Kis Ujság, 1949. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1949-02-08 / 32. szám

A középparasztságra fontos szerep vár a szövetkezetekben Lepsényben megalakult az ezredik falusi általános szövetkezet A veszprém megyei Lepsény községben forró hangulatú ünnepség folyt le vasárnap délelőtt. Ebben a községben a Hangya beolvadása a földművesszövetkezetbe azért vált nevezetessé, mert a fúziós közgyűlések során az országban ez volt az ezredik fúziós közgyűlés. A lepsényi ünnepségen megjelent Keresztes Mihály földművelésügyi államtitkár is, hogy a földművelésügyi szövetkezeti mozgalomnak e jelentős stációjánál külön is kihangsúlyozza a jubileumi jelleget. Az ünnepségre nemcsak a lepsényi dolgozó parasztok készültek fel lelkesen, hanem főleg két szomszéd község, a mintaközségnek nyilvánított Mezőszentgyörgy és a példaszerűen dolgozó, táblás gazdálkodást folytató Eftying község parasztsága vonult fel nagyszámban. A fúziós közgyűlés megkezdése előtt a dolgozó parasztság a sportpályáról felvonult a község főutcáján. A felvonulásban részt vett a lepsényi mezőgazdasági gépállomás valamennyi traktorával. Különösen nagy sikere volt az első traktornak, amelynek kormánykerekénél mosolygó asszony ült, Stetnik Magdolna traktorvezetőnő. A feldíszített traktorok után vonuló dolgozó parasztok, parasztaszszonyok és parasztifjak a falu kizsákmányolói ellen tüntető táblákkal, énekszóval fejezték ki a lelkes hangulatot. Délelőtt 11 órára zsúfolásig megtelt az ünnepi közgyűlés színhelye. A fellobogózott, feldíszített teremben a falakról ilyen feliratokat olvashatunk: Előre az egységes általános szövetkezetért Köszöntjük az ezredik szövetkezeti gyűlést!róttá a földművesszövetkezet vezetőségét, amelyben több taggal helyet kapott a parasztasszonyok és parasztifjak képviselete is. Az új vezetőséget először Göröly István, a lepsényi gépállomás vezetője üdvözölte. Majd kezet fogva az elnöki széket elfoglalt dolgozó paraszttal, ez mondotta: — Ez a kézszorítás is fejezte ki azt, hogy az ipari munkásságot és a dolgozó parasztságot soha többé nem lehet egymástól elszakítani és együttes erővel fogunk dolgozni a szebb jövőért. Ezután a megjelent szomszédos községek különböző szervezetei üdvözölték az újjáalakult lepsényi földműveszövetkezetet. Végül sor került több kizsákmányoló kizárására. Különösen szenvedélyes hangon ítélték el Barta Jánosnak a Hangya volt elnökének, egy 140 holdas nagygazdának kizsákmányoló magatartását. A közgyűlés kizárta a szövetkezetből Keresztes Károlyt, Osvát Gyulát, Gondán Istvánt, Kovács Gézát, valamint Molnár Istvánt, volt uradalmi felügyelőt, akiknek múltbeli viselkedése miatt egymás után szakadtak fel a panaszok az egykori zsellérek ajkáról. A Szózat eléneklése után a fúziós közgyűlés résztvevői a Hangya-szövetkezet elé vonultak és annak cégtábláját eltávolítva, feltették a földművesszövetkezet új cégtábláját. A szövetkezeteknek a dolgozó nép felemelkedését kell szolgálnia A fúziós közgyűlés a Himnusz eléneklésével kezdődött. Az üdvözlések után Imre Mária, a szövetkezet vezetésével megbízott vállalatvezető terjesztette be a jelentéseket az eddig sok nehézséggel küzdött földművesszövetkezetekről, majd Keresztes Mihály államtitkár beszélt. — A földművesszövetkezetek új paraszttípust alakítottak a falu életében — mondotta —, ezeknek a szövetkezeteknek a vezetői kizárólag dolgozó parasztok lettek. A Horthy-időket kiszolgáló Hangya-szövetkezetek lényegében álszövetkezetek voltak. Annak idején a Hangya-tanfolyamon kiképzett ügyvezetőket külön kioktatták arra, hogy a Festetich-grófok és más grófok uradalmainak értéktelen termékeit értékesítsék a dolgozó parasztság rovására és így érthetjük meg, hogy a Hangya-központból lett azután a Hitleréket kiszolgáló legnagyobb magyarországi gazdasági vállalat. A szegény dolgozó parasztság munkáján összegyűjtött Hangya-vagyont a lelkiismeretlen igazgatóság a háború alatt nyugatra akarta küldeni és a Hangya-központ a felszabadulás után is egyidőben már-már a reakciós ellenforradalmi propaganda központjának épült ki. — A szövetkezetnek a dolgozó nép szociális felemelkedését kell szolgálnia — mondotta az államtitkár. — A Hangyánál a vezetés jórészt a falu kizsákmányolóinak kezében volt, 744 Hangya-fióknak volt olyan elnöke, aki száz holdon felül gazdálkodott. Természetes, hogy ilyen vezetés nem szolgálta a dolgozó parasztság érdekeit. Viszont a Hangya-fiókok tagságát alkotott becsületes dolgozó kis- és középparasztságot meg kell nyerni a földművesszövetkezeti mozgalomnak, sőt annak vezetésében is szerepet kell nekik biztosítani. Nagy súlyt kell helyezni arra, hogy a középparasztságot megnyerjék a szövetkezeti mozgalomnak. A földművesszövetkezet feladata lesz a termelő csoportok támogatása. Az országban 60.000 hold területen máris 400 termelő csoport dolgozik és ezek a szocializmus csirái a falun. Az államtitkár ezután néhány község esetét felemlítve rámutatott az egyes elhajlásokra, s még egyszer hangoztatta a középparasztság fontos szerepét a földművelésügyi szövetkezeti mozgalomban. Lepsény plébánosa a pap és nép viszonyáról Keresztes Mihály államtitkár beszéde után a község köztiszteletben álló, erősen demokratikus érzésű plébánosa, Gergyessy Ferenc emelkedett szólásra, akit a fúziós közgyűlés hallgatósága már a felszólalása előtt percekig ünnepelt. Szavai nyomában a forró hangulat izzó lekesedéssé fokozódott, mert ez a pap — egy nappal a feudalizmust visszahívó Mindszenty prímás bűnperének tárgyalása után — meggyőző erővel bizonyította be, hogy szép számban vannak az országban olyan katolikus papok is, akik papi hivatásukat összhangba hozzák a nép szolgálatával és a haladás eszméivel. — Igazat kell adnom annak a munkásvezérnek — kezdte beszédét a plébános —, aki azt mondotta, hogy ha papok kiszolgálták a császárokat és a királyokat, ne sértődjenek meg, ha most a népet kell kiszolgálniuk. Én ezt sokkal előbb láttam és most a közeli napok eseményei is mutatták, hogy senki nem mehet neki büntetlenül a magyar népi demokrácia acélfalának. Lepsény plébánosa ezután felszólotta a dolgozó parasztságot, hogy önkéntesen és lelkesen vegyen részt mezőgazdasági termelésnek óriási jelentőségű fordulatában a szövetkezeti gazdálkodással. Gergyessy Ferenc plébános beszéde után percekig zúgott a taps. A fúziós közgyűlés ezután megválasz Betanított kutyákkal dolgozott egy embercsempész társaság. A sátoraljaújhelyi rendőrség ismét letartóztatott egy nagyarányú embercsempészbandát A banda tagjai voltak: Lajos Farkas, Pakes Ferenc borkereskedők. Mindketten tagjai voltak egy egész országot behálózó csempésztársaságnak. Az illegálisan távozni akarókat „felvállalták“ többezer forintért és a határra kísérték, ahol egy Veres Bertalan nevű társuk őrködött és várta őket. Veres Bertalan kitanított kutyái vezették azutna a szökni készülőket az ismeretlen ösvényeken keresztül. Az embercsempészeten kívül csempészáruval is foglalkoztak s eközben érte tetten a határrendőrség negyedik társukat, Jantek Gyulát. Jantek letartóztatása után az egész csempészbandát rövidesen felgöngyölítették és bekísérték őket a sátoraljaújhelyi ügyészség fogházába. A szegény gellérgyerek küzdelmes álla Szeged polgármesterhelyettesi székéig Beszélgetés Tóth Antallal életről, politikáról, fejlődésről Szeged, február hó — A városházán akkor jártam másodszor, mikor az elnöki ügyosztály vezetője, már mint helyettes polgármester kalauzolt végig a hivatali szobákban, — aztán folytatja — a kisemberek érdekében akarok dolgozni és minden körülmények között hű maradok fajtámhoz, a parasztsághoz. Én tudom, mit jelent a paraszti élet. — Apám, anyám és minden rokonom földmunkás volt, — halljuk tovább — más földjén gazdálkodó zsellér, vagy cselédember. Nyolcan voltunk testvérek. Gyermekkorom úgy kezdődött, mint minden parasztgyereké. Libát őriztem, később tehenet, marokszedő voltam, majd részes arató. Újság csak úgy került hozzám, ha a petróleumos üveget véletlenül újságpapírba csomagolta be a boltos. Szerettem volna iskolába járni. De az akkori viszonyok között csak öt elemire futotta. — Pedig elolvastam mindent — mondja —, ami kezem ügyébe került, újságot, könyvet, regényt és komoly szakcikkeket egyaránt. Így ismertem meg Dobi István nevét is, akiről akkoriban csak annyit tudtam, hogy szintén szegény kisparaszt, aki a parasztság sorsának jobbrafordulásáért harcol. A felszabadulás után mikor szervezkedni kezdtek a pártok, még nem igen tudtam, melyik párt mit akar. Nekem csak az volt a fontos, hogy melyik pártban van Dobi István, így kerültem a Kisgazda Pártba.• Csakhamar rájöttem, hogy a pártban igen sokan vannak, akik nem odavalók. Rájöttem, hogy sokan ismét eszköznek akarják felhasználni a parasztot. Ekkor néhányan fiatalok, a dorozsmai tanyákon elhatároztuk, hogy evvel az irányzattal szembeszállónk. Mi kezdettől fogva őszintén együtt akartunk működni a kommunistákkal, a parasztpártiakkal, bár akkor csak megrovásban volt érte részünk. Hitet és reményt az adott, hogy tudtuk, a pártvezetőségben is vannak olyan emberek, akik velünk együttéreznek. Új utakon jár a parasztság — Nem voltam nagyravágyó sohasem — hangoztatja —. Dolgoztam a falumban az együttműködés érdekében. Úgy látszik, ennek a munkának ment híre. Egészen váratlanul egyszer meglátogatott Dobi István, akit akkor láttam először. Beszélgettünk. Jóleső érzés volt akkor megállapítani magában: a helyes utat választottam. Azután tudtam meg, hogy városomba helyettes polgármesternek szemeltek ki. Nem vártam kitüntetést, nem kerestem tisztséget, de ha a pártom így látta jónak, igyekezem beváltani a hozzám fűzött reményeket. Tudom, hogy új utakon jár már a parasztság és ez az út a kiegyenlített és igazságos élethez vezet. A saját bőrömön tapasztaltam, mennyit kellett dolgozni, mennyit kellett szenvedni a nincstelen, egy-két holdas kisparasztnak, de a munka hasznát mégis mindig mások tették el. Mi, akiket kiemelt a faluból a dolgozó nép bizalma, azon fáradunk, hogy a jövőben még jobb Sorsa legyen minden dolgozónak, minden kisparasztnak. Így szól, így nyilatkozik ez a szegedkörnyéki , fiatal, lelkes, tiszta tekintetű, alig pár holdas kisparaszt, Tóth Antal, akit a népi demokrácia a városában vezető állásba helyezett. Tóth Antal szegedi polgármesterhelyettesnek éppen most van a beiktatása. A patinásan szép városháza díszterme zsúfolásig megtelt. Zászlók, drapériák képek díszítik az emelvényeket, karzatokat. Szakasits, Dobi, Rákosi képe tekint le reánk a homlokzati falról. Pont délelőtt 11 órakor kezdődik a törvényhatósági bizottság díszközgyűlése, amely nemcsak Tóth Antal kisgazdapárti parasztszármazású polgármesterhelyettest iktatja be, hanem még Havalecz Istvánnét, Saild Ferencnét, Kis Mihályt és Csűri Mihályt munkástanácsnokokká. Csala István és Bognár József beszéde A fogadalom letétele után Gyáni Imre főispán és Dénes Leó polgármester üdvözli az új tisztviselőket. Majd Csala István földművelésügyi miniszter emelkedik szólásra. — Az elmúlt rendszerben — mondja többek közt — a munkások és kisparasztok nem juthattak vezetőhelyekre. Ha mégis kiemeltek valakit, a munkások és kisparasztok soraiból, azokból janicsárokat neveltek. Szembeállították őket a munkássággal és a parasztsággal. A népi demokrácia fölemeli a paraszt- és munkásembereket és lehetőséget ad nekik, hogy felelős állásban végzett munkájukkal hozzájáruljanak a munkásság és dolgozó parasztság életszínvonalának emeléséhez. Bognár József, Budapest polgármestere hangsúlyozza, hogy a magyar dolgozó nép viszonya az államhatalomhoz lényegesen megváltozott. Ma a dolgozók maguknak építik az országot, maguknak termelnek. Még két sikeres beszéd. Kis Mihály kultúrtanácsnok, aztán Tóth Antal polgármesterhelyettes szólal fel. Majd üdvözlő táviratot intéznek Rákosi Mátyáshoz. A nagysikerű gyűlés a köztársasági induló és a himnusz hangjai mellett ér véget. A meteorológiai állomások felvették a harcot a „derült égből lecsapó" légörvényekkel Érdekes reformok a „széljelentésekben“ Mióta a polgári légiforgalmi hálózat az egész világon egyre szélesebb területre terjed ki, azóta minden eddiginél fontosabb a pilóták számára a légiviszonyok pontos ismerete. A meteorológiai jelentésekben szereplő adatok, amelyek a széljárásra, a szélerősségre, a szélirányra és egyéb időjárási viszonyokra vonatkoztak, ma már nem elégségesek, mert a mairepülőgépek az eddiginél sokkal gyorsabban szelik a levegőt és egész más „erőviszonyok“ alakulnak ki a mai repülések során. A világ összes meteorológiai állomásai éppen ezért most egy közös munkába kezdtek és egy újfajta jelentésmódot vezettek be a nemzetközi használatra szánt időjárási megállapítására és közlésére. Ennek az új jelzésrendszernek az a célja, hogy pontosabb értesüléseket adjon a széljárásról a felhőzetről és a látási viszonyokról. Vízben és levegőben... Ismeretes, hogy a meteorológiai jelentésekben a szélerősséget eddig az úgynevezett Beaufort-skála alapján közölték, ezentúl „csomókban“ fejezik ki. Ugyanazt a jelentésmódot választották tehát, amelyet a tengerjáró hajók viszonylatában alkalmaznak. Az újfajta jelzésmódszer bevezetése során nemcsak a szélerősséget közli, hanem az úgynevezett légköri zavaró jelenségeket is, a rendkívül erős és hirtelen támadt szélrohamokat, sőt a „derült égből lecsapó villám“ lehetőségeit is. Megtörtént ugyanis, hogy a repülőgépek leszállását gyakran megnehezítette az, hogy az időjárást jelző állomások nem jelentették a várható szélrohamokat, amelyeknek hatására a repülőgép gyakran felszökkent éppen akkor, amikor már-már a földet érte. »A gép menthetetlen...« A szélrohamokat a viharos tenger nagy hullámaihoz hasonlíthatjuk és nagyjában a tengeren uralkodó szabályok érvényesek a légtérben is. Tudjuk, ha nagy sebességgel szeli át a tenger hullámait egy hajó, akkor nagyfokú annak a lehetősége, hogy az erők harca a hajót jelentékenyen megrongálja. Ugyanez a helyzet jelentkezik magasan a föld felett is, a levegőben. Ha a levegőt óriási sebességgel szeli át egy repülőgép, akkor eddig eléggé meg nem figyelt különös dolgok játszódhatnak le. Képzeljük azt el, hogy egy hatalmas szélroham vágtat végig a légitéren. Ebbe az egyenesirányú szélrohamba belekerül egy nagysebességű repülőgép. Mögötte és mellette iszonyatos erejű légörvény-hullámok keletkeznek, a szárnyakon és a kormányfelületeken megszűnik az egyenletes légáramlás, amely egyensúlyban tartotta a gépet. Ebben a pillanatban a gép még a legtapasztaltabb pilóta minden erőfeszítése ellenére is „elveszti önuralmát“ és zuhanni kezd. A 40 csomós sebességgel — ami 72 kilométert jelent — haladó szélroham azt eredményezi, hogy egy 700—800 kilométeres sebességgel haladó repülőgép olyan örvényt támaszt maga mögött, amelynek ereje meghaladja a szélroham és a gép együttes sebességét: a repülőgép ezekben a pillanatokban menthetetlen. Szélvillám A szélroham egy másik formája, amelyről az új meteorológiai jelentésmódozat esetenként részletesen beszámol, az úgynevezett függőleges szélroham, az úgynevezett „szélvillám“. A pilóták gyakran jelentették, hogy gépük légoszlopba, került. Ezek a légoszlopok rendszerint ott keletkeznek, ahol valamilyen „derült égben kóválygó felhő“ terpeszkedik el és a hőkülönbség következtében egy olyan légörvény keletkezik, amely függőleges irányban hatol a föld felé és verődik onnan vissza bizonyos szög alatt. Ebből alig lehetett kikerülni, mert soha nem tudhatta a pilóta, hogy milyen irányban és milyen szög alatt verődik vissza ez a légörvény. Most már egyrészt Radarkészülék jelzi a gépen egy ilyen magános felhő jelenlétét, amely veszedelmesebb, mint a derült égből lecsapó villám, ugyanakkor pedig a meteorológiai állomások is állandó közléseket adnak le az ilyen függőleges légörvények jelenlétéről. »Derűs szélroham« Érdekes része az új meteorológiai jelentésmódnak az, amelyik a derűs időben keletkező szélrohamokkal foglalkozik. Ezek rendszerint nagy magasságokban keletkeznek. E pillanatban még az a helyzet, hogy csak megjósolni lehet annak a „derűs szélrohamnak“ keletkezését, pontos adatokat erre vonatkozólag nem tudnak közölni a pilótákkal. Különösen az úgynevezett sugárhajtású utasrepülőgépek számára veszélyesek ezek a derült égből lecsapó légoszlopok, amelyekre vonatkozóan a meteorológiai állomások most gyűjtik azokat az adatokat, amelyeknek alapján pontosan meg lehet majd határozni helyüket és időpontjukat. Kedd, 1849 február 8 FELTÁMADT Kempelen sakk-automatája, de egyelőre még nem verhetetlen A Grassalkovich utca környékén komoly tekintélynek és népszerűségnek örvend Fábián úr, aki foglalkozására nézve mérnökhallgató, igazi mestersége azonban ezer is akad, egyszóval ezermester. A gyerekek rajonganak Fábiánért, akinek a zsebében mindig akad számukra meghökkentő és nevettető játékszer, de igaz hívei a környék háziasszonyai is, akik jótevőjüket tisztelik benne, ha makacskodik a villanyvasaló, megsüketül a rádió, berozsdál a csengő, vagy — ha kilukad a lábas feneke. E népszerűség fonalán könynyű Fábiánra bukkanni, aki udvari albérleti szobában lakik. A vaságyon kívül minden zugot szerszámok, alkatrészek, rozzant rádiók és kivénhedt gramofonok borítanak. Fábián úz olajos kezeslábasban babrál egy villanyfőzön s drótkeretes szemüvege mögött barátságos fény villan. — Az automata ügyében? Hát itt van, kérem ... A nevezetes szerkezet akkora, mint egy nagy rádió. Lapos, kopottas fadoboz, tetején rögzített sakktábla, amelynek kockái között törésekkel és átlókkal hajszálnyi árkok futnak, bennük fényes, vékony huzal. A figurák talpán ugyancsak bemélyített réz-fonalkereszt. Egyszóval elektromos úton működik a rejtelmes masina, amely arra hivatott, hogy lefőzze Kempelen-mester világhírű sakk-automatáját. Igaz, hogy Kempelen idejében még nem lehetett szó elektromos csalafintaságról s ezt a véleményét Fábián úr nem is rejti véka alá. — A Kempelen-automata működését utánozni csak elektromos és fotocellás berendezéssel lehet. Ha volt egyáltalán, ismétlem, ha valóban létezett a sakkozó török, csak emberi agy irányíthatta fakezét a bábuk között. Az én automatám,, megvallom, nem, csocke. • Kétéves számítás és sokhónapos munka eredménye. Ne tessék gondolni, koránt sincs kész. Még néhány százezer bonyolult számítást kell „lehúzni“ a logarclécen s akkor is olyan partner kell a géphez, aki határozott mozgású, nem tétova ember. A bőséges és pontos szakmai magyarázat nem férne el egy kis riportban. Fábián úr tehát inkább bemutatja az automatát. A bábukat közös erővel állítjuk fel, azután a konnektor-dugóval táplálkozó áramot kap a masina s ahogy a csövek betűinek. Fábián úr közönséges kezdő lépést tesz a fekete paraszttal. A gép abban a pillanatban reagál és a fehér futó védelmi állásba zökken, a fekete bástya mozgását a fehér ló fékezi meg. Tizenegy lépést hibátlanul abszolvál a titokzatos gépecske, azután Fábián úr kikapcsol. — Nagy munka van még hátra, akkor sem lesz a gép csodagép. Annál sokkal inkább technikus vagyok s nem is árulok zsákbamacskát. Magam is szenvedélyes sakkozó vagyok s olyan gyakorló partnert terveztem, ami bizonyos gyakorta ismétlődő lépések lehető valamennyi reagensét produkálni tudja. Inkább sakk-segédeszköz, mint mutatvány. Alapja egybizonyos kombinatív kapcsolás, amely elektromagnetikus úton mozgatja a bábukat. Könnyű volt megoldani, hogy a bábuk mozogjanak, de nehéz volt, hogy mikor és merre mozogjanak? Hónapokig számoltam, míg egy-egy lépés lehető variánsait s azok kapcsolási táblázatát kidolgoztam papíron. A valóságban sem volt megvetendő munka a sokezernyi forrasztást úgy megoldani, hogy rövidzárlat ne keletkezzék. — Szóval az automata nem tökéletes. Fábián úr mosolyogva húzza fel a vállát: — Emberek vagyunk... (5)