Kis Ujság, 1949. május (3. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-01 / 100. szám
ÉLJEN MÁJUS 1. A MUNKA ÜNNEPE Aaraton fülé? Olcsóbb lett a tele fmi és a rádió Vasárnap, 1949 snájjus 1 * ' I TICA lá / A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalfsy Gyula Rendelet a közalkalmazottak idei szabadságáról **,*I*I,IIIH1BBBBIITM mmmmmia,lllimmiimaiK,BlllimmaillliailllllllimaHBiaKimiam^ SZABAD MAGYAR MÁJUS rIrta: Gyöngyösi János A FÁK KORONÁJA zöld lombba szökken, mindenüknen fehér és piros tavaszi virágok integetnek, az emberek apraja-nagyja tódul ki a szabadba, ki a szabad tavaszi napsütésbe. Vájjon ki tudná mind kifejezni azt a sok pezsdítő hangulatot és benyomást a tavasz ébredésével kapcsolatban, amiről a nagy költők annyi gyönyörű hasonlatot írtak, de sohasem érhették utól a valóság szépségét. Tavasz, ifjúság, feltörő új éset. Május! Régi, talán nagyon régi május elsejék jutnak eszembe, amikor csak a zöld gallyakkal felcifrázott konflislovak s a virágos ócska határok jelezték, hogy valami ünnep is van, azonkívül, hogy a tavasz kezdődik. Aztán az önkénytelen ünnepi hangulat mellett egyre sűrűbbek lettek a hírek a Veucilisták“ betiltottgyűléseiről. Később véres tüntetések, lovasattak, rendőri kardlapozás. Munkásság és hatalom mérkőztek egymással. A munka ünnepe és az elnyomott s kiszipolyozott munkásság harca volt május elseje a jogokért, az életért, a szabadságért. 18/BA MÁR mindez csak emlék, keserű, de mégis felemelő emlék. A császári elnyomás, a lovasított admirális budavári klikkuralma, a profitra éhes tőke szemérmetlen kizsákmányolása — mind messze elmaradtak az idők romlásában. Munkásság és hatalom, nép és ország ma azonos fogalmak. Ma nagy ünnep, a legnagyobb ünnep május elseje nálunk. Áhitatos, ujjongó, lelkes örömünnep. Nem minden ország mondhatja el ezt magáról Van, ahol most is tiltják a munkásság május elsejei felvonulását, van olyan helye a világnak, több is, ahol ma is kardlap, vagy gumibot, sőt talán sortűz jut osztályrészül a május elsejei ünnepségnek. De nálunk a nép, munkásság és parasztság kezében a hatalom, a rendőrség a nép rendőrsége, a hadsereg a nép hadserege, a nemzeti vagyon a nép vagyona. Gyárak, vállalatok, köz- és magánépületek falain hatalmas nemzetiszín és vörös drapériák virítanak s az ünnepségekre vonuló fizikai munkások és szellemi dol gozók, mérnökök, könyvelők, gép- írók, orvosok, pedagógusok, de a birtokba vett föld művelői, a parasztok kezében is ott leng a két zászló, a nemzeti szín és vörös lobogó; előbbi függetlenségünk jelképe, utóbbi a dolgozók közös nagy szabadságharcának szimbóluma. A legnagyobb magyar forradalmi költő, Petőfi látomása valóra vált: a nagy felvonulás „pirosló arccal és piros zászlókkal és a zászlókon eme szent jelszóval: Világszabadság!“ — Az egész dolgozó nép lelkesen és ujjongva ünnepli a munka, a szabadság és a függetlenség nagy ünnepét. gYONNÉT ez a nagy változás? Hogyan jutottunk el a kardlapozástól az ünnepi zászlódíszbe öltözött utcákig? Minek tulajdonítjuk ezt? Kinek hálakodjunk érte? Mindenekelőtt tisztelet adassák azoknak a legtöbbször névtelen hősöknek, akik az egész világon immár egy évszázad óta harcoltak az igazi emberi szabadságért és jogokért az elnyomással és kizsákmányolással szemben. Mi, a sír széléről felkelt, újjászületett magyarok, mondjunk hálát elsősorban azért, mert egy nagy nemzet, egy hatalmas ország szabad munkásainak és parasztjainak hadserege, a Vörös Hadsereg felszabadított bennünket. Köszönhetjük ezután a gyönyörű változást annak, hogy hűek maradtunk régi eszményeinkhez, a szabadsághoz és függetlenséghez, az ember jogaihozés nemzetünk önállóságához, hogy ezeknek az eszméknek jegyében folytattunk következetes politikát négy éven át, hogy a magunk sajátos és külön feladatai mellett megérteitől, az idők szavát, a koreszmét, s hogy fáradhatalanul dolgoztunk valamenynyien, munkások, parasztok és értelmiségiek, hogy új hazát építsünk, új Magyarországot, a nép országát. Szabadság! A munkás és a paraszt megszabadult attól az igától, ami alatt évszázadok óta görnyedt. A nagybirtokot, amiben elbástyázta magát a régi nagy urak hatalma, szétosztottuk a népnek. A gyárakat, a bankokat a nép államának birtokába adtuk. Tudjuk, hogy az államosítás nagyon határozott, döntő lépés volt a szocializmus iáányába. Örömmel, sőt lelkesen fogadták ezt a lépést a Kisgazda Párt mögött álló széles paraszti tömegek, s amelyeknek ugyan hiányzott a szocialista képzettségük, de megvoltak ugyanazok a keserű tapasztalataik a múltból, mint a szocialista munkásságnak. Vájjon n Nem érezték e ezek a parasztok valamikor egészen a kétségbeesésig a bankok és kartellek fojtogató hatalmát? Vájjon nem mozgatta-e meg ez a könyörtelen fiatalom alattuk a földet és kényszerített közülük annyi ezret és százezret koldusbotra, vagy új hazát keresni idegenben? AZ ÁLLAMOSÍTÁS nemcsak azt jelentette, hogy felszámoltuk a kapitalizmusnak ezeket a hadállásait. Épp olyan fontos része az is, hogy ezzel a lépéssel megszerezzük a lehetőséget, hogy az országot ne csak újjáépítsük, hanem fejlesszük és felvirágoztassuk. Vajjon lehetett volna-e csak tizedrészét is elérni államosítás nélkül azoknak az eredményeknek, amiket a hároméves tervben a nemzeti vagyonnak ezzel a koncentrálásával és tervszerű gazdálkodással elértünk? És egyáltalán beszélhetnénk-e a nagyszerű ötéves tervről, amely iparunk teljesítőképességét duplájára emeli, számottevően növeli növénytermelésünk és állattenyésztésünk hozamát és felemeli népünk életszínvonalát? Iparunk és mezőgazdaságunk megerősödése vájjon nem jelenti-e egyúttal nemzeti függetlenségünk és önállóságunk megerősödését is? És ipari és mezőgazdasági dolgozóink életszínvonalának emelkedése az államosított ipar és az állam által hathatósan támogatandó korszerű, szövetkezeti földművelés azzal, hogy jobb életet teremt, nem jelent-e egyszersmint több szabadságot munkás és paraszt számára, mert anyagi gondoktól és gazdasági válságoktól, valammint gazdasági függőségtől mentessé teszi életét . Vajjon mittettek és mit tudtak tenni az ország felvirágoztatására az előző reakciós kormányok? Csak egy példát ragadunk ki. Az olajkutatás és kitermelés jogát jelentéktelen részesedésért odaadták egy amerikai tőkéscsoportnak. Ha már nem látták meg ebben a megállapodásban a rossz üzletet, Magyarország szempontjából, miért nem érezték meg, hogy mennyire vétenek vele az ország függetlensége és önállósága ellen? Vajjon nem volt-e indokolt, hogy a magyar állam a leleplezett szabotázs és összeesküvés felszámolásával egyidejűleg ezt az, üzemet is tulajdonába vegye és itt is megvédje az ország fontos gazdasági és függetlenségi érdekeit? Az eredményeket máris látjuk. Olajterű emelésünk lényegesen nőtt, az azelőtt állandóan visszatérő üzemi anyaghiány megszűnt és éppen a napokban a lispei gáz, amit addig nem sikerült idejuttatni, már megérkezett Budapestre, hogy könnyebbé és olcsóbbá tegye a főváros dolgozóinak életét. A SZABADSÁG, FÜGGETLENSÉG! ' A felszabaduláskor úgy szakadt fel lelkünkből a szabadság hadság tudata, mint a nagykán fogságából szabaduló Igor hercegből a dal. Szabadnak lenni újra! 'Majjon lehetett-e ’nagyobb, fontosabb, égetőbb feladat számunkra, mint vigyázni erre a szabadságra és megőrizni az alig megszerzett függetlenségünket? Mikor a fegyverszüneti szerződést Moszkvában aláírtuk, majdnem négy évvel ezelőtt, az első pillanat az örömé és az ujjongásé volt, hogy egy nemzeti hmány van kezünkben, amely elismeri az önálló Magyarországot és lehetővé teszi függetlenségünk teljes kiépítését. Amikor gyermekek, aggok és betegek éheztek az ostrom után, hála töltötte el szívünket a kenyér- és hússzállítmányokért, amivel a Szovjetúnió segített rajtunk. De még nagyobb volt az öröm és hálaérzet azért, mert a szovjethadsereg még a háború viharában jóakaratúlag lehetővé tette, hogy újra megvessük nemzeti önállóságunk alapjait, hogy nemzetgyűlést és kormányt alakíthassunk, mint egy független ország képviseletét. Szabadság, függetlenség és csak azután a kenyér, mert szabadság és függetlenség nélkül nincs, élet az ember senkni. n*p • Még most is fiinni. ci, ege* A fidis védelmi miniszter napiparancsa MÁJUS 1-RE Tábornokok, Tisztek, Tiszthelyettesek, Honvédek! Bajtársak! Honvédségünk a dolgozó magyar néppel együtt lelkesen köszönti a világ dolgozói harcos seregszemléjének napját, új nemzeti ünnepünket, Május Elsejét. Az idei Május Elseje nagy seregszemléje lesz a Magyar Dolgozók Pártja vezette Függetlenségi Népfrontba tömörült magyar munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak és a haladó értelmiségnek. Nemzeti ünnepünk az eddig elért hatalmas politikai, gazdasági és kulturális eredményeink és a szocializmushoz vezető nagyszerű út új, jelentős szakasza, az ötéves terv jegyében fog lezajlani. A magyar nép Május Elsején a béke védelmében egy emberként sorakozik fel felszabadítónk, a nagy Szovjetunió vezette hatalmas harci táborba az imperialista háborús uszítók ellen. Népünk és vele Honvédségünk — amely először mutatja meg erejét ország-világ elött »- Május Elsején bebányitja: Nem rész , ha nem erős bástya lessünk a béke frontján! Demokratikus Honvédségünkre bánd az a feladat, hogy éberen őrködjön szabadságunk, nemzeti függetlenségünk, békés építőmunkánk fűtött és ha azt veszély fenyegetné, bocsátam kötelességét népünkkel, hazánkkal szemben. Ennek a dicső feladatnak a tudatában Honvédségünk az elmúlt téli hónapokban áttért az új, korszerű kiképzési rendszerre és biztató eredményeket ért el! Honvédségünk ereje, egységes harcos szelleme és ütőképessége jelentősen megnőtt. Az előttünk álló tavaszi és nyári hónapokban hadseregünk fő feladata abban áll, hogy felhasználva az eddigi tapasztalatokat, az új, korszerű kiképzésben még nagyobb sikereket érjen el. Ennek érdekében Május Elseje alkalmából megparancsolom: 1. Honvédségünk minden alakulata és tagja fokozott ütemben tőkéjé-tesítse Fotonul és politikai felkészültségét és sajátítsa jól el az új katonai és műszaki ismereteket; 2. Honvédségünk minden tagja fokozza éberségét is szigorúan őrizze meg a katonai fegyelmet. A tábornokok és lisztek fordítsák a legnagyobb gondot sajátkatonai és politikai továbbképzésükre, valamint a tiszthelyettesek és lisztesek továbbképzésének a tökéletesítésére. 4. Megparancsolom, hogy a parancsnokok és v.kképzők tegynek meg mindent, hogy a honéltek és a tiszti iskolák növendékei a kiképzésben a lehető legnagyobb erednténgrényon hajtsák végre a számukra isi- jelölt feladatukat. A nénink és hazánk iránt érzett , forró szeretet lelkesítse Honvédségünk minden tagját egyre nagyobb eredmények elérésére. j) Tábornokok! Tisztek! Tiszthelyet- lesek! Tisztesek! Honvédek! Baj-i társak! Üdvözöllek benneteket Május El-seje alkalmából!j Éljen a szocializmus építő demo- kratikus Magyarország! Éljen néphadseregünk, a demokra- ? tikus Honvédség! Éljen felszabadítónk, Szövetségeseink és példaképünk, a dicső Szov- v jet Hadsereg, a nagy szovjet nép és a magyar nép nagy barátja, Sztálin generalisszimusz! Éljen a Szovjetunió vezetése alatt • tömörülő legyőzhetetlen Békefront! Éljen a szabad és békeszerető népek összefogása az imperialista gyujtogatók ellen! Éljen a Magyar Dolgozók Pártja vezette Függetlenségi Népfront! ! Éljen a magyar dolgozó nép szeretett vezére — Rákosi Mátyás! ! Budapest, 1949. évi április 30-án.. Farkas Mihály s. k. vezérezredes, hőn®#!#«* miniszter.'