Kis Ujság, 1951. augusztus (5. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-18 / 192. szám

Szombat, augusztus 18 Mennyi iskolát, egyetemet létesítünk Minderre választ ad:a Tervkiállítás kultúrházat nyitunk meg. — Oktatás, tömegkultúra, művészeti Ez az a három bázis, amelyre kultúrforradalmunk szilárd falai épültek — mondja Semmelweis utcai műtermében Szűcs Pál grafikusfestőművész, aki azt a megtisztelően szép feladatot kapta, hogy az augusztus 18-án megnyíló ötéves Tervkiállításoai a kultúrforradalom eszközeit és eredményeit ábrázolja szemléltető művészi módon. — Tizenhárom hatalmas tablón, az imént említett sorrendben s azon belül a probléma szerkezeti törvényei szerint ábrázoljuk a kultúrforradalom hatalmas fejlődését a mai napig és tovább a jövőbe, az ötéves Terv végéig. Nézzük az oktatást. . Az első tabló balsarkában temperával színezett karikatúra, iskolaszéki ülés Magyarországon, valamikor a két világháború között. A hoszszú asztalnál méteresszárú csíkokból füstölgő kulák, monoklis arcélű arisztokrata, mint „kegyúr“, a pohos falusi zsarnok, a jegyző és a gyanakvó pillantású plébános vallatnak egy sovány, görnyedt fiatalembert, ez új tanítót, aki alázatosan cseng az állásért. Ez volt a pedagógus helyzete a múltban... Ez volt a matt... — A jelent és a jövőt óriási fényképnagyítások ábrázolják.. A kultúrforradalom méltó helyre állította a pedagógust az emberi közösségben, ahol régen bizony igen alantas szerepet játszott. Régen a tanítói oklevél megszerzésével a falusi tanító szellemi fejlődése egy életre lezárult. Sem ideje, sem lehetősége nem volt többé arra, hogy tovább képezze, művelje magát. Besorozták a „nemzet napszámosai“ közé s ahtol kezdve haláláig azt tanította, amit a tanítóképzőben megtanult. Ma szakoktatásban, továbbképzésben részesül, modern iskolában és magasrendű emberi életmódban töltheti be hivatását, amelyet a népi demokrácia oly sokra értékel. A megváltozott iskola, a forradalmi újjászületést megért alsófokú oktatás tablóin azt is látni, hogy a tanuló és az iskola viszonya is döntő módon megválozott s átalakult a középfokú oktatás profilja is. Ma már a szakgimnáziumok sora gondoskodik arról, hogy az ifjúság ne csak magasfokú általános műveltségre tegyen szert, hanem a szaktudományok bőséges adományával is megismerkedjék s olyan előképzéssel kerüljön főiskolákra, egyetemekre, hogy megfeleljen az új egyetemi oktatás követelményeinek. Az új egyetemi hálózat, az új tanszékek és tudományágak zárt kapukkal várják az ifjúságot, amelynek nem kell néhány egyetemi szakra tömörülni, mert az egyetemi tanszakok bőséges változatában sajátíthatja el azt a tudományt, amiben a szocializmus építését szolgálni kívánja. Az 1951/52. tanévben már 37- féle mérnök kerül ki a magyar műegyetemekről, az ötéves terv ötödik évében pedig 66-féle mérnök Régen csak gépészmérnöki kar volt, ma külön mezőgazdasági gépészmérnöki kara van a magyar egyetemeknek s az onnan kikerülő fiatalok a szocialista mezőgazdaság szolgálatába állnak ... — A kultúrforradalom három problémacsoportjának ábrázolásánál súlyt fektettünk arra, hogy szembetűnő legyen a Szovjetunió baráti segítsége és áldozatkészsége. Itt van például a tömegkultúra és annak keretén belül a népi együttesek problémája. Megszületett volna a magyar Állami Népi Együttes, ha nem járnak nálunk Mojszejevék, vagy az Alekszandrov-együtes. Nem ... Kifejlődött volna a kultúrversenyek gazdag szépségű és nagyjelentőségű mozgalma a szovjet kultúra segítsége nélkül? Nem ... így folytathatnók ezt a kultúrforradalom minden kérdésénél, minden ágazatának ábrázolásánál s folytatjuk is, mert az ötéves Tervkiállításnak tükröznie kell a magyar nép hálás elismerését az élenjáró szovjet kultúra felé, amely a felszabadulás óta ezer és egy alkalommal nyújtott segítséget ... A tömegkultúra tablói eredeti ötletekkel, mulatságos torzrajzok és a valóságot ábrázoló fényképek párhuzamával mutatják meg a múlt, a jelen és a jövő képét, egyúttal azt a szakadékot, amely a múlt és a jövőbe torkoló jelen között tátong. — Nézzük például a sajtó fejlődését — mondja mosolyogva Szűcs Pál. — A múltsajtóját három sajtótermék és a mögötte álló financiális és politikai erők jellemezték. A Pesti Tőzsde, a zsarolásra épült „közgazdasági lap“, azután a klerikális reakció sajtófegyvere, az Új Nemzedék és a burzsoá-üzleti sajtó könyvet adunk ki, „csúcsteljesítménye“, a szenzációhajhászó, vérről csepegő Az Es ... E három mellett persze a politikai napi- és hetilapok tömege szolgálta a Horthy-rendszert az előkelő rezignáltsággal jobboldali Peser Lloydtól kezdve a gáttalanul uszító, vad fasiszta képeslapig, a rosszemlékű Magyar Futárig__ A ma sajtóját rotációs hengerből elősimuló papírkígyó ábrázolja, napi- és hetilapjaink gazdag változatával, amelyeknek nemcsak hivatásáról tájékoztat a kiállítás, hanem arról is, hogy a magyar papírgyártás potenciáljának tervszerű fejlesztésével hová fejlődik a magyar sajtó példányszámban, tartalom és magasrendű hivatásának betöltésében. A kultúrforradalom egyik legfontosabb fegyvere a rádió, amelynek tablóján ott rángaslik már az 1954-re elkészülő új szupernagyadó. Ennek az óriásadónak a segítségével a Magyar Népköztársaság hangja, megújult szelleme és művészete 1954-ben egyforma hangerővel lesz hallható Pekingben, Khartumban és New Yorkban s ezek az adások olyan stúdiókból indulnak útjukra, mint a A MÁVAG-mozdonygyár hatalmas munkacsarnokának egyik eldugott sarkában esztendők óta hever száz és száz csavar. Néhány méternyire odébb ,,sz“vasakat találni, másutt meg szögeket, lemezeket s ha alaposabban körülnéznénk, hát alig akadna egyetlen egy oszlop, melynek tövében ne lenne egy eddig fel nem használt, kisebb-nagyobb, az itteni munkához alkalmatlan alkatrész Oda került, ott is maradt. — Megszokta már a szemünk, észre sem vettük — vallják be őszintén a dolgozók. — S azt sem tudtuk volna, hogy hova küldjük. Beolvasztani kár lett volna, hisz jó alkatrészek, csak éppen nem lehet ebben a műhelyrészben felhasználni. A „Gazda-mozgalom” elindulása után azonban már a MÁVAG-mozdonygyárban is gondolkodóba estek Hogyne, igaz bizony, ha mi nem is tudjuk használni, jó lesz talán a szivattyúgyárnak, vagy ha annak nem, hát talán a többi feldolgozó üzemek egyikének. Je Jól emlékszenek, a minap megjelentek a mozdonyműhelyben a rézműves-műhelyi dolgozók közül néhányan. Vasat kértek, mert állványt szeretnének készíteni a csövek részére. A mozdonygyári vezetők rögtön azt válaszolták: próbáljátok meg, nézzetek körül, hátha találtok. Találtak is, összeszedték a hulladék „U“ vasakat, no meg az vasakat és el is készülhetett ebből az állvány. Hát ha ők tudták használni a hulladékvasat, s az itt heverő régi vasakat, talán más üzemrész is tudná. Megfordult minden dolgozónak az eszében, hogy hát mielőbb csatlakozni kellene a „Gazda-mozgalomhoz“, amelynek segítségével a Rákosi Műveknél, de más üzemekben is annyi szép sikert értek el pár nap alatt. Így gondolkodott Rába István is, a mozdonygyári pártszervezet szervező titkára is. Azonnal megtárgyalta a dolgot a négy csoportvezetővel, ők is helyesnek vélték a ,,Gazda mozgalmat“, a műhelyben, e hatalmas munkacsarnokban elfekvő és eddig fel nem használt, az itteni munkára alkalmatlan munkadarabok összegyűjtését. Neki is kezdtek. S az eredmény: szögvasak, lemezek sokaságát küldhetik a többi üzemekbe. Pedig ez még csak a kezdet! A dolgozók mindannyian szívesen fogadják a „Gazda'‘mozgalmat“. — Hogyne — mint mondják — népgazdaságunkat segítjük ezzel, ezen túlmenően pedig kikerülnek az üzemből olyan alkatrészek, amelyek már évek óta itt hevernek. Több helyünk lesz, könnyebb lesz a kotnikánk. A nagyobb arányú gyűjtés csak a napokban indul meg. Most szervezik. De már az a vélemény alakult ki, hogy rengeteg anyagot tudnak a már megépült XXI-es, amely Európa legkorszerűbb berendezésű és építésű stúdiója. Tizenhárom tabló kápráztat ötleteinek és adatainak gazdagságával, tizenhárom tabló fehér falsíkjáról, képeiről és rajzairól olvasható le, hogy hány millió kötet könyvet forgatnak legs estéken a pihenő parasztok, htny Maprophont-gn lobbant a műveltség fénye, milyen kultúrcsoportok terjesztik a szocialista irodalom alkotásait, hogy országunk híreit ma már 14 nyelven szórja szét a világűrbe a rádió, hogy filmművészetünket olyan világhírű mesterek patronálják, mint Pudovkin, hogy színházaink nézőterén a dolgozó nép ül a bérelt zsöllyében s ez talán a kiállítás legszebb, legtükrözőbb képe . .. Az Operaház nézőterét ábrázolja a kép, tele kenéínyvonású dolgozó emberrel, akiknek vonásait a szellemi öröm puha hullámaiban fürdeti a zene és a színpad s akiknek vonásairól egy erős, biztató üzenet száll a néző felé: — Ez már örökre a mienk!... „Gazda-mozgalom" segítségével megmenteni. — Lesz talán jó pár tonna ». A hatalmas munkacsarnokban búgni kezd a kürt. Delet jelez. Röpgyűlés! Több kérdésről szó esik, beszélnek a megjelentek arról is, hogy a mozdonygyárban megkezdett, az eredetileg 20 órára tervezett békeműszakot hosszabbítsák meg, tartson az három napon keresztül, csak vasárnap reggel fejeződjék be. Ez a dolgozók, száz és száz vasmunkás kívánsága. Most szóba kerül a „Gazda-mozgalom“. — Elhatározzuk, hogy mindanynyian csatlakozunk a mozgalomhoz. A MÁVAG-roozdonygyárban is megindul a harc minden grammnyi hulladék hasznosításáért. Nem vész kárba többé egyetlen egy csavar sem, egy lemez sem, s a szögvasak sem kerülnek többé a sarokba, hanem azokba az üzemrészekbe, ahol azt hasznosítani tudják! Sokszáz csavar a műhely sarkában A Gazda-mozgalom rendet csinál a MAPAG-ban Révai réssel nyíli« m©g az Ötéves Tervkiállítás• Augusztus 18-án, szombaton 12 órakor nyílik meg a Műcsarnokban az „Ötéves Terv Kiállítás“. A kiállítás, amelyet az Alkotmány tiszteletére rendeztek, bemutatja a népi demokráciának hatalmas fejlődését, a felszabadulástól napjainkig és szemlélteti a szocializmust építő ötéves terv nagyszerű diadalait. Képekben, grafikonokon, maketteken láthatják majd dolgozóink, hova fejlődik Népköztársaságunk 1951-re. A kiállítást Révai József népművelési miniszter nyitja meg. kis Újság A béke és alkotás térképe Írta: Anatolij Szurov A „hidegháború“ mesterei és a „melegháború“ kedvelői által pénzelt nyugati lapok és folyóiratok egyre gyakrabban közölnek mostanában térképeket, amelyek olyan formában ábrázolják a világot, amilyennek azt a gyilkosok látni szeretnék. Ezeken a térképeken az amerikai tengeri és légitámaszpontok láthatók és a tervezett támadások irányát jelző nyilak. Ilyen fekete vonalak szelik át a szovjet haza térségeit; a halálgyárosok vérgőzös ábrándjában az amerikai bombázógépek útját jelentik ezek a fekete vonalak. A térképek tanúsága szerint az imperialista embergyűlölők a Volga és a Dnyeper, a a Donyec-medence és az Ural vidékén, a Kaukázus és a Kaspi-lengír környékén akarják leszórni a halál és pusztulás rakományait. Egész Nyugat-Európát egyetlen óriási hídfőnek tekintik. Vérözönről, újabb világégésről ábrándoznak. A szovjet emberek és a békeszerető népek már ismerik az ilyen tervek értékét. Hitlernek voltak hasonló térképei; az átkos emlékű führert utánozzák a halálbankárok és halálgyárosok vezérkarai. Nem, a szovjet embereket nem rémítik meg az ilyen ostoba térképek. Nekünk is vanuk térképünk, a mi térképeink és a háborús gyujtogatók térképei között azonban lényeges különbség van. A szárazföldeket behálózó amerikai támaszpontok nem tudják megváltoztatni a történelem menetét. A háborús gyujtogaók térképei nem reálisak. A mi térképeink azok, mert ami térképeinken mint terv szerepel, mind valósággá válik. Régóta így van már ez a szovjet hazában. Emlékszem, még ifjúkoromban láttam az első ötéves terv térképét. Valaki bekapcsolta a villanyt, s felvillantak rajta a mi színes ábrándjaink ragyogó csillagai: Magnitogorszk, a sztálingrádi traktorgyár, a Dnyeprogosz, a cseljabinszki traktorgyár, a gorkiji autógyár, a türkmén—szibériai vasútvonal. Sztálin elgondolásainak merészsége akkor rabul ejtette szívünket ... A gorkiji Molotov-autógyár gépkocsijainak tízezrei közlekednek azóta utcáinkon. Magniogorszk a szovje kohászat egyik nagy központja lett. Dnyeprogresz fényei beragyogják egész Ukrajnát, a türkmén—szibériai fővonalon is robognak már a vasúti szerelvények, a nép ábrándjainak csillagai reális valósággá váltak s a jövő térképeiről már régen átkerültek napjaink térképére, így volt eddig és így lesz ezután is. Rárajzolták a térképre a Balti— Fehér-tengeri csatorna merész vonalát s a csatornán rövidesen megindultak az első hajók. Fejünkbe vettük, hogy összekötjük a fővárost a Volgával, ez a csatorna is elkészült. Moszkva környékén már pompás jachtok vitorláit dagasztja a szél s csodás gőzösök indulnak fővárosunkból a volgai kikötők felé. Szenet bányászunk a Pecsora mentén, gazdagon ontják a „folyékony aranyat“ a volgamenti olajmezők, fémet olvasztunk Közép-Ázsiában és túl a Kaukázuson. S ezzel a gazdagsággal együtt átalakítjuk országunk egész életét. Itt fekszik előttem kiterítve a természetátalakítás nagy terveinek térképe, amely megdobogtatja szívünket. Sztálin lángelméje rajzolta meg ezt a térképet is, s ahogy nézzük, meglátjuk rajta a mi ragyogó holnapunkat. Régi dicsőségéhez méltó sors vár a nagy orosz folyóra, a Volgára. Ötszáz kilométer hosszú és negyven kilométer széles lesz a kujbisevi tenger, a sztálingrádi tenger medencéje pedig ötszáz kilométer hosszúságban és huszonöt kilométer szélességben épül. A Volga hátán körülbelül negyvenszerte több terhet lehet szállítani, mint a legnagyobb vasúti fővonalon. A kujbisevi és sztálingrádi vízierőműveknek nem lesz párja a világon. Együttes energiatermelésük túlszárnyalja majd Olaszország, Svájc, és Svédország villanytelepeinek összes energiatermelését. Az amerikaiak által agyonreklámozott Grand-Coly vízierőmű építkezése már 20 év óta folyik és máig sem fejezték be teljesen. Negyven év óta dicsekednek a Boulder-Dam-i erőművek, de ennek építése sincs még befejezve. Ezzel szemben a kujbisevi vízierőmű már 1955- ben eléri teljes teljesítőképességét, a 2 millió kilowatot. A Volgamellék óriási területeinek átalakítása széles fronton folyik. A folyók és vízválasztók mentén hatalmas erdősávok hálózzák majd be az egész vidéket és felfogják a középázsii száraz szeleket. Az erdősávültetés 15 éves tervének egyötöd részét már teljesítettük. Nagy öntözési rendszer itatja majd a szárpinszki síkság, a Feketeföld és a Nogaj-sztyeppe kiszáradt földjét. Sztálingrád és Kalacs között 101 kilométer hosszú szakaszon még ebben az évben megépül a volga—donicsatorna és ezzel már öt tenger; a Fehér-, Balti-, Káspi-, Azovi- és Fekete-tenger között lesz közvetlen vízi-út. A Dnyeper alsó folyásánál megépül a kahovkai vízierőmű, ahonnan „vérerek“ táplálják majd vízzel Ukrajna déli részeit, amelyeket 62 esztendőből 22 kegyetlen szárazsággal sújtott. A kahovkai és molocsnajai víztárolókban közel 21 milliárd köbméter vizet lehet tartalékolni majd. Türkménia sivatagában a világ leghosszabb csatornája épül. Az 1100 kilométer hosszúságú Csatornán három vízierőmű létesül, 1 millió 300 ezer hektárnyi sivatagi terület és 7 millió hektárnyi legelő válik termékennyé az öntözőcsatornák segítségével. A Türkmén főcsatorna uzboji víztárolója akkora lesz, mint a moszkvai tenger. A fenséges sztálini ötéves tervek végrehajtsa felbecsülhetetlen áldást jelent majd a népnek. Dél-Ukrajna aszálysújtotta vidékein állandóan 30—35 mázsás gabonatermést és 90 mázsás szőlő- és gyümölcstermést lehet majd betakarítani egy-egy hektárról. A Nílus világszerte ismert öntözőrendszerénél tízszerte nagyobb lesz a szovjet öntözőrendszer. Turkmániában évenként kétszer lesz bő termés, a gyapot vetésterülete felülmúlja az egyiptomit is. Az újonnan öntözés alá vett területek búzatermése több lesz a kanadainál, kétszeresen meghaladja Franciaország és négyszeresen Argentina terméshozamát. Egyedül a Káspitenger mellékén 13 millió hektárnyi földet öntözünk; ez e terület nagyobb, mint Belgium, Hollandia és Dánia területe együttvéve. Az agresszorok térképein a légikalózok bombázóegységeinek útját jelző vonalak gyilkos pókhálóra emlékeztetnek, a szovjet öntözők sátornak, villanyvezetékek, új utak és erdősávok vonalai a mi térképeinken a vérerek hálózatához hasonlítanak, amely új életerővel táplálja a szovjet haza népeit. A nép ereje — az alkotás. A nép ereje — a ragyogó, boldog jövő. Ha egy népnek ilyen jövője van, akkor az a nép legyőzhetetlen. A jövendő hív bennünket, örömteljes munkára. Az alkotásra született szovjet emberek megértették, hogy a hitleri Németország és az imperialista Japán szétzúzása után olyan építéshez kezdünk, amilyenről eddig egyetlen nemzedék sem álmodhatott. Csak rá kell nézni a természetátalakítás nagy sztálini terveinek térképére, s meggyőződhetünk róla, hogy a szovjet emberek saját kezükkel változtatják ragyogó valósággá álmaikat. Ezért bízunk önmagunkban, ezért nem lehet megingatni bennünket. Ezért vagyunk vidámak és nyugodtak. Ezért fogadjuk megvető mosolylyal az agresszorok terveit és térképeit, amelyek csupán tehetetlen dühükből tanúskodnak. Gyalázatos térképeik a történelem szemétdombjára kerülnek. A mi becsületes térképünk a biztos győzelemhez véért bennünket. „Láttam, szemtanúja voltam a kolhozok gazdagságának, szépségének“ Kedves Kis Újság! Egyszerű parasztasszony vagyok, aki megjárta az élet iskoláját. Életemben bizony nem sok örömöm volt. Szüleim zsellér emberek voltak, én magam is, az uramml együtt urasági cseléd írottam. Mióta kikerültem az iskolából, a pusztán éltem, ahonnan még a legközelebbi faluba is csak igen ritkán juthattam el. Most 19 éves fejjel értem meg azt, amire soha életemben nem mertem gondolni; tagja lehettem a Szovjetunióban járt paraszt küldőségnek. Mikor megtudtam, hogy én is tagja leszek a küldöttségnek, nagy öröm, de félelem is fogott el: mit keresek én ott, nem értem én azt meg, amiről a szó lesz, mit kezdek ott egy hónapon keresztül. És minden máskép lett. Soha életemben nem fogom elfelejteni, amit láttam és tapasztaltam a Szovjetunióban. Láttam, szemtanúja voltam a kolhozok gazdagságának, szépségének. Láttam a kolhozparasztok és parasztasszonyok vidám, gondtalan életét, a gyerekek gyönyörű, napsugaras életét. Rengeteg tapasztalatot szerettem, aminek otthon bizony nagyon sok hasznát veszem. Jártam Alma-Ata köztársaság milliomos „Vidám élet“ nevű kolhozában. Itt minden ember érzi, hogy kötelessége dolgozni, nem egy, hanem két-három egységet csinálnak meg egy nap, nem úgy dolgoznak, mint akik csak a maguk hasznára végzik a munkát, hanem úgy, hogy abból elsősorban az Siómnak és a kolhoznak hajtsanak hasznot. Gazdag is a kolhozuk. Van öt tehergépkocsi, autó, öt vetőgép, villanytelep, téglagyár, két malom, villanycséplőgép, mindenféle szerszám és más gépek, ami csak szükséges a gazdálkodáshoz. Rengeteg az állatállománya. Napközi otthon, bölcsöde, szülőotthon, kórház, színház, mozi, rádióközpont, könyvtár, lóversenytér, a gyerekeknek játszótér, úttörőpalota. Minden megtalálható, ami a kolhozparasztok életét szebbé és kényelmesebbé teszi. Itt van az igazi szép élet. Amint jártuk a kolhozt és láttam minden gazdagságát, elhatároztam, itthon minden erőmmel azon leszek, hogy nálunk is megalakítsuk a termelőszövetkezeti csoportot. És én amennyire tudom segíteni a csoport munkáját, hogy induljunk el mi is azon az úton, mely dolgozó parasztságunk számára ugyanilyen szép életet bizosít. Az Alkotmány ünnepére vállaltam, hogy augusztus 30-ig alakítok egy termelőcsoportot, hogy minél előbb hozzáfoghassunk dolgozó parasztságunk életének a szebbé tételéhez. Szeretném, ha a mi gyermekeink, a mi fiataljaink is ilyen boldogok és vidámak lennének mint ott a Szovjetunióban. Ha minden ember örömmel dolgozna és munka után szórakozhatna. Üdvözletül: Zsellér Józsefné parasztküldők (Akasztó község, Bács-Kiskun megye)