Kis Ujság, 1950. március (4. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-19 / 66. szám

Acheson külpolitikája egymásután szenvedett lesújtó vereséget — állapítja meg Walter Lippman Az amerikai sajtóban egyre több hang hajlatszik, hogy Dean Acheson külügyminiszter állása megrendült, mivel kongresszusi körökből számos támadás irányult politikája ellen. A New York Herald Tribune-ben Walter Lippman is megerősíti, hogy Acheson külpolitikáját egyik kudarc a másik után éri. Még a külügymi­niszter politikai elvbarátai is kény­telenek elismerni az Acheson által kezdeményezett úgynevezett „totális diplomácia“ csődjét. Acheson kül­politikája — mondja Lippman­­— egymásután szenvedett lesújtó vere­ségeket, így volt ez legutóbb Csang­­kaisek esetében, azután a Németor­szággal kapcsolatos politikai elgondo­lások kudarcában. A moszkvai rádió kim­agyarázá­­ja szerint ezek a kudarcok a Wall­street köreiben is súlyos csalódást okoztak. Ma az a helyzet, hogy már az amerikai nép széles rétegei is erő­sen bírálják a támadó jellegű külpo­litikát. A hírmagyarázó szerint Lipp­man fejtegetései visszatükrözik azt a páni félelmet a Wall­ Street köreiben, hogy Acheson külpolitikája a jövőben még nagyobb kudarcokat hoz majd az USA-nak. Achieson helyet­ fi­arrímon ? Az utóbbi időben fokozódó bírálat nyilvánult meg Acheson amerikai külügyminiszter tevékenysége ellen. Az amerikai lapok egy része felveti annak lehetőségét, hogy Acheson nyugdíjba megy. Felmerült az a fel­tevés is, hogy utóda Harriman, a Marshall-terv európai igazgatóságá­nak elnöke lesz. 212 nagyüzemben győztek a francia dolgozók A egy francia bérharc huszon­negyedik napján még jobban, kitör­ik a francia­ munkásság bérkövete­ Tési mozgalma. A sztrájkban álló munkások egyre újabb sikereket aratnak. Péntek reggelig már 272 nagyüzem volt kénytelen megadni a dolgozóknak vagy a 3000 frank bér­pótlékot,­ vagy lényeges órabéreme­­lést. Párisi hír­ek­ szerint­ Bidault mi­niszterelnök értésükre adta a nagy-, iparosoknak, hogy helyes lenne „en­gedményeket“ tenni a sztrájkoló munkásoknak. A helyzet megválto­zása a munkásság töretlen egységé­nek köszönhető. Tovább tart a sztrájk a francia gáz- és villamossági üzemekben. Jobb­oldali körökben is elismerik, hogy a gáz- és villanygyáraknak rohamrend­őrökkel történt megszállása és a mun­kások behívása nagy ,,stratégiai“ hiba volt. Változatlanul tart a sztrájk a vas­es fémiparban, a társadalombiztosító intézeteknél, a repülőtereken, az építő­iparban. Sztrájkolnak a vízművek és a szemételhordók is. A Francia Kommunista Párt, Poli­s­tikai Bizottsága a sztrájkolók tám­o­­ga­­tóra és a békeharc fokozására hívja fel a francia népet. A Politikai Bizottság közleménye felháborodottan tiltakozik, Henri­ Denis katolikus pro­fesszor, főszerkesztő elítélése ellen, akit súlyos pénzbüntetésre ítéltek, mert megbélyegezte a vietnami szennyes háborút. Az amerikai hadianyag Francia­­országba érkezése mutatja azt a se­gítséget — hangoztatja a közlemény —, amellyel a háborús uszítók szov­jetellenes támadó előkészületeiket gyorsítani igyekeznek. A harcnak ezek ellen az előkészületek ellen egyre jobban erősödnie kell.­­A londoni De­ily Worker jelenti, hogy a Franciaországnak szánt első amerikai fegyverszállítmányokat a tuniszi Bizerta hadikikötőbe irányí­tották. Hétszázezer autóval kevesebbet gyártottak a mal félévben az USA-ban Az Egyesült Államok automobiliparának termelési kiesése az elmúlt félév alatt a szén- és más sztrájkok következtében több mint 700.000 sze­mély- és teherautó. Háromszázezer belga munkás tüntető sztrájkja III. Lipót visszatérése ellen A berlini rádió jelenti: A belga munkásság tiltakozási mozgalma III. Lipót visszatérési szándéka ellen egyre nagyobb méreteket ölt. A leg­újabb jelentések szerint pénteken délután egész Belgiumban már há­romszázezer munkás állt sztrájkban és ezzel tiltakozott a „király“ és a reakciós pártok önhatalmú tervei el­len. A szakszervezeti vezetőség ere­detileg csak röyidre szabott formális tüntető sztrájkokra gondolt egyné­hány ipari vidéken, de a lakosság mindenütt csatlakozott a mozgalom-­­ hoz. Sztrájkolnak a liege-i szénbá­nyák munkásai, sztrájkolnak Brüsz­­szelben, Monsban ,és Harleroiban az összes munkások és a borviagói ipar­vidék dolgozói is csatlakoztak a sztrájkhoz. Mindenütt kijelentik, hogy semmi szín alatt sem fogják tűrni a „király“ visszatérését. A feszültség óráról-órára növekszik. A közfelhábo­­rodás hatása alatt a szociáldemokrata párt vezetősége arra kényszerült, hogy komolyan foglalkozzék a helyzettel és rendkívüli pártértekezletet hívott egybe Vasárnapra Brüsszelbe. Az amerikai megszálló hatóságok militarizálják Nyugat-Ausztriát Az amerikai megszálló hatóságok útmutatásával és segítségével rend­szeresen folyik Nyugat-Ausztria mili­­tarizálása. Tirolban és Salzburgban teljes erővel építik a katonai erdődö­­ket. Salzkam­mergut körzetében az amerikai hatóságok az építőcégekkel katonai építkezések — elsősorban a, hidak és utak építése ügyében tár­gyalnak. Nemrégiben egy repülőtér építéséh­ez kezdtek. Keresztre­jtve Vasárnap, 1950 március 19 Ha: Bélyegrovat Ára 60 fillér A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona­­Jenő a felszabadulás 5. évfordulójának, április 4-nek méltó előkészítésére . A bizottság elnöke Rákosi Mátyás, a minisztertanács elnökhelyettese A minisztertanács Dobi István elnökletével pénteken délelőtt ülést tartott. A minisztertanács kormányba zottsá£ut küldü­tt ki a felszabadulás ötödik évfordulójának, április 4-nek méltó előkészítésére. A bizottság elnöke Rákosi Mátyás, a minisztertanács elnökhelyettese. A minisztertanács határozatot fogadott el az építőipar továbbfejl­esztéséről. A minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. Az április 4­-e megünneplését előkészítő kormánybizottság tagjai A minisztertanács pénteki ülésén kormánybizottságot küldött ki a fel­­szabadulás ötödik évfordulója meg­ünneplésének előkészítésére. Az április 4-ét előkészítő, kormány­­bizottság elnöke Rákosi Mátyás, a minisztertanács elnökhelyettese, tag­jai: Apró Antal, Balogh István, Be­­reczky Albert, Csók István, Darvas József, Dobi István, Erdei Ferenc, Farkas Mihály, Gergely Sándor, Gerő Ernő, Illyés Gyula, Illés Béla, Jóború Magda, Kádár János, Kisfaludi- Strobl Zsigmond, Losonciy Géza, Major Tamás, Marosán György, Mihály­fi Ernő, Muszka Imre sztaha­novista, Nagy Dániel, Panyi Ferencné sztahanovista, Pozsonyi Zoltán szta­hanovista, Révai József, Rusznyák István, Szakosíts Árpád, Szűcs Lajos, Tóth III. János sztahanovista, Vető Lajos. Április 4-re többet, jobbat akarunk termelni — mondják az ipari gázokat termelő Iludroxigén-gyár dolgozói .• Cseppfolyósítani a levegőt? Ki­vonni belőle az oxigént? Az avatatlan valamikor szinte kő­­vé meredt volna a kertész gondolattól. A­ vegyész, a tudós azonban nem ijedt meg a feladattól. Addig kísér­letezett, míg megfogta a „semmit“, a levegőt. Szétbontotta és az alkotó­elemeket a mindennapi munka meg­könnyítéséhez odaadta a dolgozók­nak. Ma­ a szakmunkás fordít egyet az acélpalack szelepén, egy kis lobbanás és a hidegfényű lángsugárral gépek törött karjait forrasztja, ha a munka menete ezt kívánja, vagy mázsás acél­tömböket szeletel könnyedén. Meg­szelídült a levegő, szolgálja az em­bert. Diadalmaskodott a vegyész. Ma már a levegőt „nagy tételekben“ gyárilag bontják szét alkotóelemeire. Ezzel foglalkozik például a Hydroxigén NV. — Valóban, mi is „készítünk“ oxi­gént, mely ma a nehéziparban, az acélvágásnál, hegesztésnél szinte nél­külözhetetlen. A gyártási „titkot” is meg lehet tekinteni, — mégpedig kö­zelebbről. A levegőt valóban a levegőből szippantja magához egy gép, a szí­vószálon keresztül. Még a szívószál­­nál megtisztítják a szennyeződéstől, a portól, majd sűrítik.­­ Most következik a leglényege­sebb rész. A sűrített levegőt szét kell bontani alkotóelemeire. Ki kell ven­ni belőle az egyötöd rész oxigént és a négyötöd rész nitrogént s ami ne­mesgáz van benne, azt is külön kell választani. — Ez a különválasztás hogy törté­nik meg? — A levegőt — 183 fokra h­ítjük le. Ekkor a levegő egyik alkateleme, a nitrogén még gázalakban­ van, az oxigén pedig cseppfolyós állapotban, így már könnyű szétválasztani őket, — a­ szétválasztó berendezés segítsé­gével. Miután szétválasztottuk, kü­lön­­kü­lön gáztartályokba küldjük a nit­rogént és­­az oxigént is, ez utóbbit is most ,már gázalakban. — A" hidrogén „gyártása“ — mely­re a­­szappangyártásnál van különösen nagy szükség — még egyszerűbb. A vizet elektromos árammal felbontjuk s így: hidrogént és oxigént nyerünk. Valóban így van, csakh­át mindez különleges berendezések segítségével történik meg. A klóriszembe is tekint­sünk be egy pillanatra, mert — mint halljuk — itt sem mindennapi jelen­ség bonyolódik le. — A Szovjetunióból és Romániá­ból kapott sót vízben oldjuk fel. Az így nyert sóoldatot azután ugyan­csak elektromos árammal szétbont­juk alkotóelemeire és így kapunk klórgázt, hidrogéngázt és nátron­­lúgot. — Egy laikus számára ennyi látni­valót nyújt tehát a „levegőgyár“. — Nem „levegőgyár“ ez, hanem ipari gázokat termelő gyár. Csak éppen a levegőt is felhasznál­juk erre a célra. Egy rövid üzemlátogatás is azt igazolja, hogy nagy szaktudást igé­nyel az itt dolgozók munkája. És nemcsak az előállítás problémáit kell jól és pontosan ismerniök, hanem azt is tudniuk kell, hogy a meglévő gé­pek segítségével hogyan lehet többet és jobban termelni. Hogyan lehet csökkenteni az önköltséget (például az áramfogyasztást) és hogy a gépek jó karbantartásával mi módon lehet szinte elérhetetlennek vélt teljesítmé­nyeket elérni. Mindezeket a követelményeket a gyár számos dolgozója sikeresen oldja meg. Különösen kivált munkájával Marhoffer János. Annyira, hogy el­nyerte az ipari gázgyártásban „a szakma legjobb dolgozója“ kitüntető címet is. A kitüntetés ün­nepélyes átadása előtt elbeszéli, hogy 1920 óta dolgozik ebben a gyárban és soha nem becsülték meg ennyire a munkást. — Ezért is igyekszem egyre na­gyobb eredményeket elérni — mond­ja. — Már megkaptam az élmun­kás kitüntetést, részt vehettem a szta­hanovista kongresszuson és munkám­ legnagyobb elismerését látom abban, hogy megkaptam „a szakma legjobb dolgozója“ címét. Mindezt csak azzal hálálhatom meg, hogy igyekszem még jobban termelni, hogy munka­­módszeremet szívesen adom át többi dolgozótársaimnak. A kitüntetést termelési értekezlettel egybekötött ünnepségen nyújtják át Marhoffer Juhosnak. A termelési­­értekezleten Papp Mi­hály ab. titkár arra mutat rá, hogy fokozni kell a minőségi termelést, Máth István termelési felelős pedig felhívja a dolgozók figyelmét arra, hogy az egyéni versenyben tapasztalt némi visszaesés csorbáját mielőbb ki kell küszöbölniök. A dolgozók széles rétegében meg is van erre a hajlandóság. Április 4-re többet, jobbat akar­nak termelni.­ Egymás után hangzanak el a felaján­lások: Petényi József oxigéntöltő megígéri, hogy 5 százalékkal fokozza április 4-ig munkateljesítményét. Aranyosi Károly vállalja, hogy az új apparát­­szállító berendezést a kitűzött idő előtt beszereli. Ledvédi József ígéretet tesz arra dolgozó társai nevében is, hogy a sztálini műszak eredményét további 20 százalékkal nö­veli, Mgla­­tinszky József szelepjavító pedig a je­lenlegi 158 százalék helyett április 4-ig már 170 százalékot teljesít... A műszaki értelmiség is lelkesen csatlakozik a munkafel­ajánlásokhoz. Szabó Zoltán vegyész­­mérnök bejelenti, hogy április 4-ig kidolgozza a melléktermékként je­lentkező nitrogén felhasználására vo­natkozó újítását. A felajánlások elhangzása után a termelési értekezlet tartogat még né­hány ünnepi percet. — Dolgozóink közül kilencen vet­tek részt átképzős tanfolyamon. Szor­galmasan tanultaik és kemény napi munkájuk mellett sem maradtak el egyetlenegy előadásról sem. Megér­demlik a szakmunkásbizonyítványt, miként megérdemli a művezetői bi­zonyítványt a művezető tanfolyam hat hallgatója is. — A népi demokrácia megadta számunkra a fejlődés lehetőségét — jelenti ki az egyik új szakmunkás. — Azzal háláljuk meg, hogy erőtel­jesen kapcsolódunk be a felszabadu­lási munkafelajánlási mozgalomba és ezt a munkaütemet április 4 után is tovább visszük, sőt, ha még tehet, fokozzuk is. Ez a mi hálánk.. . Horváth B. Jenő Ápr­is 4-re az eddigi 120 »500 km-es« vonat helyett 200 vonat közlekedik naponta A napokban hangzott el a szom­bathelyi sűtőház dolgozóinak fel­hívása, amelyet az ország vasutasai­hoz­ intéztek az 500 km-es mozgalom kiszélesítésére, hogy méltón ünnepel­jék meg vasutasaink felszabadulásunk ötödik évfordulóját. A szombathelyi fütóházi dolgozók felhívták az ország vasutasait, valósítsák meg, hogy áp­rilis 4-re, az eddigi 120 helyett 200 „500 km-es“ vonat közlekedjék naponta. Az­ ország vasutas dolgozói nagy lelkesedéssel csatlakoztak a szom­bathelyiek felhívásához.

Next