Kis Ujság, 1951. március (5. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-18 / 65. szám
Ihnel “ ««Mlir©9l’CHI8t ár. 60 miér Keresztrejtvény Teljes vasárnapi galopp-progrmam ......................—— Vasárnap, 1951 március 18 A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő A minisztertanács fontos határozata a tanácsok munkájának megjavítására A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa fontos határozatot hozott a helyi tanácsok munkájának megjavítására. A határozat megállapítja, hogy a tanácsokkal való kapcsolatok összehangolásáért a miniszter vagy az általa erre a feladatra kijelölt miniszterhelyettes személyesen felelős. A tanácsok felé kimenő körrende- leteknek közérthetőe.knek és rövideknek kellenniük, reális határidőket tartalmazóknak. A feladat ismertetése mellett közöljék a megszervezés módját is, a fontos rendeletek elkészítésébe be kell kapcsolni a belyi minisztériumot is. A legfontosabb rendeletek előkészítésébe néhány megyei, járási eset- még városi vagy községi tanács VB elmükét is bevonják. A miniszterek a határozat értelmében kijelölik azokat a személyeket, akiket alkalmasnak tartanak a tanácsok instruálására. Ezek mellett a szervezési instruktorok mellett az egyes főosztályok különleges szakfeladatok megoldásához főosztályi szakelőadóikat külön is kiküldhetik. A munka megjavítása, az alkalmazottak szaktudásának fejlesztése céljából rövid időn belül szervezeti szakmai oktatásba kell bevonni a tanácsoknak lehetőleg minél több alkalmazottját. A határozat kimondja azt is: biztosítni kell, hogy a tanácsok működésével, felsőbb szervek utasításaival kapcsolatban maguk a dolgozó tömegek, a tanácsok dolgozói és a tanácsok tagjai is kritikát gyakorolhassanak. A belügyminisztérium vizsgálja felül a hozzá küldött panaszokat és juttassa el az érdekelt miniszterekhez. Szervezze meg, hogy az alulról jövő kezdeményezések a munka megjavításának alapjául felhasználásra kerüljenek. A minisztertanács határozata megállapítja, hogy az állami fegyelem biztosítása, a felsőbb rendelkezések betartása és pontos végrehajtása a VB-k alapvető kötelessége. A felsőbb hatóságoknak viszont kötelességük arra ügyelni, hogy a tárnicsok végrehajtási munkájához szükséges feltételeket biztosítsák. A határozatok végrehajtását ellenőrizzék a minisztériumok és tanácsok szervei. Az állami fegyelmet megszegő közegek ellen fegyelmi eljárást kell indítani. Az egyes fegyelmi intézkedéseket a „Tanácsok“ című lapban és a helyi sajtóban is nyilvánosságra kell hozni, hogy nevelő hatásuk érvényesülhessen. Tito Jugoszláviájában fokozódik a terror és a nyomoruság • Dedinjében a fényűzés A szófiai Izgrev című lap a jugoszláviai helyzettel foglalkozó cikkében megállapítja, hogy a jugoszláv dolgozók élete egyre nehezebb lesz és csak a gyarmati országok rabszolgáinak helyzetével lehet összehasonlítani. A szénbányászokkal napi 16 órát dolgoztatnak, fabarabokban vagy sárkunyhókban laknak, puszta földön halnak, napi élelmük egy kis üres leves és egy-egy darabka főtt répa. A Reka-bányából két hónap alatt 1700 munkás szökött meg, a timoki szénmedence bányáiból naponta 2—300 munkás szökik el, mert nem bírja elviselni az éhezést és az embertelen bánásmódot, seniben a dolgozók részesülnek. Hasonló a helyzet Jugoszlávia más bányáinál és ipari üzemeinél is. Rankovics janicsárjai valóságos hajtóvadászatokat rendeznek a megszökött munkások után. A fokozódó terror áldozatait egyre nehezebb elhelyezni s ezért Belgrád mellett két új gyűjtőtábort és négy nagy börtönt építettek. Ugyanakkor a jugoszláv főváros súlyos nehézségek között élő népe esetről-esetre tanúja annak, hogy Dedinje szigorúan lezárt, rendőrök és UDB-legények hálózatával körülvett villanegyedébe — ahol Tito, a fasiszta diktátor a Karagyorgyevicsek híres kastélyában lakik, szomszédságában pedig Rankovics, Kardelj, Gyilasz és Mose Pijade tanyázik — amerikai Packard és angol Rolls- Royce kocsikon az imperialista országok diplomatái, üzletemberei, közismert kémek, ügynökök, s az új jugoszláv burzsoázia képviselői vonulnak ki könnyű „művésznők“ társaságában. I Fasiszta jellegű választási törvényt fogadott el a francia nemzetgyűlés jobboldali többsége A Queuille-kormány új választási javaslatot nyújtott be a francia nemzetgyűlésen, jelenti az MiI. A javaslat egyfordulós, többségi elven alapuló szavazási rendszert ajánl s ezt a nemzetgyűlés jobboldali többsége 318 szavazattal 282 ellenében elfogadta. A javaslat a mandátumok arányos elosztása helyett egy-egy megye öszszes mandátumát ,a “többségnek juttatja és lehetőséget ad a ,,rokon listák tömörítésére“, tehát a listakapcsolásra, ami annyit, jelent, hogy a jobboldali pártok egymással paktumot köthetnek a baloldal ellen és a reájuk eső szavazatot, számát összenőjék. Ha az egymással választói szövetséget kötött „rokonpártok“ 50 százaléknál több szavazatot tudtak összegyűjteni, akkor megkapják a megye valamennyi mandátumát, a többi párt pedig egyetlen képviselőséget sem kap. A választási reform célja kétségtelenül egy nyíltan fasiszta többségű nemzetgyűlés létrehozása Franciaországban, olyan nemzetgyűlésé, amely vállalná a háborús uszító politika feltétlen kiszolgálását és a francia, dolgozók leigázását, s megnyitná az utat De Gaulle számára a hatalom felé. AHumanité példával bizonyítja, hogy a nemzetgyűlés többsége által elfogadott választási rendszer milyen lehetetlen eredményeket hozhat létre. Ha egy választókerületben a kommunisták 40 ezer s az ellenük lepaktáló szocialisták 18 ezer, az MRP 12 ezer, a radikálisok 15 ezer, a gaulleisták 16 ezer szavazatot kapnának, a választás eredményeképpen a kommunisták 40 ezer választója nem jutna képviselethez, az ellenük szövetkezett négy párt viszont egy-egy mandátumot kapna. Etienne Fajon a L’Humanitében hangsúlyozta: a francia munkásosztály és a demokratikus erők feladata meghiúsítani az ellenük irányuló összeesküvést. Szovjet-polgár áruszállítási jegyzőkönyvet írtak alá Moszkvából jelentik. A Szovjetunió külkereskedelmi minisztériuma és a Ganev külkereskedelmi miniszter vezetése alatt tárgyaló bolgár küldöttség között eredményesen befejeződtek a megbeszélések. Az 1951. évi szovjet-bolgár kölcsönös áruszállításokra vonatkozó jegyzőkönyvet aláírták. f Gromiko visszautasította a nyugatiak újabb kísérleteit a német demilitarizálás és a négy hatalom fegyveres erőt csökkentése kérdésének háttérbe szorítására a külügyminiszterhelyettesek értekezletén Paks, március 17. CTASZSZ) A négy hatalom külügyminiszterhelyettesei értekezletének március 16-i ülésén A. A. Gromiko, a Szovjetunió képviselője elnökölt. Mint ismeretes, a Szovjetunió küldöttsége — arra törekedve, hogy a négy hatalom külügyminisztereinek tanácsa megtárgyalja az európai béke biztosításának legfontosabb problémáit — javasolta, hogy a napirendre vegyék fel a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezmény végrehajtásának és a négy hatalom fegyveres erői csökkentésének kérdését. A tegnapi ülésen Jessup a három hatalom küldöttségeinek nevében azt javasolta, hogy a fenti két világos és konkrét pontot olyan formulázással helyettesítsék, amelyet Gromiko, a Szovjetunió képviselője tartalmatlannak, és kétértelműnek jellemzett, mert különböző kibúvókat enged arra, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa ne tárgyalja meg a Szovjetunió küldöttsége által felvetett fontos kérdését. 4Ennek a formulázásnak a szövege, melyet szerzői március 16-án „kisimítottak“, majdnem teljes egészében megismétli az eredetit. Az új szöveg a következőképpen hangzik: „A jelenlegi európai nemzetközi feszültség okainak és a Szovjetunió, valamint az USV az Egyesült Királyság és Franciaország közti viszony igazi és tartós megjavítása biztosításához szükséges intézkedéseknek megvizsgálása, olyanoké, mint: a) a fegyverkezés jelenlegi színvonala, 1. Németország demilitarizálásának kérdésére gyakorolt befolyásával kapcsolatban; 2. a fegyverkezés csökkentése ellenőrzésének eszközei; b) intézkedések az agressziótól való félelem kiküszöbölésére; c) a fennálló szerződéses kötelezettségek teljesítése.“ A nyugati hatalmak képviselői a március 16-i ülésen elhangzott felszólalásaikban minden módon álcázni igyekeztek a fenti formulázás igazi lényegét, mely mellőzi a legfontosabb nemzetközi problémák megtárgyalását. Bizonygatni igyekeztek, hogy ez a formulázás megfelel annak, amit a Szovjetunió küldöttsége javasol. Gromiko tiltakozik a szavakkal való bűvészkedés ellen Gromiko, a Szovjetunió képviselője részletesen elemezte a három nyugati hatalom küldöttségének javaslatát és bebizonyította, hogy kijelentéseik ellenére javaslatuknak lényegében semmi köze sincsen a Szovjetuniónak arra irányuló javaslatához, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa napirendjére vegyék fel a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezmény végrehajtásának, valamint a négy hatalom fegyveres erői csökkentésének kérdését. Parodi állítása szerint — jelentette ki Gromiko — a három hatalom küldöttsége javaslatának formulázása magában foglalja a szovjet napirendi, tervezetben felvetett kérdéseket. Az említett formulázás Németország demilitarizálását és a fegyverkezés csökkentését valóban megemlíti. A lényeg azonban nem pusztán a megemlítésben rejlik. Mi ellenezzük a szavakkal való bűvészkedést. Azt akarjuk, hogy a négy hatalom külügyminiszterei tanácsának napirendje világosan mondja ki: a Tanácsnak meg kell tárgyalnia a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezménynek a négy hatalom által történő végrehajtására, valamint a négy hatalom — a Szovjetunió, az USA, Nagy-B Britannia és Franciaország — fegyveres erői csökkentése kérdését. Ezzel szemben a három hatalom javaslata nullititálja mindkét fenti kérdést és azokat „a fegyverkezés színvonalának“ kérdésével helyettesíti. Arról már nem is beszélek, hogy az említett javaslat egyáltalán nem tesz említést a négy hatalom fegyveres erői csökkentéséről, hanem csak általában beszél a fegyverkezés csökkentéséről. A nyugati javaslat a fegyverkezés növelésére vezethet A három hatalom javaslata — mondotta Gromiko — arra nyújt lehetőséget, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa a Németország demilitarizálásáról szóló kérdést ne úgy tárgyalja meg, hogy az a demilitarizálás megvalósítására vezessen, hanem ellenkezőleg, éppen annak meghiúsítására. Ugyanez vonatkozik a fegyverkezés csökkentése kérdésének megformulázására is. Ez a formulázás ugyancsak lehetővé teszi, hogy ezt a kérdést ne úgy tárgyalják meg, hogy az a fegyverkezés csökkentésére, hanem ellenkezőleg, a fegyverkezési verseny növekedésére, erősödésére vezessen. . Milyen alapon állítják azt a három nyugati hatalom képviselői — tette fel a kérdést Gromiko — hogy engedtek a Szovjetunió küldöttsége kívánságának és az általa felvetett kérdéseket bevették napirendtervezetükbe. *Az ilyen állításokra nincs alap. Parodi arról beszélt, hogy nem csatlakozhat a négy hatalom fegyveres erői csökkentésére irányuló javaslathoz, minthogy Franciaország , nincs eléggé felfegyverezve“. De nemcsak a három hatalom képviselőinek szavai, hanem a szóbanforgó hatalmak tettei is azt bizonyítják, hogy a négy hatalom fegyveres erői csökkentése kérdésének megtárgyalása nem illik be terveikbe. Ezt mutatják azok az intézkedések, amelyeket a nyugati hatalmak Nyugat-Németország remilitarizálására tesznek. Erélyes válasz Davies brit megbízottnak A Szovjetunió képviselője erélyesen visszautasította Daviesnek azt az állítását, hogy az a tény, miszerint a Szovjetunió küldöttsége nem hajlandó elfogadni a három hatalom javaslatát, arról tanúskodik, hogy nem akarja a megegyezés létrejöttét. Nagyon is ismeretes — mondotta Gromiko —, hogy éppen a szovjet kormány , nem pedig Nagy-Britannia kormánya vetette fel a négy hatalom Külügyminiszterei Tanácsa ülésszaka összehívásának kérdését abból a célból, hogy ezen az ülésszakon megtárgyalják a legégetőbb problémákat és egyben konkrét napirendi javaslatokat terjesztett elő. A Szovjetunió küldöttségének minden alapja megvan arra, hogy kételkedjék a három nyugati hatalom küldöttségeinek igazi szándékait illetőleg. Gondoljunk csak arra, hogy a Szovjetunió küldöttsége — a megegyezésre törekedve egész sor változtatást hajtott végre napirendi tervezetén. Ugyanakkor a három hatalom küldöttségei a szovjet küldöttségnek erre a lépésére olyan napirendi formulát ajánlottak, amely nem veszi figyelembe a Szovjetunió küldöttsége által felvetett legfontosabb kérdéseket. Daviesnek válaszolva — aki kijelentette, hogy a három hatalom küldöttségei az általuk javasolt napirend megfogalmazásában az „engedmények legvégső határáig“ elmentek — Gromiko ezt mondotta: ezeket a szavakat nem lehet másképpen, értékelni, mint a szovjet küldöttségnek szóló nyilatkozatot: „vagy elfogadjátok a mi javaslatainkat, vagy pedig nem lesz megegyezés a napirend kérdésében.“ Ezzel kapcsolatban mirea akarom felhívni Davies figyelmét: lehet, hogy az ilyen nyelv megfelelő bizonyos értekezleteken — olyanokon, mint az Északatlanti Szövetség Tanácsának brüsszeli értekezlete —, de nem megfelelő nyelv olyan tárgyalásokon, amelyeken a Szovjetunió küldöttei is részt vesznek. Az a napirend, amelyet hivatva vagyunk kidolgozni, az értekezlet valamennyi résztvevőjének álláspontja egybehangolása eredményeképpen kell hogy létrejöjjön, nem pedig úgy, hogy Nagy-Britaannia vagy valamilyen más hatalmi csoport bizonyos feltételeket szab. Befejezésül Gromiko kijelentette: mindaz, amit itt elmondtak, a szovjet küldöttség számára alapot ad annak a következtetésnek a levonására, hogy a három hatalom által javasolt új formulázás nem kielégítő és nem jelenti a kérdés megoldását. Daviesnek arra a kérdésére válaszolva, hogy a szovjet küldöttség mit akar, Gromiko kijelentette: a szovjet küldöttség azt akarja, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa napirendjére tűzzék önálló pontként a Németország demilitarizálásáról szóló potsdami egyezmény végrehajtásának kérdését, valamint azt a pontot, amely egyenesen kimondja, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa tárgyalja meg a négy hatalom fegyveres erői csökkentésének kérdését. Ebben van a dolog lényege —mondotta Gromiko — és a dolog lényegét nem lehet különféle ködös és tartalmatlan formulázások mögé elrejteni, olyanok mögé, amilyeneket a három hatalom képviselői javasolnak. Csak néhány „jelképes“ szerelvényt tudtak elindítani a párisi földalattin A párisi közlekedési, dolgozók, mint az MTI jelenti , teljes szakszervezeti egységben folytatják sztrájkjukat, anyagi követeléseik alátámasztására. Páris és a peremvárosok 2200 autóbusza közül egyetlenegy sem hagyta el a kocsiszínt. A hatóságoknak az a kísérlete, hogy katonai teherkocsikkal helyettesítse az autóbuszokat, kudarcba fulladt. A földalatti vasút — a Metro — vonalain csak néhány „jelképes“ szerelvény közlekedik: a hatóság és a Metro igazgatósága közös erőfeszítéssel sem tudott 15-nél több Metrószerelvényt elindítani a 450 közül, de ezek is rendszertelenül közlekednek. A legfőbb állomást ki sem nyitották. Skrzeszewski az új lengyel külügyminiszter Bierut lengyel köztársasági elnök Modzelemski külügyminisztert saját kérésére, egészségi állapotára való tekintettel, felmentette tisztsége alól és dr. Stanislaw Skrzeszewskit nevezte ki külügyminiszterré.