Kis Ujság, 1951. március (5. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-15 / 62. szám

4 Sosztákovics oratóriuma: DAL AZ ERDŐRŐL ünnepi bemutató a Zeneakadémián Több, mint három évvel ezelőtt, 1948 február 10-én hangzott el a SzK(b)P Központi Bizottságának rendkívüli jelentőségű határozata a szovjet zenéről. Ez a határozat új korszakot nyitott a zeneművésze­ten A rákövetkező évben összeült a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének vezetősége és számbavette a határo­­zat óta megszületett szovjet zenei al­kotásokat. Tijihon Hrennyikov, a szövetség főtitkára összegezte a szov­jet muzsika új eredményeit és meg­állapította, hogy a határozat óta el­telt idő a szovjet zeneszerzők alkotó munkájának jegyében telt el: az új művek a sztálini korszak nagyságát és hősiességét hirdetik. „A szovjet zeneszerzők — mondta nyilatkozatá­ban — olyan mély eszmeiségtől át­hatott műveket alkottak, amelyek a szovjet valóság témáit és megjelenési formáit fejezik ki a zene nyelvén.“ Különösen kiemelte Sosztakovics „Ttol az erdőről“ című oratóriumát, amely a nagy sztálini természet-át­alakító terv témáját dolgozta fel. A hároméves fordulón a Pravda is megemlékezett a történelmi jelentő­ségű határozat nagy hatásáról, amely tág látókört nyitott a szovjet zene­szerzők előtt. A lap ugyancsak a leg­nagyobb hatású művek élén sorolta fel Sosztakovics oratóriumát. * Az irányt mutató határozat nemcsak a szovjet muzsika, de a világ minden haladó zeneszerzője számára megúj­hodást jelentett. Megszabadította a dekadens befolyásoktól és újszellemű mesterművekre ösztökélte a kompo­nistákat. A határozat egyik legérté­kesebb gyümölcse Sosztakovics ora­tóriuma. A nagy komponista a ma és a holnap mondanivalóját öntötte a vokális muzsika nagyméretű for­májába, az oratórium klasszikus ha­gyományokon alapuló zenei épületét az építés lendületével, az alkotó hu­mánummal töltötte meg. Ezt sugá­rozta a mű ünnepi magyar bemuta­tója. A nagyjelentőségű Sztálin-díjas művet kedden este a Zeneművészeti Főiskola nagytermében zsúfolt néző­tér előtt mutatta be Somogyi László vezényletével a Rádiózenekar és énekkar, a Budapesti Kórus, a Ba­t­­thány- és Medve-utcai általános is­kolák úttörő-gyermekkara. Székely Mihály Kossuth-díjas, kiváló művész és Simándy József közreműködésé­vel.* ,,'A' győztes harcnak' vége már, bol­dogan sóhajt fel a táj__“ így kez­dődik Dolmatovszkij verse a magyar fordításban. A lágy, felsóhajtó, szív­­hezszóló dallamot néhány bevezető ütem után a basszus-szóló intonálja. Visszapillant a Nagy Honvédő Há­ború győzelmes befejezése utáni időkre s a kar beleszövődő áradá­sával megragadó képet ad azokról a napokról, amikor a nép befejezve nagy történelmi küzdelmét, meg­pihen és szétnéz a hősi harccal meg­védett földön. Erőteljes zenekari előjáték új han­got üt meg: az építés, a munka hang­ját, eltüntetni a nehéz évek nyo­masztó emlékeit. A nőikar és a fér­fikar népi hangvételű, mozgalmasan növekvő, erős ritmikájú dallama váltakozva, párhuzamosan épül fel megragadóan hatalmas tétellé. A sztálini útmutatás nyomán megindul és megvalósul a terv: erdőkkel ru­házzák fel a hazát! És zeng a dal az erdőkről, amelyek termékennyé, élet­erőssé teszik a puszta síkságokat, meggazdagítják, megszépítik az életet, átalakítják a természetet, amelyen úrrá lesz az új ember és legyőzve gátjait, építi hazáját s a jövőt. „Ó, hogy tudnók elfeledni Száza­dok szörnyűséges végzetét“ szólal meg ismét a basszus-szóló a harma­dik tételben s az új szovjet ember visszagondol a messzi gyötrelmes múlra, amikor a cári Oroszország népek börtöne volt, amikor a termé­ke­len pusztaságokkal még senki sem törődött Hegedűk síró bánata idézi a fájdalmas múltat s a kar pa­naszos melódiája hatalmassá nő. „Jaj, mennyit szenvedtél egykor, földünk, te drága, te szép . . De a siralom után felsűrűsötdik az új idők biztonsága: drága kis gyermek­­arcok nem sírtok már ti többet!“ A zenekar szimfonikus közjátéké­ban felharsannak a vidám úttörő trombiták. Megszólal üde hangon az új, a legfiatalabb nemzedék, eleven indulót dalolva segíti a nagy terv megvalósítását. A versből, s a zené­ből a természet végtelen szeretete szól, a gyermekhangok megszólítják a sarjadó tenyészetet: „Jegenyék, je­genyék, induljatok már__“ és ha­talmasan belekapcsolódik az óriási kórus. Sztálingrád lakói, akik hősies­ségükkel a diadal felé fordították a háború sorsát, a békés épüő munká­ban is az első sorban küzdenek. Az induló lendületes ereje, lelkes forró­sága mintha túlnőne a koncertterem falain, a nép hazaszeretetét és lebír­­hatatlan munkalendületét elemi sod­rással testesíti meg a dallam, a csil­logó harmóniák, akkordtömbök zen­gésében. Varázsosan finom tétel a „Hol­napi séta“. Látomás a jövőből, a csalogánydalos erdőkről, a bensősé­ges, olvadóan szép muzsika művészi megelevenítésében. Itt szólal meg a fiatal hang, a tenorszóló, zengi az élet, a föld, a derű, a jövőbe vetett bizalom dalát. Madárének fonódik dallamába. A zenének itt tünemé­nyes, elbűvölő hajnali hangja van, az eljövendő boldog emberöltő, a tavaszfényes ifjúság sétál a kivirult lombok alatt. Egyetlen óriási fokozás, hatalmas betetőzése a műnek, koronázza meg az elhangzott tételeket. „Már pirkad a kommunizmus hajnala ..A tel­jes kar s az úttörők kórusa, a szólók s az egész zenekar együttesen h­imni­­kus boltozattá növekedik: dicsőség az építőknek, a béke harcos katonái­nak, dicsőség a szovjet népnek és az egész dolgozó emberiségnek. És az ünnepi áradás tetőpontján hangzik fel hatalmas erővel a nagy terv el­­gondolójának, megvalósítójának, a népek vezérének, Sztálinnak neve. * » Dimitri­j Sosztakovics időtálló, nagy jelentőségű mesterművet alkotott oratóriumával. A műfaj klasszikus hagyományait, százados formáit új élettel töltötte meg. Ez a nagy mu­zsika minden ízében világos, érthető, közvetlen. A legmagasabb mesterség­beli tudást és a legbensőségesebb ih­­letettséget egyesíti magában. A jelen valóságába, a jövő építésébe kapcso­lódik. Megfelel a legmagasabb művé­szi igényeknek és a legszélesebb nép­tömegekhez szól. A szocialista realiz­mus hatalmas alkotása. Az ünnepi bemutatóra egybegyű­lt hallgatóság leírhatatlan lelkesedés­sel, zúgó tapssal fogadta a Dal az erdőről előadását és hosszan ünne­pelte a hatalmas siker minden ré­szesét. Sosztákovics műve olyan nagy hatást keltett, hogy — ami igen ritka esemény — az oratórium egyik részletét, az előadás után, a közön­ség kívánságára meg kellett ismé­telni. A nagysikerű esteit két magyar be­mutató is szerepelt, Szabó Ferenc Ludas Matyi szvitje és Szervánszky Endre Keleti mese balettszvitje. A magyar újdonságok ismertetésére kü­lön térünk vissza. Jön! Csütörtöktől Jön! felszabadult föld ! A „Talpalatnyi föld" hőseiről kő- s­­ízott új magyar film amely Góz­a Jóska. Juhos Mari­s egy falu életén­­ keresztül bemutatja a m­agyar pa­rasztság felszabadulását kis Újság Illyés Gyula: Dózsa György beszéde a ceglédi piacon Ha a nemes útra indul, ha megtér a hosszú útról, mikor elmegy, mikor megjön, sír a paraszt kint a földön. Ha a nemes lakomázik, ugrál vígan, parolázik, lódít serleget a falra, a paraszt fájdul föl orra. Ha a nemes szomorkodik, halálról ha gondolkodik, térdre zöttyen, úgy bókolgat, klastromot rak a papoknak, akár búsul, akár indul, lány után ha kukurikul, kezesíti kösöntyűkkel, fizetni a parasztnak kell. Ha böjtöl, ha házasodik, ha beteg, ha szaporodik, nyaka közé a parasztnak újra új adót akasztnak. Még akkora, mint az arasz, nyögi terhét már a paraszt, ér alig tizenkét tavaszt, érzi oslorát a paraszt. Ha a birtokán tanyázik, lovat ugrat, agarászik, míg csak a föld hátán lépdel, rajtunk jár sok háznépével. . Átkot hoz még hatotton is, lopó, csaló, rabló, hamis, fejére ha száll malaszt is, a paraszt fizeti azt is. Kis sorsomból magas polcra léptem én világos dombra, szertenéztem, hogy ott álltam, mást se láttam a világban. Nyílott szájunk jajpanaszra? dögölj, rúgtak a parasztba, korbács pattant, a torokba rekedt a szó, fojtogatva. Na, nem értjük a beszédet! Elég is ennyi testvérek, balta, csép, már hadarólap magyarázza igazunkat. Vérszopó, dög, elég ennyi, farkasféreg valamennyi, testvéreim, a hajtokát is, szélbe szórjuk a porát is.’ Segél Krisztus minkeit Elképzelem, így szólt a nagy bajszát törölve, néz a futó égre, majd a zajló földre. Homlokán a harag rőt koszorújával s szinte tántorogva nehéz igazával indul Temesvárra süllyedni jeltelen szörnyű mocsaradba, magyar történelemr­e mint egy barát írta harcairól szólván, nyomában ott tolong százhúszezer sátán. ! Móricz Zsigmond: Pozsonyi mese A mágnások klubjában a korai órát tekintve már igen sokan voltak. Voltak, akik arról beszéltek, hogy 1845-ben s 46-ban mily rendkívül rossz termés volt, s a tavaszi jelek azt mutatják, az idén sem lesz jobb. .— Legalább ára lesz a termésnek — mondta egy mágnás. — Pest vár­megyében akkor 22 bankó forinton alul nem lehetett kapni egy mérő búzát. — De még szomorúbbak a viszo­nyok Beregben és Ugocsában — ve­tette közbe egy másik fiatal mágnás. — Ha ezekről beszélünk, éppen olyan, mintha Kelet-India valamelyik tartományáról lenne szó. Ezért ala­pítottunk egy felfedező társaságot mi ketten Béla barátommal, s a nyarat avval töltöttük s még a telet is, far­sang végéig, hogy az ország külön­­böző vidékeit megismerjük mint uta­zók és világokat jelentő kalandokat szerezzünk. Elmentünk Parádra gróf Károlyi Györgyné látogatására, s onnan le a Heves megyében fekvő Tiszabőre, gróf Almássy Pali bará­­tunkhoz, aztán meglátogattuk a báró Wenckheim -családot Kőrös-Ladá­­nyon, gróf Csekonics Jánost Zsom­bolyon, sőt elmentünk Temesvárra, Búziás-fürdőre, Mehádiéra, ahol fé­nyes vendégkoszorút talánk együtt.. A Herkules-fü­rdőből, nem törődve az in­ő szakkal a Vaskapu-szoroson át leírhatatlan fárad­sággai eresz­­ked­ ü­nk le a Há­szeg vögébe Pis­kiig. Komáromi Gyuri barátunkhoz, aki ekkor ezen a jószágon időzött háros feleségével, gróf Csáky Lálá­val . . . De valami volt a levegőben, senki sem tudott tiszta szívvel figyelni vi­lágjáró kalandjaira. Most berohan a fiatal Csetneky gróf, a Pepi, s halálsápadtan kap­kod ki a zsebéből egy papírlapot, és adja át Miggay Pistának. — Olvasd, olvasd! Már mindenki megrettent. A bécsi események? Senki se akart már ilyen izgató dolgokról beszélni. — Pesten revolutio! A hatvani­utcai Landerer nyomdából kiindulva a sajtószabadság tényleg proklamál­­tatott. Táncsicsot kiszabadította az ifjúság. — Petőfi negyvenezer paraszt élén áll a Rákoson! Csupa hihetetlen hír! Néma csönd! — Dieser Petoefi, dieser Petoefi — dadogta, s felmutatta a papírt, amit valaki elkapott tőle, és olvasni kezdte az első sorokat: Dicsőséges nagy urak hát hogy vagytok? Viszket-e úgy egy kicsit a nyaka­tok­? A mágnás ifjak felhördültek, s elrettenve nevettek össze. — Ezek mi vagyunk? Új divatú nyakravaló készül most számotokra... nem cifra, de jó szoros. A kaszinóból mindenki odatorló­dott. A komoly, idősebb mágnások, akik maguk közt a legfontosabb tennivalókat beszélték meg, szintén előjöttek, s szivarozva állottak be a csoportba. A fiatal felolvasónak éles, nagy hangja volt, s minden duplán, félelmetesen sikított a fü­lükbe. Tudjátok-e mennyit kértünk titeket? hogy irántunk emberiek legyetek, vegyetek be az emberek sorába . 1 . Rimánkodott a szegény nép, s hiába! — De hol a rendőrség? Hogy me­részel valaki ilyen lázító hangon? — Ez mégis sok! — Még csak ezután jön a javar — mondta a dadogó fiatal mágnás, aki a papírt hozta. Állatoknak tartották a népet, hátha most mint állat fizet tinék­etek! Ha megrohan mint vadállat benne­élek, körmét, fogát véretekkel festi meg? — Das ist Skandal! Ez nem tűr­hető! — El vagyunk késve! De elveszett az egész dolognak a humora. A verssorok meghazudtolták, amit az emberek a versről tudtak. Hogy a vers, a költemény az érzel­mek kifejezése, líra, epika ... Sza­vak! Ez itt tűzvész, gyújtogatás. Ha ezt hallani fogják az emberek, kész a lázadás ... Borzasztó ... Ki a síkra a kunyhókból milliomokt Kaszát, ásót, vasvillákat fogjatok! Az alkalom maga magát kínálja. Ütött a nagy bosszúállás órája. Nem lehet elképzelni, hogy ezek a főurak, akik egész életükben bármit is tettek, csak tiszteletben, sőt szinte imádatban részesültek a nép részéről, s ha gyűlölet volt a hátuk mögött, azt ők mosolyogva szinte előnynek fogták fel, s úgy tartották, hogy kell is egy kis gyűlölet az emésztéshez. Hogy ezek a Petőfi versét soronként mint puskalövést, bombát, robbanást érezték. Erre pedig még a magyar históriában példa nem volt. Ezer évig híztak rajtunk az urak. Minden sor borzalmasabb és irtóz­­tatóbb. Most rajtuk a mi kutyáink hízza­nak! Nem lehetett tovább olvasni Maga a felolvasó nem hitt a szemének. Lehetetlen, hogy ez a sor le legyen írva. Tokaj, tintával, hogy a szerző­dést írják, amit meg kell tartani, ahogy a törvényt, amit végre kell hajtani. Csak eddig szerződést és törvényt csak a birtokban lévő ha­talmas sok érdekében írtak s ez... Vasvillára velük, aztán szemétre. Ott egyék a kutyák őket ebédre!... Van még ebben az országban élet, igazság, rend, jog?... Hát ezt a gazembert még nem akasztották fel? Ez él? Lehetetlen. Valaki kitépte a felolvasó kezéből a papírt és széttépte. Dühöngő kavargássá változott a terem. De amikor már csillapodni kezdett a felhevült hangulat, mintha új tűz­zel akarnák felgyújtani a hamvadni kezdő parázst, valaki berohant: — Petőfi negyvenezer kaszás pa­raszttal áll a Rákoson! Hirtelen némaság. A legfontosabb kérdés e napokban az volt, hogy miként fognak megol­datni az úrbéri viszonyok? nem fog­ják-e az izgatók a parasztokat a ne­messég ellen uszítani? Kóválygó kétségek kerülgetik az urakat Még soha nem gondoltak arra, hogy mennyire ellenséges és idegen elem között élnek Hiszen ezek a pa­rasztok, ezek a soha észre nem vett, figyelemben nem részesíett jobbá­gyok, ezek mint feldü­hített vadak nyüzsögtek képzeletükben .. Remegés közben megátják Széche­nyit, aki az utcán éppen errefelé tar­tott. Széchenyi nyugodtan ment a klub termében, benyitotta az ajtót, és ahogy végignézett a sápad, di­dergő, gyomorrontásos mágnásokon, szarkasztikus mosolygással köszön­tötte őket. — Dicsőséges nagyurak, hát hogy vagytok? Ezen a napon volt a szavazás a jobbágyság fel­szabadí­tsáért. Egyetl­en szó, egy ellentmondás nélkül ment keresztül a javaslat. Pe­dig ha Petőfi verse nincs, akkor leg­alább is ellenzéke lett volna, ha még­ akkora volt is a rémület a bécsi ese­mények miatt. A „Talpalatnyi föld" hősei folytatják útjukat Még jól emlékezünk, hogy sok szenvedés után, hogyan fogták el Horthy csendőrei Góz Jóskát (Szir­tes Ádám), a „Talpalatnyi föld“ fő­hősét, aztán hogyan csapódott be mögötte a szegedi Csillagkörtön aj­taja, csak azért, mert igazságosabb életet akart teremteni családjának, az egész falunak. Várjon, mi lett a sorsa az ösztönö­sen lázadó fiatal parasztlegénynek, feleségének, Juhos Marikának (Mé­száros Ági) és falujuknak később, majd a felszabadulás után. Erre vá­laszol a ,„Felszabadult föld”, az új magyar film, melyet a Talpalatnyi földhöz hasonlóan, szintén Szabó Pál egyik regénye, az „Isten malmai­­nyomán készített Bán Frigyes ren­dező. Gőz Jóska kezéről a diadalmasan előnyo­uló Szovjet Hadsereg veri le a bilincset. Újra látjuk Marikát is, akit — mialatt férje Kovács Gábor kommunista munkás segítségével tu­'­datos harcossá fejlődik a börtönben , a megpróbáltatások bátran küzdő asszonnyá edzenek. A hazatérő Jós­kát szomorú kép fogadja: valóban nagy munka vár rá, miként már a börtönben látja. Az elmenekült nyi­lasok, az urak és a visszavonuló ná­cik gaztettei koronájaként a falut is romos házakkal hagyják maguk mö­gött. Jóska előtt tisztán állnak a fel­adatok: el kell távolítaniok a falu éléről a régi rendszer embereit, el kell tüntetni a romokat vetőmaggal kell ellátni a parasztokat — meg kell ind­ítani az életet. Jóska, mint a Kommunáin Párt helyi titkára, bátran és sikeresen dolgozik. Nagy segítségére vannak a faluban állomásozó szovjet katonák, készségesek, részt vesznek az épső munkában, állandó útmutatással lát­ják el a parasztokat. A kulákok, per­sze, áskálódnak, suttognak, rombol­nak, a falu népe azonban mindin­kább felsorakozik a kommunisták mögé. Szeretetük a párt iránt csak fokozódik, amikor megkapják a föl­det. Évezredes álmuk valósul meg. A falu élete fellendül, Jóska és Marika élete is szebb, teljesebb, bol­dogabb lesz. A felszabadulás így hozza meg számukra az igazi bol­dogságot: az egymás mellett egy célért vívott harcot, a nép ügyének közös szolgálatát. Van egy jelenet, benne a szabotáló nagygazdák át­vágják a halastó gátját, Jóska és Marika együtt áll helyi, együtt száll szembe a kulákoktól felszított han­gulattal, a hömpölygő árral és a dolgozó parasztokkal együtt sikerül megmenteniük a víztől a földeket. Ebben a kemény és veszélyes harc­ban válik Jóska és Marika igazi har­costársakká, szerelmük itt lesz hiánytalanul teljes. A „Felszabadult föld“ tovább kí­séri a két fiatalnak és a falu népé­nek a Talpalatnyi föld­ben megkez­dett életét. A film a föld feloszlá­sával végződik, érezzük azonban, hogy hőseink sorsa folytatódni fog: a földreform „nagy eredmény, de nem ez a végső cél“ — mondja Ko­vács Gábor a film utolsó jeleneté­ben. Ez a mondat jelzi­ Góz Jóskát, az egykor ösztönösen lázadó, a Fel­szabadult föld­ben már öntudatosan dolgozó parasztembert még látni fogjuk, mint a szocialista szövetke­zeti gazdálkodás élharcosát, egy har­madik filmben. . A „Felszabadult föld“, mint je­lentettük, a szerda esti díszbemutatói után, csütörtökön kerül közönség elé. KÜLÖNÖS HÁZASSÁG: 1 Mik­­száth Kálmán regénye fil­men) VOIIÖS CSILLAG (Lenin-körút 45) */1 7. 9. v. Vi3 (prol. .4. hétre!) — MÁJUS 1 (Mátsrok útja 55) 445. Viz. 9. v. tó3 (prol. 4. hétre!) — SZABAD­SÁG (Bartók B.­út 04) 4. V.7. ’.40. v. 2 (prol. 3. hétre!). — TÁNCSICS (Csepel) 5. '/.8. V. ’43 (pro!.!).­­ TATRA (Pest­erzsébet) 426, 8, v. 3 (prol.!). — ROYAL (Kispest) 6. 149, v. Itt (prol.!). — BRIGÁD (Pestszentlőrinci 446, 448, v. Vi4 (prol.!). BÁTOR EMBEREK: (magyarul beszélő szí­­nes szovjet film) DUNA (Fürst S.-u. 7) 1/,5, 1/,7. 9, v. V*3 (prol.!). ~ MUNKÁS (Kápolna-u. 3/b) 5. V­8. v. fi'3. — KORZÓ (Újpest) 4. '/c7. 449. — JÓZSEF ATTILA (Rákospalota) '/s4. *48. v. 444. NAGY HAZAFI 1—11 rész: (magyarul be­szélő művészi szovjet film) SZIKRA (Lenin-körút 120) csak 6-kor, vas. */e3. 7 (prof. 3. hétre!). — UGOCSA (Ugocsa­­utca 10) csak 6-kor, vas. 2. ’47. — PESTÚJHELY csak G-kor, v. 442 is. DICSŐSÉG ÚTJA: DÓZSA (Róbert K.-körút 61) 145. 307. 9. v. 1 . 3. EGY ÉLETEN ÁT: (Egy szovjet tanítónő élete) F'ELSZABADULÁS (Flórián-tér 3) 444.­­VÍG. 8. vas. ‘/v. — BÁSTYA (Le­­nin-körút 8) 11. 442. 4. 44­. 9. HAMUPIPŐKE: (mesefilm) ÚTTÖRŐ (Baj­­csy-Zs.-út 83) 4. 6. v. 10. 2. 4. 6. 1950 MÁJUS­I MOSZKVÁBAN: (színes do­­kumentu­mm­) FÁKLYA (Lenin-körút 88) délután Vsö-től este 11-ig és vas. d. e. 4411-161 este 11-ig folytatólag. Világos út: (vidám, zenés szovjet film) TINÓDI (Nagymező­ u. 8) 445. Vél. V.9, vas. 143. Poljom­kin-páncélos: (a szovjet filmművé­szet halhatatlan alkotása) OLYMPIA , Lenin-körút 26) ’/sz. 447. fév. v. Ve3. Titkos megbízatás: (magyarul beszél) PÁT­RIA (Népszínház­ u. 13) 444, 44 S. ,U%. — JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7) 4, '1]], i/2g. Tűz és fergeteg: (történelmi film) ELIT (Szent István-körút 16) 4. Vél. 9. Ördögszakadék: (lengyel film) ADY (Somo­gyi B.-út 3) */s4. ’/.fi. 8. — ZUGLÓI (Andor-u. 26) 145. Vél. ’.49. — GLÓRIA (Thököly-út 56) 4, 6. 8. v. 2. — ÚJLAKI Bécsi-út 69) 4, 6. 8. v. 2. BÉKE (Szent László-út 48) 4, 6. 8. - HAZÁM (Vici-út 150) 145. Vél. ’49. vas­­lét. trubadúr: (Verdi operája olasz filmen FÓRUM (Kossuth L.-u. 18) 4. ’/.7, 449 V. */.2 (prof.!). — KOSSUTH IVáei-ú 14) ’45. */*7. 9. v. V.3. — »FTHI.Fi (Bethlen-tér 3) ’44. 11G. 8. v.­­/.2. Marita: (partizánfilm) ROXY (Rákóczi-út 82 ’/41l, ’41. '1-3. /45. 'hl, %9. Erdei történet és Artyek: (színes filmek KRISZTINA (Krisztina-kr. 155) 4­6, 8 Táncosnő: (balettfilm) ÁRPÁD (Kerenesi-ú 146) ’46. ’48. v. ■/:1. Az uzsorás: (Balzac regénye nyomán) HUN­NI­A (Bartók B.-út 130) 4, 6, 8. HÍRADÓ MOZI (Lenin-körút 13): 1 Magyar és szovjet híradó. 2. Tudomány és tech­nikai híradó. 3. GYŐZ A BÉKE (len­gyel­­ film a varsói békekongresszusról) 4. CSODÁLATOS HARANGOCSKA (szí­nes szovjet rajzfilm). Reggel 9-től esti 11-ig folytatólag. FÉNY (Újpest): I. Magyar és szovjet hír­adó. 2. GYŐZ A BÉKE (lengyel film a varsói békekongresszusról) 3. HIV­I VÍZ (csehszlovák kultúrfilm). 4. HÓDIT LÁTOR MEG A LEVEGŐT (magyar kis film a motoros repülésről). 5. A LÖSZ FALAK MADARAI (színes magyar ma­dárfilm). Délután 5-től este V 10-ig foly­tatólag és vas. d. e. Vill-kor és d. n 444-től este Vt10-ig folytatólag. Csotörtffli, március IV

Next