelőtt 10 órakor RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉST tart, melyre tagjait tisztelettel meghívja. Tárgy: Az igazgatóság jelentése. Felügyelőbizottság jelentése. Szövetkezet felszámolása. Igazgatóság Naptár Ilyenkor, január első napjaiban, amikor hosszabb-rövidebb lelkitusa után eldöntöttük már, hogy az ajándék-zsebnaptárak közül melyik mellett kötünk ki, s melyeket ajándékozunk tovább, végre rászánjuk magunkat, hogy a múltévi naptár adatait átvezessük az újba. Kezdődik természetesen a név és a pontos cím feltüntetésével. Mármint saját nevünk bejegyzésével, abban a reménykedésben, hogyha egyszer elvesznék a notest, akadjon majd becsületes megtaláló, aki visszajuttatja. Mert rengeteg cím és telefonszám van egy ilyen zsebnaptárban, nehéz lenne újra összeírni. A többi között olyan címek és telefonszámok is szerepelnek, amelyeknél már meg kell erőltetni az agyunkat, tulajdonképpen kiről is van szó? Évről-évre átvezettük gépszerűen, pedig közben minden kapcsolatunk elveszett. Itt van például a címe Czene néninek, akit nyolc év előtt láttunk utoljára kutyanyíráson. Burghadt mester egyszer, régen ragaszkodott, hogy felírjuk a címét, hátha valamikor szükségünk lesz alacsony nyomású öntöttvastolattyúra. A jutányosan felajánlott árura nem volt szükségünk, viszont a cím minden évben új életre kel. Mi van várjon Connie Olmsted kisaszszonnyal, akivel tizenöt évvel ezelőtt Paris és Bázel között ismerkedtünk össze az Arlberg-expresszen. Még mindig Göteborgban lakik, a Friggagatan 29 alatt? És itt van régi kollegánk beverlyhillsi címe is. 532 North Almont Drive, beírjuk, pedig a kedves barát esztendeje ismét Magyarországon él. Vájjon kié lehet az a telefonszám, amely előtt csak ennyi megjelölés van: Miklós és ki lehet az a titokzatos Magyary, akit délután 4 és 6 között nem lehet hívni, mert akkor édes álmát alussza ... Mindegy. Mint valami jó könyvelő, mindent pontosan, lelkiismeretesen átvezetünk, mert ki tudja... hátha egyszer... Azutána a naptári részben születésnapok, névnapok, házassági évfordulók mellett gyulladnak ki, mint apró figyelmességek jelzőtüzei, a töltőtoll megjelölései. A tavalyi naptár figyelmeztet, ne feledkezz meg január tizennegyedikéről, pedig már semmi közöd ahhoz, aki január tizennegyedikén született. Mert, Villon mester — ha nem tudnád — nemcsak a tavalyi hó olvad el, hanem a tavalyi hó, a tavalyi szerelem is..* —czél EZEKBEN A NAPOKBAN van éppen száz esztendeje annak, hogy Windischgraetz herceg, a Pestre benyomult császári hadsereg fővezére elfogatta és haditörvényszék elé állíttatta Czuczor Gergelyt, a nyitravidéki jobbágyfiúból lett bencéspapot. Egyetlen verse miatt ítélték kötél általi halálra a tudós bencés papot, aki ellen egyébként már Metternich bécsi kancelláriája is hajszát indított a Magyar Tudományos Akadémiában kifejtett hazafias tevékenysége miatt. Az akkor már sokat betegeskedő pap mégsem bitófán fejezte be életét, Windischgraetz herceg nagy rábeszélések után később a büntetést hatévi várfogságra változtatta, amit Czuczor Gergelynek nehézvasban kellett kitöltenie a kufsteini várban. Megrokkanva, súlyos betegen tért vissza börtönbüntetésének kitöltése után hazájába és hátralévő néhány évét tudományos munkájának szentelte. Ciuczor Gergely a nép fia volt és egész életét a néphez való hűsége jellemezte. Természetes, hogy lelke éppen akkor forrósodott meg legjobban korának eszméitől, mikor úgy érezte, hogy a sokat szenvedett magyar nép végre megszabadult a Habsburg-fejedelmek zsarnokságától. Lángoló hittel tett erről vallomást a szabadságharcot meghirdető versében, amelyet kézről-kézre adtak az országban. És fel kell jegyeznünk most azt is, hogy Czuczor Gergely bátor költeményét sem a kiegyezés utáni korszakban, sem az 1919 utáni Magyarországon soha nem jelentet- ték meg eredeti szövegében, hanem egyes szavait kipontozva találjuk a ma is közkézen forgó régebbi kiadásokban. Czuczor Gergely halálraítélt tetésének századik évében hadd idézzük végre a közel száz év óta meg- cenzúrázott vers két versszakát —, nem minden politikai aktualitás nélkül — az eredeti szövegében. A cenzúrázott szavakat dúlt betű jelzi: Nem kell zsarnok király! Csatárai magyarok, Fejére vészhalál, ha reánk agyarog, Ki rabbilincseket s igáz kohol nekünk, Mi sárga-fekete lelkébe tört velünk ... Tiporva szent jogunk, szent harccal rójuk azt, Pusztítsa fegyverünk a fejedelmi gazt, A zsarnok torán népek vigadjanak, A nép csak úgy szabad, ha ők elbuktanak. Ezt a verset utoljára, ebben az eredeti szövegben a Debrecenben megjelent Alföldi Hírlap közölte 1849 tavaszán, a vers közlése akkor már nem rontott a rab költő sorsán. Száz esztendő távlatában úgy él a népéhez hű bencés pap emléke előttünk, halálraítéltetésének századik évfordulóján, mint akiben a magyar nép igazi lelke szólalt meg. A tejelés világrekordera Tizenhatezer liter tej egy év alatt A szovjet állam egyik legfőbb feladatának tekintette a cári Oroszországban rendkívül elmaradt földművelés és állattenyésztés fellendítését. Az állattenyésztés jórésze a szovjet rendszer előtt a földesurak és a nagygazdák kezében összpontosult. A XIX-ik század végén az orosz gazdaságok 60 százaléka egyetlen lóval rendelkezett, vagy eggyel sem, a parasztgazdaságok 15—20 százaléka pedig szarvasmarha nélkül szűkölködött. A meglévő állatállomány is nagyon silány minőségű volt. A szovjet állattenyésztés fellendülésében döntő szerepet játszottak a kolhozok és az állami mezőgazdasági üzemek, az úgynevezett szovhoszok. Ezeknek a birtokában volt a háború kitörése előtt a szarvasmarhaállomány 50 százaléka, a kecske, és juhállomány 57 százaléka, a sertésállománynak több, mint a fele és az ország lóállományának 90 százaléka. Az állatállomány növekedése azonban nemcsak a szovhoszok és kolhozok állattenyésztése révén történt. A szovjet állam minden eszközzel hozzájárult és ma is hozzájárul ahhoz, hogy az egyes kolhoz-parasztok birtokában szintén megfelelő mennyiségű állatállomány legyen. Csak 1938-ban a kolhoz-parasztok több mint nyolcmillió sertést vásároltak, ami a parasztok egyéni birtokában lévő sertésmennyiség 63 százalékát jelenti. Nagy súlyt helyeztek a minőségi eredményekre is. A cári Oroszországban az általános tejhozadék egy tehén után nem haladta meg a 800 litert, míg 1940-ben az átlag 1800 literre, a fajtatenyésztő szovhozokban pedig 3900, sőt egyes speciális szovhoszokban 4500 literre emelkedett. A fajnemesítés terén is jelentékeny munkát végeztek. 162 állami méntelepen, 170 szarvasmarhatenyésztő telepen, 36 juhtenyésztő szolhászban, 64 sertéshizlaldában és 96 baromfitenyésztő telepen folytak a kísérletek, melyeknek eredményeképpen kereszteződés útján a Szovjetúnióban értékes jószágállományt tenyésztettek ki. A Karavajevo-szovhoszban új tehénfajtát tenyésztettek, amely évi 6130 liter tejet ad. Ebben a szovhoszban nőtt fel a „Poszlusnicza“ nevű tehén, amely évi 16.262 liter, 3,9 százalékos zsírtartalmú tejjel világrekordot ért el. A szovjet mezőgazdaság fejlesztése tovább halad a megkezdett úton és az új ötéves terv szerint 1950-ben az állattenyésztés mind mennyiség, mind minőség tekintetében messze meg is haladja a háború előtti színvonalat. Súlyos villanykorlátozások a nyugateurópai államokban Az idei szokatlanul száraz ősz Nyugateurópa országaiban váratlanul súlyos zavarokat okozott a villany ellátásában. Három országban, Franciaországban, Olaszországban és Svájcban, igen tetemes mértékben korlátozni kellett a villanyfogyasztást, mert a hegyekben elfogyott, vagy elfogyóban van az erőműveket hajtó víz. Mint ismeretes, a vízzel hajtott erőművek rendszerint úgy gondoskodnak téli vízszükségletükről, hogy hatalmas duzzasztógátak mögött mesterséges tavakat létesítenek, amelyek vízét a jégpáncél alatt is felhasználhatják. Az idén ősszel oly kevés eső esett, hogy a tavak nem teltek meg s a bennük tárolt víz az óriási villanytermelés és villanyfogyasztás miatt fogyóban van. Kiszámították, hogy ötven év óta nem volt az Alpesekben oly kevés víz, mint 1948 decemberében. Ha a villanyfogyasztás a mai mértékben tovább tart, a mesterséges tavak kiürülnek, még mielőtt a tavasz új vízmennyiségeket hozna. E meglepetésre sem a technika, sem az ipar nem készült fel. Kitűnt, hogy a vízierő sem oly „biztos“, mint gondolták, s a természet néha keresztülhúzza az emberek számításait. A lapok általában az „Alpok sztrájkjáról“ írnak gondterhes cikkeket. A szakértők máris sokat foglalkoznak a jövőben követendő rendszabályokkal és megállapítják, hogy fokozott mértékben be kell vonni az energiatermelésbe a tengerek állandó vízmenynyiségét, az apály és a dagály erejét, továbbá a trópusi folyókat és a nagy csapadékkal rendelkező trópusi hegységek vízierejét, ahol hasonló meglepetések nem érhetik az emberiséget, mint az európai hegyek vizeinek felhasználásánál. Franciaországban legnagyobb a baj. Itt nemcsak a vízierők energiaszolgáltatása csökkent le 34 százalékra, hanem a szénsztrájk, következtében a szénnel hajtott erőművek még ma sem teljesíthetik a normát. Ezenkívül az ország villanyfogyasztása decemberben új rekordot ért el az általános villanyosítás következtében és 26 százalékkal felülmúlta a tavalyi fogyasztást. A korlátozás éppen ezért szigorú. Paks sötétségbe burkolódzott. A háztartások, üzletek villany, fogyasztását a felére korlátozták. Fűteni, vagy melegíteni villannyal egyáltalán nem szabad. Olaszországban nincsen szén s a villanyerőt csaknem kizárólag az alpesi vizek szolgáltatják. Tekintve, hogy Észak-Olaszország vasútjai messzemenően villanyosítva vannak, elsősorban a vasúti forgalmat kellett korlátozni. A fényreklámokat leállították. Minden kirakatban csak egyetlen villanykörte éghet. Az utcai világítást kétharmadára szállították le. Az üzemek villanyfogyasztását az eddiginek 80 százalékára szabták ki. A legfeltűnőbbek a svájci korlátozások, ahol, mint a vízierő országában, a villany a háztartásokban igen nagy szerepet játszik, így a nagyvárosi lakások tetemes százaléka villannyal fűt. A villanyos szobafűtést a hideg országban január 3-tól bizonytalan időre teljesen leállították. A villanyos vízmelegítőket csak péntek estétől hétfő reggelig szabad bekapcsolni. Az ipari vállalatok csak 80 százalékos villanymennyiséget kapnak. Minden neon- és reklámvilágítást megszüntettek, úgyhogy a svájci városok utcái esténként szintén sötétségbe borulnak. SÓLYOMSZEMÜ FÉRJ. Egy müncheni (Németország) pék észrevette, hogy feleségének, amikor „moziba“ ment lyukas volt a bal harisnyája, amikor azonban hazajöt, a lyuk a jobbharisnyán volt. Válópert indított az asszony ellen s a pert megnyerte. Péntek, 1949 január 2 .j | _gy