Kis Ujság, 1951. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1951-02-01 / 26. szám
Gyötörtük, február 1 Ahol a mezőgazdaság gépesítését tervezik Milyen is volt a múltban a paraszti sors?... Az aratás idején majd beleszakadt a munkába öreg és fiatal. A kaszálás kivette a mezőgazdasági munkás erejét. A szőlőkapálás is meghúzta az izmokat. Valóban: nehéz volt a paraszti élet. S a munka módja csak nem változott. Olyan volt öt évvel ezelőtt is, mint ötven, vagy ötszáz esztendővel ezelőtt. Keserves, nehéz. A szocializmus azonban meghozza a robotmunka alóli felszabadulást is. Gépek, traktorok és egyéb masinák jelennek meg egyre nagyobb számban a falvakban, hogy segítsék az embert, a falu munkás népét, s levegyék a robotjellegü nehéz testi munka nehezét. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet is azon fáradozik, hogy mielőbb és minél több és minél jobb gép kerüljön a magyar falvakba s nyomában dúsan szökjön szárba a kalász s több magot érleljen a nyári nap melege. Mezőgazdasági Gépkisérleti Intézet. — Fiatal az intézetünk — tájékoztat Rázsó Imre akadémikus, a Műszaki Egyetem gépészeti karának dékánja, az intézet vezetője. ’— A népi demokrácia 1949-ben hívta életre, célja a mezőgazdaság helyes gépesítésének szakmai előkészítése. Nekünk kell meghatároznunk, hogy az ötéves terv során milyen mezőgazdasági gépeket, milyen kivitelezésben gyártsanak a magyar ipar gyárai. Az akadémikus professzor hozzáfűzi: — Nagyon szép feladat ez. Hisz tudjuk jól, hogy csak a gépesítés hozhatja meg az emberibb életet a magyar falvakba és csak a mezőgazdasági gépek segítségével tudunk anyagot és munkaerőt megtakarítani a magyar tájakon. — Milyen kísérleti és szerkesztési munkákat végzett eddig az intézet? — Már létesítésének első esztendejében, 1949-ben, elsőrendű s talán a legfontosabb feladatának az aratás mielőbbi gépesítését tekintette. Kimutatható ugyanis, hogy a kézi aratásnál a holdankénti szentveszteség legalább 80 kilogramm, amit az aratás gépesítésének segítségével meg lehet menteni. S ezen túlmenően pedig, ami még fontosabb, az aratás kétségtelen az egyik legnehezebb testi munka, ezen is segít a gépesítés. Mint érdekességet kell megemlítenem: nálunk még egy-két évvel ezelőtt is alig-alig lehetett látni egy-egy aratógépet. Ennek az a magyarázata, hogy az 1910-es évek agrármozgalmai alkalmával az akkori földbirtokosok aratógépekkel akarták letörni a parasztság felkelését. Itt maradtak ugyan a gépek az akkori külföldi behozatalból, de használatukat álszociális indokolással később betiltották, így ezek a gépek elkallódtak. Az aratógép használatának tilalma érvényben maradt, de nem is nagyon volt rá szükség, hisz olcsóbb volt a munkaerő. Az álszociális intézkedés nem törődött azzal, hogy az aratási munka valóságos rabszolgamunka, különösen a részesaratókra nézve, akik nyárhosszat hajnalhasadástól alkonyatig görnyedtek. Mi, a szocializmus felé haladó országban már megkezdhettük a korszerű traktoros kévekötőgépek szerkesztését és szerkesztettünk a szovjet minta nyomán, hazai viszonyokra átültetve arató-cséplőgépet is, melynek gyártása 1950-ben megindult s az EMAG-ban ma már szériában gyártják. Megkezdődött a traktorok korszerűsítése is, hisz más gépekre van szüksége a nagyüzemi gazdaságnak, mint volt a középbirtokoknak. Az eddig gyártott traktorok sem voltak rosszak, de a szocialista mezőgazdaság igényeit már nem tudják kielégíteni. S milyen traktorok gyártását javasolta az intézet? — Olyanokét, melyek eredményes használatát az ország különböző vidékein már kikísérleteztük. Jelenleg is különböző tájakon, összesen tíz helyen folytatunk ilyen természetű vizsgálatokat, melyek alkalmával kikísérletezzük a traktor teherbíróképességét, üzemanyagfogyasztását, figyelembe véve a talajterepviszonyokat, azt, hogy dombos, vagy síkvidéken használják-e, homokos vagy kötött talajon kell-e dolgoznia. Az arató-cséplőgépen, továbbá az új traktorok szerkesztésén kívül más gazdasági gépeket is szerkesztenek, illetve korszerűsítenek? _. Hogyne. Talajművelő gépeket, így: korszerű előhántós traktorekeket, traktoros tarlóhántó tárcsákat. Két héttel ezelőtt készült el az elő traktoros univerzális kultivátor, a traktoros fűkaszálógépet is megszerkesztettük már. Régebben, ha volt is fűkaszálógép, az csupán fogatokra tort méreten. A traktorvetőgép már szériában készül, nem marja föl többé a dolgozó parasztember kezét a műtrágya, mikor széthinti a földre, mert van műtrágyaszóró is. De van korszerű permetezőgépünk is. Minderről örömmel szól Rázsó Imre professzor, mint az az ember, az a tudós, aki szívügyének tekinti a magyar mezőgazdaság gépesítését. Az állattenyésztés megkönnyítésére is van ma már alkalmas gépünk, így például: a kalapácsos daráló, vagy például a járvaszóró. — Ez mi? — Egy szerkezet, mely levágja a kukoricaszárat, összeaprítja, befújja egy kocsiba, onnan csak éppen bele kell csúsztatni a silóba. Itt van továbbá a szénagyüjtőgereblye, mely a frissen vágott szénát laza hengerbe sodorja össze, így gyorsabban szárad és kevesebb vész el belőle. De szólni kell az öntöző árokhúzó ekéről is, mely megkönnyíti majd az öntözéses gazdálkodás szélesebb területre történő kialakulását. Meg kell jegyeznem, hogy mindezek a gépek a többtermelést szolgálják, segítségükkel jelentős munkaerőt takarítunk meg s megteremtjük a szociális munka előfeltételeit. Ezeknek a jelentős eredményeknek a felsorolása is azt bizonyítja, hogy a magyar mezőgazdaság gépesítése már nem késik soká, hisz a tudományos előkészítése nemcsak hogy megindult, de erőteljes ütemben halad. Remélhetőleg még jobb eredményekről számolhatunk be mielőbb. Mégpedig a szovjet tapasztalatok fokozottabb átvételével Mert meg kell mondanom azt is: nagyban segíti munkánkat az a számos szovjet szakkönyv és folyóirat, amely ma már rendelkezésünkre áll. Például: a műszaki rajzokkal dúsan illusztrált két szakkönyv is, mely a mezőgazdasági gépészet és gépesítés elméletével foglalkozik. Ez utóbbi tudomány csak a Szovjetunióban létezik. Megemlíti a professzor azt is, hogy ma már a Műszaki Egyetemen, ahol egyébként az intézet is ideiglenes elhelyezést nyert, olyan mezőgazdasági gépészmérnököket nevelnek, akik tökéletesen tudatában vannak hivatásuk fontosságának. Szól arról is, hogy a Pártkongresszus tiszteletére történt munkafelajánlások nagyban előbbre vitték a tudományos munkát. Az intézet minden egyes kutatója, műszaki dolgozója felajánlással köszönti a Pártkongresszust. Magam azt vállaltam — mondja a professzor — hogy szakcikkben részletezem a mezőgazdasági gépek eredményesebb kihasználásának előmozdítását, a legújabb szovjet gépesítés eredményeiről pedig előadást tartok. Kelemen Béla kutató például azt ígérte, hogy mintegy 80 oldalas tanulmányban foglalja össze az eddigi traktorkísérleteket. Bakó László a Pártkongresszus tiszteletére elvégzi a szükséges dokumentációs munkáját annak, hogy a kombájn utáni szalma- és pelyvagyűjtést hogyan lehet végrehajtani a hazai viszonyok között. Behán Mihály művezető brigádjával nyolclábas arató-kévekötőgép összeszerelését vállalta. Ez a néhány példa is azt mutatja, hogy a pártkongresszusi felajánlások előbbreviszik a kutatómunkát a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben is. H. B. J. — kis Újság — Ünnepélyesen összekapcsolják Nyugat-Németországot az Északatlanti Tömbbel. (A Neue Zeit rajza.) Mezőgazdasági várossá alakul át egy falu a Szovjetunióban A falusi tanács munkája Amikor a hős szovjet csapatok kiverték a német fasisztákat Zaszoszna faluból , a falu romokban hevert. Azóta hét év telt el és most újból szépen rendezett, nagy falu tárul az ember szeme elé. Az épületek még csinosabbak, mint a régiek voltak. Nincs egyetlen olyan ház, ahol ne égne villany és ne szólna a rádió. A faluban egy közép- és négy elemi iskola, két klub és egy olvasókör működik. Újból és még jobban teremnek a gyümölcsösök , melyeket a fasiszták teljesen elpusztítottak. Tavaly a „Sziálin"-kolhoznak kétmillió rubel jövedelme volt. Ebből 1,2 millió rubelt kiosztottak a kolhozparasztoknak a munkaegységek után. A falu kolhozai 10 ezer mázsa gabonát szolgáltattak be, ami 211 százalékkal felülmúlta a beszolgáltatási tervet. Az állattenyésztő telepeken gyorsan növekszik az állatállomány. A falu és a kolhozok felvirágoztatásáért sokat tett a falusi tanács. Sztipán Szemjonovics Csermenyevet azután választották meg a tanács elnökévé, miután leszerelt. Először kissé zavarban volt. Nem voltak tapasztalatai a tanács munkájában. De így gondolkodott: a tanácsok tömegszervezetek, ennélfogva a tömegeket a lehető legnagyobb mértékben be kell vonni munkájába. Ha fokozzuk a kolhozparasztok aktivitását és elősegítjük teremtő öntevékenységüket , a dolog menni fog. A dolog ment is. A bizottságokba bevonták a falu legtapasztaltabb embereit, akiknek szavára hallgattak a kolhozparasztok és támogatták a tanács kezdeményezését. A pénzügyi tervet 162 százalékra teljesítették és a kulturális-népnevelő bizottság munkájába is rengetegen kapcsolódtak be. Segítettek a tanítók, a pedagógusok, akik felolvasásokat tartanak a klubokban, a rádióközpont mikrofonja előtt, a mezei szállásokon. A mezőgazdasági bizottság a kolhozok közötti szocialista verseny első szervezője. Felfedik az esetleges hibákat, hiányosságokat és tanácsokkal látják el a kolhozparasztokat. A tanács tagjai rendszeresen beszámolnak választóiknak elért eredményeikről és a jövő feladatairól. A választók mindig tudják, hogy küldötteik hogyan és mint dolgoznak. A tanács a kolhozok közti szocialista verseny döntőbírója. Segít a lemaradottaknak és további munkára serkenti az élenjárókat. A tanács hetenként külön táblán teszi közzé a kolhozközi verseny állását. Ezt a percet mindenki türelmetlenül várja és élénken megvitatják a verseny eredményeit. Egyetlen kolhozelnök, vagy kolhozvezetőség sem hoz fontos határozatokat anélkül hogy ezt a pártszervezettel és a tanáccsal meg ne beszélte volna. A tanácsnak nagyszabású tervei vannak a jövőre vonatkozólag. E tervek szerint kéthárom év múlva a „Sztálin“-kolhoz jövedelmét már nem milliókban, hanem tízmilliókban fogja számolni. Zaszoszna falu gyönyörű mezőgazdasági várossá alakul át, a terveken már dolgoznak is a voronyezsi építőművészek. Ezek a tervek reálisak, mert a tanács, a pártszervezet irányításával, szélesen ki tudja fejleszteni és fel tudja használni a dolgozók kezdeményezését, a szovjet emberek aktivitását. Sztálingrád példája február 1.én ünnepük a világ ha Aladó népei Sztálingrád, a hős város felszabadulásának nyolcadik évfordulóját. A sztálingrádi csata a maga roppant véráldozatával és hősiességével eleven példája volt a második világháború során a Szovjetunió népe hősiességének, bátorságának, kitartásának és odaadásának, ahogy a szovjet nép a szeretett haza földjéről visszaűzte az idegen hódítókat és megtörte a fasiszta fenevad hatalmát, dühödt rohamát, kimerítette a hitlerista hadvezetés erejét és összes energiáit. Ez az óriási csata, amelyet a hős város népe és a segítségére siető Szovjet Hadsereg vívott a régi Cáricin, Sztálingrád falai között, a második világháború fordulópontja volt. A sztálingrádi munkások és a velük harcoló, hazájukat védelmező szovjet katonák példát vettek abból a hősies küzdelemből, ahogy az intervenciós és polgárháború idején az idegen betolakodók ellen Cáricin munkásai védelmezték városukat Sztálin és Vorosilov vezetésével, megtörvén ezzel a nyugati hatalmak és az oroszországi reakció összes kísérleteit. Fordulópont volt a caricini csata akkor az orosz polgárháború történetében, ezért is nevezték el a várost a felszabadító Sztálinról, Caricint Sztálingrádnak. A második világháború e legnagyobb csatájában szintén Sztálin neve és vezetése lelkesítette a szovjet embereket — ez a hősiesség aztán példát adott Európa összes nemzeteinek, amelyek mind Sztálingrádra figyeltek és a sztálingrádi hősök diadalából merítettek erőt saját nemzeti szabadságküzdelmük további folytatására. A sztálini vezetés sikere, a sztálingrádi hősök hazafiassága és áldozatkészsége lelkesítette a francia, a cseh, az olasz partizánmozgalmakat; a sztálingrádi hősök hazafisága új értelmet adott a fasizmus alól szabadulni akaró európai nemzetek hazafias érzelmeinek. Sztálingrád falainál megtörött a hitleri hadvezetés minden erőfeszítése, felmorzsolódott a hitleri hadsereg ereje, megkezdődött az Európát felszabadító szovjet diadalok véglelen sorozata. Jöz a február elseje tehát nevezetes és nagy nap Európa történelmében. A sztálingrádi hősök hazájuk szabadságáért és egyben az európai népek függetlenségéért, szabadságáért, az emberi igazságért küzdöttek a hitlerizmus ellen. Példájuk ragyogó emlékezést jelent a népek ön tudatában. Mindenütt Sztálingrád példájára gondolnak most Európa nemzetei, amelyeket a semmiből se tanult reakció a tűnt időket visszaidézni akaró burzsoá politika, az amerikai fasizmus újra fenyeget létükben, nehezen megszerzett békéjükben, szabadságukban és nemzeti függetlenségükben. A nyugati népek sorra megmozdulnak amerikai zsoldoskormányaik politikája ellen és a sztálingrádi példára emlékeznek. A nyugati kormányok a német fasiszta politika módszereit követik, mikor el akarják nyomni a dolgozók szabadságtörekvéseit, amikor újra fel akarják fegyverezni amerikai parancsra a náci német hadsereget, amikor mindent megtesznek a harmadik világháború előkészítésére. Ezt a német hadsereget, amelynek maradékait Amerika most újra felfegyverzi, Sztálingrád falainál már egyszer megsemmisítette a szovjet hősök hazafiassága és lelkesedése, példátlan erőkifejtése és önfeláldozása. Európa népei az amerikai fasizmus és a német nácizmus restaurációs kísérletei ellen tehát most visszaidézik a Sztálingrád eleven emlékét, a sztálingrádi hősök és a sztálini stratégia sikerét eredményeit. Európa fővárosai hangosak most a tömegek tiltakozásától. Eisenhower tábornok, az amerikai fasizmus európai helytartója, körutat tett mindenfelé, hogy megszervezze egy új háborúba Európa államait. A tömegek mindenütt tiltakoztak Eisenhower törekvései ellen s a sztálingrádi hősök nevét hangoztatják. Sztálingrád példáját idézik fel a nácizmus hazajáró kísérletei ellen. Igen, a béke ügye, amelyet ezek a tömegek védelmeznek, múlhatatlanul összenőtt, eggyéfonódott a sztálingrádi hősök tetteivel és önfeláldozásával Sztálingrád felszabadulásának évfordulója intő figyelmeztetés tehát mindazoknak a sötét erőknek, amelyek egy új háborút akarnak felidézni Európa nemzeteire, — az európai népek, ajkukon Sztálingrád nevével, máris felelnek Eisenhower törekvéseire a nyugati és amerikai háborús, agressziós kísérletezésekre. Sztálingrád felszabadulásárik évfordulója egy nagy világtörténelmi győzelem ünnepe, de egyben ez az ünnep fogadalom is: Európa és a világ nemzetei nemet mondanak a fasizmus, kapitalizmus és agressziós politika minden gonosz erőfeszítésének, fogadják, hogy újra megvédelmezik hazájuk földjét és szabadságát, bíznak a felszabadító Szovjetunióban, mely Sztálingrádnál is példát mutatott nekik. A lengyel-magyar kulturális együttműködés három éve Három évvel ezelőtt, 1948 január 31-én, Budapesten írták alá ünnepélyesen a Lengyel-Magyar Kulturális Egyezményt. Ez volt a lengyel és magyar népi demokratikus köztársaságok baráti viszonyát szorosabbá tevő első hivatalos aktus. Később került sor a további nemzetközi szerződésekre 1948 májusában aláírták a Gazdasági Együttműködési Egyezményt és júniusban a lengyel főváros volt a Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés aláírásának színhelye. A három alapvető fontosságú államközi szerződést a két ország rádiója és filmgyártása közötti széleskörű együttműködést biztosító megállapodás egészíti ki. A felsorolt egyezmények annak mértékében telítődtek reális tartalommal, ahogy a nemzetközi élet porondján erősödött a szabad népek harca a béke megvédéséért, ahogy mindkét országban leszámoltak az imperialista reakció belső ügynökeivel, Mikolajczykékkal és Rajkókkal és ahogy egyre erőteljesebben megindult a szocializmus alapjainak építése. 1948- ban két testvérnép lépett egymással szoros viszonyba, azoknak a dolgozóknak államai, akik nemzetközi és társadalmi felszabadulásukat a béke hadseregének, a Szovjet Hadseregnek köszönhetik. 1949- ben a két baráti népi demokrácia közötti együttműködés már az élet reális formáit öltötte, ebben az évben kezdődött ugyanis a lengyelmagyar kulturális kapcsolatok gyakorlati kiépítése. 1950- ben minden eddiginél erőteljesebben mélyült el a lengyel-magyar kultúrcsere-akció. Kiemelést érdemel a Magyar Rádió Lengyel Zenei Hete Fitelberg és Bacewiczówna részvételével, a Lengyel Rádió Nagy Szimfonikus Zenekara budapesti szereplése Fitelberg és Rowícki vezénylete alatt, a Lengyel Plakátkiállítás, a Lengyel Népművészeti Kiállítás, továbbá Skrowaczewski és Smendzianka számos fellépése. Ezek a művészek Budapesten kívül az ipari központokba is ellátogattak és több hangversenyt rendeztek a dolgozók számára. 1951- ben tovább mélyül a lengyelmagyar kulturális együttműködés. Januárban a Magyar Rádió „Lengyel Zenei Hetet“ rendezett Andrzej Panufnik részvételével, februárban megnyílik a „Realizmus a lengyel festészetben tegnap és ma“ című kiállítás Budapesten. A Magyar Állami Opera még ebben az évadban előadja Moniuszko „Halka“ c. operáját, a magyar színházak lengyel darabok bemutatására készülnek. Már lefordították magyarra Leon Kruczkowski „Németek“ és Zapolska „Dulska asszony erkölcsei“ c. műveit. Komoly sikereket értek el Magyarországon az új lengyel filmgyártás termékei. A magyar közönség már látta az „Utolsó állomás“, az „Égő város“, az „Ének a viharban“, az „Acélszivek“, a „Kincs“ c. filmeket. A napokban volt a „Leigázhatatlan város“ ünnepi bemutatója, Varsó felszabadulása évfordulójának alkalmából. Több vidéki moziban vetítették már az „Ördögszakadékot“, rövidesen műsorra tűzik Budapesten a „Két brigád“ és a „Ház a pusztán“ c. lengyel filmeket. Magyarországon népszerűek a lengyel rövid- és dokumentumfilmek. Az 1950. év magyarra fordított lengyel regények terén is fordulatot hozott. Ebben az évben Magyarország könyvpiacán több lengyel mű jelent meg, mint a két háború közötti egész korszak alatt, így megjelent: Lucjan Rudnicki — „Régiek és újak“, Zalewski — „Győzelmes traktorok“, Waszilewska: „Leigázott föld“, Pytlakowski: „Ezredik vagon“, Konwicky: „Vasútépítők“, Kruczkowski: „Úr és paraszt“ regénye, valamint a Mickiewicz műveiből öszszeállított magyar nyelvű antológia. Rövidesen újabb kötetek jelennek meg. A lengyel-magyar kulturális együttműködés három évének eredményeit összefoglalva megállapíthatjuk, hogy ez a megállapodás jelentősen hozzájárult a két nemzet kulturális javainak kölcsönös megismeréséhez, szoros kapcsolatot létesített a tömegek között. Ezzel egyidejűleg a szocialista kultúra építéséhez is komoly erőkkel járult hozzá, elősegítője volt annak a munkának, amelynek végzéséhez példát mindkét nép a hatalmas Szovjetunió eredményeiről vett. Országaink új tapasztalatokkal gazdagodtak a hanyatló burzsoá álkultúra csökevényei ellen vívott harcban.