Kis Ujság, 1949. december (3. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-23 / 298. szám

SZÍNHÁZ Minden színház ünnepi díszelőadást tartott Sztálin generalisszimusz születésnapján Az operaházi nagy díszünnepségen Gerő Ernő nagyhatású beszéde után díszhangverseny következett, amely­­hírek minden száma sztálini felajánlás volt. Elsőnek háromszáz úttörő fiú és leány, a mesterutcai általános iskola kisdiákjai, adták elő Patachich Iván „Az úttörök éneke Sztálinhoz“ című művét, aztán Ladomerszky Margit, a Nemzeti Színház tagja szavalt, majd a Honvéd­ Művészegyüttes tánc- és zene­karának köszöntő­je következett Farkas Ferenc zenéjére, Szabó Iván koreográfiájával, Dávid Gyula vezény­letével. Major Tamás, a Nemzeti Szín­ház igazgatója szavalt, majd új ma­gyar zenemű, Kadosa Pál kantátája csendült fel, a Terjed a fény, Deve­­cseri Gábor versére. Joviczky József, a Liszt Ferenc-kórus, a Rendőregye­sület énekkara és az operai zenekar tolmácsolta a nagyhatású művet, Mel­les Károly vezényletével. Moszolov Sztálin-ódáját Tóth Lajos, az Opera tagja adta elő, Kenessey Jenő vezény­letével . Operaházunk énekkara fe­jezte be az est első részét Muradek­ „Sztálin vezetett bennünket“ című mű­vének előadásával, Melis György éne­kével és Hacsalurján Sztálin-dalával. Szünet után nagyszerű orosz vendé­geink, az Oszipov-zenekar játszott remek műsorából, s Horváth Ferenc, a Bányász­ Színház igazgatója szavalt. Végül a Sztálin-kantáta zárta a szín­pompás ünnepi estét. Az ünnepi estén minden színház díszelőadást tartott. Ünnepi hangu­latban gyülekeztek össze a közönség a színházak feldíszített nézőterén. A sztálini munkaversenyben elő­készített bemutatókat, s a műsoron szerepű darabokat mindenütt üd­vözlő beszédek, versek, zeneszámok előzték meg, s a szereplők a közön­séggel együtt lelkesen ünnepelték a világ dolgozóinak szeretett vezérét. Az Operaházban rendezett ünnep­pel egyidőben a Magyar Szovjet Társaság három nagyszabású dísz­­hangversenyt tartott, a Városi Szín­házban, a Zeneművészeti Főiskolán és a csepeli dolgozók előtt. A Zeneművészeti Főiskolán tartott díszhangverseny zeneszerzőink hódo­lata volt Sztálin előtt. Mindegyik előadásra került művet a nagy szü­letésnapra írta szerzője. A Rádió­zenekar, Somogyi László vezényleté­tével, az MDP központi RG kórusa, a MEFESZ-énekkar és több más kó­rus közreműködésével előadták az es­ten Mihály András ünnepi nyitányát, Székely Endre Aczél Tamás versére komponált Óda Sztálinhoz című mű­vét, Szabó Ferenc Sztálini törvény című kantátáját, Kurtág György, Ha­lász Kálmán, Sárközi és Vass Lajos karműveit és Szervánszky Endre ün­nepi indulóját. A hangverseny kö­zönsége lelkes tapsokkal fogadta az előadott műveket és forró hangulat­ban ünnepelte Sztálin generalisszi­muszt. Ugyancsak hatalmas sikere volt a Városi Színházban rendezett díszhang­versenynek, amelyen Tardos Béla len­dületes Háladását, Halász Kálmán ünnepi nyitányát és Gulyás László muzsikájával népi táncot adtak elő a gazdag műsorban. Csepelen a Vasas­­kórus adott ünnepi műsort a Fővá­rosi Zenekar közreműködésével. Mindenütt forró, lelkes hangulat­ban zajlottak le az ünnepi műsorok, az egész magyar színházi és zene­művészet a zsúfolt nézőterek közön­ségével együtt áradó szeretettel és ujjongó lelkesedéssel ünnepelte Sztá­lin generalisszimusz hetvenedik szü­letésnapját. Magyar jakobinusok — Introtbo ad al'arem Dei! Belé­pek Isten szentélyébe! — Non introlbis! Nem fogsz belépni! Így mesélte el a gyermek Kossuth Lajosnak édesapja, mint szemtanú, az örökké emlékezetes párbeszédet, me­lyet a budai vérpadon kivégzése előtt váltott Martinovics Ignáccal a végső szentséget feladó pap. A klérust kép­viselő pap megfosztotta a magyar de­mokratikus előharcok eme nevezetes állomásán, 1795 májusában, a forra­­dalmár franciskánust a szerzetesi ru­hától. Elvette az emberi méltóság utolsó keretét attól a kiváló elmétől, aki rajongott a felvilágosodás tanai­tól, fel akarta szabadítani az elnyo­mott jobbágyi népet a nemesi és papi uralom alól, aki Potocky Ignác lengyel szabadsághős barátja, lem­­bergi egyetemi tanár, bölcselő és vi­­lágotjárt természettudós volt! — Tam­en homo sum! — szólt visz­­sza Martinovics. S hogy valóban méltó volt az em­ber névre, s valóban a szabadság mártírja volt, a táblabírói Magyar­­ország zsúpfedeles kúriáinak megs mozgatója, a robottól kizsarolt testű jobbágyság földbirtokos urainak, s a „lelkek nagybirtokosainak“, a klé­rusnak fő ellensége — ezt hálálta meg hajnalra az elnyomott nép egy ismeretlen tagja. — Másnap reggel a vérhelyen rózsa virított. Valaki rózsákat ása le ott csuprokban" — számolt be róla Ka­zinczy, aki nolens volens lett a ma­gyar demokrácia mártírjainak társa hiszen a többi összeesküvő is nemes volt túlnyomórészt, akik konyha­­latinra fordítva énekelték a „Mar­seillaise“-t, latinul társalogtak még a Vesztőhelyre menet is — feljegyez­ték, hogy csak Szentmarjay huszár kapitány használta huszáros szóki­mondással anyanyelvét telke meg­­könnyebbed­ésére ... * Várjon hogy lehet a magyar demo­krácia másfélszáz évvel később érke­zett diadalának ötödik esztendejében mindezeket a helyzeteket a dráma röntgenfényével átvilágítani s miként tud ezekből a fullasztóan levegőtlen élet­darabokból drámai szintézist al­kotni a szerző? Mert kétségtelen, hogy a fent emlí­­tett, latinul daloló nemesi forradalmá­rokban, honoráciorokban, tanárok­ban, papokban, ügyvédekben, kvietált huszártisztekben igen-igen homályo­san derengett valamiféle osztálytuda­­tosság! A francia forradalom sodra félig hat el idáig. Martinovics is előbb udvari taná­csos a kalapos császár mellett Az uralkodóházzal, a felvilágosult ural­kodóval a polgárságot, a haladó ér­telmiséget s a jobbágyságot akarja összehozni A nemesi Magyaror­szág rendi kötelékeitől csak ezek kívánkoztak volna, —— akár az uralko­dóház segítségével — is meg­szabadulni Csak így lehetett volna akkor nálunk is polgár­állam, mint a társadalom haladásának az akkor adott helyzetében legfejlettebb foka. De közben a világpolitika pp­. ............. ...... ■­­. ■ rondján a francia polgárság ledobta fejéről a forradalom jakobinus sap­káját s a haszonra, szerzésre tört. //. József és 11. Lipót után /. Fe­renccel ismét a legsötétebb reakció lesz az úr nálunk is Az előbb még császári tanácsosi funkciót betöltő Martinovics tehát ellene fordul az új császárnak. Előbb még II. Józsefnek elaborátumokat nyújt át a közös társadalommegváltás felől, — most­­pedig az uralkodó ellen fordul, kon­spirációt szervez, — szinte emlékez­tetve az orosz dekabristák pálfordu­­lására, akik I. Sándor cárral járnak ugyanígy. Ám a konspirátorok és az elnyomott nép hatalmas tömege kö­zött szakadék tátong, szervezkedé­sük és doktriner eszmecseréik a le­vegőben lógnak. Nem támaszkodnak nemhogy a polgárságra, mint a fran­cia forradalom, de még kevésbé szegény népre! Még nagyobb erőre kap I. Ferenc alatt a klerikális­­feudális reakció s a semmiféle bá­zishoz nem jutott szervezkedést ke­gyetlenül szétveri. A gondolkodó fők a hóhér bárdja alá kerülnek. A pórnép a teljes gazdasági elnyomott­­ságban egyre inkább sínylődik, egé­szen addig, amíg csak a minden dol­gozó méltó emberi sorsát, a szabad­ságalkotó korszakát meg nem adja — százötven év múlva a népi demo­krácia ... Barabás Tibor a főhős Martinovics lélekrajzának elkészítésében különö­sen kivált. Ráakadt ennek a külön­legesen virulens, furcsa szellemnek egyéni nyitjára, aki jellembeli fogya­tékosságai, állandó etikai túlfeszí­­tettsége és ziláltsága ellenére — vagy éppen ezért — proto­típusa az első magyar értelmi­séginek. Ter­ve van fellobbanásokkal, csak éppen rajongásait nem tudja a valóság, a társadalmi, gazdasági, ter­melési viszonyok ellenállásán lemérni. Ujjongása a szabadság és a társa­dalmi haladás gondolata iránt csak­nem valóságos lelki szerelem, amely­nek éppen olyan kétségbeesései, uj­­jongásai tudnak lenni, mint a testi szerelemnek. Martinovics tragédiája, hogy az elnyomott tömegekkel nem volt képes azoknak belső szükségleteibe kapcsolódóan egyesülni, — másrészt nem jutott ki neki a heroikus fel­adatokra is ösztönző szerelem, a har­monikus boldogság megismerése. E felemásság és kuszaság furcsa mámorát, a XVIII század végén ki­alakuló első magyar értelmiségi em­berfajta intellektuális felismeréseinek gyönyörét sikerül m­egéreztetni a miskolci Nemzeti Színház kiváló fia­tal tagjának, Kertész Sándornak, aki a legvitathatóbb, éppen ezért a leg­­érzékeltetőbb alakítást nyújtotta az együttesben Szendrő Ferenc igazgató rendezése is éppen erre a pszicholó­giai tengelyre állította be az egész eladást mint Barabás Tibor darab­jának egyik legfontosabb drámai ér­tékére. Szabó Sándor, Bárczy Kató Bicskei Károly, Bánhidi József és társai emelték az előadás színvona­lát. Kár, hogy Martinovicsnak a gyö­nyörű, patinás szövegű búcsúja itt nem fedi teljesen az eredetit, pedig ezek a közismert textusok nem szo­rulnak semmiféle modernizánsra. Erdős Jenő 6 (Péntek, december 23. Színházi ügyelő KÖSZÖNTŐ-TÁNCOT mutatott be Roboz Ágnes koreográfiájával szer­dai ünnepi műsorán a Fővárosi Ope­­rettszínház. Sztálin generalisszimusz születésnapján ünnepi beszéd nyitotta meg az estét, majd a Köszöntő-tán­cot adta elő a balett-együttes. A színház nagysikerű üzemi műsorát játszotta továbbá az ünnepi estén, s Masenyka álma című balettjelenetet és Schenk: Falusi borbély című kis­operáját. * AZ OPERAHÁZ ma estére hirde­tett Rigoletto-e­lőadása elmarad. A Tamássy-bérlet tulajdonosai számára az elmaradt előadást később pótolja az Operaház. A színpadon egész nap a vasárnapi ünnepi bemutató, Szorocsinci vásár előkészületei folynak.* DZSOMÁRT SZŐNYEGE a címe az Ifjúsági Színház új szovjet be­mutatójának. Rosal és Tazsibájev mesejátékát Ors­ély István fordította magyarra. Zenéjét Hacsatur­án mű­veiből állította össze és népi motí­vumok után részben szerezte Fark­as Ferenc. A verseket Végh György írta, a zenekart Blum Tamás ve­zényli. Egri István rendezte a dara­bot, amelynek főszerepeit Be­rky Lili, Sennyei Vera, Orsolya Erzsi, Ilosvai Katalin, Nárai Teri, Ben­tő Gyula Pethes Sándor, Bozóky István játsz­­szák. A BÉKÉS MEGYEI ELSŐ KUL­­TURHÁZRÓL megemlékezik szovjet sajtó és azt nép­­demo­kráciánk kulturális fejlődésében fontos állomásnak tartja. Az Iz­­vesztita részletesen beszámol hogy a Magyarországon megnyílt első falusi kulturház mozival, rá­dióval és ezerkötetes könyvtárral szolgálja a lakosság szellemi fel­emelkedését Megemlékezik Lo­­sonczy Géza államtitkár még­nyitóbeszédéről is. A VÁROSOK KÖZÖTTI FAÉ? ÚJSÁG-VERSENYBEN részt vesznek a moziüzemek is. Egymással vetél­kedve készítik a faxújságokat, ezek Sztálinról és Sztálínhoz szólnak, Sztá­lint ünneplik, kifejezve a magyar dol­gozók iránta érzett mély ragaszkodá­sát és háláját. „A kommunizmus ifjú építői“ A lenini Komszomol XI. kongresz­­szusáról szól a Fáklya-mozi csütör­töki, új dokumentumfilmje, „A kom­munizmus ifjú építői“. Bemutatja fiatal szovjet nemzedéket, a sztaha­­novistákat, kolhozistákat, a népi demokráciából érkezett vendégeket és az imperialista országokban élő ha­ladó ifjúság küldötteit is. A szovjet­élet képeinek sorozatával szemlélteti film a Komszomol eredményes munkáját. A kongresszus levelet intéz Sztálinhoz, a világ ifjúságának bölcs tanítómesteréhez Vezetésével vívták ki győzelmeiket és az ő útmutatása szerint halad a Szovjetunió ifjúsága a kommunizmus felé. Ez a film újabb erőt, lendületet ad a magyar fiatal­ságnak a szocialista építés és fejlődés munkájában. Pondju írta: Csudomir Csorbadzsijszki Csudomir Csorbadzsijszki bolgár író, festő és humorista, a híres-neves bolgár rózsaolajvölgyben fekvő Kazansiki Mú­zeum igazgatója Hazájában vérbő tré­fás írásaival tűnt fel és később egyre mélyebben fordult a régi társadalom hibáinak feltárása felé Ez a rövid írása amelyet Boikliev Dimo fordításában közlünk éles kritika a múlt bolgár világ, az urak és kizsákmányolók vilá­gának .tehetsétt­ ki választásáról. — Ha az Isten valakit meg akar büntetni! tanítót csinál belőle Vagy a legjobb esetben tanár lesz — kezdte az öreg történelemtanár . Ez Szók­ratész mondása De te most figyelj ide, mert valamit el fogok neked me­sélni Látod ott a klub előtt azt a hosszúnyakú, görnyedthátú alakot! Látod jót, ugye? Akkor hallgass ide. Ez az ember valamikor az én tanít­ványom volt A történelem tanára voltam és mivel kevés volt az óraszá­mom, melléktárgyként a rajzot is ta­nítottam. — Ez a fiú akkor rettenetes tudat­lanságban szenvedett és nagy gondot okozott nekem Mindent elkövettem, hogy felkeltsem érdeklődését, de hiába kihívom felelni és megkérde­zem tőle: tudja-e, hol van Mezopo­támia.­ Erre­­ a bottal a spanyol fél­szigetet tapogatja, majd a Szeret­­folyó környékén jár, azután a Var­­dar-folyóra téved, míg végül megáll valamely völgynél és pislogni kezd . Más alkalommal Jeruzsálem írásit érdeklődtem nála. Erre a térképen tmágkörüli utazásba kezdett és vala­hol Észak-Szibériában állt meg. Aztán nézett és hallgatott.­­ A rajzhoz egyáltalában nem volt tehetsége Szinvak is volt Ha például egy korsót kellett lerajzolnia, vagy lefestenie, mindig valami fazék­félét rajzolt és a piros festékkel be­­maszatolta ami olykor napfelkeltéhez hasonlított. Hogy a varjú helyett mit rajzolt, arról jobb nem is beszélni. Mindezek után félévkor mind a két tárgyból elbuktattam És erre mi tör­tént. Apja, anyja, nagynénje sőt még a bíró­­is intésben részesített Hál gyenge a szeme, de gyógyítani fog­ják év végére talán rendbe is jön — mondogatták szüntelen Erre év végén jószívűségből átengedtem. — A következő évben Pondju megint az én tanítványom volt Eh­hez járult még, hogy az apjának a pártja hirtelen uralomra került is nagy szerepet játszott a város életé­ben Pondju kék szemüveggel és vi­­gyori arccal jött be az iskolába Még ostobább volt, mint az előző évben. Akárhogy csűrtem-csavartam, hogy valam­i kihozzak belőle semmit sem sikerült elérnem. Félévkor megbuk­tattam. Erre nekem támadt a vár­­megye-főnök, a rendőrkapitány a pénzügyigazgató, a bíróság elnöke a képviselő és még három detektív Egymás után lőttek, hogy Pondjut vagy átengedem, vagy kikergetnek az állásomból. Gondolkodni kezdtem. Négy gyerekem van. Sem há­zam, sem vagyonom. Tél közepén vagyunk hát mit csináltak? Pondjut átengedtem És hogy ne szégyenkezzek a tanulók előtt, telte en diita'anid a lakásomon tanítani kezdtem Ered­ményt azonban nem értem el vele Ez így ment három éven keresztül, ah­­íg az a­pja pártja uralmon volt. Pondju makogott én meg segítettem neki. Amikor az apja pártja r­e­­bu­kott, megint bátorságot kap­am és megbuktattam. Újra megindult a tá­madás ell nem Névtelen fel­jelenté­sek érkeztek, hogy anarchista vagyok, ho­l engem meg lehet é­rt, hogy zűl­ött vagyok és a lobbi . Hogy elejét vegyem a dolognak, gondjut megint átengedtem és így elvégezte az iskolát apja, anyja nagy örömére a nagynéni, a rendőrkapi­tány az ügyvéd, az iskolatanácsi tag, a vármegyefőnök, a bírósági elnök, a képviselő és a három detektív dicső­ségére Egyszer csak azután Pondru eltűnt a városból Hogy hová került, merre járt nem tudom Pár év múlva újra­­ találkoztam vele Hajladozott, vigyorgott szemét meresztette de rám sem nézett — És mit gondolsz, mi a foglalko­zása? Ugye, nem tudod! Hát meg­mondom Tanár De még,ez lenne a kisebbik baj A haj ott van, hogy mind a két fiam az ő osztályába lát — És mit tanít? — Történelmeit Engem elbocsátot­tak és őt nevezték ki a helyemre És mivel kevés az óraszáma, melléktan­­tárgyként a rajzot is ő tanítja. Sztálin születésnapján megkezdődött a szovjet film ünnepe Válogatott filmek, bemutatók, matinék a műsorban Sztálin 70. születésnapján, decem­ber 21-én megkezdődött a Szovjet Filmünnepségek sorozata is. Az első nap műsora, a „Sztálingrádi csata“ diadalmas nyitánya volt a magyar filmszakma sztálini ünnepének és egyben méltón illeszkedett abba a díszes és gazdag programba is, mely­­lyel népi demokráciánk a nagy ünne­pet megü­­. A „Sztálingrádi csatá“-t 21 fővárosi és 6 vidéki mozi vetíti, ha­talmas sikerrel. A közönség már az első napon is mindenütt zsúfolásig megtöltötte a nézőtereket és ez a ha­talmas érdeklődés még csak fokozó­dik. A Szovjet Filmünnepség decem­ber 21-től december 29-ig tart Ez idő alatt, mint jelentettük, válogatott szovjet produkciók szerepelnek a mo­zik vásznán, a fővárosban és a vidé­ken egyaránt. Vidéki városaink tárla­tokat is rendeznek a filmszínházak­ban. Egyes üzemekbe, intézményekhez külön is el­átogatnak filmeseink, hogy az országos ünnepi filmműsor mellett, a szovjet filmet ezúton is közelebb vigyék a dolgozókhoz Az elmondottak mellett: további 5 új filmet is bemutat öt budapesti mozi egy-egy napig, naponként vál­tozó műsorral. Ezek a filmek: a „Kormány tagja“ „Orlai csomó­, pont", „Új ház", „Jan Rajnisz“, „Becsületbíróság“. Az ünnepi mű­sor a gyermekekről is megemléke­­zik: a karácsonyi ünnepek két dél­előttjén és 10 órai kezdettel, gyer­mek­matinékat rendeznek a főváros­ban. A gyermek- és ifjúsági filmma­tinék Nagy-Budapest minden kerü­­letének mozijaira kiterjed A műsort játék-, rajz- és állatfilmekből állítot­ták össze, igen változatosan. Szerepel többek közt: a „Tizenötéves kapi­tány“, „Timur és bandája", „Első­­osztályosok“, „Fiúk a gáton“, „7 szí­nes mese", „Nyúl Ferkó“, „Aludj bab“ és a szovjet á­latfilmgyártás két remeke is: az „Állatok világa“ és az „Egy gyűrű története“. A szocializmus országának irodalma Az irodalom társadalmi szerepét jellemezve, Sztálin az írókat az em­beri lélek mérnökeinek nevezte. Sztá­lin határozta meg a szovjet irodalom módszerét, a szocialista realizmust is, amikor életbevágó fontosságú kérdés­ként került előtérbe az egységes iro­dalmi módszer szempontjainak tisztá­zása. A szovjet írók első kongresz­­szusán Zidanov fejtette ki ezzel kap­csolatban a sztálini elveket: „Az emberi lélek mérnökének lenni — ez annyit jelent, hogy az írónak mindkét lábával a reális élet talaján kell állnia. Ez pedig szakítást jelent a régi típusú romantikával, azzal a romantikával, amely nem létező éle­tet és nem létező hősöket ábrázol és az­ olvasót az élet ellentmondásaiból, keserveiből egy megvalósíthatatlan világba , az utópia világába vezette. A mi irodalmunktól, amely a szó szo­ros értelmében szilárd materiális ta­lajban gyökeredzik, nem lehet idegen a romantika, de ez a romantikának újszerű típusa: forradalmi romantika. Állítjuk, hogy a szovjet szépirodalom és irodalomkritika alapvető módszere a szocialista realizmus, annak pedig előfeltétele, hogy a forradalmi ro­mantika az irodalmi alkotás szerves részévé váljék, mivel pártunk léte, a munkásosztály élete és harca egyesíti magában a józan, kemény gyakorlati munkát a nagyszerű hősiességgel és a tágas perspektívákkal.“ A szocialista realizmus alkalmazása a szovjet irodalomban, módfelett ki­szélesítette a művészi, irodalmi ábrá­zolás területét. A szovjet irodalom száz és száz terméke mutatja be a legvalóságosabb módon a népet, a tömegeket, mint a történelem hordo­zóját. A szocialista realizmusban a tö­megek és a regényhős kölcsönös vi­szonyát a sztálini alapelvek határoz­zák meg. A szovjet írók műveiben a hős, az égyén nem válik el a töme­gektől és nem áll szemben velük, ha­nem mintegy megtestesítője, kifeje­zője a népi tömegek törekvéseinek. Eszméik és történelmi reménységeik, gyújtópontjában áll. A szovjet irodalom képviselői a marxizmus-leninizmus szellemében és az élet állandó gondos tanulmányozá­sával olyan műveket alkotnak, ame­lyekben az ember munkája, közösségi tevékenysége teljes jelentőségében bontakozik ki és a történelmi folya­matok meghatározó erejeként tűnik fel. Maguk a műfajok — regény, el­beszélés, dráma, vers — is kibővültek, olyan jelenségeket vettek fel ma­gukba, ame­leknek ábrázolására a burzsoá irodalom nem is képes. A sztálingrádi traktorgyár építésének le­írása ulyán „Nagy futószalag“ című regényében, a kolhozparasztság mun­kájának képe Solohov „Új barázdát szánt az eke” című művében és a szovjet regények egész sorában mu­tatkozó megannyi példa világít rá a szovjet irodalom újító szellemére. A szovjet regény a szocialista társada­lom munkáját teremtő folyamatként, lelki szükségletként ábrázolla és meg­mutatja a munka nevelő hatását a szocialista társada­lmban. A szovjet irodalom Sztálin ótai meghatározott sajátságai alapján megállapíthatjuk: a szocialista realiz­mus új fejlődési fokot jelent a mű­­vészi gondolkodás terén A szovjet irodalom kiharcolta az ál­alános el­ismerést és tekintélye a világ legki­válóbb és legeszmeibb irodalmának tekintélyét így vált az irodalom fegy­verré is a társadalom kommunista átalakulásában. A szovjet irodalmi művekben kommunista eszmék bon­takoznak ki, összefogják a sokmilliós tömegeket, munkára és harcra moz­gósítják. A Bolsevik Párt határozatai az ideológiai munka kérdéseiről újabb ösztönzésül szolgáltak a szovjet iro­dalom és művészet teremtő lendüle­tére. Azok a hősök, akikkel a szovjet regényekben találkozunk, a kommu­nista építés hősei, az elénk táruló különféle jellemek és életjelenségek — a szovjet irodalom legjobb művei­nek alakjai — mintaképként szolgál­nak, utánzásra késztetik az olva­sókat. Az irodalom feladata: méltónak lenni a nagy eszmékhez és a nép nagy ügyéhez De van még egy hiva­tása az irodalomnak: elébe vágni az életnek — vonzani, előre vinni a né­pet, nevetni mutatni neki a fejlődés útját. A sztálini eszmék nagy ereje a legyőzhetetlenség forrását jelenti. Ezek az eszmék nemcsak a szovjet állam, a szocialista kultúra, hanem a művészet és irodalom felvirágzásának forrása is. (A moszkvai Izvesztija cikke)

Next