Kis Ujság, 1949. december (3. évfolyam, 279-304. szám)
1949-12-23 / 298. szám
SZÍNHÁZ Minden színház ünnepi díszelőadást tartott Sztálin generalisszimusz születésnapján Az operaházi nagy díszünnepségen Gerő Ernő nagyhatású beszéde után díszhangverseny következett, amelyhírek minden száma sztálini felajánlás volt. Elsőnek háromszáz úttörő fiú és leány, a mesterutcai általános iskola kisdiákjai, adták elő Patachich Iván „Az úttörök éneke Sztálinhoz“ című művét, aztán Ladomerszky Margit, a Nemzeti Színház tagja szavalt, majd a Honvéd Művészegyüttes tánc- és zenekarának köszöntője következett Farkas Ferenc zenéjére, Szabó Iván koreográfiájával, Dávid Gyula vezényletével. Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója szavalt, majd új magyar zenemű, Kadosa Pál kantátája csendült fel, a Terjed a fény, Devecseri Gábor versére. Joviczky József, a Liszt Ferenc-kórus, a Rendőregyesület énekkara és az operai zenekar tolmácsolta a nagyhatású művet, Melles Károly vezényletével. Moszolov Sztálin-ódáját Tóth Lajos, az Opera tagja adta elő, Kenessey Jenő vezényletével . Operaházunk énekkara fejezte be az est első részét Muradek „Sztálin vezetett bennünket“ című művének előadásával, Melis György énekével és Hacsalurján Sztálin-dalával. Szünet után nagyszerű orosz vendégeink, az Oszipov-zenekar játszott remek műsorából, s Horváth Ferenc, a Bányász Színház igazgatója szavalt. Végül a Sztálin-kantáta zárta a színpompás ünnepi estét. Az ünnepi estén minden színház díszelőadást tartott. Ünnepi hangulatban gyülekeztek össze a közönség a színházak feldíszített nézőterén. A sztálini munkaversenyben előkészített bemutatókat, s a műsoron szerepű darabokat mindenütt üdvözlő beszédek, versek, zeneszámok előzték meg, s a szereplők a közönséggel együtt lelkesen ünnepelték a világ dolgozóinak szeretett vezérét. Az Operaházban rendezett ünneppel egyidőben a Magyar Szovjet Társaság három nagyszabású díszhangversenyt tartott, a Városi Színházban, a Zeneművészeti Főiskolán és a csepeli dolgozók előtt. A Zeneművészeti Főiskolán tartott díszhangverseny zeneszerzőink hódolata volt Sztálin előtt. Mindegyik előadásra került művet a nagy születésnapra írta szerzője. A Rádiózenekar, Somogyi László vezényletétével, az MDP központi RG kórusa, a MEFESZ-énekkar és több más kórus közreműködésével előadták az esten Mihály András ünnepi nyitányát, Székely Endre Aczél Tamás versére komponált Óda Sztálinhoz című művét, Szabó Ferenc Sztálini törvény című kantátáját, Kurtág György, Halász Kálmán, Sárközi és Vass Lajos karműveit és Szervánszky Endre ünnepi indulóját. A hangverseny közönsége lelkes tapsokkal fogadta az előadott műveket és forró hangulatban ünnepelte Sztálin generalisszimuszt. Ugyancsak hatalmas sikere volt a Városi Színházban rendezett díszhangversenynek, amelyen Tardos Béla lendületes Háladását, Halász Kálmán ünnepi nyitányát és Gulyás László muzsikájával népi táncot adtak elő a gazdag műsorban. Csepelen a Vasaskórus adott ünnepi műsort a Fővárosi Zenekar közreműködésével. Mindenütt forró, lelkes hangulatban zajlottak le az ünnepi műsorok, az egész magyar színházi és zeneművészet a zsúfolt nézőterek közönségével együtt áradó szeretettel és ujjongó lelkesedéssel ünnepelte Sztálin generalisszimusz hetvenedik születésnapját. Magyar jakobinusok — Introtbo ad al'arem Dei! Belépek Isten szentélyébe! — Non introlbis! Nem fogsz belépni! Így mesélte el a gyermek Kossuth Lajosnak édesapja, mint szemtanú, az örökké emlékezetes párbeszédet, melyet a budai vérpadon kivégzése előtt váltott Martinovics Ignáccal a végső szentséget feladó pap. A klérust képviselő pap megfosztotta a magyar demokratikus előharcok eme nevezetes állomásán, 1795 májusában, a forradalmár franciskánust a szerzetesi ruhától. Elvette az emberi méltóság utolsó keretét attól a kiváló elmétől, aki rajongott a felvilágosodás tanaitól, fel akarta szabadítani az elnyomott jobbágyi népet a nemesi és papi uralom alól, aki Potocky Ignác lengyel szabadsághős barátja, lembergi egyetemi tanár, bölcselő és világotjárt természettudós volt! — Tamen homo sum! — szólt viszsza Martinovics. S hogy valóban méltó volt az ember névre, s valóban a szabadság mártírja volt, a táblabírói Magyarország zsúpfedeles kúriáinak megs mozgatója, a robottól kizsarolt testű jobbágyság földbirtokos urainak, s a „lelkek nagybirtokosainak“, a klérusnak fő ellensége — ezt hálálta meg hajnalra az elnyomott nép egy ismeretlen tagja. — Másnap reggel a vérhelyen rózsa virított. Valaki rózsákat ása le ott csuprokban" — számolt be róla Kazinczy, aki nolens volens lett a magyar demokrácia mártírjainak társa hiszen a többi összeesküvő is nemes volt túlnyomórészt, akik konyhalatinra fordítva énekelték a „Marseillaise“-t, latinul társalogtak még a Vesztőhelyre menet is — feljegyezték, hogy csak Szentmarjay huszár kapitány használta huszáros szókimondással anyanyelvét telke megkönnyebbedésére ... * Várjon hogy lehet a magyar demokrácia másfélszáz évvel később érkezett diadalának ötödik esztendejében mindezeket a helyzeteket a dráma röntgenfényével átvilágítani s miként tud ezekből a fullasztóan levegőtlen életdarabokból drámai szintézist alkotni a szerző? Mert kétségtelen, hogy a fent említett, latinul daloló nemesi forradalmárokban, honoráciorokban, tanárokban, papokban, ügyvédekben, kvietált huszártisztekben igen-igen homályosan derengett valamiféle osztálytudatosság! A francia forradalom sodra félig hat el idáig. Martinovics is előbb udvari tanácsos a kalapos császár mellett Az uralkodóházzal, a felvilágosult uralkodóval a polgárságot, a haladó értelmiséget s a jobbágyságot akarja összehozni A nemesi Magyarország rendi kötelékeitől csak ezek kívánkoztak volna, —— akár az uralkodóház segítségével — is megszabadulni Csak így lehetett volna akkor nálunk is polgárállam, mint a társadalom haladásának az akkor adott helyzetében legfejlettebb foka. De közben a világpolitika pp. ............. ...... ■. ■ rondján a francia polgárság ledobta fejéről a forradalom jakobinus sapkáját s a haszonra, szerzésre tört. //. József és 11. Lipót után /. Ferenccel ismét a legsötétebb reakció lesz az úr nálunk is Az előbb még császári tanácsosi funkciót betöltő Martinovics tehát ellene fordul az új császárnak. Előbb még II. Józsefnek elaborátumokat nyújt át a közös társadalommegváltás felől, — mostpedig az uralkodó ellen fordul, konspirációt szervez, — szinte emlékeztetve az orosz dekabristák pálfordulására, akik I. Sándor cárral járnak ugyanígy. Ám a konspirátorok és az elnyomott nép hatalmas tömege között szakadék tátong, szervezkedésük és doktriner eszmecseréik a levegőben lógnak. Nem támaszkodnak nemhogy a polgárságra, mint a francia forradalom, de még kevésbé szegény népre! Még nagyobb erőre kap I. Ferenc alatt a klerikálisfeudális reakció s a semmiféle bázishoz nem jutott szervezkedést kegyetlenül szétveri. A gondolkodó fők a hóhér bárdja alá kerülnek. A pórnép a teljes gazdasági elnyomottságban egyre inkább sínylődik, egészen addig, amíg csak a minden dolgozó méltó emberi sorsát, a szabadságalkotó korszakát meg nem adja — százötven év múlva a népi demokrácia ... Barabás Tibor a főhős Martinovics lélekrajzának elkészítésében különösen kivált. Ráakadt ennek a különlegesen virulens, furcsa szellemnek egyéni nyitjára, aki jellembeli fogyatékosságai, állandó etikai túlfeszítettsége és ziláltsága ellenére — vagy éppen ezért — prototípusa az első magyar értelmiséginek. Terve van fellobbanásokkal, csak éppen rajongásait nem tudja a valóság, a társadalmi, gazdasági, termelési viszonyok ellenállásán lemérni. Ujjongása a szabadság és a társadalmi haladás gondolata iránt csaknem valóságos lelki szerelem, amelynek éppen olyan kétségbeesései, ujjongásai tudnak lenni, mint a testi szerelemnek. Martinovics tragédiája, hogy az elnyomott tömegekkel nem volt képes azoknak belső szükségleteibe kapcsolódóan egyesülni, — másrészt nem jutott ki neki a heroikus feladatokra is ösztönző szerelem, a harmonikus boldogság megismerése. E felemásság és kuszaság furcsa mámorát, a XVIII század végén kialakuló első magyar értelmiségi emberfajta intellektuális felismeréseinek gyönyörét sikerül megéreztetni a miskolci Nemzeti Színház kiváló fiatal tagjának, Kertész Sándornak, aki a legvitathatóbb, éppen ezért a legérzékeltetőbb alakítást nyújtotta az együttesben Szendrő Ferenc igazgató rendezése is éppen erre a pszichológiai tengelyre állította be az egész eladást mint Barabás Tibor darabjának egyik legfontosabb drámai értékére. Szabó Sándor, Bárczy Kató Bicskei Károly, Bánhidi József és társai emelték az előadás színvonalát. Kár, hogy Martinovicsnak a gyönyörű, patinás szövegű búcsúja itt nem fedi teljesen az eredetit, pedig ezek a közismert textusok nem szorulnak semmiféle modernizánsra. Erdős Jenő 6 (Péntek, december 23. Színházi ügyelő KÖSZÖNTŐ-TÁNCOT mutatott be Roboz Ágnes koreográfiájával szerdai ünnepi műsorán a Fővárosi Operettszínház. Sztálin generalisszimusz születésnapján ünnepi beszéd nyitotta meg az estét, majd a Köszöntő-táncot adta elő a balett-együttes. A színház nagysikerű üzemi műsorát játszotta továbbá az ünnepi estén, s Masenyka álma című balettjelenetet és Schenk: Falusi borbély című kisoperáját. * AZ OPERAHÁZ ma estére hirdetett Rigoletto-előadása elmarad. A Tamássy-bérlet tulajdonosai számára az elmaradt előadást később pótolja az Operaház. A színpadon egész nap a vasárnapi ünnepi bemutató, Szorocsinci vásár előkészületei folynak.* DZSOMÁRT SZŐNYEGE a címe az Ifjúsági Színház új szovjet bemutatójának. Rosal és Tazsibájev mesejátékát Orsély István fordította magyarra. Zenéjét Hacsaturán műveiből állította össze és népi motívumok után részben szerezte Farkas Ferenc. A verseket Végh György írta, a zenekart Blum Tamás vezényli. Egri István rendezte a darabot, amelynek főszerepeit Berky Lili, Sennyei Vera, Orsolya Erzsi, Ilosvai Katalin, Nárai Teri, Bentő Gyula Pethes Sándor, Bozóky István játszszák. A BÉKÉS MEGYEI ELSŐ KULTURHÁZRÓL megemlékezik szovjet sajtó és azt népdemokráciánk kulturális fejlődésében fontos állomásnak tartja. Az Izvesztita részletesen beszámol hogy a Magyarországon megnyílt első falusi kulturház mozival, rádióval és ezerkötetes könyvtárral szolgálja a lakosság szellemi felemelkedését Megemlékezik Losonczy Géza államtitkár mégnyitóbeszédéről is. A VÁROSOK KÖZÖTTI FAÉ? ÚJSÁG-VERSENYBEN részt vesznek a moziüzemek is. Egymással vetélkedve készítik a faxújságokat, ezek Sztálinról és Sztálínhoz szólnak, Sztálint ünneplik, kifejezve a magyar dolgozók iránta érzett mély ragaszkodását és háláját. „A kommunizmus ifjú építői“ A lenini Komszomol XI. kongreszszusáról szól a Fáklya-mozi csütörtöki, új dokumentumfilmje, „A kommunizmus ifjú építői“. Bemutatja fiatal szovjet nemzedéket, a sztahanovistákat, kolhozistákat, a népi demokráciából érkezett vendégeket és az imperialista országokban élő haladó ifjúság küldötteit is. A szovjetélet képeinek sorozatával szemlélteti film a Komszomol eredményes munkáját. A kongresszus levelet intéz Sztálinhoz, a világ ifjúságának bölcs tanítómesteréhez Vezetésével vívták ki győzelmeiket és az ő útmutatása szerint halad a Szovjetunió ifjúsága a kommunizmus felé. Ez a film újabb erőt, lendületet ad a magyar fiatalságnak a szocialista építés és fejlődés munkájában. Pondju írta: Csudomir Csorbadzsijszki Csudomir Csorbadzsijszki bolgár író, festő és humorista, a híres-neves bolgár rózsaolajvölgyben fekvő Kazansiki Múzeum igazgatója Hazájában vérbő tréfás írásaival tűnt fel és később egyre mélyebben fordult a régi társadalom hibáinak feltárása felé Ez a rövid írása amelyet Boikliev Dimo fordításában közlünk éles kritika a múlt bolgár világ, az urak és kizsákmányolók világának .tehetsétt ki választásáról. — Ha az Isten valakit meg akar büntetni! tanítót csinál belőle Vagy a legjobb esetben tanár lesz — kezdte az öreg történelemtanár . Ez Szókratész mondása De te most figyelj ide, mert valamit el fogok neked mesélni Látod ott a klub előtt azt a hosszúnyakú, görnyedthátú alakot! Látod jót, ugye? Akkor hallgass ide. Ez az ember valamikor az én tanítványom volt A történelem tanára voltam és mivel kevés volt az óraszámom, melléktárgyként a rajzot is tanítottam. — Ez a fiú akkor rettenetes tudatlanságban szenvedett és nagy gondot okozott nekem Mindent elkövettem, hogy felkeltsem érdeklődését, de hiába kihívom felelni és megkérdezem tőle: tudja-e, hol van Mezopotámia. Erre a bottal a spanyol félszigetet tapogatja, majd a Szeretfolyó környékén jár, azután a Vardar-folyóra téved, míg végül megáll valamely völgynél és pislogni kezd . Más alkalommal Jeruzsálem írásit érdeklődtem nála. Erre a térképen tmágkörüli utazásba kezdett és valahol Észak-Szibériában állt meg. Aztán nézett és hallgatott. A rajzhoz egyáltalában nem volt tehetsége Szinvak is volt Ha például egy korsót kellett lerajzolnia, vagy lefestenie, mindig valami fazékfélét rajzolt és a piros festékkel bemaszatolta ami olykor napfelkeltéhez hasonlított. Hogy a varjú helyett mit rajzolt, arról jobb nem is beszélni. Mindezek után félévkor mind a két tárgyból elbuktattam És erre mi történt. Apja, anyja, nagynénje sőt még a bíróis intésben részesített Hál gyenge a szeme, de gyógyítani fogják év végére talán rendbe is jön — mondogatták szüntelen Erre év végén jószívűségből átengedtem. — A következő évben Pondju megint az én tanítványom volt Ehhez járult még, hogy az apjának a pártja hirtelen uralomra került is nagy szerepet játszott a város életében Pondju kék szemüveggel és vigyori arccal jött be az iskolába Még ostobább volt, mint az előző évben. Akárhogy csűrtem-csavartam, hogy valami kihozzak belőle semmit sem sikerült elérnem. Félévkor megbuktattam. Erre nekem támadt a vármegye-főnök, a rendőrkapitány a pénzügyigazgató, a bíróság elnöke a képviselő és még három detektív Egymás után lőttek, hogy Pondjut vagy átengedem, vagy kikergetnek az állásomból. Gondolkodni kezdtem. Négy gyerekem van. Sem házam, sem vagyonom. Tél közepén vagyunk hát mit csináltak? Pondjut átengedtem És hogy ne szégyenkezzek a tanulók előtt, telte en diita'anid a lakásomon tanítani kezdtem Eredményt azonban nem értem el vele Ez így ment három éven keresztül, ahíg az apja pártja uralmon volt. Pondju makogott én meg segítettem neki. Amikor az apja pártja rebukott, megint bátorságot kapam és megbuktattam. Újra megindult a támadás ell nem Névtelen feljelentések érkeztek, hogy anarchista vagyok, hol engem meg lehet ért, hogy zűlött vagyok és a lobbi . Hogy elejét vegyem a dolognak, gondjut megint átengedtem és így elvégezte az iskolát apja, anyja nagy örömére a nagynéni, a rendőrkapitány az ügyvéd, az iskolatanácsi tag, a vármegyefőnök, a bírósági elnök, a képviselő és a három detektív dicsőségére Egyszer csak azután Pondru eltűnt a városból Hogy hová került, merre járt nem tudom Pár év múlva újra találkoztam vele Hajladozott, vigyorgott szemét meresztette de rám sem nézett — És mit gondolsz, mi a foglalkozása? Ugye, nem tudod! Hát megmondom Tanár De még,ez lenne a kisebbik baj A haj ott van, hogy mind a két fiam az ő osztályába lát — És mit tanít? — Történelmeit Engem elbocsátottak és őt nevezték ki a helyemre És mivel kevés az óraszáma, melléktantárgyként a rajzot is ő tanítja. Sztálin születésnapján megkezdődött a szovjet film ünnepe Válogatott filmek, bemutatók, matinék a műsorban Sztálin 70. születésnapján, december 21-én megkezdődött a Szovjet Filmünnepségek sorozata is. Az első nap műsora, a „Sztálingrádi csata“ diadalmas nyitánya volt a magyar filmszakma sztálini ünnepének és egyben méltón illeszkedett abba a díszes és gazdag programba is, melylyel népi demokráciánk a nagy ünnepet megü. A „Sztálingrádi csatá“-t 21 fővárosi és 6 vidéki mozi vetíti, hatalmas sikerrel. A közönség már az első napon is mindenütt zsúfolásig megtöltötte a nézőtereket és ez a hatalmas érdeklődés még csak fokozódik. A Szovjet Filmünnepség december 21-től december 29-ig tart Ez idő alatt, mint jelentettük, válogatott szovjet produkciók szerepelnek a mozik vásznán, a fővárosban és a vidéken egyaránt. Vidéki városaink tárlatokat is rendeznek a filmszínházakban. Egyes üzemekbe, intézményekhez külön is elátogatnak filmeseink, hogy az országos ünnepi filmműsor mellett, a szovjet filmet ezúton is közelebb vigyék a dolgozókhoz Az elmondottak mellett: további 5 új filmet is bemutat öt budapesti mozi egy-egy napig, naponként változó műsorral. Ezek a filmek: a „Kormány tagja“ „Orlai csomó, pont", „Új ház", „Jan Rajnisz“, „Becsületbíróság“. Az ünnepi műsor a gyermekekről is megemlékezik: a karácsonyi ünnepek két délelőttjén és 10 órai kezdettel, gyermekmatinékat rendeznek a fővárosban. A gyermek- és ifjúsági filmmatinék Nagy-Budapest minden kerületének mozijaira kiterjed A műsort játék-, rajz- és állatfilmekből állították össze, igen változatosan. Szerepel többek közt: a „Tizenötéves kapitány“, „Timur és bandája", „Elsőosztályosok“, „Fiúk a gáton“, „7 színes mese", „Nyúl Ferkó“, „Aludj bab“ és a szovjet álatfilmgyártás két remeke is: az „Állatok világa“ és az „Egy gyűrű története“. A szocializmus országának irodalma Az irodalom társadalmi szerepét jellemezve, Sztálin az írókat az emberi lélek mérnökeinek nevezte. Sztálin határozta meg a szovjet irodalom módszerét, a szocialista realizmust is, amikor életbevágó fontosságú kérdésként került előtérbe az egységes irodalmi módszer szempontjainak tisztázása. A szovjet írók első kongreszszusán Zidanov fejtette ki ezzel kapcsolatban a sztálini elveket: „Az emberi lélek mérnökének lenni — ez annyit jelent, hogy az írónak mindkét lábával a reális élet talaján kell állnia. Ez pedig szakítást jelent a régi típusú romantikával, azzal a romantikával, amely nem létező életet és nem létező hősöket ábrázol és az olvasót az élet ellentmondásaiból, keserveiből egy megvalósíthatatlan világba , az utópia világába vezette. A mi irodalmunktól, amely a szó szoros értelmében szilárd materiális talajban gyökeredzik, nem lehet idegen a romantika, de ez a romantikának újszerű típusa: forradalmi romantika. Állítjuk, hogy a szovjet szépirodalom és irodalomkritika alapvető módszere a szocialista realizmus, annak pedig előfeltétele, hogy a forradalmi romantika az irodalmi alkotás szerves részévé váljék, mivel pártunk léte, a munkásosztály élete és harca egyesíti magában a józan, kemény gyakorlati munkát a nagyszerű hősiességgel és a tágas perspektívákkal.“ A szocialista realizmus alkalmazása a szovjet irodalomban, módfelett kiszélesítette a művészi, irodalmi ábrázolás területét. A szovjet irodalom száz és száz terméke mutatja be a legvalóságosabb módon a népet, a tömegeket, mint a történelem hordozóját. A szocialista realizmusban a tömegek és a regényhős kölcsönös viszonyát a sztálini alapelvek határozzák meg. A szovjet írók műveiben a hős, az égyén nem válik el a tömegektől és nem áll szemben velük, hanem mintegy megtestesítője, kifejezője a népi tömegek törekvéseinek. Eszméik és történelmi reménységeik, gyújtópontjában áll. A szovjet irodalom képviselői a marxizmus-leninizmus szellemében és az élet állandó gondos tanulmányozásával olyan műveket alkotnak, amelyekben az ember munkája, közösségi tevékenysége teljes jelentőségében bontakozik ki és a történelmi folyamatok meghatározó erejeként tűnik fel. Maguk a műfajok — regény, elbeszélés, dráma, vers — is kibővültek, olyan jelenségeket vettek fel magukba, ameleknek ábrázolására a burzsoá irodalom nem is képes. A sztálingrádi traktorgyár építésének leírása ulyán „Nagy futószalag“ című regényében, a kolhozparasztság munkájának képe Solohov „Új barázdát szánt az eke” című művében és a szovjet regények egész sorában mutatkozó megannyi példa világít rá a szovjet irodalom újító szellemére. A szovjet regény a szocialista társadalom munkáját teremtő folyamatként, lelki szükségletként ábrázolla és megmutatja a munka nevelő hatását a szocialista társadalmban. A szovjet irodalom Sztálin ótai meghatározott sajátságai alapján megállapíthatjuk: a szocialista realizmus új fejlődési fokot jelent a művészi gondolkodás terén A szovjet irodalom kiharcolta az álalános elismerést és tekintélye a világ legkiválóbb és legeszmeibb irodalmának tekintélyét így vált az irodalom fegyverré is a társadalom kommunista átalakulásában. A szovjet irodalmi művekben kommunista eszmék bontakoznak ki, összefogják a sokmilliós tömegeket, munkára és harcra mozgósítják. A Bolsevik Párt határozatai az ideológiai munka kérdéseiről újabb ösztönzésül szolgáltak a szovjet irodalom és művészet teremtő lendületére. Azok a hősök, akikkel a szovjet regényekben találkozunk, a kommunista építés hősei, az elénk táruló különféle jellemek és életjelenségek — a szovjet irodalom legjobb műveinek alakjai — mintaképként szolgálnak, utánzásra késztetik az olvasókat. Az irodalom feladata: méltónak lenni a nagy eszmékhez és a nép nagy ügyéhez De van még egy hivatása az irodalomnak: elébe vágni az életnek — vonzani, előre vinni a népet, nevetni mutatni neki a fejlődés útját. A sztálini eszmék nagy ereje a legyőzhetetlenség forrását jelenti. Ezek az eszmék nemcsak a szovjet állam, a szocialista kultúra, hanem a művészet és irodalom felvirágzásának forrása is. (A moszkvai Izvesztija cikke)