Kis Ujság, 1950. március (4. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-21 / 67. szám

Minek köszönhetjük, hogy parasztságunk rálépett a haladás útjára? Beszélgetés Nagy Dániellel: A munkásosztály élcsapatának segítsége vezeti a magyar falut a szebb és jobb élet felé A falon Magyarország térképe, a községek neve mellett színes karton­­lapocskák mutatják, hogy a faluban már működnek a termelőszövetkezeti csoportok vagy pedig most vannak alakulófélben. A színes lapocskák sűrű hálózata úgy jelzi a társas gaz­dálkodás fejlődésének útját, mint a hadi térképek valamely győzedelmes hadsereg dicsőséges előnyomulását A térkép előtt három férfifej hajol az asztal fölé, három erősvonású férfi­­arcélre vetítődik vissza a szétteregetett jegyzetnapokról a beszűrődő napfény. Mintha egy most alakuló termelő­­csoport vezetői tartanának megbeszé­lést itt, Budapesten, az Üllői­ úton, a DÉPOSZ székházában. Mert mind a három férfi csizmában, sötétkék, zsi­nórszegélyes ruhában, keskeny sze­gélyű parasztingben ül az asztal kö­rül és éppen arról beszélnek, hogyan indulhat neki legbiztatóbban a fegy­verneki termelőcsoport az új tavasz­nak. Két fegyverneki csoporttag jött fel Pestre, hogy tanácsot, eligazítást kérjen a tavaszi munkák kezdetén. És Nagy Dánielnek, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa alelnöki­­■Aek útmutatásai u­tán még nagyobb bizakodással lépnek ki a DÉFOSZ termelési versenyosztályának ajtaján és térnek haza falujukba, továbbfej­leszteni csoportjukat. Amikor becsukódik mögöttük az ajtó, Nagy Dániel mosolyogva felénk fordul: — Fontos, hogy az ember itt Pes­ten, az íróasztal mellett is együtt maradjon a földdel, a föld dolgozó parasztságával. Amikor csak lehető­ség van rá, vidékre látogatok, heten­ként legalább 1—2 napot falun töl­tök, hogy közvetlenül is lássam a napról-napra megmutatkozó fejlő­dést. Legutóbb is négy napot töltöt­tem Veszprém megyében, állami gazdaságokat, termelőcsoportokat lá­togattam s tapasztalataimat én sem tudnám más szavakkal összegezni, mint ahogy Rákosi Mátyás összefogta a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén elmondott be­szédjében: „A dolgozó parasztság érdeklő­dése a társas termelés felé fordul és ami nem kevésbé fontos, a ter­melőcsoportok tagjai----fellelke­sülve a szövetkezés eredményein és kézzelfoghódó fölényén — ön­tudatosan, magabiztosan, jövőbe vetett bizalommal dolgoznak to­vább. A kezdeti tétovázást és bi­zonytalanságot elfújta a tapaszta­lás, a siker szele." — Most, amikor népünk legna­gyobb ünnepe, a felszabadulás év­fordulója közeledik, jólesik vissza­nézni a fejlődésre, a megtett útra, mert a felszabadulás óta eltelt öt év­nek minden napja a dolgozó pa­rasztság számára is újabb sikereket hozott, elért sikerei is az MDP erejét tük­rözik. Ha parasztságunk semmi egyebet nem kapott volna a dolgozó nép élenjáró pártjától, mint azt, hogy önbizalma erősödött, hogy forradalmi öntudata a kezdeti této­­vaság után megszilárdult — artál ez is óriási segítséget, óriási eredményt jelentett Mert a parasztságnak végre fel kellett ismernie, visszavonhatat­lanul, mindenkorra, hogy sorsa, élete a forradalommal áll vagy bukik. — Dózsa forradalmának elnyomá­sa, az 1919-es forradalom vérbefoj­­tása után a parasztság élete csak lassú haladás volt, reménytelen küz­delem a fojtogató elnyomással. Az elmúlt öt év azonban a felemelke­dést jelentete, az új, emberibb éle­tet hozta a dolgozó parasztai­nak s a beláthatatlan fejlődést nyitotta meg az elkövetkező évtizedekre, év­századokra. Tekintetével végigfut a termelő­szövetkezeti csoportok térképén, az­tán folytatja: „ Hosszú volt bizony az út, amíg ez a felismerés megszületett és meg­szilárdult a dolgozó parasztságban, amíg a „siker szele elfújta a bizony­talanságot“ Bevallom, veszprémi utániról visszatérőben az a kérdés foglalkoztatott, milyen erőnek kö­szönhetjük, hogy parasztságunk már tekintélyes részben levetkőzte az év­századokon keresztül belénevelt ma­­radiságot s egyre fogékonyabbá válik a saját érdekei­n— a haladás iránt. Elgondolkozva belelapoz az asztalán fekvő könyvbe — Asztalos István új könyve ez, a „Szél furatlan nem in­dul“ — s mintha a könyv címe kínál­ná a választ, folytatja. — Az erő — a felszabadulás múltat elsöprő szeléből született meg azzal, hogy a hős Szovjet Hadsereg győzel­me a nép kezébe adta a legnagyobb kincset, a szabadságot. S a szabadság után, amely az egész dolgozó nép kin­­csévé vált, a második legnagyobb ajándékot a dolgozó parasztság kapta­­a földet. A földreform a földnélküli Jánosok milliós tömegének adta visz­­sza ősi jussát, de az évszázadokon át megfélemlített, földesurak igája alatt­ i és föld­­ görnyedő parasztság még bizonytalan­kodó kézzel nyúlt visszakapott jussa után. Talán a reakciós erőknek sike­rült volna ismét kitépni ezekből a bi­zonytalankodó kezekből a földet — s vele együtt a parasztság új értelmet kapott életét is —, ha egy erősebb kéz nem töri le a reakció kinyúló csápjait, ha egy harcokban edződött hatalom nem áll már a kezdet kezdetén a dol­gozó, földhöz juttatott parasztság mellé. A szervezett munkásosztály volt ez a hatalom, amely harcokban acélossá edződött pártjával vál­lalta a küzdelmet a dolgozó pa­rasztság jussáért is. Azt, hogy a munkásosztály után a pa­rasztság is élni tudott a szabadsággal, hogy a parasztság is felismerte a fel­szabadulás­ adta lehetőségeket, hogy a kezdeti tétovázás után a parasztság is ráébredt arra; harmadik út pedig az ő számára sincsen — vagy a munkás­­osztály élenjáró pártja által megjelölt forradalmi úton halad, vagy visszatér a megsemmisülésbe vezető reakció út­jára — mindezt a Magyar Kommu­nista Pártnak, majd a Magyar Dolgo­zók Pártjának köszönhetjük, mi dol­gozó parasztok. A híd, amely összeköti a munkásságot és a parasztságot . Ismét Rákosi Mátyás szavaihoz folyamodok, hiszen ő adta a paraszt­ság fejlődésének legkristálytisztább jellemzését: „A dolgozó parasztság ötéves tapasztalata alapján meggyő­ződött róla, hogy mi csak olyat aján­lunk neki, ami érdekében való, ami javára válik“.­­ Nagyon nehéz lenne arra vál­lalkozni, hogy részletesen elmond­jam: mit ajánlott öt éven keresztül, az MDP dolgozó parasztságunknak s leírjam, hogyan fejlődött, hogyan szépült az élete abban a faluban a dolgozó parasztságnak, ahol meg­fogadták ezeket az ajánlatokat s ho­gyan küszködik még mindig bajokkal, nehézségekkel az a falu, amelyik az ellenség szavát akarta inkább meg­hallani: az úri reakcióét, majd a kle­rikális reakcióét és mindkettő hű ki­­szolgálójáét, a kulákságét. Hol vált fokozatosan könnyebbé a keserves paraszti sors? Ott, ahol a dolgozó parasztság a dolgozók nagy pártjának sza­vára hallgatva, alkalmazta a tár­sas földművelést, kihasználta a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, ahol elfogadta a dolgozó ma­gyar nép államának és vezető pártjának segítő kezét, ahol nem fogta be fülét a traktorzúgás hallatára, ahol nem falazta be ablakát a fény elől. — És így folytathatnám az ösz­­szehasonlítást oldalakon keresztül, hi­vatkozhatnék a hároméves terv falusi eredményeire, a villanyra, egészség­­házakra, kultúrházakra, mozikra, könyvtárakra, iskolákra, fövizű ku­takra, bekötőutakra — mindazokra az eredményekre, amelyek kiemelték a falut magánosságából, évszázados elzártságából és közelebb hozták a városhoz. A munkásság és parasztság egymásra találásából, együttműködésé­ből születtek ezek az eredmények. — „A népi demokrácia sikerei el­­sősorban Pártunk sikerei is“ — idézi Nagy Dániel ismét Hát ősi Má­tyás szavait, majd így folytatja: Természetesen dolgozó parasztságunk A falu felkészül April's 4 nagy ünnepére — De — mondja s ismét boldog mosollyal néz a feje felett függő tér­képre — ezt már nem nekem kell elmondanom, érzi ezt minden becsü­letesen gondolkozó parasztember. Ezt bizonyítja, hogy egymásután születnek meg falun is a munkafelajánlások legna­gyobb ünnepünkre, április 4-re. A hála a felszabadító Szovjet Hadse­reg is a Magyar Dolgozók Pártja iránt sugallja ezeket az önkéntes vál­lalásokat, mert parasztságunk — a más pártbeliek és a pártonkívüliek is egyaránt — érzi, hogy a háta, az ünneplés legbeszédesebb bizonyítéka a szocializmus felé haladó társada­lomban: a munka. Meglátszik ez már a tavaszi mezőgazdasági munkák in­dulásánál is, a tavalyinál is nagyobb mértékben veszi igénybe a dolgozó parasztság a gépállomások segítségét a talajmegmunkálásnál, egyre na­gyobb súlyt helyez arra, hogy a többtermelés érdekében a vetőmag­vakat megtisztítva, megcsávázva vesse el, a vetőmag-ágyakat kellően porha­­nyítsa, vagy tárcsázza. — Néhány évvel ezelőtt még elkép­zelhetetlennek látszottak a mai ered­mények — mondja búcsúzásul. — De ma már odáig jutottunk a fejlődés­ben, hogy azt kell mondanunk: nem állhatunk meg. A falusi osztályharc­ még nem ért véget, m­íg nem sikerült minde­nütt mentesíteni a dolgozó pa­rasztságot a kulákbefolyás alól Tovább kell folytatni a dolgozó kis- és középparasztság felvilágosítását, meggyőződésükké kell tenni, hogy megalapozói a virágzó magyar mező­­gazdaságnak s ezzel hasznos építői a szocializmusnak. A Magyar Dolgozók Pártjának mutattak irányt Rákosi Mátyás következő szavai: „...azt akarjuk, hogy az előttünk álló nagy feldat okát, mint az elmúlt öt eszte idő folyamán, a jövőben is sikerrel, ered­ménye­en oldjuk meg. A béketábor, a szocializmust építő haddó országok táborának ereje, gyorsan nő és e nö­vekvéssel jelen­kező új feladatok meg­oldását követeli tőlünk is a történe­tem. Mi azt akarjuk, hogy a felada­to­ink ránk eső részét becsületes és eredménnyel elvégezzük úgy, ahogy ezt joggal elvárja tőlünk dolgozó né­pünk, a haladó világ, a hatalmas Szovjetunió és négy vezérünk, a bölcs, a szeretett Sztálint“ Mindnyájunknak kötelessége követni ezt az iránymuta­tást, ha meg akarjuk őrizni eredmé­nyeinket és tovább akarjuk építeni a fejlődésnek azokat a lehetőségeit, amelyeket a felszabadító Szovjet Hadsereg véráldozatai nyitottak meg előttünk. Bisztray Kálmán szépirodalmi, művészeti és ismeretterjesztő folyóirat A Népművelési Minisztérium kiadása. Egyes szám ára 2 forint. Előfizetési díj évi 20.— forint Megjelenik minden hó elején. Kiadóhivatal: Budapest 62., Postafiók 353. Telefon: 129—480 Csekkszámlaszám: 61.068. Nyolc évi fegyázzal büntette a munkásbíróság a szolgálatot megszegő tűzoltót Marczinkovics János tűzoltó az egyik nemzeti vállalat gyártelepén tel­jesített szolgálatot. Éjszaka, szolgálati ideje alatt hosszú órákig elmulasztotta az ellenőrzést. Ennek következtében a gyártelepen keletkezett tűz elharapód­zott és jelentős károkat okozott. A budapesti­ munkásbíróság neve­zettet, mint közalkalmazásban álló sze­mélyt a tervgazdálkodás büntetőjog­ védelméről szóló törvényerejű rende­let alapján szolgálati kötelességének megszegése miatt nyolc évi fegyházra, tíz évi hivatal- és politikai jogvesztés­­re, ingatlanának elkobzására és 500 forint pénzbüntetésre ítélte. A Magyar-Albán Barátsági Hét nagy sikeréről számolnak be a tiranai tudósítások. A barátsági hét során az Albán Népköztársa­ság szabad népe közelről meg­ismerte a dolgozó magyar nép nagy eredményeit és jövő terveit, tudományos és művészeti életének felvirágzását, előrehaladását, me­lyet a felszabadulás óta eltelt öt esztendő alatt tett meg. A szabad Albánia szabad népe nagy megértéssel és rokonszenvel fogadta a magyar nép kulturális követeit, művészeti előadásaikat és azokat a beszámolókat, amelyek megismertették politikai, gazdasági és kuturális fejlődésünket. A múltban kevés lehetősége volt a két népnek az igaz baráti érintke­zésre, bár történetü­k, sorsuk sok ha­sonlóságot mutat. A szabadság­­szerető albán nép hosszú ideig — — majdnem ezer éven át — küz­dött az idegen elnyomás ellen, de ugyanúgy, mint Magyarországot, Albániát is csa­k a Szovjetunió vi­­lágtörténemi győzelme, felszaba­dító tette emelte ki a rabság és le­­igázottság embertelen mélységeiből. Albánia történelmének legszebb fe­jezete akkor kezdődött, amikor le­ráztá magáról az olasz fasizmus igáját, ugyanakkor nem esett az imperializmus csapdájába, hanem a Szovjetúnió és a haladás útjára lépett népek barátságára támasz­kodva őrizte és őrzi ma is szabad­ságát, függetlenségét. Sok rokonvonást mutat a két or­szág és a két nép háború utáni fejlődése is. Albániának, éppen úgy, mint Magyarországnak, min­denekelőtt újjá kellett építeni mind­azt, amit a fasiszta hordák a há­ború a ott elpusztítottak. Le kellett számolniuk belső ellenségeikkel és éberen kellett őrködniük azon, hogy az imperialisták délkelet­­európai főügynöksége, a Tito­k tök ne dönthesse meg országukban a felszabadulás nagy vívmányait, a dolgozó nép hatalmát és a további fejlődés lehetőségét. Albánia népe, élén a munkás­osztály pártjával és nagy fiával, Enver Hoxhával, sikerrel oldotta meg feladatait s baráti hűsége a Szovjetunióhoz, valamint a népi demokratikus országokhoz, mely­nek szép megnyilvánulása a Ma­gyar-A­bán Barátsági Hét is. biz­­tosíték arra, hogy a szabadságsze­rető, dolgozni akaró és tudó albán nép egyre növekvő eredményekkel építi jövőjét és helytáll a békezsibor napról-napra erősödő arcvonalán. Elérkezett az ideje, hogy végre meg­alakuljon az egységes ifjúsági szervezet Vasárnap tanácskozásra ültek össze az üzemek dolgozó ifjúságának leg­jobbjai, hogy megvi­tassák, melyek azok a feladatok, amelyek a munkás­ifjúságra várnak a magyar ifjúság egységes szövetségének megteremtésé­ben. A tanácskozáson az ország min­den részéből mintegy 300 ifjúmunkás jelent meg. Szűcs Lajos, a MINSZ elnöke nyi­totta meg a tanácskozást, majd Kádas István főtitkárhelyettes számolt b­e az egységes ifjúsági szövetség megalakí­tásának előkészületeiről. Az előadói beszéd után nagy tapsok közben jelentette be Peti László, hogy a WM- varrógéngyár ifjúmunkásbrigád­j­a április 4-ig eléri és tartani fogja az 500 százalékos munkaátlagot, ő maga pedig termelését 650 százalékra emeli. Hasonló bejelentések hangzottak el azután más üzemek ifjúmunkásai részéről is. Farkas Mihály, az MDP főtitkárhelyettese beszélt ez­után. Utalt arra, hogy Rákosi Má­tyás február 10-i beszéde óta a ma­gyar ifjúsági mozgalomban mind mélyebb gyökeret ver az a felismerés: elérkezett az ideje annak, hogy végre megalakuljon az egységes ifjúsági szervezet, amely a Magyar Dolgozók Pártja vezetése alatt, a dicsőséges Komszomol szellemében dolgozik és harcol. Az új ifjúsági szervezet nem hasonlítható össze a M­DISZ-szal és különbözni fog a MINSZ-től is. — Azzal, hogy ma Magyarorszá­gon már a szocializmus épül — mon­dotta Farkas Mihály —, megnyílt az út a tehetségek számára. Ma a te­­hetségek nem kallódnak el, mint a múltban. Az ifjúsági szervezet egyik feladata éppen az, hogy ezeket a te­hetségeket fejlessze, hogy soraikból kerüljenek ki az új mérnökök, orvo­sok, tudósok, az új katonatisztek éppúgy, mint az állam vezetői. — Egészen új, alapvetően új egy­séges ifjúsági szövetség létrehozásá­ról van szó — folytatta. — Ez az ifjúsági szövetség legönfeláldozóbb, leglelkesebb, legodaadóbb, leghűbb segítőtársa kell, hogy legyen dicső Pártunknak, a kommunisták Pártjá­nak, a Magyar Dolgozók Pártjának. (Percekig tartó viharos lelkesedés és taps. Felállva, hosszasan éltetik a pár­tot és bölcs vezetőjét, Rákosi Má­tyást.) — Ennek az egységes ifjúsági szö­vetségnek harcos, bátor, lelkes és mű­velt s egyben büszke és önérzetes ma­gyar ifjakat kell nevelnie. A magyar ifjúság akkor jár helyes úton és csak úgy tudja feladatát elvégezni, ha szi­vében e­gvenen él a kiolthatatlan sze­retet a Szovjetúnió és Sztátin elvtárs iránt. (Percekig tartó viharos, telkes taps, éljen Sztálin, éljen a Szovjet­­úniól — zúg fel a jelenlévők ajkáról a lelkes kiállás.) Pártunk vezetése alatt a magyar dolgozó nép új szocia­lista világot épít és a szocializmus felé menetel. Ezt az utat a dicsőséges Szov­jet Hadsereg tette számunkra sza­baddá és a magyar ifjúság azért sza­bad, mert a Szovjetúnió leverte kezük­ről a bilincset. És hazánk csak úgy válhat erősebbé, a szocializmus ügye csak úgy győzhet végérvényesen, ha szoros szövetségben és barátságban haladunk együtt a hatalmas Szovjet­unióval. Ennek a gondolatnak mélyen ott kell élnie minden magyar fiatal szívében. Farkas Mihály hatalmas tapssal fo­gadott beszéde után vita következett, majd a SZIT főtitkárává Kádas Ist­ván eddigi főtitkárhelyettest válasz­tották meg. Az Országos Ifjúmunkás Tanácskozás résztvevői táviratban üdvözölték a magyar nép és az ifjú­ság szeretett vezetőjét, Rákosi Má­tyást. „Mező ar 'aságun'i biztos'totta az ötéves tervben e'é­rt fel adatok meg­­oldásának feltételeit“ Erdei Ferenc miniszter rádiónyilatkozata Erdei Ferenc földművelésügyi mi­niszter a rádióban nyi­atkozott a március 30-án megnyíló Mezőgazda­­sági Kiállításról és Tenyészállatvásár­­ról. A kiállítás — mondotta — be­mutatja mezőgazdaságunk fejlődését a felszabadulás óta eltelt idő alatt Szemlélteti, hogy mezőgazdaságunk jelentékenyen túlszárnyalta a három­éves tervben előírt feladatokat és be­mutatja, hogy az ötéves terv még nagyobb feladatai megoldásának minden feltétele biztosítva van. A szocialista munkaverseny, amely az állami gazdaságokban, a gépállomá­sokon és a terme­kcsoportoknál már kibontakozóban van, mezőgazdasá­gunkban is emeli a munka termelé­kenységét és mielőbb kimagasló eredményeket fog elérni. Egészbe véve megmutatja ez a kiállítás, hogy megkezdtük mezőgazdaságunk elma­radottságának felszámolását, a szo­cializmus építését. Az állami gazdaságok és a termelő­­csoportok eredményei mellett bemu­tatja a kiállítás egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztságunk mu­n­­kaeredményeit is, amelyek szintén jelentékeny fejlődésről tanúskodnak Azonban azt is megmutatja a kiállí­tás, hogy a legnagyobb paraszti szor­galom és a legszélesebb körű állami segítség is csak bizonyos mértékig képes a parcellás paraszti gazdálko­dást magasabb fokra emelni. Az ál­lami gazdaságok és a temetőszövet­kezeti csoportok termelése mögött ezek az eredmények elmaradnak, élő bizonyságaiként a szocialista nagy­­üzemi gazdálkodás fölényének. Ki­emelkedő része lesz a kiállításnak a Mezőgazdasági Tudományos Központ bemutatója, az élenjáró szovjet mező­­gazdaság legdöntőbb eredményeinek felsorakoztatása. Rámutatott végül Erdei miniszter, hogy a kiállítás iránt máris olyan nagy az érdeklődés, hogy az eredetieg terv­be vett kiállítási időt meghosszabbítot­ták, mégpedig április 10-ig így felsza­badulásunk ünnepén mezőgazdasá­gunk kiállítása is résztvesz az ünnep­lésben. Adena­er álhadifoglyokat bérelt fel Reimann parlamenti beszé­­dének megzavarására A karlsruhei bíróság botrányos pert tárgyalt. A bíróság előtt vádlottként állott Siegfried Kugel és egy társa, akik hadifoglyoknak álcázták magukat és Max Reimannak, a Német Kommu­nista Párt elnökének parlamenti be­szédét akarták közbeszólásokkal meg­zavarni A tárgyaláson beismerték, hogy Adenauertől kaptat pontos utasításo­kat, hogyan zavarják meg Reimann be­­szédét s ezért fejenként 50—50 márkát adott a bérenceknek. A karlsruhei í­r­­óság illetéktelennek találta magát az­­élethozatalra és a per anyagát áttette a tartományi bírósághoz. (Kedd, március 21) 9

Next