Kis Ujság, 1950. június (4. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-17 / 138. szám

„Éljen a magyar balett!“ „ Viszontlátásra­“ Vajnonnen mester érdekes előadása és búcsúja a Művészeti Dolgozók vitadélutánján A Pak­s lángjai óriási sikere alkal­mából a Művészeti Dolgozók Szak­szervezetének élmunkás- és újítóköre Vaszilij Vajnonnen, a nagy szovjet balettmester, és asszisztense, Klavdia Armasevszkaja részvételével ankétet rendezett csütörtökön a Művészeti Szövetségek Házában. A rendkívül érdekes vitadélutánon megjelentek a Magyar Dolgozók Pártja, a Népműve­lési Minisztérium, a Szaktanács, a MINSZ, a Magyar-Szovjet Társaság, a Kultúrkapcsolatok Intézete kép­viselői, az Operaház balettegyüttese és énekesei nagy számmal, a szín­házak táncoktatói, üzemi tánccsopor­tok vezetői és tagjai. Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a termet és hatalmas tapssal fogadták Vajnonnen mestert is Klavdia Armasevszkáját, akiket a megjelentek nevében Lukács Pál Zeneművészeti Főiskolai tanár üdvözölt Az ankét részvevői, Lőrincz György tanár vitavezetésével, kérdéseket tet­tek fel Vajnonnen mesternek, s a Sztálin-díjas kiváló művész színesen és tartalmasan világította meg vála­szában a Paris lángjai megalkotásá­nak, előadásának problémáit, a siker titkait. A felszólalók sorát az Államvédelmi Hatóság táncegyüttesének egyik fiatal tagja nyitotta meg, tartalmasan kiér­tékelve a forradalmi balettet, az elő­adás nagy jelentőségét és köszönetet mondott a Szovjetunió baráti segítsé­géért, hogy elküldte hozzánk Vajnon­nen mestert és segítőtársát , ezzel útmutatást adott minden láncerőnk­nek. Az fuakéton s sorozatosan fel­hangzó kérdések és válaszok során Vajnonnen mester rendkívül érdeke­sen mondta el, hogyan született meg a Parts lángjai. A Szovjetunióban egy balett-alko­­tás létrehozásának ütemében a szö­vegíró, a zeneszerző s a koreográfus balettmester nem magában végzi el feladatát: munka-kollektíva dolgozza­­ az előadást. A balettmester a kez­deményező, a szervező. A felvetődött eszme nyomán elkészült librettóváz­­latot a balettmester átgondolja s el­készíti a tánclibrettót, a koreográfiát. Részletesen kidolgozza, az időtarta­mok, az egyes részek zenei és tánc­­jellege szerint s ezt adja át zeneszerzőnek. Ennek a második librettónak alapján dolgozik zeneszerző. A munkának ebben a­ szakaszában kezdi meg a díszlet­tervező s a­­jelmezek művésze a munkáját. Megvitatják együtt a díszletek távlatát, mélységét, méreteit, amit a táncok beállítása megkíván. A kollektívában szoros együttműkö­­d­é­s van, anélkül azonban, hogy ez a résztvevők művészi szabadságát kor­látozná. Ez a szoros kapcsolat addig tart, amíg a mű teljesen el nem készül. Természetesen, felmerülnek viták, de a viták termékenyek, belő­lük alakul ki a művészi igazság. Az alkotásnak ez a legjobb módszere, amely az összes szükséges tényező­ket megvalósítja, érvényesíti az elő­adáson. A balettmester adja meg a mű alaptónusát, ő látja előre az egé­szet készen, így készült a Páris lángjai... Vajnonnen érdekesen beszélt egy kérdés nyomán a magyar népi tán­cok szerepéről balettszínpadunkon: — Láttam magyar népi táncokat és megértettem lényegüket — mond­ta. — Nemcsak, hogy fel lehet hasz­nálni, de nem lehet fel nem használ­ni őket a magyar balettben. Az élet és az igazság közvetlen érzését talál­juk meg a magyar népi táncokban, eleven emberi érzés lobog bennük. Ha színpadra kerülnek, színszerűvé kell tenni őket, ahogy a darab meg­követeli. Ez a balettmester fontos feladata. A táncok őrizzék meg népi jellegüket, de alkalmazkodjanak a darab adottságaihoz. Garai Imréné, az Operaház főtit­kára kérdésére, hogy a mester hogyan van megelégedve balettegyüttesünkkel, Vajnonnen szeretettel beszélt a balett munkájáról, kiemelte muzikalitásu­kat, munkaszeretetüket.­­ Becsületére válik a balettegyüt­­tesnek, hogy sikerült legyőznie a kezdetben még mutatkozó technikai nehézségeket. Szívvel-lélekkel dolgoz­tak, megmutatták, hogy tudnak dol­gozni. Minden elismerést és támoga­tást megérdemelnek! Vajnonnen ekkor tapsra emelte kezét és emelt hangon, magyarul fejezte be: — Éljen a magyar balett! Vajnonnen mester és Klavdia Arma­sevszkaja a nálunk végzett pompás munka után rövidesen visszatérnek a Szovjetúnióba. De lehetséges, hogy jövőre ismét alkalmuk lesz hozzánk látogatni. Az egybegyűltek viharos tapssal, meleg köszönettel, nagy sze­retettel búcsúztak el a kiváló művé­szektől, a jövő évi viszontlátás remé­nyében. Vajnäinen búcsúszavaiban kifejezte óhajtását, szeretné, ha a magyar ba­lett-együttes egy tartalomban, kifeje­zésében új eredeti magyar balett­alkotással Moszkvában is bemutat­hatná művészetét, őszinte szeretettel hangzó, bensőséges búcsúmondatait magyarul fejezte be: — Viszontlátásra! Ifjúsági dalművek Gyermekek számára zenét írni egy­általán nem kisrendű feladat, hanem a zenei alkotás egyik legfontosabb területe. Hiszen az új nemzedék leg­­fiatalabbjainak zenei ízléséről van szó, azt neveli, irányítja a gyermekek­nek készülő zene, akkor, amikor ez az ízlés még a legfrissebb s az új be­nyomásokra a legérzékenyebb. A gyer­mekek számára írt muzsika hatható­san lendíti fel a népi kultúrát, meg­teremti a legfiatalabbakban azokat az alapokat, amelyekre helyes tovább­képzésük épülhet. Ebben a tekintetben is a Szovjet­­únió jár elől példaadásával: a gyer­mekek számára írt zenének kifejlődött irodalma van s a legfiatalabb nemze­déknek szóló muzsika egyik kiváló művelője, Mihail Kraszev, Sztálin­­díjat kapott működésének elismeré­séül. Látszatra szerény műfaj az ifjú­sági zene területe, hiszen a gyerme­kek hangterjedelme, zenei tudása még kicsiny, felfogásuk kisebb hatá­rok között mozog, mint a felnőtteké. De éppen azért igen nehéz és ko­moly feladat megtalálni az egysze­rűséget, plasztikusságot és a szelle­mes megoldásokat, hogy az ifjúság számára írt dalok, zeneművek a skála, ritmus és harmónia egyszerű­sége mellett is maradandó értéket képviseljenek, változatosak, frissek legyenek és azonnal megtalálják az utat a kicsinyekhez az óvodásoktól a serdülőkig. Mihail Kraszev követendő példát mutatott ezen a téren s nemcsak a dalok, kórusok, táncok, kis zenemű­vek kérdését oldotta meg a széles tö­megek igényének megfelelően, ha­nem a gyermekoperák problémáját is. Nagy művészettel használja fel a gyermeki hangok lehetőségeit és va­lódi operákat ír, amelyek miniatűr formájuk mellett is tökéletesen meg­felelnek a zenei dramaturgia minden követelményének. Ivan Martinon szovjet zenetörténész írja, hogy Kra­szev gyermekoperái tanulságos és érdekes példaképül szolgálnak min­den zeneszerző számára, aki ifjúsági dalművek komponálását tűzte ki cél­jául. Morozko (Fagy apó) című operájá­nak tartalmát Kraszev egy orosz nép­meséből merítette. A Sztálin-díjjal kitüntetett dalmű két kis hősnője, Masa és Froszja, két gyermekleányka, a zord hófergeteges téli erdőben ösz­­szetalálkozik Morozko­val, Fagy apó­val, Masa őszintesége és jósága meg­kapja jutalmát, Froszja álnoksága, kapzsisága elveszi büntetését. A mese során Kraszev zenéje lágy humorral párosult lírai bájjal bonta­kozik ki, mély benyomást keltő zenei képeket fest a gyermekek elé és nem­csak elszórakoztatja kis hallgatóit, hanem erkölcsi irányelveket is ad nekik. Ragyogó és nagyvonalú ter­mészeti képekkel, remekül megírt állat- és madárjelenetekkel köti le a gyermek figyelmét, akár a Morozko­ra, akár a Masa és a medvé­re, a Tor­­nyocskára, vagy a Mosolytalan her­cegnőre gondolunk. A Masa és a medvét az Ifjúsági Operaegyüttes mutatta be nemrég Moszkvában. A meseformában itt olyan téma bontakozik ki, amellyel gyakran találkozunk a népköltészet­ben: az emberi ész hatalmát, a ter­mészeti erők és az állatvilág feletti fölényét mutatja be. Kiásása minden művében, nem­­csak gyermekoperáiban, hanem da­laiban, kórusaiban is a népdallal sze­r­b kapcsolatban álló komponista. Választékos, gazdag, változatos tar­talommal, dallamos frisseséggel, át­tekinthető, világos formákban dolgo­zik s éppen a néppel, a népdallal való szoros kapcsolata mutatta meg neki az utat, hogyan kell megoldani az ifjúsági zene fontos kérdését. Zene­művei, kórusai, operái hamar nép­szerűek lettek. Gyermekkora óta sze­reti az orosz népi klasszikus zenét, ez biztosította művészetének realista irányát. Most ötvenhároméves korában is javarészt a gyermekeknek ír. A közel­jövőben fog elkészülni legújabb mű­vével, egy gyermekek által is elő­adható ifjúsági operával. Kraszev természetesen nem az egyetlen komponista, aki a gyerme­keknek ír zenét a Szovjetúnióban, sok más jelentékeny szerző munkái között is találunk szép számmal olyat, ami a legfiatalabb ifjúságnak szól. De Kraszev működésének is­mertetésével mutattunk rá az ifjú­sági zene fontosságára, mert Mihail Kraszev az első, aki gyermekeknek írt zenéért kapott Sztálin-díjat s aki munkásságának legnagyobb részét a legfiatalabbak zenei ízlésének kimű­velésére fordítja. Az ifjúságnak szóló muzsika fon­tosságát a mi zenei életünk is felis­merte és számontartja. Különösen a most végződő zenei évadban az ifjú­ság számára írt muzsika hatalmas virágzásnak indult nálunk, bár a leg­fiatalabbak által is előadható gyer­mekopera még hiányzik. Talán ez az egyetlen műfaj, amelyben komponis­táink még nem mutattak fel kima­gasló eredményt. Mert egyébként szinte fel sem tudnánk sorolni min­den mozzanatot, amellyel haladó ze­neszerzőink a fiatalok zenei ízlését fejlesztették s a reális, népi irányba útnak indították. A legdöntőbb eredmények közé tar­­tozik, hogy Bartók és Kodály nép­dalait, amelyek az elmúlt évtizedek­ben csak koncerteken és nagyritkán szólaltak meg, ma már a legfiatalab­bak is éneklik. A magyar és szomszé­dos népek folklórjának dalai nemcsak a zeneiskolák, tanfolyamok anyagába kerültek, de gyermek­csoportok, út­törő-énekkarok, ifjú népi kórusok műsorain állandóan szerepelnek. A szovjet példa nyomán a népi muzsika eljutott a legfiatalabbakhoz is. Szerzőink számos ifjúsági és gyer­mekdalt, zenedarabot, kantátát kom­ponáltak. Hogy csak néhány példát említsünk, tömeg­ének lett Kadosa, Székely dalaiból, Szervánszky Játék­dalait, Ránki. A jó szomszédság da­lait a fővárosi zenetanfolyamok hang­szeres növendékei és szolfézscsoport­jai is előadták s a Fővárosi Zenekar rendezett idén külön gyermekhang­­versenyt is, amelyen Kodály Úttörő­­indulóját úttörő­ zenekar játszotta , Prokofjev Péter és a farkas című ze­nei gyermekmeséje is szerepelt a mű­soron. A Magyar-Szovjet Társaság ki­adásában megjelent Komszomol-dalo­­kat a magyar ifjúság is énekli, a rádió gyermekóráin elhangzott szov­jet gyermekdalma­k el se tudnák számlálni azt a sok ifjúsági dalt, kó­rust, zeneszerzeményt, amely magyar szerzőink realista művészetéből már el­jutott a legfiatalabbakhoz, az éneklő­muzsikáló gyermekekhez is. A DISZ-kon­gresszusra Mihály An­drás írt ifjúsági kantátát s egész sora­n magyar verseknek új induló­kat, dalokat, kórusokat, szviteket komponált. Már ez is megmutatja, hogy az ifjúságot egyesítő kongresszus amel­lett, hogy elsősorban a békeharcnak s a termelésnek ad új lendületet, a kultúra területén is fokozza zene­szerzőink, művészeink alkotó erejét. Az egységbe forrott ifjúság folyton fejlődő zenei igénye még több alkal­mat és lehetőséget ad majd kompo­nistáinknak. Nálunk is bizonyára rövidesen létrejön a még hiányzó Ifjúsági Operaegyüttes s megszületnek az if­júsági dalművek és gyermekoperák. Új színnel egészítik ki zenei kultú­ránk gazdag skáláját, olyan muzsi­kával, amely a fiatalok színpadja számára készül s amellett, hogy a gyermekek számára is könnyen el­sajátítható, nem feledkezik meg az igazi művészet magas követelmé­nyeiről. A magyar mesevilágnak sok olyan tartalmas, erkölcsileg nevelő, művé­szileg elragadó népmeséje, mondája van, amely szórakoztató, a gyerme­kek figyelmét leköti s egyben zenei képek festésére, a természet, az ál­latvilág megszólaltatására, s a nép­­költészet bölcs, vidám, életerős, len­dületes mozzanatainak művészi fel­dolgozására kiválóan alkalmas. A magyar ifjúsági operák, ha a jó hagyományokon épülő és azokat ha­ladóan továbbfejlesztő reális népi szel­lemben készülnek, szinte kimeríthe­tetlen lehetőséget, alkalmat és sok sikert fognak jelenteni tehetséges komponistáink számára és nagy ne­velő erőt, ízlésfejlesztő, kultúrát ter­jesztő zenés-színházi estéket a füvet építő fiatal nemzedéknek, IV.fi kis Újság A Dési Huber Kör Képzőművészeti Szabadiskolája most fejezte be második szorgalmi évét és így a Dolgozó Ifjúság Szövet­sége alakuló kongresszusa küszöbén nyitotta meg második vizsgakiállítá­­sát a Szabad Művészet szerkesztősé­gének (Semmel­weis­ utca 2) három tárlati termében. A Dési Huber Kör Képzőművészeti Szabadiskolája olyan tehetséges fiatalok művészi kiképzé­sére nyílt, akiknek munkahelyein nem szerveztek ilyen tanfolyamok Ifjú munkásokon kívül olyan fiatal évjáratú értelmiségi dolgozók is be­iratkoztak ide, akik a régi Magyar­­országon szűkös anyagi helyzetüknél ingva s a tehetségnyomorító ellen­­forradalmi neveléspoliika miatt nem szerezhettek formális főiskolai kép­zettséget. Az első szorgalmi év vizsga­­kiállításán szereplők közül többen már a múlt év szeptemberében be­iratkoztak a Képzőművészeti Főisko­lára. De vannak olyan tehetséges ré­giek, akikkel ismételten itt találko­zunk. Ezek közé tartozik az alig húszéves Szabó Zoltán segédmunkás, kinek festményei és rajzai jelentősen kimagaslanak nemcsak a képek kö­zül, de általában az egész kiállítási anyagból. Szabó Zoltán már a multévi vizsgakiállítás legígéretesebb kiállító-tehetségének bizonyult s cso­dáljuk, hogy éppen ő nem jutott el tavaly ősszel a Főiskolára. Félős, hogy ha jövőre is csak itt találkozunk vele, fejlődési vonala minden ígére­tessége ellenére sem fog lényegesen előbbre mutatni. Múltévi kiállítási képeinek átütőerejű frissességével szemben máris sok visszafelé mutató jelenséggel, reminiszcenciákkal s is­métlésekkel találkozunk. Dicséretes dolog, h­a egy ilyen fiatal lehetséges segédmunkás — Bán Béla kiváló festőművészünk, a Szabad iskola ve­­zető-tan­árának vezetése alatt — oly élénken tud emlékeztetni Czóbel Ernő mesteri pikt­úrájára. De ez a „szóbe­lesség“ csak átmeneti állapot lehet egy önálló veretű látásmód teljes ki­bontakozásához és semmiképpen sem tarthat vissza a további fejlődésben egy ilyen ifjú ígéretet. Szabón kívül figyelemreméltó festményekkel szere­pelnek főleg akvarel­lben: Csife Ist­ván, Venleczkay József és Botfa Dé­nes. Noha ez utóbbiak kevésbé m­u­tatnak iskolai szervességre és a fel­­szabadultság jeleit is kevésbé látjuk náluk. Sajnos, a festmények sorában többi anyag egészen széteső. Más a helyzet a rajzoknál. Ezek karakteri­zálják legerősebben e kiállításon az iskolát. Itt érezzük az önállósuló stí­lusok különbözőségein keresztül is a leghatározottabb összhangot és isko­lai szervességet. Olyan fiatal grafikusi tehetségek mutatkoznak itt be, mint Békési Ida, Sunk György, Kőszegi Imre, Iüirth István, Sz. Komor Anna, Kalmár Vera, Tömösváry Béláné Külön ki kell emelni két itt felbuk­kanó karikaturista tehetséget: Szigeti Sándort és Páll Sándort. A múltévi vizsgakiállításoti szobrász-kurzus növendékei voltak az erősebbek. Itt most némi vissza­esés mutatkozik, h­a nem is olyan erős arányban, mint a festmények vonalán. A visszaesés oka nyilván az, hogy a múlt évben a tehetségek továbbmentek a Képzőművészeti Aka­démiára és az utánpótlás az újabb jelentkezők sorában gyöngébb, kiállítás szobor­anyagából és álla­gában a plasztikai művek közül ki­emelkednek: a már tavalyról ismert Jungwirth Béla és Éliás József, Czipó József művei, portréi és kom­pozíciói, továbbá Baranyai Béla ..Piaci árus“-», Czipó József „Bá­nyász“-» és két plakett, nevezetesen Kontor Béla: Lenin-plakettje és Tóth Endre: Petőfi-plakettje. Van néhány jóravaló tanuló, kik nem igen ajánlhatók a művészi pá­lyára, de akiket még­sem érdemes eltanácsolni. Ezek, ha nem is művé­szeknek, de közönségnevelőknek igen komolyan kinevelhetők s érdemes ezirányban is kiszélesíteni , elmélyí­teni a szabadiskolák működését.­ ­"• I-V I Szombat, Júnin* 17 1 ünnepi moziműsor a DISZ-kongresszus alkalmából Június 17, az ifjúsági egyesítő kongresszus napja, határkő a magyar ifjúság életében. A nagyjelentőségű eseményt megü­nneplik a filmszín­házak is. Június 16, 17 és 18-án a fővárosban öt mozi játszik ünnepi műsort. A Szikra és Dózsa filmszínházakban az ,­Ifjú Gárda I I. és II. része, az újpesti Corsóban „Támadás 6.25-kor“, a Matrozov hőstetteit megelevenítő film kerül a közönség elé. A Május 1. a „Vö­rös nyakkendő“ és a csepeli Táncsics pedig a „Zója“ című filmet vetíti. A budapesti mozikhoz hasonlóan, a vidéki filmszínházak is részt vesz­­nek a kongresszusi ünnepségekben. Olyan filmeket tűznek műsorra, me­lyekből a magyar ifjúság megismer­heti a szovjet ifjúság, a hős Kom­­szomul példamutató munkáját. If­júsági regények Keszthelyi Zoltán: Vasvári Pál (Népszava-kiadás) Íróinknak új csapásokon kell ha­­ladniok, ha ifjúsági irodalmunk meg­újhodásának szolgálatát tűzték ki cél­jukul. Kétségkívül gazdag és felemelő anyag kínálkozik számukra, ha a ma­gyar történelemnek mozzanatait igaz valóságban dolgozzák fel és történel­münknek haladó szellemű vagy éppen forradalmi szereplőit példaképpen viszik a fiatalság elé. Ilyen követésre méltó példakép a márciusi ifjúság és a szabadságharc sok kiváló szereplője. A szerző tehát helyesen választott, amikor regénye tárgyául Vasvári Pál életének feldol­gozására vállalkozott. Szándéka és törekvése,­­hogy a márciusi if­júság és a szabadságharc e tündöklő szellemű és jellemű hősének élet­eseményeit igyekezett, korrajzba helyezve, meg­eleveníteni, valóban elismerésre méltó. Történelmes színdarabbá­­vagy re­génnyé feldolgozni azonban nem könnyű feladat és még nehezebb munka, ha az ifjúság számára készül a regény. Ám Keszthelyi Zoltán ifjúsági irata több-kevesebb sikerű kísérletnek tekinthető csupán, mert a regényszerkesztés és a magával ragadó elbeszélő erő tulajdonságait még nem hódította meg. Ifjúsági re­génye így jórészt mozai­kszerűben hat Az arányosság sem érvényesül eléggé munkájában, így Vasvári Pál életének éppen végső szakasza — a szabadcsapat­ vezérsége és hősi halála­ —­ elnagyolt, holott éppen ezek a sorsdöntő mozzanatok jutottak leg­inkább ferdítve a köztudatba, amel­lett, hogy cselekményes feldolgo­zásra is kiválóan alkalmasak. A szerző mégis érdemes munkát végzett, mert kiemelte az ifjúság számára Vasvári Pálnak a múltban elmosott és lekicsinyelt történelmi szerepét. Könyve alkalmas arra, hogy e láng­elméjű tör­ténetbölcselő és forradalmi hős életének megismertetésével, a fiatalságnak nemcsak érzelmeit, ha­nem gondolatait is helyes irányban megmozgassa. (i. e.) Ács Kató: Kőbányai gyerekek (Athenaeum-kiadás) A múltban ifjúsági irodalmunk — kevés kivétellel — pusztán a gyerme­kek szórakoztatását célozta, jellem­nevelésük, gondolkozásuk fejlesztésé­vel egyáltalán nem törődött. A ki­­válóbb írók alig foglalkoztak gyer­mek- és ifjúsági irodalommal, nem akadt komolyabb tehetségű író, ak hivatásának az irodalomnak ezt az ágát választotta volna, így aztán, ki ált az utóbbi évtizedekben, különö­sen a két háború közt, a középszerű­nél is súlytalanabb, sőt selejtes mun­kák kerültek a könyvpiacra, termé­szetesen a múlt rendszer érdekeinek kedvező feldolgozásban. Népi demokráciánk az ifjúsági ir­o­dalom kultúrpolitikai fontosságának tudatában pályázatokkal is ösztönzi íróinkat korszerű és színvonalas ifjú­sági irodalom megteremtésére és tö­rekszik hivatott ifjúsági írók felkuta­tására. Ács Kata­­, aki vallomása szerint a Mária Valéria-lakótelep el­hagyott gyermekeinek mesélgetve, ha­tározta el, hogy életcélját a gyermek­­irodalom művelésében keresi — az idei könyvnapra megjelent Kőbányai gyerekek című munkájával a Szak­­szervezetek Országos Tanácsának Jó­­zsef Attila-pályázatán az ifjúsági re­gényre kitűzött II. díjat nyerte. Az író Kőbányai gyerekek című munkájának főszereplőit, a tízéves Varga Sárikát és hétéves öccsét, az elmúlt öt esztendő történelmi esemé­nyei közé helyezi, hogy megmutassa, mint világosodik meg értelmük­­.Balogh bácsi­, a kommunista ma­gyar munkás, majd egy szovjet ka­tona segítségével és miként találnak rá a háborúban elesett munkás gyer­mekei a dolgozó nép jövőjét elő­készítő útra. A kis Varga Sári 1944 novemberében megszökik Bodorról, ahol apjának eleste után németbarát, nyilasérzelmű nagynénjénél élt, hogy gyalog induljon el Ferkó öccsével Kő­bányára. Másnap egy ejtőernyős szovjet katona, Szergej Mihajlovics Kuznyecov, hull sebesülten eléjük az országidra. Sári öccse segítségével kétszer is megmenti a sebesült orosz katonát a német megszállók és csend­őrök kezéből. Az ejtőernyős tiszt a szovjet csapatok diadalmas előre­törése után hazaviszi Kőbányára kis megmentést és ott, az elhurcolásból előkerült Balogh bácsival, otthont szervez a hadiárváknak. Szergej pél­dája és hazatérte után leányának, Lizocskának levelei ismertetik meg a lelkes, tanulni vágyó Sárikával a kö­zösségi érzést, az úttörő munkát, a tanulás és a szervezés fontosságát. Ács Kató ezt a néhány mondat­ban vázolt cselekményt nemcsak fordulatokban gazdag meseszövéssel, érdeklődést fokozón beszéli el, ha­nem valóhűen idézi fel az elmúlt öt év történelmi napjait. Egyszerű, köz­érthető nyelvét azonban ízesebbé és színesebbé kell még fejlesztenie. Munkájának kiemelkedő érdeme, hogy eszmei tartalma nem beleerő­szakolt vezércikkszólamokban nyilat­kozik meg, hanem természetesen tük­röződik és alakul az eseményeken és a gyermekek megvilágosodó értelmén keresztül. A ta­bányai gyerekek két­ségkívül határozott lépés új ifjúsági irodalmunk fejlődésének útján. (I.)

Next