Kis Ujság, 1950. július (4. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-30 / 175. szám

8 ái®ü®MY®iraáK EGY HÓLMÁSRÓL Kedves Ilonám, nagyon szívesen próbálok eleget tenni keréseteknek Agnes nővéredék új lakásával kapcsolatban. Nővéredék, akik eddig rokoni albérletben éldegéltek, most önálló lakásra tettek szert, kis kétszobás lakásra és most szeretnék ezt a legokosabban, legcélszerűbben és lehetőleg a legcsinosabban berendezni, nem túl drágán persze. Nem könnyű igen messziről egész pontos tanácsot adni, amikor a lakásról mindössze annyit tudok, hogy kétszobás és még annyit, hogy némi új berendezésre is van Ágneséknek spórolt pénzecskéjük, azonkívül hogy egy-két családi öreg bútor is akad, így egy régi szép sublót, meg Ágnes apjának hatalmas öreg karosszéke. Legjobb lesz a kétszobás lakást úgy elrendezni, hogy egyik Ágnes és kislánya, a másik meg férje szobája legyen, olyasformán még pedig, hogy a férj szobája egyben a nappali, ahol vendéget is fogadhatnak, az Ágnes szobája pedig, ahol a gyerek játszik - fiklomozhat, és Agnes a házi dolgait végezheti, együttal a hálószoba is. Mindaz, ami a gyereknek kell, megvan: ágyacskája, szekrénykéje, játszóasztala stb. ez tehát lesz az asszonyszoba egyik sarka. Ebbe a szobába nem is kell egyéb, mint a házaspár fekvőhelye, egy nem nagy kerek asztal, két-három szék. A szoba főbútora legyen az öreg sublót, egyik fal közepén, fölötte a falon egy régi tükör, a sublóton egy szélöblös váza, melléje keretben, felállítgatva a családi képek, vagy ha van valami porcelánfigura, ezüstholmi, efféle szobadísz. Milyen legyen a házaspár fekvőhelye? Ma már rendkívül praktikus formákban vannak ilyesmik: nappal a falhoz állított kis dívány, amely estére minden oldalról lenyitható és széles fekvőhellyé tágul. Fiókjában van az ágynemű. Ehhez jön a kerek asztal két-három könnyű, nőies székkel. A kerek asztal azért jó, mert jobban fér el körülötte a család, ám itt akarnak étkezni. Az asztalnak legyen két fiókja, az egyikben lehet tartani az asztalneműt, a másikban az aszszony varróeszközeit és egyéb apró holmijait. A család összes fehérneműit befogadja az öreg sublót, ami nem hiába volt a nagyanyák korában olyan népszerű, de valóban nagyon praktikus bútor is, rengeteg fér el benne. Ide kerülhetnek a férj, feleség testi fehérneműi, másik fiókba a gyerek ruhácskái és egyéb holmijai, a harmadik fiókba az ágynevűek, asztalneműek, törülközők, konyharuhák, stb. Ennyi bútor az asszony szobájában elég is, csak még a kinyitható dívány mellé vegyenek két oldalra két kis alacsony asztalkát éjszakai használatra a kitárt ágy mellé. A másik szobában egyik főbútora lehet az öreg karosszék az egyik sarokban előtte asztalka, amelyre a férj dohányzódokmijai, hamutálak stb. kerülnek. Vehetnek Ágnesék ide még két könnyű, kényelmes karszéket, mindegy, hogy milyen a stílusa, fája, huzata: a karosszékek egy lakásban akkor is szépek, ha mindahány különböző. Ez a két karosszék a nagy karszékkel és az asztalkával már voltakép be is rendezte a szobát. Ehhez jön még a férj dolgozóasztala, íróasztala az ablak mellett vagy a szobának a nagy karszékkel átellenes sarkában egy könnyebb és olcsóbb karszékkel és az asztalon persze állólámpával. A férjnek, írod, sok könyve van, de nincs könyvszekrényük. Nem is kell könyvszekrény, csináltassanak végig az egyik fal mentén — vagy ha olyan sok a könyv, akkor két tál mentén k ihagas, majd a mennyezetig érő nyitott könyvespolcokat, ez sokkal szebb, a könyveket könynyebb elhelyezni, könnyebb hozzájuk jutni, könnyebb őket porolni és a férfiszobának a nagy, egész falat kitevő nyitott könyvállványok sokkal komolyabb, könyvtáribb hangulatot adnak, mint egy csukott könyvszekrény. Célszerű a könyvesszobákat úgy csináltatni, hogy alul ajtós vagy fiókos része is legyen, amelyben a férfi iratait és egyéb holmijait tarthatja. Mint látható, két szobát igen kevés bútorral is jól be lehet rendezni: mindössze ágydíványt, két kerek asztalt, két-három széket, két karszéket, könyvállványt és ha eddig nem volt, íróasztalt kell venni. Marad még egy probléma: hol állnak a ruhák? Ha az előszoba elég nagy, vagy a fürdőszobában van erre hely, legokosabb ide vagy amoda csináltatni olcsó, festett fából egy gardróbszekrényt, amelyben elférnek a férj és feleség összes ruhái, kabátjai. A gyerek ruhatára kis helyet foglal el s mint említettük, a sublót egyik fiókjában is elférhet. A falakat festessék világosra, akár fehérre, bár a halvány krémszín melegebb és barátságosabb. A falakra ne akasztgassanak fel válogatás nélkül mindenfélét, a férfiszobában elég két-három szép metszet vagy rézkarc — nem kerül sokba —, az asszonyszobába elég a főfalra egyetlen színes festmény, akár tájkép, akár figurális, ezt nem kell elhamarkodottan megvenni, inkább csak egyetlen darab legyen, de az ne ízléstelen vásári holmi. Igazi piktortól kell venni, kiállításon, amit a ti nagy vidéki városotokban is egyre gyakrabban rendeznek manapság. A szőnyeg kérdése az újonnan berendezkedőknél nehéz probléma: én azt tanácsolom, hogy egyelőre vegyenek két-három kisebb, színes szőttes szőnyeget, ne tegyék azokat a bútorok alá, hanem terítsék könnyedén a bútorok kezébe, a szoba üres helyeire. A hálószoba kizárható dívánja mellé kétoldalt teríthetnek két kis olcsó rongyszőnyeget. A hálószoba legokosabb megvilágítása az, ha — a mennyezeti lámpán kívül — a díván fölött középre helyeznek a fába egy falikart, ennek égője mindkettejükre világít — ugyanazért a pénzért. Általában: a szobák legyenek levegősek, ami legjobban elérhető azzal, ha a bútorok a sarkokban, a falak mentén helyezkednek el és a szobák közepe üresen marad. Említed, hogy Ágnesnek van konyhabútora. Új, vagy legalább is frissen festett bútorú konyhánál azt ajánlom, vezessék be azt, hogy itt étkeznek, ezt ma a legtöbb pesti lakásban így csinálják, a csinos, tiszta konyhában, közel a tűzhelyhez kényelmes és meghitt az ebédelés-vacsorázás, s nem lesz ételszagos a lakás. Sok boldogságot Ágneséknak az új lakásban, ölel Panni go tfi'á'fofhiegin?*/ €4 gyűyffkahfcut Kapjialó mindenütt! A realizmus mesterei Ványka írta : A. Csehov Ványka Zsukov kilenc éves fiúcska — akit három hónappal ezelőtt Aljahin cipészhez adtak tanoncnak —, a karácsony előtti éjszakán nem tudott aludni. Megvárta, amíg a gazda és segédei az éjféli misére mentek, aztán kiszedte a gazda szekrényéből a tintásüveget és a rozsdás tollal, maga elé teregetett egy gyűrött papírlapot és írni kezdett. Még mielőtt kicirkalmazta volna az első betűket, félénken pislogott az ajtó és az ablak fele, majd tekintete az ikonra tévedt, amely feketén függött a sarokban, a kaptafákkal teli polcok felett. Rövid sóhaj tört elő melléből. A papírt a padon teregette ki, ő maga pedig a pad elé térdelt. „Kedves jó nagyapa, Konsztantyin Makarics!“ — írta. — „Karácsonyi üdvözletet küldök nektek és kívánok minden jót. Se apám, se anyukám, egyedül csak te maradtál meg nekem.” Ványka most szemét a sötét ablakra emelte, amelyben a gyertya fénye tükröződött. Maga elé képzelte Konsztantyin Makarics apót, aki Zsivarev uraságnál szolgált, mint éjjeliőr. Kicsi, ösztövér termetű, eleven mozgású öreg volt, már hatvanöt év körül, folyton mosolygó arccal, mámorosan csillogó szemmel. Nappal aludt a cselédházban, vagy huncutkodott a szakácsnőkkel, éjszakánként pedig bő subájába burkolódzva és botját kocogtatva járta körül a majorság épületeit. Mögötte kókadt fejjel a kivénhedt „Kastányka“ (Gesztenye) és a fekete „Vjun“ (Gyík) bandukolt. Az egyik kutya színéről, másik meg gyíkszerű karcsú testéről kapta a nevét. Vjun szokatlanul kedves és engedelmes állat volt, egyforma alázattal nézett ismerősre, idegenre, de nem bízott senkiben. Alázatában és szelídségében egy jezsuita álnoksága rejtőzött. Egyik kutya sem tudott jobban odasettenkedni és adott pillanatban belekapni a lábszárba, mint Vjun. Ám nincs még egy kutya, amelyik ügyesebben lopódznék a jégverembe, vagy lopna csirkét a muzsik udvaráról. Bár jónéhányszor leverték csonkját és alaposan megkötötték, minden héten félholtra verték, de Vjun mindig újra lábraállt... Nagyapó most minden bizonnyal a kapuban áll és hunyorgó szemmel bámulja a falusi templom világos ablakait. Csizmájával topog a hidegből és tréfálkozik a szolgálókkal. Botja az övén lóg és karjával csapkodva melengeti magát, aztán megrázkódik a hidegtől. El-elkapja a szakácsnőt, vagy a szobalányt, és vékonyka, öreg hangján vihog a tréfához. — Nem akartok tubákot szippantani?— mondja az öreg az asszonyoknak és odatartja orruk alá szelencéjét. Az asszonyok szippantanak belőle és nagyokat tüsszentenek. Konsztantyin Makarics apó pedig elragadtatva kacag, dől belőle a nevelés és így kiált: — Dörzsöljétek, mert megfagyott! Nagyapó folytatja tréfáit és Kastányka orrához tartja a tubákot. A kutya megrázkódik, nagyot tüsszent és sértődötten elkötröstik. Vjun már tisztelettudóbb, nem tüsszent, sőt barátságosan csóválja a farkát. Az idő csodálatosan csendes, a levegő friss és átlátszó. Az éjszaka sötét, de a falu jól látszik fehér tetőivel, a kéményekből kígyózó füstcsíkokkal, zúzmarától ezüstös fáival és a fák hótól terhes ágaival. Ragyogó csillagtábor az égen és a tejút oly világosan rajzolódik ki rajta, mintha az ünnepek előtt hóval súrolták volna fényesre. Ványka felsóhajt, bemártotta tollát a tintásüvegbe és folytatta az írást: „Tegnap alaposan kiporolt a gazdám. Hajamnál fogva cipelt ki az udvarra és szíjjal ütötte a hátamat, mert véletlenül elaludtam, mikor a bölcsőt kellett volna ringatnom. A gazdasszony meg a múlt héten rámparancsolt, hogy pucoljam meg a heringet és én a farkánál kezdtem. .. Amikor meglátta, megfogta a heringet és a pofámba vágta... A segédek csúfot űznek belőlem, elküldenek a korcsmába vodkáért, aztán uborkát lopatnak velem a gazdánktól, aki azzal ver meg, ami éppen a keze ügyébe kerül. Ételről nem is beszélek. Reggel kenyeret kapok, ebédre kását, este megint kenyeret adnak, de teát vagy káposztát sohasem, ezzel inkább magukat tömik. Az előszobában kell aludnom, de ha a kisbaba sír, egyáltalán nem alhatom, mert nekem kell ringatnom a bölcsőt. Drága Nagyapó, könyörülj meg rajtam az isten szerelmére, vigyél engem haza innen, a faluba. Nincs többé maradásom .. • Leborulok lábad elé és örökké imádkozni fogok érted. Vigyél el innen, mert meghalok .. Ványka szája elgörbült, szurtos öklével megdörzsölte a szemét és szipogott. „Dohányt morzsolok majd neked és imádkozom, de ha mégis valami hibát csinálnék, verjél el, mint a kétfenekű dobot. Ha úgy gondolod, hogy nincs szükséged rám, akkor könyörögni fogok, hogy a boltos vegyen fel cipőpucolónak, vagy elmegyek Fegyka helyére bojtárnak. Drága Nagyapó, már nincs semmi reményem, így biztosan meghalok. Már gyalog is haza akartam futni a falunkba, de nincs cipőm és félek a hidegtől. Ha majd nagyra növök, én adok neked enni és nem engedem, hogy bántódásod legyen. Ha meghalsz, imádkozni fogok lelkedert, pontosan úgy, mint anyámért. Moszkva bizony nagy város. A házak szép úri házak, ló is sok van, de bárány egy sincs és a kutyák nem dühösek. Betlehemesek sem járnak és a templomban a kórusra nem engednek fel senkit sem. Az egyik üzlet kirakatában szép horgokat láttam, van olyan is, amelyik már fel van tűzve a zsinegre. Mindenféle halnak való horgok, de nagyon drágák. Van itt egy horog, azon akár egy tizenötkilós harcsa is fennakad. A kirakatokban mindenféle puskák vannak, a minőket az uraságoknál láttam. Talán, száz rubelbe is belekerül egy ... A mészárosoknál mindenfélét látni, fajdkakast, fácánt, nyulat, de hogy hol lőtték, azt nem mondja meg a boltos. — Drága Nagyapó! Amikor az uraságnál felállítják a karácsonyfát, tele édességgel, vegyél le nekem a fáról egy aranyozott diót és rejtsd el a zöld ládába. Mondd meg Olga Ignatyevna kisasszonynak, hogy Ványka részére kéred.” Ványka felsóhajtott és újra az ablakra meredt. Eszébe jutott, hogy az uraságoknak mindig nagyapó hozott az erdőből karácsonyfát és ilyenkor mindig az unokáját is magával vitte. Mulatságos idők voltak ezek! Nagyapa krákogott, mert hideg volt és Ványka utánozta. Aztán idielőtt nekikezdett volna egy fa kivágásának, pipára gyujtott, élvezte a dohány kellemes illatát és kinevette fagyoskodó unokáját. A fiatal fenyőfák, zúzmarától belépetten, mozdulatlanul álltak és úgy várták, melyiküknek kell meghalnia? Egyszer csak a hóbuckákon ál, mint a nyíl, repült egy nyúl ... S nagyapa nem tudta megállni, hogy el ne kiáltsa magát: — Fogd meg! Fogd meg!... Fogd meg! Ejnye, te kurtafarkú ördög! A kivágott fát aztán az uraság házába vitte nagyapó, ahol hozzákezdtek a díszítéshez ... Olga Ignatyevna kisasszony sír gött-forgon körülötte leginkább. Ez a kisasszony volt Ványka kedvence. Amikor még élt az anyja, Pelagéja, és az uraságnál szolgált, Olga Ignatyevna lepénnyel etette a kis Ványkát és unalomból ráég olvasni, írni, százig számolni is megtanította, sőt kadrillt táncolni is. Anyja halála után Ványkát a cselédkonyhára adták a nagyapja mellé, onnan meg Moszkvába került Mjalom cipészhez. „Gyere értem, drága nagyapa — folytatta Ványka —, könyörgök hozzád az isten nevében, vigyél el innen! Szánj meg engem, boldogtalan árvát, mert itt csak vernek, éheztetnek és annyit búsutok, hogy ki sem mondhatom. Mindig csak sírok. Nemrég a gazdám úgy fejbevert a kaptafával, hogy összeestem és alig tértem magamhoz. Veszett élet ez, rosszabb a kutyáénál... Üdvözlöm Aljénál, a kajla Jegorkát, meg a kocsist. Az én harmonikámat ne add oda senkinek. Maradok szerető unokád, Iván Zsukov. Drága nagyapukám, gyere.” Ványka a teleírt lapot négyrét hajtotta és beletette egy borítékba, amelyet tegnap egy kopejkáért vásárolt .. . Kis gondolkodás után belémártotta a tintába a tollat és rákanyarította a címet: „Falura, Nagyapának." Megvakarta a fejebúbját, aztán gondolt egyet és hozzá biggyesztitte: „Konsztantyin Makarácsnak.” Már azzal is elégedett volt, hogy zavartalanul írhatott. Felvette sapkáját és bundácska nélkül, csak úgy ingben kiszaladt az utcára. A hentesüzletben a segédek, akiket tegnap kikérdezett, azt mondták neki, hogy a levelet a postaládába kell dobni Onnan részeg kocsisok hordják szét az egész országba, a csilingelő postás trojkákon. Ványka az első postaládáig szaladt és bedobta a résbe drága kincsét, a levelet.. Az édes reménységek egy órával később már mély álomba ringatták... Az otthoni kemencről álmodott, amelyen nagyapó ül, meztelen lábát lógatja és felolvassa Ványka tevését a szakácsnőknek ... A kemence körül Kastánka jár-kel és a farkát csóválja.. kis Újság Vasárnap, július . Mínusz 45 fok hideg a Mirelite-hóember birodalmában Mirelité. Népélelmezési cikk: mélyhűtött élelmiszer. Plakátjának fehér zuzmara-bundás hóemberkéje győztesen vonult be a konyhába s a Mirelité különösen a vitaminszegény koratavaszi hónapokban valóságos áldás a háztartásokban. Most, mikor még az aszfalt gránitkövei is verejtékeznek a nagy melegíven, a Mirelité már készül a következő idényre. Friss zöldséghegyek emelkednek a csepi-a feldolgozó telepén. A málnahalmok magukkal hozták az erdők illatát, a gyenge tejeskukorica is halmokban vár feldolgozásra. — Csupa népélelmezési cikket találni itt, olyan élelmiszert, amit kedvel a dolgozó és meg is túl vásárolni — tájékoztat Scheffer Dániel gyártásvezető. — Régen, míg magánszektor volt ez az üzem, csak a Belváros drága csemegésüzleteinek szállított és csak rák-ragot, kecsegét. Ujházi-tyúklevest, mélyhűtött állapotban. Már friss, vitamindús ételekkel örvendezteti meg télen a dolgozókat. Borsót, spárgát, babot, uborkát, tököt, parajt és sóskát, paradicsomot, gyümölcsből cseresznyét, meggyet, epret, málnát, szamócát, sárga és őszibarackot, sárgadinnyét és csemegekukoricát juttatnak a háztartásoknak Éppen nagyobb málna-szállítmányt visznek be a feldolgozóba. Osztályozzák. Szinte minden szemet gondosan megvizsgálnak, majd dobozba rakják, cukrot hintenek rá, celofánpapírral lefedik és mehet a hűtőbe. Gyors munka ez. Óránként 35 kilót szemezek, mondja Szalai Józsefné. — Korábban még nagyon is szoros volt ez a norma, de a megszokott mozdulatok segítségével most már könnyedén végzem el. A málna csomagolására a dobozokat is itt készítik. Fehér Zsigmondné hajtogatja a papírlemezeket tüneményes gyorsasággal dobozokká. Elmondja, hogy korábban a doboz alsó részéből 80 darabot kellett készíteni óránként, a felsőből 130 darabot. Éreztem azonban, hogy ez a norma nagyon is laza. Különösen mióta újítás segítségével a parafinozott lemez hajtogatás előtt nem ragad össze. Magam kértem a laza norma megszorítását: most alsóból 140,felsőből—176-darabot--készítek;- - —* -Egy másik osztályon kukoricát hántolnak az asszonyok. Olyan megszokott mozdulattal, hogy az óránkint előírt 247 darabnál többet is megtisztítanak a csuhától és hajától. Mintha egy óriási konyhában járnánk. Az egyik sarokban uborkát hámoznak salátának, tököt tisztogatnak, gyalugép gyalulja hosszú-vékony szeletekre, másutt ízes barackok indulnak zuzmarás útjukra. A főzőüstök birodalmába érkezünk Erős Sándor konzervmester veszi át a kalauzolást. Elmondja, hotgy a főzelékféléket fagyasztás előtt egy kicsit megfőzik. Akukoricának például ettől marad meg a szép hamvas-arany színe. Csomagolnak is rögtön. A kukoricát például vízálló papírba, a télen is friss uborka-salátát dobozba. Nagy itt a tisztaság. Az üzem idejekorán csatlakozott a Vorosin-mozgalomhoz, de az anyagtakarékosság terén is fejlődnek. Például az uborka héját vékonyan vágják, a dinnye kibelezését úgy végzik, hogy fogyasztható rész ne vesszen kárba, nem dobálják a dinnyét, mely könnyen törik. Ezer mód van a takarékosságra! Az csőfőzőből a fagyasztóba kerül az anyag. Hogyan varázsolnak itt telet a nyárba? A gépterem kompresszorai cseppfolyósítják az amoniás gázt, felnyomják a hűtőtoronyba, onnan a csőrendszerbe kerül. Ott cseppfolyós állapotából gázzá alakul át, ezzel elvonja a hőt és így lehűl a környezet. De mennyire, hogy lehűl. A teremben, hova belépünk, a hőmérséklet, —10 fok. A kamrákban, ahol a megtisztított, hűtésre előkészített gyümölcsöt és főzelékféleséget hűtik, a hőmérséklet — 45 fok. Itt dolgozik Hérai József és néhány hétre segédje, Borbély Helén, az Izabella utcai élelmiszeripari középiskola tanulója. Gyakornok. Eszkimóknak nézné őket az ember. Az idekerülő élelmiszer egy—három óra hosszat felejti a nyarat és napsütést s készülődik a télre. Felületén —40 fokra hűl le, belsejében —8 fokra, majd kiegyenlítődik a hőmérséklet —23 fokra s ilyen hidegben pihen majd a téli hónapokig a raktárban, míg el nem fogyasztjuk jóízűen. — Az a célunk, hogy minél olcsóbban jusson a dolgozó a Mirelitéhez — mondja Móricz György vállalat igazgató. — Ezért készítettük elő jól politikailag a normrendelést, ezért értették meg ennek szükségességét dolgozóink a mindannyian. S a munkafegyelem megszilárdítása terén is ezért jutunk egyre előbbre. A Mirelite-telep — úgy gondolják — jól felkészül a télre. A nyári melegben is kedveskednek egy kis télkivonattal. Jégkrém formájában juttat Mirelité egy kis enyhülést. Ez a receptje: öt liter tejszínből habot verünk, öt kiló gyümölcsvelőt adunk hozzá és 1,25 kiló cukrot, összekeverjük, poharakba töltjük, fagyasztjuk és 1 forint 20 fillérért már fogyaszthtatja is az, aki megkívánja a tél hidegét. Az üzemlátogatás meggyőz bennünket arról, hogy a fehérbundás plakáthóember bőven kínálhatja majd a télen a friss, mélyhűtött gyümölcsöt és zöldségféleséget, a tartalékolt vitamint ... H. B. J.