Kis Ujság, 1951. október (5. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-27 / 251. szám
ffenmM, 1951 okt. 27. Színes, vidám mondattan a Dolgozók Iskolájában Az október vég párafátylas alkonyában aktatáskás nők, férfiak igyekeznek sietve a budai Víziváros zegzugos utcácskáin — egyirányba. Kíváncsiaan követjük őket, hova melletnek ezek a kék-overállos, felöltő alól kivillanó fehér munkaköpenyt viselő, láthatóan különböző munkakategóriában foglalatoskodó — emberek — olyan buzgó egyértelműséggel? A régi-régi Medve utca ólmosszürke iskolaépülete előtt torpannak meg. De csak azért, mert ott most a nagykapun napközis apróságok sereglése árad kifelé, tanítónének feltőgondú terelgetésével. Amint ez a csicsergőcsővetelő gyereksereg szabaddá teszi a bejáratot, a meggyűlt felnőttcsapat beáramlik az iskolába. Már tudjuk, itt most kezdődik a Dolgozók Iskolájának esti tanfolyama. Az iskolába tóduló dolgozók után nyomulva, néhány perc múlva már mondja is nekünk Vadász László, az Általános Iskola igazgatója ennek a forradalmi »tudomány-ostromnak« stratégiai szándékát. Másfél év alatt — négy év — A dolgozók nagy, szocialista forradalma során, az eddig elnyomottak elfoglalták az állami élet különböző pozícióit. Gyárak, üzemek, intézmények, irodák, minisztériumok irányító tényezői lettek a politikailag legfejtettebb, legöntudatosabb dolgozók, akiket azonban korábbi, elnyomott sorsuk megakadályozott abban,hogy a műveltség elemeivel alapvető rendszerességgel — tehát iskolában — megismerkedhessenek. Ezt akarják most pótolni Hetenként háromszor — hétfőn, szerdán, péntokon — este öttől tízig, idejönnek nehéz napi munkájuk után és másfélév alatt elvégzik az Általános Iskola felső négy osztályának anyagát. Az 5V—VI- osztályét hat hónap alatt, aztán a Vitét és Viliét külön hat-hathónap alatt, 18-tól 50 éves korúakig, nők és férfiak, ülnek be ide az iskolapadokba és a tudásszomj mohóságával szívják magukba a nyelvtan, mértan, számtan, irodalom, történelem alapfokú ismeretelemeit. Tájékozódásuknak ebben a szakaszában kapcsolódott a beszélgetésig a Dolgozók Iskolájának tanfolyamait vezető igazgató-szaktárs, Reif Armin. Az iskola „leányintézete“ — kár, hogy nem tegnap jött el hozzánk látogatóba! — mondja ■ sajnálkozva. — tegnap ugyanis ennek a medveutcai iskolának, melyet a 11. kerületi Tanács közoktatási vezetőinek páratlanul lelkes segítségével hívtunk életre, -- »leánya született«. Még pedig a Pesthidegkúton. Ide, a mi iskolánkba, a város dolgozói járnak, számszerínt 120-an. A Pesthidegkúton megnyitott »diáséba« az ottani tszcs-k paraszti dolgozói Megható is lélekerősítő volt, amint a 40—50 éves, hajdan zsellérsorsi') asszonyok, férfiak, jelentkeztek az »iskolajárásra«. Azt mondják: »Tudni akarunk mindent, amit elzártak előlünk azok, akiké az iskola tudománya volt!« — Most, lelkes terveink születtek: iskolánknak ezt a két tagozatát: városit és falusit — kölcsönös látogatásokra visszük egymáshoz, hadd erősödjék a munkás-paraszt szövetség. De már ezután kiváncsiak voltunk az iskola egyik osztályának tanórájára is. Az igazgatók szívesen kalauzoltak a tanteremben, hol éppen Szlávik László tartott magyar nyelvtanórát, őrzubbonyost, vagy jól szabott típusöltönyöst, — írjunk csak fel egy »értelmes állítást« — s már gömbölyűdnek is erős, kövér betűk, ilyen mondatokká: »Az iskolában tanulnak a tanulók,« Vagy: »Az iskolából hazamennek a tanulók.* Petőfi — a nép tanára De mi minden nem kerekedik egy ilyen egyszerű kis »szó-társaságból«!? Mert ime, a lobogó barna-fürtító bajtársnő így találja leírni az utóbbi mondat egyik szavát: — »Haza mennek«... — s már kérdi is a tanári mosoly az osztályt: — Ki emlékszik Petőfinek arra a híres szép versére, ahol előfordul a »hazamennek« állítás? Hogyan írta nagy költőnk ezt a két szót: egybe, vagy külön? Már zeng is a kórus-válasz: — Faluvégen kurta kocsma ... Hazamennek a legények!... Egybeírta! — Lám, lám Petőfi!.Milyen jó, hogy még száz év múltán is tanít bennünket! — idézi most a lángoló versek édes ízét a »mondattan tanára« s már cseng a rimek oktató muzsikája is... Nekünk pedig — hátsó pad figyelőülésében — az jut eszünkbe: — Bizony jó, hogy az a lánglélek már száz esztendőknek előtte egybeírta ezt a két szót: haza és mennek és sok mindent egybeírt a Hazával, ami azelőtt külön volt tőle. »Mennek a munkára«, »Mennek a harcra«, »Mennek a küzdelemre«... Egybeírta a hazával az egész dolgozó népet és ez a nép most ime, a Dolgozók Iskolájában is indul, megy, halad, a hogy véget vetve régi, duhaj, anyaálmot zavaró zenéknek — végérvényesen hazataláljon a maga Hazájában... (n. t.) Házigazda — a szavak társaságában Harminc komoly, tágranyilt szempár rebbent ránk — tán kissé neheztelve a zavarás pere tolvajlásáért, —de máris szorgos figyelemmel néztek vissza az előadó tanár mosolygó tekintetébe. — Mit is mondottunk a mondat szavairól? hangzott a szinte beszélgető kérdés az osztály felé. Négy-öt női-férfi hang is válaszol egyszerre: -- »A mondat a szavak illedelmes társasága« — Ki ebben a társaságban a házigazda? Vagy, hogy úgy mondjuk: az értelmi felelős? — hangzik tovább a tanár kérdése. Kékzubbonyos férfi kemény-mély hangja csendül ki a válasz-kórusból: — Az állítmányt — kérjük meg tehát a »házigazdaértelmi felelőst« — mondja tovább a mosolygó előadó —, hogy mutassa be nekünk »társasága* többi tagját. S elénk áll az alany, a jelzők, a határozók — és így lesz a száraz mondattanból színes, eleven, képzeletet megragadó, kedves képsorozat. Aztán a táblához hív meg Szlávik f*■**—o- pccv-eey áeotó-köpenyest/ rendROMAN AUMANACH. A Román Népköztársaság írószövetsége kolozsvári fiókjának Irodalmi almanachja félévenként összegezi új irodalmi alkotásainak javát. Az alakuló új emberek legmélyebb élményeit igyekeznek tükrözni az írók ott ugyanúgy, mint a testvéri népi demokráciákban. A romániai dolgozó nép is munkával, alkotással változtatta meg a régi világot s a környezettel való harcában, az előrehaladást gátló dolgok kiküszöbölésében, az új dolgok életrehívásában irodalmi téren a szocialista realizmus volt a legfőbb fegyvere! Ez a kötet az illegális kommunista mozgalom harcosainak forradalmi költészetéből kiemelt bőséges szemelvényekkel ajándékozza meg az olvasót: versekkel, novellákkal, a szocialista esztétika elvi cikkeivel s egyben a romániai dolgozók békeharcát is eleik vetíti. De olvasásuk kissé ugyanazt a hiányérzetet kelti bennünk, mint a mai magyar irodalom: a múlt ábrázolásában gazdagabb és változatosabb műveket ad; az illegalitás korszakát tükröző alkotásai értékesebbek, művészibbek, mint azok a művek, amelyek a fejlődés mai szakaszához közelítenek Az életet valóban hiteles módon tükrözi vissza...Nagy István novellája, is,emely,s 30-ak éveik romániai helyzetét dolgozza fel. »Egy év a harmincból« címen egy román tőkés fafeldolgozó üzemébe vezet, aki tőkéstársul két magyart választ. A román és magyar parasztokból egyaránt toboroztál munkást azért, hogy mindegyiket egyformán kizsákmányolja s egyben egymás ellen uszítsa. A román és magyar tőkések alakjai intenziven élnek Nagy István soraiban. A szerző maga is saját bőrén tapasztaltarrtélyos, kegyetlen, kerülő, vagy egyenes utakon kizsaroló természetüket Művészi szempontból olyan vonásaikat tárja fel, amelyekre íróink még nem figyeltek fel. Feltétlenül újat tár fel a román és magyar munkásság egymáshoz való viszonyában is. A fa üzem műhelyeiben lezajló sztrájkok és munkásmegmozdulások alatt csak a tudatos kommunista munkások nem engedik megtéveszteni magukat a soviniszta uszítóktól. A többieket még elvakítja saját uraik revizionista magatartása. Csak a marxizmust pontosan ismerő dolgozókat nem téríti le az osztályharc útjáról semmi ködösítés, ők látják a jövő világos útját. Nagy István mélyrehatóan és szenvedélyesen tükrözi a romániai helyzetnek ezt a szakaszát. Kár, hogy nem ad ez a gyűjtemény ízelítőt azokból az alkotásokból, amelyek az ember és a világ megváltozását a mai szakaszában is megmutatnák, amikor az embert elnyomó, a közösségi alkotóerő kifejlődését gátló legfőbb akadály: az embernek ember által való kizsákmányolása Romániában is megszűnik. A szocializmus építéséért folytatott harcban a bírálat is sokat segít a romániai írónak, Gaál Gábor kritikáját közli az almanach. Egy magyar író egyetlen elbeszélésének két változatát elemzi, Horváth István »A csere« című novelláját. Egyik változata az irodalmi almanach múlt évi őszi számában jelent meg, a másik változat pedig pár héttel később. Az elbeszélésben egy kollektív gazdaság is szerepel. Az első változatban a pártról csak hallunk s az elbeszélés anyagába csak véletlenül szövődik be egy pártaktivista. Az új változatban a párt konkrét képviselethez jut a mezőgazdasági kollektíva szervezője személyében. Itt már az embereknek a munkához való új viszonyulását is gazdagabban és rétegzettebben fejti fel Horváth István. A kritika figyelmeztetése után a második változatban szélesebb rajzot ad arról a küzdelemről, ami az emberekben folyik a műit csökevényeivel. Gaál Gábor síkraszáll amellett, hogy az elvszerű és pártos felfogásnak a műalkotás minden mozzanatában érvényesülnie kell. A harcos feladatának tudatában lévő kritika győzelmet aratott: az író a második feldolgozásban összehasonlíthatatlanul közelebb férkőzött a valósághoz. Különösen használt a prózai nyelvezetre vonatkozó, éles bírálat. Ugyanis Horváth István hősei mind egyformán beszéltek. Az író nem is kereste a jellemzésnek, a hősök különállásának érzékentetésére a változatos nyelvezetet, a valóságos, eleven beszéd életszerű ritmusát, A figyelmeztetés használt. A második változat az alakok egymástól való különbözését a nyelvi kifejezésben is érzékeltette. A Romárt írószövetség irodalmi almanachjának több értékes mozzanata mellett számunkra ez a legtanulságosabb. A kritika és az írók kapcsolata nálunk a könyvkiadók lektorátusi hivatalában éppen olyan laza, mint színházaink dramaturgiáján. Révai József legutóbbi beszéde után nálunk is világos lett, hogy a nép kultúrájának harca csak akkor jut győzelemre, ha a pártos kritika fegyverével vívják végig. JEGOROV KOLHOZELNÖK MAGYARORSZÁGON. A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja , alkalmábó j járt ez évben hazánkban Jegorov, a Lenini rendes Pobjeda (Győzelem) kolhoz elnöke, a Szocialista Munka Hőse, aki március 18-tól április 7-ig, közel három héten keresztül járt a termelőszövetkezeti csoportjainkat, gépállomásainkat és állami gazdaságainkat, hogy megismerkedjék munkájukkal, eredményeikkel és hiányosságaikkal. Ivan Sztyepanovics Jegorov magyarországi látogatása során lényegében hasonló munkát fejtett ki, amilyent a néhány hónappal később a Magyarországra látogatott szovjet mezőgazdasági élenjárók küldöttsége. Különösen nagy érdeklődéssel tanulmányozta a tiszántúli termelőszövetkezeti városokat, Kisújszállást, Karcagot és Mezőtúrt, de ellátogatott az ország más részeibe is. A Magyar-Szovjet Társaság kiadásában megjelent irodalmi riport (Hídvégi István munkája) értékes beszámoló Jegorov magyarországi látogatásáról. Ez a kis füzet érdekesen megírt, olvasmányos tartalmával kitűnő szolgálatot tehet a községekben, hogy megerősítsük a már meglévő termelőszövetkezeteket és gondoskodjunk arról, hogy ezek a szövetkezetek jó példájukkal, a szovjet tapasztalatok felhasználásával elért jó eredményeikkel vonzzák a dél-, gozo parasztságot. Jegorov látogatása nagy lépésekkel segítette elő a termelőszövetkezeti mozgalom megerősödését, miként ezt a feladatot az MDP II. kongresszusának határozata és Rákosi Mátyás útmutatása megjelölte. Hídvégi István irodalmi riportjához hasonlóan fel kellene dolgozni a szovjet mezőgazdasági élenjárók magyarországi látogatásainak tapasztalatátadását is irodalmi riportokban. A Magyar-Szovjet Társaság e füzetek kiadásával fontos szolgálatot tehet termelőszövetkezeteink megerősítése érdekében. KÖNYVSZEMLE kisürsig — Petőfi Sándor válogatott költeményeit kiadta a lengyel állami könyvkiadó. Svájci jelentés: a dolgozók életszínvonala csak a milliomosok profitja hízik Svájcban a drágaság fokozódása és a kapitalisták profitjának emelkedése a dolgozók növekvő tiltakozásába ütközik. Még a reformista szakszervezetek vezetői is kénytelenek támogatni a dolgozók béremelési követeléseit, mert félnek, hogy ellenkező esetben elvesztik befolyásukat a munkások bizonyos rétegeire. A »Service Publique«, a svájci közüzemi alkalmazottak szakszervezetének lapja szerint a svájci dolgozók reálbére évről-évre csökken. Ebben az évben különösen meggyorsult a létfenntartási költségek emelkedésének üteme. Az élelmiszerárak emelkedése augusztus hónapban 7—20 százalék között ingadozott. A rendszeres áremelkedést nem követi a munkabérek megfelelő emelkedése és ez azt jelenti, hogy a svájci dolgozók életszínvonala mind jobban hanyatlik. Ugyanakkor egy maroknyi svájci kapitalista egyre nagyobb profitot vág zsebre. A milliomosok száma csupán Genfben az 1949. évi 205-ről 1950-ben 232-re növekedett. Évről-évre emelkedik a kapitalista monopóliumok haszna. Az óraiparban az átlagos osztalék elérte a 28,9 százalékot, a háború előtti 5,8 százalékhoz képest. A »Service Publique« végül arra a következtetésre jut, hogy a dolgozóknak egységesen kell fellépniük a kapitalizmus támadása ellen és fokozniuk kell harcukat a kenyérért, a munkáért és a békéért. November 10-én nyitja meg kapuit az átépített Városi Színház a főváros második operaháza A Városi Színház haalmas idézőtere, a főbb Hónapos átépítési munka során új arcot öltött. A páholyokról és oldalfalakról eltűntek a moll ízléstelen cirádái, a páholyok mellvédjét sima, Üléses faburkolat fedi, barátságos, otthonos külsőt kölcsönözve a nézőtérnek. Az építési munkálatok fő célja a színház, akusztikájának megjavítása, hiszen az új évadban fővárosunk második operaháza lesz a Városi Színház. Közel másfélmillió forintos beruházással úgy képezték ki a nézőtér belső felületét, hogy az operaelőadásokat, hangversenyeket tökéletes akusztikai viszonyok között élvezhessék a főváros dolgozói. Az átépítési munka teljes befejezte után, november 10-én nyitja meg a Városi Színház kapuit. Első előadásként :.couritif,»l’au-it«-ját mutatják be az Operaház művészei. A Városi Színház idei műsortervében számos felújítás szerepel. Még novemberben előadják Schubert »Három a kislány« című operettjét, majd sor kerül Verdi »Aida«, Csajkovszkij »Pieque Dame«, Delibes »Fakmé«című operáinak, valamint a »Térzene«, a »Babatündér«, a »Jancsi és Juliska" című balettek felújítására. A színház műsorán a felújítandó művek mellett még a következők szerepelnek: »Tosca«, »Bohémélet«, »Trubadúr«, »János vitéz«, »Csínom Palkó«, a »Reszkenő«, »Parasztbecsület«, »Bajazzók«, »Hoffmann meséi«, »Denevér« és a »Cigánybáró«. Élelmiszerszakmai árellenőrzést szervez a fővárosi tanács a KISOSZ-szal A belkereskedelmi miniszter felhívta a fővárosi tanács végrehajtó bizottságát, hogy a KISOSZ egyik korábbi előterjesztése alapján szervezzen szakmai árellenőrzést. A fővárosi tanács végrehajtó bizottságának kereskedelmi osztálya az árellenőrzés kérdésének megbeszélésére meghívta a KISOSZ megbízottait és kidolgozta velük az ellenőrzés formáját és kereteit. Eszerint a KISOSZ két érdekelt fővárosi tagegyesülete, a Fűszerkereskedők Országos Egyesülete és a Magyar Kereskedők Egyesülete kerületenként, illetve piaconként és csarnokonként megfelelő számú aktívát bocsát a kereskedelmi osztály rendelkezésére, a tanács viszont a kerületi tanácsok társadalmi ellenőreiből aktivizál az árellenőrzés céljaira a kereskedők létszámának megfelelő számú társadalmi ellenőrt. Egy-egy kiskereskedő tehát egy-egy társadalmi ellenőrrel együtt végzi majd a szakmai árellen-őrzést az élelmiszerkereskedők nyílt árusítási üzleteiben és a piaci, kiléivé csarnoki kereskedők árusítóhelyein. A szakmai árellentőzők munkáját a KISOSZ kerületi, tanácsi összeimlőivel és az érdekelt szakmai egyesülttitkáraival felügyelte. A szakmai árelenőrzést végző kiskereskedők a KISOSZ-tól megbízólevelet kapnak, a megbízóleveleket a fővárosi tanács kereskedelmi osztálya is lebélyegzi. . felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy lapunk régi számair *iróla Posta Központi Hírlap Iroda U.V. Budapest, V., Iényl u. alatt kaphatók Ötmillió sütemény A Cukrászati Gyár október 10-én befejezte ezévi tervét. A jó eredményhez nagy mértékben járultak hozzá újítások, új beruházások. Egy újítás alapján gépesítették a burgonyamignon készítését. Míg azelőtt nyolc ember napi ötezer mignont készített, most 16.000-et is megcsinál. Dóczi István cukrász észszerűsítésével csökkentették a selejtet. A tortalapokat most azelőtt vágják egyenesre, mielőtt a töltőkrémet rákennék, így értékes töltelék nem kerül veszendőbe, mint régebben, amikor a töltelékkel együtt igazították egyenesre a tortalapokat. Új habverő- és gyúrógép is hozzájárul a termelés emeléséhez. November 7. tiszteletére az üzem dolgozói vállalták, hogy ötmillió süteményt készítenek terven felül az év végéig. ___________ ■— Brazíliában sok gyermek meghalt, megvakult, vagy súlyosan megbetegedett attól az amerikai tejportól, amelyet a Nemzetközi Gyermeksegély Alap, küldött Brazíliába.