Kis Ujság, 1950. június (4. évfolyam, 125-149. szám)
1950-06-17 / 138. szám
„Éljen a magyar balett!“ „ Viszontlátásra“ Vajnonnen mester érdekes előadása és búcsúja a Művészeti Dolgozók vitadélutánján A Paks lángjai óriási sikere alkalmából a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének élmunkás- és újítóköre Vaszilij Vajnonnen, a nagy szovjet balettmester, és asszisztense, Klavdia Armasevszkaja részvételével ankétet rendezett csütörtökön a Művészeti Szövetségek Házában. A rendkívül érdekes vitadélutánon megjelentek a Magyar Dolgozók Pártja, a Népművelési Minisztérium, a Szaktanács, a MINSZ, a Magyar-Szovjet Társaság, a Kultúrkapcsolatok Intézete képviselői, az Operaház balettegyüttese és énekesei nagy számmal, a színházak táncoktatói, üzemi tánccsoportok vezetői és tagjai. Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a termet és hatalmas tapssal fogadták Vajnonnen mestert is Klavdia Armasevszkáját, akiket a megjelentek nevében Lukács Pál Zeneművészeti Főiskolai tanár üdvözölt Az ankét részvevői, Lőrincz György tanár vitavezetésével, kérdéseket tettek fel Vajnonnen mesternek, s a Sztálin-díjas kiváló művész színesen és tartalmasan világította meg válaszában a Paris lángjai megalkotásának, előadásának problémáit, a siker titkait. A felszólalók sorát az Államvédelmi Hatóság táncegyüttesének egyik fiatal tagja nyitotta meg, tartalmasan kiértékelve a forradalmi balettet, az előadás nagy jelentőségét és köszönetet mondott a Szovjetunió baráti segítségéért, hogy elküldte hozzánk Vajnonnen mestert és segítőtársát , ezzel útmutatást adott minden láncerőnknek. Az fuakéton s sorozatosan felhangzó kérdések és válaszok során Vajnonnen mester rendkívül érdekesen mondta el, hogyan született meg a Parts lángjai. A Szovjetunióban egy balett-alkotás létrehozásának ütemében a szövegíró, a zeneszerző s a koreográfus balettmester nem magában végzi el feladatát: munka-kollektíva dolgozza az előadást. A balettmester a kezdeményező, a szervező. A felvetődött eszme nyomán elkészült librettóvázlatot a balettmester átgondolja s elkészíti a tánclibrettót, a koreográfiát. Részletesen kidolgozza, az időtartamok, az egyes részek zenei és táncjellege szerint s ezt adja át zeneszerzőnek. Ennek a második librettónak alapján dolgozik zeneszerző. A munkának ebben a szakaszában kezdi meg a díszlettervező s ajelmezek művésze a munkáját. Megvitatják együtt a díszletek távlatát, mélységét, méreteit, amit a táncok beállítása megkíván. A kollektívában szoros együttműködés van, anélkül azonban, hogy ez a résztvevők művészi szabadságát korlátozná. Ez a szoros kapcsolat addig tart, amíg a mű teljesen el nem készül. Természetesen, felmerülnek viták, de a viták termékenyek, belőlük alakul ki a művészi igazság. Az alkotásnak ez a legjobb módszere, amely az összes szükséges tényezőket megvalósítja, érvényesíti az előadáson. A balettmester adja meg a mű alaptónusát, ő látja előre az egészet készen, így készült a Páris lángjai... Vajnonnen érdekesen beszélt egy kérdés nyomán a magyar népi táncok szerepéről balettszínpadunkon: — Láttam magyar népi táncokat és megértettem lényegüket — mondta. — Nemcsak, hogy fel lehet használni, de nem lehet fel nem használni őket a magyar balettben. Az élet és az igazság közvetlen érzését találjuk meg a magyar népi táncokban, eleven emberi érzés lobog bennük. Ha színpadra kerülnek, színszerűvé kell tenni őket, ahogy a darab megköveteli. Ez a balettmester fontos feladata. A táncok őrizzék meg népi jellegüket, de alkalmazkodjanak a darab adottságaihoz. Garai Imréné, az Operaház főtitkára kérdésére, hogy a mester hogyan van megelégedve balettegyüttesünkkel, Vajnonnen szeretettel beszélt a balett munkájáról, kiemelte muzikalitásukat, munkaszeretetüket. Becsületére válik a balettegyüttesnek, hogy sikerült legyőznie a kezdetben még mutatkozó technikai nehézségeket. Szívvel-lélekkel dolgoztak, megmutatták, hogy tudnak dolgozni. Minden elismerést és támogatást megérdemelnek! Vajnonnen ekkor tapsra emelte kezét és emelt hangon, magyarul fejezte be: — Éljen a magyar balett! Vajnonnen mester és Klavdia Armasevszkaja a nálunk végzett pompás munka után rövidesen visszatérnek a Szovjetúnióba. De lehetséges, hogy jövőre ismét alkalmuk lesz hozzánk látogatni. Az egybegyűltek viharos tapssal, meleg köszönettel, nagy szeretettel búcsúztak el a kiváló művészektől, a jövő évi viszontlátás reményében. Vajnäinen búcsúszavaiban kifejezte óhajtását, szeretné, ha a magyar balett-együttes egy tartalomban, kifejezésében új eredeti magyar balettalkotással Moszkvában is bemutathatná művészetét, őszinte szeretettel hangzó, bensőséges búcsúmondatait magyarul fejezte be: — Viszontlátásra! Ifjúsági dalművek Gyermekek számára zenét írni egyáltalán nem kisrendű feladat, hanem a zenei alkotás egyik legfontosabb területe. Hiszen az új nemzedék legfiatalabbjainak zenei ízléséről van szó, azt neveli, irányítja a gyermekeknek készülő zene, akkor, amikor ez az ízlés még a legfrissebb s az új benyomásokra a legérzékenyebb. A gyermekek számára írt muzsika hathatósan lendíti fel a népi kultúrát, megteremti a legfiatalabbakban azokat az alapokat, amelyekre helyes továbbképzésük épülhet. Ebben a tekintetben is a Szovjetúnió jár elől példaadásával: a gyermekek számára írt zenének kifejlődött irodalma van s a legfiatalabb nemzedéknek szóló muzsika egyik kiváló művelője, Mihail Kraszev, Sztálindíjat kapott működésének elismeréséül. Látszatra szerény műfaj az ifjúsági zene területe, hiszen a gyermekek hangterjedelme, zenei tudása még kicsiny, felfogásuk kisebb határok között mozog, mint a felnőtteké. De éppen azért igen nehéz és komoly feladat megtalálni az egyszerűséget, plasztikusságot és a szellemes megoldásokat, hogy az ifjúság számára írt dalok, zeneművek a skála, ritmus és harmónia egyszerűsége mellett is maradandó értéket képviseljenek, változatosak, frissek legyenek és azonnal megtalálják az utat a kicsinyekhez az óvodásoktól a serdülőkig. Mihail Kraszev követendő példát mutatott ezen a téren s nemcsak a dalok, kórusok, táncok, kis zeneművek kérdését oldotta meg a széles tömegek igényének megfelelően, hanem a gyermekoperák problémáját is. Nagy művészettel használja fel a gyermeki hangok lehetőségeit és valódi operákat ír, amelyek miniatűr formájuk mellett is tökéletesen megfelelnek a zenei dramaturgia minden követelményének. Ivan Martinon szovjet zenetörténész írja, hogy Kraszev gyermekoperái tanulságos és érdekes példaképül szolgálnak minden zeneszerző számára, aki ifjúsági dalművek komponálását tűzte ki céljául. Morozko (Fagy apó) című operájának tartalmát Kraszev egy orosz népmeséből merítette. A Sztálin-díjjal kitüntetett dalmű két kis hősnője, Masa és Froszja, két gyermekleányka, a zord hófergeteges téli erdőben öszszetalálkozik Morozkoval, Fagy apóval, Masa őszintesége és jósága megkapja jutalmát, Froszja álnoksága, kapzsisága elveszi büntetését. A mese során Kraszev zenéje lágy humorral párosult lírai bájjal bontakozik ki, mély benyomást keltő zenei képeket fest a gyermekek elé és nemcsak elszórakoztatja kis hallgatóit, hanem erkölcsi irányelveket is ad nekik. Ragyogó és nagyvonalú természeti képekkel, remekül megírt állat- és madárjelenetekkel köti le a gyermek figyelmét, akár a Morozkora, akár a Masa és a medvére, a Tornyocskára, vagy a Mosolytalan hercegnőre gondolunk. A Masa és a medvét az Ifjúsági Operaegyüttes mutatta be nemrég Moszkvában. A meseformában itt olyan téma bontakozik ki, amellyel gyakran találkozunk a népköltészetben: az emberi ész hatalmát, a természeti erők és az állatvilág feletti fölényét mutatja be. Kiásása minden művében, nemcsak gyermekoperáiban, hanem dalaiban, kórusaiban is a népdallal szerb kapcsolatban álló komponista. Választékos, gazdag, változatos tartalommal, dallamos frisseséggel, áttekinthető, világos formákban dolgozik s éppen a néppel, a népdallal való szoros kapcsolata mutatta meg neki az utat, hogyan kell megoldani az ifjúsági zene fontos kérdését. Zeneművei, kórusai, operái hamar népszerűek lettek. Gyermekkora óta szereti az orosz népi klasszikus zenét, ez biztosította művészetének realista irányát. Most ötvenhároméves korában is javarészt a gyermekeknek ír. A közeljövőben fog elkészülni legújabb művével, egy gyermekek által is előadható ifjúsági operával. Kraszev természetesen nem az egyetlen komponista, aki a gyermekeknek ír zenét a Szovjetúnióban, sok más jelentékeny szerző munkái között is találunk szép számmal olyat, ami a legfiatalabb ifjúságnak szól. De Kraszev működésének ismertetésével mutattunk rá az ifjúsági zene fontosságára, mert Mihail Kraszev az első, aki gyermekeknek írt zenéért kapott Sztálin-díjat s aki munkásságának legnagyobb részét a legfiatalabbak zenei ízlésének kiművelésére fordítja. Az ifjúságnak szóló muzsika fontosságát a mi zenei életünk is felismerte és számontartja. Különösen a most végződő zenei évadban az ifjúság számára írt muzsika hatalmas virágzásnak indult nálunk, bár a legfiatalabbak által is előadható gyermekopera még hiányzik. Talán ez az egyetlen műfaj, amelyben komponistáink még nem mutattak fel kimagasló eredményt. Mert egyébként szinte fel sem tudnánk sorolni minden mozzanatot, amellyel haladó zeneszerzőink a fiatalok zenei ízlését fejlesztették s a reális, népi irányba útnak indították. A legdöntőbb eredmények közé tartozik, hogy Bartók és Kodály népdalait, amelyek az elmúlt évtizedekben csak koncerteken és nagyritkán szólaltak meg, ma már a legfiatalabbak is éneklik. A magyar és szomszédos népek folklórjának dalai nemcsak a zeneiskolák, tanfolyamok anyagába kerültek, de gyermekcsoportok, úttörő-énekkarok, ifjú népi kórusok műsorain állandóan szerepelnek. A szovjet példa nyomán a népi muzsika eljutott a legfiatalabbakhoz is. Szerzőink számos ifjúsági és gyermekdalt, zenedarabot, kantátát komponáltak. Hogy csak néhány példát említsünk, tömegének lett Kadosa, Székely dalaiból, Szervánszky Játékdalait, Ránki. A jó szomszédság dalait a fővárosi zenetanfolyamok hangszeres növendékei és szolfézscsoportjai is előadták s a Fővárosi Zenekar rendezett idén külön gyermekhangversenyt is, amelyen Kodály Úttörőindulóját úttörő zenekar játszotta , Prokofjev Péter és a farkas című zenei gyermekmeséje is szerepelt a műsoron. A Magyar-Szovjet Társaság kiadásában megjelent Komszomol-dalokat a magyar ifjúság is énekli, a rádió gyermekóráin elhangzott szovjet gyermekdalmak el se tudnák számlálni azt a sok ifjúsági dalt, kórust, zeneszerzeményt, amely magyar szerzőink realista művészetéből már eljutott a legfiatalabbakhoz, az éneklőmuzsikáló gyermekekhez is. A DISZ-kongresszusra Mihály András írt ifjúsági kantátát s egész soran magyar verseknek új indulókat, dalokat, kórusokat, szviteket komponált. Már ez is megmutatja, hogy az ifjúságot egyesítő kongresszus amellett, hogy elsősorban a békeharcnak s a termelésnek ad új lendületet, a kultúra területén is fokozza zeneszerzőink, művészeink alkotó erejét. Az egységbe forrott ifjúság folyton fejlődő zenei igénye még több alkalmat és lehetőséget ad majd komponistáinknak. Nálunk is bizonyára rövidesen létrejön a még hiányzó Ifjúsági Operaegyüttes s megszületnek az ifjúsági dalművek és gyermekoperák. Új színnel egészítik ki zenei kultúránk gazdag skáláját, olyan muzsikával, amely a fiatalok színpadja számára készül s amellett, hogy a gyermekek számára is könnyen elsajátítható, nem feledkezik meg az igazi művészet magas követelményeiről. A magyar mesevilágnak sok olyan tartalmas, erkölcsileg nevelő, művészileg elragadó népmeséje, mondája van, amely szórakoztató, a gyermekek figyelmét leköti s egyben zenei képek festésére, a természet, az állatvilág megszólaltatására, s a népköltészet bölcs, vidám, életerős, lendületes mozzanatainak művészi feldolgozására kiválóan alkalmas. A magyar ifjúsági operák, ha a jó hagyományokon épülő és azokat haladóan továbbfejlesztő reális népi szellemben készülnek, szinte kimeríthetetlen lehetőséget, alkalmat és sok sikert fognak jelenteni tehetséges komponistáink számára és nagy nevelő erőt, ízlésfejlesztő, kultúrát terjesztő zenés-színházi estéket a füvet építő fiatal nemzedéknek, IV.fi kis Újság A Dési Huber Kör Képzőművészeti Szabadiskolája most fejezte be második szorgalmi évét és így a Dolgozó Ifjúság Szövetsége alakuló kongresszusa küszöbén nyitotta meg második vizsgakiállítását a Szabad Művészet szerkesztőségének (Semmelweis utca 2) három tárlati termében. A Dési Huber Kör Képzőművészeti Szabadiskolája olyan tehetséges fiatalok művészi kiképzésére nyílt, akiknek munkahelyein nem szerveztek ilyen tanfolyamok Ifjú munkásokon kívül olyan fiatal évjáratú értelmiségi dolgozók is beiratkoztak ide, akik a régi Magyarországon szűkös anyagi helyzetüknél ingva s a tehetségnyomorító ellenforradalmi neveléspoliika miatt nem szerezhettek formális főiskolai képzettséget. Az első szorgalmi év vizsgakiállításán szereplők közül többen már a múlt év szeptemberében beiratkoztak a Képzőművészeti Főiskolára. De vannak olyan tehetséges régiek, akikkel ismételten itt találkozunk. Ezek közé tartozik az alig húszéves Szabó Zoltán segédmunkás, kinek festményei és rajzai jelentősen kimagaslanak nemcsak a képek közül, de általában az egész kiállítási anyagból. Szabó Zoltán már a multévi vizsgakiállítás legígéretesebb kiállító-tehetségének bizonyult s csodáljuk, hogy éppen ő nem jutott el tavaly ősszel a Főiskolára. Félős, hogy ha jövőre is csak itt találkozunk vele, fejlődési vonala minden ígéretessége ellenére sem fog lényegesen előbbre mutatni. Múltévi kiállítási képeinek átütőerejű frissességével szemben máris sok visszafelé mutató jelenséggel, reminiszcenciákkal s ismétlésekkel találkozunk. Dicséretes dolog, ha egy ilyen fiatal lehetséges segédmunkás — Bán Béla kiváló festőművészünk, a Szabad iskola vezető-tanárának vezetése alatt — oly élénken tud emlékeztetni Czóbel Ernő mesteri piktúrájára. De ez a „szóbelesség“ csak átmeneti állapot lehet egy önálló veretű látásmód teljes kibontakozásához és semmiképpen sem tarthat vissza a további fejlődésben egy ilyen ifjú ígéretet. Szabón kívül figyelemreméltó festményekkel szerepelnek főleg akvarellben: Csife István, Venleczkay József és Botfa Dénes. Noha ez utóbbiak kevésbé mutatnak iskolai szervességre és a felszabadultság jeleit is kevésbé látjuk náluk. Sajnos, a festmények sorában többi anyag egészen széteső. Más a helyzet a rajzoknál. Ezek karakterizálják legerősebben e kiállításon az iskolát. Itt érezzük az önállósuló stílusok különbözőségein keresztül is a leghatározottabb összhangot és iskolai szervességet. Olyan fiatal grafikusi tehetségek mutatkoznak itt be, mint Békési Ida, Sunk György, Kőszegi Imre, Iüirth István, Sz. Komor Anna, Kalmár Vera, Tömösváry Béláné Külön ki kell emelni két itt felbukkanó karikaturista tehetséget: Szigeti Sándort és Páll Sándort. A múltévi vizsgakiállításoti szobrász-kurzus növendékei voltak az erősebbek. Itt most némi visszaesés mutatkozik, ha nem is olyan erős arányban, mint a festmények vonalán. A visszaesés oka nyilván az, hogy a múlt évben a tehetségek továbbmentek a Képzőművészeti Akadémiára és az utánpótlás az újabb jelentkezők sorában gyöngébb, kiállítás szoboranyagából és állagában a plasztikai művek közül kiemelkednek: a már tavalyról ismert Jungwirth Béla és Éliás József, Czipó József művei, portréi és kompozíciói, továbbá Baranyai Béla ..Piaci árus“-», Czipó József „Bányász“-» és két plakett, nevezetesen Kontor Béla: Lenin-plakettje és Tóth Endre: Petőfi-plakettje. Van néhány jóravaló tanuló, kik nem igen ajánlhatók a művészi pályára, de akiket mégsem érdemes eltanácsolni. Ezek, ha nem is művészeknek, de közönségnevelőknek igen komolyan kinevelhetők s érdemes ezirányban is kiszélesíteni , elmélyíteni a szabadiskolák működését. "• I-V I Szombat, Júnin* 17 1 ünnepi moziműsor a DISZ-kongresszus alkalmából Június 17, az ifjúsági egyesítő kongresszus napja, határkő a magyar ifjúság életében. A nagyjelentőségű eseményt megünneplik a filmszínházak is. Június 16, 17 és 18-án a fővárosban öt mozi játszik ünnepi műsort. A Szikra és Dózsa filmszínházakban az ,Ifjú Gárda I I. és II. része, az újpesti Corsóban „Támadás 6.25-kor“, a Matrozov hőstetteit megelevenítő film kerül a közönség elé. A Május 1. a „Vörös nyakkendő“ és a csepeli Táncsics pedig a „Zója“ című filmet vetíti. A budapesti mozikhoz hasonlóan, a vidéki filmszínházak is részt vesznek a kongresszusi ünnepségekben. Olyan filmeket tűznek műsorra, melyekből a magyar ifjúság megismerheti a szovjet ifjúság, a hős Komszomul példamutató munkáját. Ifjúsági regények Keszthelyi Zoltán: Vasvári Pál (Népszava-kiadás) Íróinknak új csapásokon kell haladniok, ha ifjúsági irodalmunk megújhodásának szolgálatát tűzték ki céljukul. Kétségkívül gazdag és felemelő anyag kínálkozik számukra, ha a magyar történelemnek mozzanatait igaz valóságban dolgozzák fel és történelmünknek haladó szellemű vagy éppen forradalmi szereplőit példaképpen viszik a fiatalság elé. Ilyen követésre méltó példakép a márciusi ifjúság és a szabadságharc sok kiváló szereplője. A szerző tehát helyesen választott, amikor regénye tárgyául Vasvári Pál életének feldolgozására vállalkozott. Szándéka és törekvése,hogy a márciusi ifjúság és a szabadságharc e tündöklő szellemű és jellemű hősének életeseményeit igyekezett, korrajzba helyezve, megeleveníteni, valóban elismerésre méltó. Történelmes színdarabbávagy regénnyé feldolgozni azonban nem könnyű feladat és még nehezebb munka, ha az ifjúság számára készül a regény. Ám Keszthelyi Zoltán ifjúsági irata több-kevesebb sikerű kísérletnek tekinthető csupán, mert a regényszerkesztés és a magával ragadó elbeszélő erő tulajdonságait még nem hódította meg. Ifjúsági regénye így jórészt mozaikszerűben hat Az arányosság sem érvényesül eléggé munkájában, így Vasvári Pál életének éppen végső szakasza — a szabadcsapat vezérsége és hősi halála — elnagyolt, holott éppen ezek a sorsdöntő mozzanatok jutottak leginkább ferdítve a köztudatba, amellett, hogy cselekményes feldolgozásra is kiválóan alkalmasak. A szerző mégis érdemes munkát végzett, mert kiemelte az ifjúság számára Vasvári Pálnak a múltban elmosott és lekicsinyelt történelmi szerepét. Könyve alkalmas arra, hogy e lángelméjű történetbölcselő és forradalmi hős életének megismertetésével, a fiatalságnak nemcsak érzelmeit, hanem gondolatait is helyes irányban megmozgassa. (i. e.) Ács Kató: Kőbányai gyerekek (Athenaeum-kiadás) A múltban ifjúsági irodalmunk — kevés kivétellel — pusztán a gyermekek szórakoztatását célozta, jellemnevelésük, gondolkozásuk fejlesztésével egyáltalán nem törődött. A kiválóbb írók alig foglalkoztak gyermek- és ifjúsági irodalommal, nem akadt komolyabb tehetségű író, ak hivatásának az irodalomnak ezt az ágát választotta volna, így aztán, ki ált az utóbbi évtizedekben, különösen a két háború közt, a középszerűnél is súlytalanabb, sőt selejtes munkák kerültek a könyvpiacra, természetesen a múlt rendszer érdekeinek kedvező feldolgozásban. Népi demokráciánk az ifjúsági irodalom kultúrpolitikai fontosságának tudatában pályázatokkal is ösztönzi íróinkat korszerű és színvonalas ifjúsági irodalom megteremtésére és törekszik hivatott ifjúsági írók felkutatására. Ács Kata, aki vallomása szerint a Mária Valéria-lakótelep elhagyott gyermekeinek mesélgetve, határozta el, hogy életcélját a gyermekirodalom művelésében keresi — az idei könyvnapra megjelent Kőbányai gyerekek című munkájával a Szakszervezetek Országos Tanácsának József Attila-pályázatán az ifjúsági regényre kitűzött II. díjat nyerte. Az író Kőbányai gyerekek című munkájának főszereplőit, a tízéves Varga Sárikát és hétéves öccsét, az elmúlt öt esztendő történelmi eseményei közé helyezi, hogy megmutassa, mint világosodik meg értelmük.Balogh bácsi, a kommunista magyar munkás, majd egy szovjet katona segítségével és miként találnak rá a háborúban elesett munkás gyermekei a dolgozó nép jövőjét előkészítő útra. A kis Varga Sári 1944 novemberében megszökik Bodorról, ahol apjának eleste után németbarát, nyilasérzelmű nagynénjénél élt, hogy gyalog induljon el Ferkó öccsével Kőbányára. Másnap egy ejtőernyős szovjet katona, Szergej Mihajlovics Kuznyecov, hull sebesülten eléjük az országidra. Sári öccse segítségével kétszer is megmenti a sebesült orosz katonát a német megszállók és csendőrök kezéből. Az ejtőernyős tiszt a szovjet csapatok diadalmas előretörése után hazaviszi Kőbányára kis megmentést és ott, az elhurcolásból előkerült Balogh bácsival, otthont szervez a hadiárváknak. Szergej példája és hazatérte után leányának, Lizocskának levelei ismertetik meg a lelkes, tanulni vágyó Sárikával a közösségi érzést, az úttörő munkát, a tanulás és a szervezés fontosságát. Ács Kató ezt a néhány mondatban vázolt cselekményt nemcsak fordulatokban gazdag meseszövéssel, érdeklődést fokozón beszéli el, hanem valóhűen idézi fel az elmúlt öt év történelmi napjait. Egyszerű, közérthető nyelvét azonban ízesebbé és színesebbé kell még fejlesztenie. Munkájának kiemelkedő érdeme, hogy eszmei tartalma nem beleerőszakolt vezércikkszólamokban nyilatkozik meg, hanem természetesen tükröződik és alakul az eseményeken és a gyermekek megvilágosodó értelmén keresztül. A tabányai gyerekek kétségkívül határozott lépés új ifjúsági irodalmunk fejlődésének útján. (I.)