Kis Ujság, 1951. március (5. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-18 / 65. szám

Ihnel “ ««Mlir©9l’CHI8t ár. 60 miér Keresztrejtvény Teljes vasárnapi galopp-progrmam ......................—— Vasárnap, 1951 március 18 A Független Kisgazda Pá­rt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő A minisztertanács fontos határozata a tanácsok munkájának megjavítására A Magyar Népköztársaság minisz­tertanácsa fontos határozatot hozott a helyi tanácsok munkájának megja­vítására. A határozat megállapítja, hogy a tanácsokkal való kapcsolatok összehangolásáért a miniszter vagy az általa erre a feladatra kijelölt miniszterhelyettes szemé­lyesen felelős. A tanácsok felé kimenő körrende- leteknek közérthetőe.knek és rövidek­nek ke­l­lenniük, reális határidőket tartalmazóknak. A feladat ismerte­tése mellett közöljék a megszervezés módját is, a fontos rendeletek el­készítésébe be kell kapcsolni a bely­i minisztériumot is. A legfontosabb rend­eletek előké­szítésébe néhány megyei, járási eset- még városi vagy köz­ségi tanács VB elmükét is bevonják. A miniszterek a határozat értelmé­ben kijelölik azokat a személyeket, akiket alkalmasnak tartanak a taná­csok instruálására. Ezek mellett a szervezési instruktorok mellett az egyes főosztályok különleges szakfel­­adatok megoldásához főosztályi szak­­előadóikat külön is kiküldhetik. A munka megjavítása, az alkalma­­zottak szaktudásának fejlesztése cél­jából rövid időn belül szervezeti szak­mai oktatásba kell bevonni a taná­csoknak lehetőleg minél több alkal­mazottját. A határozat kimondja azt is: biztosí­tni kell, hogy a tanácsok működésével, felsőbb szervek uta­sításaival kapcsolatban maguk a dolgozó tömegek, a tanácsok dol­gozói és a tanácsok tagjai is kritikát gyakorolhassanak. A belügyminisztérium vizsgálja felül a hozzá küldött panaszokat és jut­tassa el az érdekelt miniszterekhez. Szerve­zze meg, hogy az alulról jövő kezdeményezések a munka megjavításának alapjául felhasz­nálásra kerüljenek. A minisztertanács határozata meg­állapítja, hogy az állami fegyelem biztosítása, a felsőbb rendelkezések betartása és pontos végrehajtása a VB-k alapvető kötelessége. A felsőbb hatóságoknak viszont kö­telességük arra ügyelni, hogy a tá­rnicsok végrehajtási munkájához szükséges feltételeket biztosítsák. A határozatok végrehajtását ellen­őrizzék a minisztériumok és taná­csok szervei. Az állami fegyelmet megszegő közegek ellen fegyelmi eljárást kell indítani. Az egyes fegyelmi intézkedéseket a „Tanácsok“ című lapban és a helyi sajtóban is nyilvánosságra kell hozni, hogy nevelő hatásuk érvé­nyesülhessen. Tito Jugoszláviájában fokozódik a terror és a nyom­oru­ság • Dedinjében a fényűzés A szófiai Izgrev című lap a jugo­szláviai helyzettel foglalkozó cikké­ben megállapítja, hogy a jugoszláv dolgozók élete egyre nehezebb l­esz és csak a gyarmati országok rab­szolgáinak helyzetével lehet össze­hasonlítani. A­­ szénbányászokkal napi 16 órát dolgoztatnak, fabara­­bokban vagy sárkunyhókban laknak, puszta földön halnak, napi élelmük egy kis üres leves és egy-egy darab­ka főtt répa. A Reka-bányából két hónap alatt 1700 munkás szökött meg, a timoki szénmedence bányái­ból naponta 2—300 munkás szökik el, mert nem bírja elviselni az éhe­zést és az embertelen bánásmódot, seniben a dolgozók részesülnek. Ha­sonló a helyzet Jugoszlávia más bá­nyáinál és ipari üzemeinél is. Ran­­kovics janicsárjai valóságos hajtó­vadászatokat rendeznek a megszö­kött munkások után. A fokozódó terror áldozatait egyre nehezebb el­helyezni s ezért Belgrád mellett két új gyűjtőtábort és négy nagy bör­tönt építettek. Ugyanakkor a jugoszláv főváros súlyos nehézségek között élő népe esetről-esetre tanúja annak, hogy Dedinje szigorúan lezárt, rendőrök és UDB-legények hálózatával körül­vett villanegyedébe — ahol Tito, a fasiszta diktátor a Karagyorgyevicsek híres kastélyában lakik, szomszéd­ságában pedig Rankovics, Kardelj, Gyilasz és Mose Pijade tanyázik — amerikai Packard és angol Rolls- Royce kocsikon az imperialista or­szágok diplomatái, üzletemberei, köz­ismert kémek, ügynökök, s az új jugoszláv burzsoázia képviselői vo­nulnak ki könnyű „művésznők“ tár­saságában. I Fasiszta jellegű választási törvényt fogadott el a francia nemzetgyűlés jobboldali többsége A Queuille-kormány új választási javaslatot nyújtott be a francia nem­zetgyűlésen, jelenti az MiI. A javas­lat egyfordulós, többségi elven ala­puló szavazási rendszert ajánl s ezt a nemzetgyűlés jobboldali többsége 318 szavazattal 282 ellenében el­fogadta. A javaslat a mandátumok arányos elosztása helyett egy-egy megye ösz­­szes mandátumát ,a “többségnek juttatja és lehetőséget ad a ,,rokon listák tömörítésére“, tehát a listakap­­csolásra, ami annyit, jelent, hogy a jobboldali pártok egymással paktu­mot köthetnek a baloldal ellen és a reájuk eső szavazatot, számát össze­nőjék. Ha az egymással választói szövetséget kötött „rokonpártok“ 50 százaléknál több szavazatot tudtak összegyűjteni, akkor megkapják a megye valamennyi mandátumát, a többi párt pedig egyetlen képviselő­séget sem kap. A választási reform célja kétségtelenül egy nyíltan fa­siszta többségű nemzetgyűlés létre­hozása Franciaországban, olyan nem­zetgyűlésé, amely vállalná a háborús uszító politika­­ feltétlen kiszolgálását és a francia, dolgozók leigázását, s megnyitná az utat De Gaulle szá­mára a hatalom felé. A­­Humanité példával bizonyítja, hogy a nemzetgyűlés többsége által elfogadott választási rendszer mi­lyen lehetetlen eredményeket hozhat létre. Ha egy választókerületben a kommunisták 40 ezer s az ellenük lepaktáló szocialisták 18 ezer, az MRP 12 ezer, a radikálisok 15 ezer, a gaulleisták 16 ezer szavazatot kap­nának, a választás eredményekép­pen a kommunisták 40 ezer válasz­tója nem jutna képviselethez, az el­lenük szövetkezett négy párt viszont egy-egy mandátumot kapna. Etienne Fajon a L’Humanitében hangsúlyozta: a francia munkás­­osztály és a demokratikus erők fel­adata meghiúsítani az ellenük irá­nyuló összeesküvést. Szovjet-polgár áruszállítási jegyzőkönyvet írtak alá Moszkvából jelentik. A Szovjet­unió külkereskedelmi minisztériuma és a Ganev külkereskedelmi minisz­ter vezetése alatt tárgyaló bolgár kül­döttség között eredményesen be­fejeződtek a megbeszélések. Az 1951. évi szovjet-bolgár kölcsönös áru­­szállításokra vonatkozó jegyzőköny­vet aláírták. f Gromiko visszautasította a nyugatiak újabb kísérleteit a német demilitarizálás és a négy hatalom fegyveres erőt csökkentése kérdésének háttérbe szorítására a külügyminiszterhelyettesek értekezletén Pak­s, március 17. CTASZSZ) A négy hatalom külügyminiszter­­helyettesei értekezletének március 16-i­ ülésén A. A. Gromiko, a Szov­jetunió képviselője elnökölt. Mint ismeretes, a Szovjetunió kül­döttsége — arra törekedve, hogy a négy hatalom külügyminisztereinek tanácsa megtárgyalja az európai béke biztosításának legfontosabb problémáit — javasolta, hogy a napirendre vegyék fel a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezmény végrehajtásának és a négy hatalom fegyveres erői csök­kentésének kérdését. A tegnapi ülésen Jessup a három hatalom küldöttségeinek nevében azt javasolta, hogy a fenti két világos és konkrét pontot olyan formulázással helyettesítsék, amelyet Gromiko, a Szovjetunió képviselője tartalmatlan­nak, és kétértelműnek jellemzett, mert különböző kibúvókat enged arra, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa ne tárgyalja meg a Szovjetunió kül­döttsége által felvetett fontos kérdé­sét. 4­­Ennek a formulázásnak a szövege, melyet szerzői március 16-án „kisi­mítottak“, majdnem teljes egészében megismétli az eredetit. Az új szöveg a következőképpen hangzik: „A je­lenlegi európai nemzetközi feszültség okainak és a Szovjetunió, valamint az US­V az Egyesült Királyság és Franciaország közti viszony igazi és tartós megjavítása biztosításához szükséges intézkedéseknek megvizs­gálása, olyanoké, mint: a) a fegyver­kezés jelenlegi színvonala, 1. Német­ország demilitarizálásának kérdésére gyakorolt befolyásával kapcsolatban; 2. a fegyverkezés csökkentése ellen­őrzésének eszközei; b) intézkedések az agressziótól való félelem kiküszö­bölésére; c) a fennálló szerződéses kötelezettségek teljesítése.“ A nyugati hatalmak képviselői a március 16-i ülésen elhangzott fel­szólalásaikban minden módon álcázni igyekeztek a fenti formulázás igazi lényegét, mely mellőzi a legfontosabb nemzetközi problémák megtárgyalá­sát. Bizonygatni igyekeztek, hogy ez a formulázás megfelel annak, amit a Szovjetunió küldöttsége javasol. Gromiko tiltakozik a szavakkal való bűvészkedés ellen Gromiko, a Szovjetunió képviselője részletesen elemezte a három nyu­gati hatalom küldöttségének javasla­tát és bebizonyította, hogy kijelen­téseik ellenére javaslatuknak lénye­gében semmi köze sincsen a Szovjet­uniónak arra irányuló javaslatához, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa napirendjére vegyék fel a Német­ország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezmény végrehajtásának, valamint a négy hatalom fegyveres erői csökkentésének kérdését. Parodi állítása szerint — jelen­tette ki Gromiko — a három hata­lom küldöttsége javaslatának for­­mulázása magában foglalja a szov­jet napirendi, tervezetben felvetett kérdéseket. Az említett formulázás Németország demilitarizálását és a fegyverkezés csökkentését valóban megemlíti. A lényeg azonban nem pusztán a megemlítésben rejlik. Mi ellenezzük a szavakkal való bűvész­kedést. Azt akarjuk, hogy a négy ha­­talom külügyminiszterei tanácsának napirendje világosan mondja ki: a Tanács­nak meg kell tárgyalnia a Né­metország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezménynek a négy hatalom által történő vég­rehajtására, valamint a négy hatalom — a Szovjetunió, az USA, Nagy-B Britannia és Fran­ciaország — fegyveres erői csök­kentése kérdését. Ezzel szemben a három hatalom ja­vaslata nullititálja mindkét fenti kérdést és azokat „a fegyverkezés színvonalának“ kérdésével helyette­síti. Arról már nem is beszélek, hogy az említett javaslat egyáltalán nem tesz említést a négy hatalom fegyveres erői csökkentéséről, ha­nem csak általában beszél a fegy­verkezés csökkentéséről. A nyugati javaslat a fegyverkezés növelésére vezethet A három hatalom javaslata — mondotta Gromiko — arra nyújt le­hetőséget, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa a Németország demilitarizá­­lásáról szóló kérdést ne úgy tár­gyalja meg, hogy az a demilitarizá­­lás megvalósítására vezessen, hanem ellenkezőleg, éppen annak meghiú­sítására. Ugyanez vonatkozik a fegy­verkezés csökkentése kérdésének megformulázására is. Ez a formulá­­zás ugyancsak lehetővé teszi, hogy ezt a kérdést ne úgy tárgyalják meg, hogy az a fegyverkezés csökkenté­sére, hanem ellenkezőleg, a fegyver­kezési verseny növekedésére, erősö­désére vezessen. . Milyen alapon állítják azt a há­rom nyugati hatalom képviselői — tette fel a kérdést Gromiko — hogy engedtek a Szovjetunió küldöttsége kívánságának és az általa felvetett kérdéseket bevették napirendterveze­tükbe. *Az ilyen állításokra nincs alap. Parodi arról beszélt, hogy nem csatlakozhat a négy hatalom fegyve­res erői csökkentésére irányuló ja­vaslathoz, minthogy Franciaország , nincs eléggé felfegyverezve“. De nemcsak a három hatalom képvise­lőinek szavai, hanem a szóbanforgó hatalmak tettei is azt bizonyítják, hogy a négy hatalom fegyveres erői csökkentése kérdésének megtárgya­lása nem illik be­ terveikbe. Ezt mutatják azok az intézke­dések, amelyeket a nyugati ha­talmak­­ Nyugat-Németország re­­militarizálására tesznek. Erélyes válasz Davies brit megbízottnak A Szovjetunió képviselője erélyesen visszautasította Daviesnek azt az állí­tását, hogy az a tény, miszerint a Szovjetunió küldöttsége nem haj­landó elfogadni a három hatalom ja­vaslatát, arról tanúskodik, hogy nem akarja a megegyezés létrejöttét. Nagyon is ismeretes — mondotta Gromiko —, hogy éppen a szovjet kormány , nem pedig Nagy-Britan­­nia kormánya vetette fel a négy ha­talom Külügyminiszterei Tanácsa ülésszaka összehívásának kérdését abból a célból, hogy ezen az üléssza­kon megtárgyalják a legégetőbb pro­blémákat és egyben konkrét napi­rendi javaslatokat terjesztett elő. A Szovjetunió küldöttségének minden alapja megvan arra, hogy kételked­jék a három nyugati hatalom küldött­ségeinek igazi szándékait illetőleg. Gondoljunk csak arra, hogy a Szov­jetunió küldöttsége — a megegye­zésre törekedve egész sor változ­tatást hajtott végre napirendi terve­zetén. Ugyanakkor a három hatalom küldöttségei a szovjet küldöttségnek erre a lépésére olyan napirendi for­mulát ajánlottak, amely nem veszi figyelembe a Szovjetunió küldöttsége által felvetett legfontosabb kérdé­seket. Daviesnek válaszolva — aki kije­lentette, hogy a három hatalom kül­döttségei az általuk javasolt napirend megfogalmazásában az „engedmények legvégső határáig“ elmentek — Gromiko ezt mondotta: ezeket a sza­vakat nem lehet másképpen­, érté­kelni, mint a szovjet küldöttségnek szóló nyilatkozatot: „vagy elfogadjá­tok a mi javaslatainkat, vagy pedig nem lesz megegyezés a napirend kér­­désében.“ Ezzel kapcsolatban mirea akarom felhívni Davies figyelmét: lehet, hogy az ilyen nyelv meg­felelő bizonyos értekezleteken — olyanokon, mint az Észak­atlanti Szövetség Tanácsának brüsszeli értekezlete —, de nem megfelelő nyelv olyan tárgyaláso­kon, amelyeken a Szovjetunió küldöttei is részt vesznek. Az a napirend, amelyet hivatva va­gyunk kidolgozni, az értekezlet vala­mennyi résztvevőjének álláspontja egybehangolása eredményeképpen kell hogy létrejöjjön, nem pedig úgy, hogy Nagy-Britaannia vagy valamilyen más hatalmi csoport bizonyos feltéte­leket szab. Befejezésül Gromiko kijelentette: mindaz, amit itt elmondtak, a szov­jet küldöttség számára alapot ad annak a következtetésnek a levoná­sára, hogy a három hatalom által javasolt új formulázás nem kielégítő és nem jelenti a kérdés megoldását. Daviesnek arra a kérdésére vála­szolva, hogy a szovjet küldöttség mit akar, Gromiko kijelentette: a szovjet küldöttség azt akarja, hogy a Külügyminiszterek Ta­nácsa napirendjére tűzzék ön­álló pontként a Németország demilitarizálásáról szóló pots­dami egyezmény végrehajtásá­nak kérdését, valamint azt a pontot, amely egyenesen ki­mondja, hogy a Külügyminisz­terek Tanácsa tárgyalja meg a négy hatalom fegyveres erői csökkentésének kérdését. Ebben van a dolog lényege —mon­dotta Gromiko — és a dolog lénye­gét nem lehet különféle ködös és tartalmatlan formulázások mögé el­rejteni, olyanok mögé, amilyeneket a három hatalom képviselői java­solnak. Csak néhány „jelképes“ szerelvényt tudtak elindítani a párisi földalattin A párisi közlekedési, dolgozók, mint az MTI jelenti , teljes szak­­szervezeti­ egységben folytatják sztrájkjukat, anyagi követeléseik alá­támasztására. Páris és a peremváro­sok 2200 autóbusza közül egyetlenegy sem hagyta el a kocsiszínt. A ható­ságoknak az a kísérlete, hogy kato­nai teherkocsikkal helyettesítse az autóbuszokat, kudarcba fulladt. A földalatti vasút — a Metro — vonalain csak néhány „jelképes“ sze­relvény közlekedik: a hatóság és a Metro igazgatósága közös erőfeszítés­sel sem tudott 15-nél több Metró­­szerelvényt elindítani a 450 közül, de ezek is rendszertelenül közlekednek. A­ legfőbb állomást ki sem nyitották. Skrzeszewski az új lengyel külügyminiszter Bierut lengyel köztársasági elnök Modzelemski külügyminisztert saját kérésére, egészségi állapotára való tekintettel, felmentette tisztsége alól és dr. Stanislaw Skrzeszewskit ne­vezte ki külügyminiszterré.

Next