Kis Ujság, 1951. december (5. évfolyam, 258-262. szám)
1951-12-02 / 258. szám
4. Lomonoszov jubileuma • A Szovjetunió népei most ünnepükMihail Vasziljevics Lomonoszovnak, a nagy orosz természettudósnak és írónak 240. éves születési évfordulóját. Vszjevolod Ivanov, a kiváló szovjet költő színdarabot írt Lomonoszov életéről, amelyet most mutatott be a moszkvai Művész Színház, s így hódol a szovjet nép a nagy tudós emlékének, akinek érdemei közé tartozik az is, hogy rengeteget tett a tudomány népszerűsítéséért, az orosz nép szellemi színvonalának emeléséért és nagy népi tehetségei kifejlesztéséért. Lomonoszov szegény parasztcsalád gyermekeként született a Fehér-tenger partján. Lebírhatatlan akarattal tanult és haladt a szegény parasztfiú a tudomány útján, s a »tudomány Nagy Pétereként« tartja őt számon a történeten. A moszkvai szláv-göröglatin akadémia elvégzése után nagyszerű latin és görög költőként tűnt fel, de — a felvilágosodás századának méltó fiaként — szellemét hamarosan a természettudomány vonzotta magához. Az orosz tudomány hírnevét európaszerte Lomonoszov természettudományos kutatásai alapozták meg. 1745-től a kémia tanára. Az első orosz kémiai laboratóriumot ő rendezte be. Kutatásai radikálisan megváltoztatták az akkori fizikai és kémiai tudomány állását. Az elsők közt ismerte fel az atomelmélet jelentőségét a világ felépítésében; jóval Herschel előtt Lomonoszov alkotta meg az első tükrös teleszkópot, készüléket szerkesztett, amely a levegő elektromosságát magához tudta vonzani; a meteorológiai jelenségek vizsgálatára Lomonoszov konstruálta az első helikoptert. A szovjet tudomány története most rámutat arra, hogy Nyugaton az energia megmaradásának elvét Lavoisiernek, illetve Németországban Meyernek tulajdonítják, holott egy évszázaddal Lavoisier előtt Lomonoszov már felismerte az energia megmaradásának elvét. Halhatatlanok Lomonoszov érdemei az orosz ipar fejlődése terén is. Mintrofesszor megteremtette az Uralegységben az orosz vasipart, illetve megszervezte az eddig háziipari módon működő kohászatot. 1745-ben az Uralban Lomonoszov egy 13 méter magas kohót állított fel, amely 24 órán belül 15 tonna vasat termelt — az ipari fejlődés élén haladó Anglia akkoriban csak 2—5 tonnát tudott ennyi idő alatt termelni. Hasonlóképpen nagyok Lomonoszov érdemei az orosz irodalom és költészet terén is. Lomonoszov realista költő volt, aki elsőnek énekelte meg az orosz irodalomban a mindennapi valóságot, a munkát, a temetést, az ipart. * Méltán hajlik meg a nagy szovjet nép hódolattal és tisztelettel az úttörő tudós emléke előtt, aki a saját sorsával is példázta a szegény orosz parasztság hatalmas tehetségeit, utat mutatva a jövő felé. DALOLÓ MÍP Nincs a földkerekségnek népe, amely a dalt ne szeretné. Ritmus és melódia minden időben, minden tájon és minden népnél úgy hozzátartoztak az emberi élethez, öröm és szomorúság kifejezéséhez, mint a mosoly és sírás. A Duna-tájon is mindenkor énekeltek. Az itt élt régi népek dalait elmosta az idő, mit és hogyan daloltak, azt senki sem tudja már. A népek sűrűn váltakoztak, cserélődtek itt, ahol valaha Aquincum állt, de minden bizonnyal hagytak maguk után egy-egy dalfoszlányt kelták, avarok s a többi népek is, a magyarok pedig elhozták dallamkincseiket ismeretlen ázsiai őshazájukból és azok keveredtek. A néplélek fel-felkap egy-egy dallamot, formálja, igazítja s ha tetszik neki, megtartja, ha nem felel meg ízlésének, elveti. És ma már egyre kényesebb ízléssel, finomultabb igényességgel történik ez a kiválasztás, hiszen a dallamigényt ma már nemcsak egy-egy muzsikkálgató legény osterázgatása, furulyaszava, hanem rádión és gramofon lemezen zenekarok, kórusok is szolgálják. Az egyre újabb elfeledteti a tegnap még kedveltet és csak az marad meg, hogy mélyebb nyomokat, aminek a néplélekhez köze is van. A kiválasztódás persze nem egyszerű. A népi muzsikának gyökeréhez és a népi dallamkincs továbbfejlesztéséhez igényes műveikben Bartók és Kodály jutottak el igazán. Hatásukra zenei világunk legjobbjai egy egészen újirányú közvetítéshez kezdtek; a népből felhozott dallamkincseket igényesebb instrumentumokkal visszaközvetítették, elfelejtett dalaikra újra megtanítják a népet. Hogy ennek a mozgalomnak sikere lesz, annak biztosítéka az elmúlt héten lezajlott zenei hetünk. Bartók és Kodály csodálatos ajándéka új muzsikus tehetségeink munkája által válik majd teljesen közkinccsé. Ma már munkás és paraszt éppen úgy, mint a szellemi foglalkozású nem csupán termelő munkája, hanem közös zenei műveltsége és ízlése által is közelebb kerül egymáshoz. Ez a zenei hét egyik legfőbb jelentősége. Azért lett olyan népszerű a keresztény vallás is, mert egy szép szőke asszony van az istenek között. Az ő szelid égi arca segített meghódítani az emberiséget. S ábrándos, álmodozó embereknek, kik hisznek benne, ő jelenik meg a legtöbbször. Kutak fenekéről jön, a vágy hullámaiból kel ki, vagy az erdő titokzatos homályában mutatja meg magát azoknak, akik jók, akiket megszeretett. Látta már néhai Préda János is, azonképpen Szűcs Gergelyné, nemkülönben Sánta-Nagy Mihálynak az apja, de még azelőtt is kell, hogy megjelent legyen az elődöknek, mert nem hiába építették a gózoni gesztenyeerdőben a kilenc kápolnát a kálváriával. Már ami a bátyjakat illeti, azokból csupán Gughi Pannának adatott meg, hogy a Mária megjelenik előtte s elbeszélget vele a szent kútnál, valahányszor búcsú van, mert ő a legjámborabb a hívek között s oly szép, ájtatos hangon énekli a zsoltárokat, hogy az előéneklő Mindég Jancsi, ki a koszorús Krisztust viszi, nem győzi mondogatni: »Ez aztán a hang, a kantoré otthon, az semmi.« De még a vén Mindég Jancsinál is nagyobb ámulója a menyecske hangjának, meg... ki tudja... talán a két piros orcája, csípőin ringó karcsú derekának is, Csuz Gábor, éppen azért, mert olyan kihíresztelt vallásos legény, hogy nála még Gughi Panna sem buzgóbb búcsújáró. Mert éppen abban van valami különös, ha valaki úgy egyszerre nagyon a szentekhez fordul. Ki sokat ácsorog a bíró udvarán, pőre van az olyannak. Rebesgetik... Ki is beszélte csak?... Alighanem a cséplők a Biziék szérűjén, hogy ott náluk Csoltán, ahol tavaly szolgált, valami Kovács Maris nevű érdemes hajadonnal járt mátkaságban s úgy megvette szívét, hogy az eszét is elvette. Ezek a becsületes emberek egészen fel vannak háborodva a magaviseletén, mikor szerencsétlenné tette, ott hagyta. Hiába üzenget neki szegény Maris, hogy megöli a szégyen, hogy égeti fejét a párja, rá sem hederít, feléje sem néz. Nem lesz ennek gy jó vége. Egyszer csak itt toppan a leány szégyenével együtt. Vigyázzátok meg fól ezt a Csuz Gábort, van annak az apró szürke szemeiben valami alattomosság, akárhogy fordítja is őket az ég felé. Ha meg Kovács Marist emlegetik előtte, kenetesen himez-hámoz, hogy így, hogy úgy, volt ugyan köztük valami, de a leány lutheránus, esze ágában sincs elvenni, neki, a buzgó katolikusnak! De iszen Csuz Gábor, ilyen dolgokat már nem kíván az isten! Tisztelet-becsület Gughi Pannának, de ez már alighanem az 5 dolga, mert vagy hülye a legény és ő veri bele a vakbuzgóságot, vagy viszony van köztük... hej Panna, Gughi Panna! — már uram bocsáss meg, ha vétkezem —, de nem egészen tiszta dolog az ő szent élete sem. Igaz, hogy imádság a fekvése, ébredése, s ötféle olvasó is van a rokolyája zsebében, a hóbortos ura, meg a falu is úgy becsüli, mint egy szentet; azt sem lehet tagadni, hogy gráciában áll a mennyeiek előtt; ha valakinek baja van, ő a közbenjáró a boldogságos Szűznél; de már az nagyon gyanús, hogy ami pénzt küldenek tőle az ügyes bajos emberek a Máriának, önból egy lyukas tallért múltkor felismert a kartali boltosnál Bede Erzsi; tulajdon az a pénz, melyet ő küldött a Máriának. Meg is kérdezte Pannától, hogy odaadta-e? — Oda bizony, húgom A Boldogasszony megígérte, kiengeszteli az édesanyád szívét Szűcs Pali iránt. Átvette a tallért is s köszöni a lássan. No már hogy volt, hogy nem volt, senki sem tudhatja, hanem az az egy áll, hogy maga a Szűz Mária csakugyan nem vihette a tallért a kartali zsidóhoz. Hanem hiszen úgy félig-meddig minden kiviláglott rá egy hétre a gózoni őszi búcsún. Szép, enyhe napok voltak. Sokan mentek Bágyról: Timár Zsófi talpig fekete gyolcsrufiéban, az öreg Rizi József, Benyérné, még az ismeretlen Fircsik István is egész háznépestől (bizony visszájárul fordul már a világ!), ott volt a hetyke-petyke Vér Klári (hogy nem szégyel emberek közé jönni a gyalázatos!), meg ki győzné elszámlálni a többit, voltak jók-rosszak vegyest, köztük mondanom sem kell Gughi Pannát és Csuz Gábort. Nagy sokadalom, vagy harminc processzió jött a környékről. Gőzön, Bo- A gózoni Szűz Mária írta: Mikszáth pálmán dok, Kartal, Szitke, Tarján, Beléd, Kesziről, Csoltóról a palócok, még tán a messze Majomnokról is a katolikus rész. Ilyenkor volna jó kivenni árendába a papoktól a perselyeket! A bágyiak hajlott estén érkeztek s alighogy megjárták térden a kilenc kápolnát stációról-stációra, idejük sem volt szétnézni a mézeskalácsosok közt, hol legjobban hullámzott a népség, mindjárt besötétedett, s ott, ahol éjjelre megtelepedtek, a nagyrészét nyomban elnyomta a buzgóság, csak kevesen hallgatták Gughi Pannát, ki csodás dolgokat beszélt el a gózoni Szűz Máriáról. — Hát aztán, aztán ... mondja csak tovább, édes Panna lányom! — ösztökéli Filcsikné. — Kit mondott még a Szent Szűz? — Mindent el kell neki beszélnem kegyelmetek felül. — Oh, óh, óh! — hajtja a ragyás Böngér Panna éneklő hangon —, de boldog is, aki olyan istennek tetsző, mint te! Ne adjam alád ezt a nagy kendőt is Pannus? Úgy nézem, kemény a fekhelyed, drágám. Te pedig Csuz Gábris, piszkáld meg egy kicsit azt a tűzet, hadd lássuk a galambom arcát, mikor beszél... Gábornak nem volt kifogása: megcsóválta egy végén zsarátnok fahasábot s úgy világította meg a tömött fekete haját s a szemvesztő két gödröcskét, mely azon a piros arcon, mintha feneketlen verem volna, hova a nyugalma, lelke odaveszett. — Mondjad csak, édes szivem — faggatja Filcsikné —, hogy néz ki a Mária? — Jaj nehéz azt elbeszélni... Vakító fehér arc, aranyos szőke haj, egész vállára omlik, bánatos kék szemek, hófehér jobb karján, mely tövistől vérzik, egy kicsike gyermek édesdeden alszik... — Az ám... a kis Jézus! — Szakasztott így van lefestve az én imádságos könyvemben ... — Meg a bodoki templomban! — teszi hozzá Gábog s átszellemülve szívja magába Panna minden szavát, hogy jön, hogy távozik a Szűz, vakító fény övezi néha, máskor meg egyszerű kartonruha van rajta. De csak ő láthatja, ha egyedül van ott a Mária-fáknál. — Hát ma meglátod-e? — kérdik. — Nem tudom, álmomban szokott kint — felelte Panna, aztán Gáborhoz hajolt és a fülébe súgta: de azért csak gyere el, amikorra mondtam! A tűz már nem égett, csak itt-ott pislogott egy-egy szikra a pernye alatt: az álom lecsukta lassanként a szemeket, távolabb is kialudtak a tüzek s az egész búcsús nép, akihez jött, az ür ölében pihent a tér és tisztáson, mely az erdő alján elterült. Csend volt, csak a gózoni erdő zúgott balról s a levegőben rebbente meg szárnyát egy-egy éji madár. Emiatt pedig oly nyugodtan álmodhattak a hívők a vakító fehér arcról, az aranyos szőke hajjal..., mint amilyen nyugtalanul álmodozók ébren Csuz Gábor a gödrös piros arcról a hollóhajjal. A bodoki búcsúsnép, a tarjániak, belédiek, a túlsó oldalon pedig, a jó isten tudja, miféle népek fehéredtek köröskörül. Egy alak gyakran megmozdult köztük, mintha errefelé kémlelne. Gábor látta, hogy ott is váltig hánykolódik valami nyugtalan lélek, az sem tud aludni, az is a nagy semmit bámulja talán, mint ő. Hosszú, hosszú idő telt el, míg végre megkondult fent a kálvárián a harang. Látta fölkelni Pannát az asszonyok közül s eltűnni az éjben: várt előbb egy félórát, úgy volt neki meghagyva, s aztán ő is ellopózkodott. Sietve ment az erdő tövisbokrokkal szegett gyalogútján, néha megállt a tüskét kivenni a lábából, s ilyenkor mintha lépteket hallana a háta mögött. Követi tán valaki? De ugyan ki követné? Lihegve ért a Mária-fákhoz. Panna már várta. Ott ült a kút párkányán, fekete, lebontott hajával játszadozott s a csillagok fénye mellett nézte magát a kút vízében — Sokáig maradtál, Gábor! Gyere ne, ülj le mellém! — suttogá lágyan. Kigyulladt a Csuz Gábor szürke szeme, oda is ölt mellé, de nem merte átkarolni. — Miért félsz tőlem? Hajtsd a fejedet az ölembe. Te is az úr híve vagy, megjavítottam a lelkedet. A Szűz Mária megengedte, hogy szeressük egymást. — Igazán mondta? — hebegé a regény babonás áhítattal s mégis kedőleg. — Isten a tanúm rá .. . E pillanatban a hold tányérja mintha a földre vágódva összetört volna és fényes cserepei szétesve, bevilágították a selyemgyepet. Hús szellő suhant át az erdőn. Gyönge zörejjel váltak szét a gallyak s hirtelen összecsapódtak... ... S eléjök lépett a fák közöl egy mennyei látomány, egy nővakító fehér arc, aranyos szőke haj, egész vállára omlik, bánatos kék szemek, ... hófehér jobb karján, mely tövisetől vérzik, egy kicsike gyermek édesdeden alszik... — A Szűz Mária! slkotta Panna rémülten. Gábor némán fedte el arcát kezeivel. — Jaj nekem, Szöz Anyám! Ön, könyörülj rajtam! — verte mellét Panna kétségbeesetten s leborult a földre. — Bűnös vagyok. A pénzedet loptam, nevedre hazudtam ... A szomorú arcú anya szelíden elmosolyodott. — Semmi közöm hozzád, jégasszony! Nézz ide Gábor, a fésfiadat hoztam el. Ott a népek között nem akartalak megszégyeníteni. Akadozva és szemérmesen folytatta: — Meglestelek... utánad jöttem , itt megtaláltalak. Gábor megdörzsölte érdes kezével a homlokát s félénken közeledett a beszélő felé. A gyermek éppen most nyitotta ki szemecskéit s mosolygott. — Megtaláltál Kovács Maris, ds nem is veszítesz el soha többé, ha megbocsátasz ... Maris nyájasan nyújtotta neki «•»» gesztelésül a gyermeket. Mohón kapott utána, de csakhamar eleresztett«. — Nem, nem! Hadd nézzelek még! Olyan nagyon szép vagy velej !i.,,„ KIS IJSÍG MI ÚJSÁG A FILMGYÁRBAN? A Nemzeti Színház bemutatója után a pasaréti úti filmgyárban megkezdték Urbán ErnőTűzkeresztsége című nagysikerű színdarabja filmváltozatának forgatását. A Kossuth-díjas Bán Frigyes felkészülten rendezi a színművet mégpedig úgy, hogy a filmadta összes tehetőségeket kihasználják. Illés György Kossuth-díjas operatőr készíti a felvételeket. A film ki akarja domborítani Urbán Ernő mondanivalóit és szemlélteti a falu átalakulását, mezőgazdaságunk szocialista felépítését. Cselekményében kifejezi, hogy a középparaszt nem ellenség, hanem a legközelebbi jövő szövetkezeti tagja. A másik új magyar filmet a Gyarmat utcában készítik. Címe: »Ütközet békében«. Halász Péter, a kitűnő fiatal író megírja, hogyan lesz a mai fiatal igazi ember a magyar néphadseregben. A teljes estét betöltő játékfilmnek Szirtes Ádám a főszereplője, míg a többi szerepet növendékek alakítják. A filmet Gertler Viktor rendezi, operatőrje Pásztor István. A két felvétel mellett dolgozik a laboratórium is. Utolsó sitiltásokat végzik a »Civil a pályán« című filmen és elkészült a felszabadulás utáni évek első vidám kisfilmje,A selejt bosszújaie címmel. Ezt Békefi István és Kellér Dezső írták, a Kossuth-díjas Keleti Márton rendezi. A kisfilm érdekessége, hogy ebben találkozik a Kossuth-díjas Latabár Kálmán és a Népköztársaság ezüstérem-fokozatával kitüntetett Alfonso. Játszik a filmben Latabár Árpád, Fónay Márta és Ruttkay Éva is. Már a felvételeknél is rengeteget nevettek. Az operatőrnek, Forgács Ottónak sok nyugalomra van szüksége, hogy a mulatságos jeleneteket felvegye. A héten kerül a közönség elé az »ősi lovasnépek« című kisfilm, amelyet Popper Imre készített. A film már a szakmai bemutatón nagy sikert ért el. Cselekménye 2500 évvel ezelőtt játszódik és történelmi dokumentumok alapján mutatja be az akkori »ipart«, földművelést és hadászatot. A kamera révén láthatjuk az akkori osztályjelenségeket is, a gazdagok aranykincseit, a szegények bronzszerszámait, a gazdagok pompázó sírjait, a szegények jeltelen sirkantjait. A régészeti dokumentfilm húszperces, tanulságos és szórakoztató. Szovjet zenemű- és hanglemezújdonságokból a Szovjet Könyv Ilára kiállítást rendez a Gorkij-fasor 45. szám alatt. Előadják Alekszandrov, Pjatnyickoj és Svestnyikov kórusok legújabb műveit hanglemezen. A nagyhatású szovjet kóruskultúra műveit széles köröknek mutatják be. Beszélgetés Antoni A lengyel-magyar kudúrcsere-egyezmény élő valósága hozta közénk ezt a mosolygóarcú férfit. Külseje paraszti származásának robusztus jeleit mutatja, szavai pedig a lengyel nép sok szenvedésben érlelődött, mély humanizmusát tükrözik. Antoni Olcha alig 37 éves, de tettekkel felérő művek egész sora áll mögötte. Két verskötete a háború alatt jelent meg, részt vett a lengyel könyvtárak megmentésének akciójában, a háború után pedig egyik szervezője volt a nyugati területekre áttelepülő százezres tömegek kulturális életének. Áttelepült az 5 szülőfaluja is, amely nyomorúságáról volt hírhedt. Olcha megírta a falu történetét, régi és új életét. A riportregény elkerült a kivándorolt lengyelek közé, Franciaországtól Brazíliáig , és a könyvnek nagy része volt abban, hogy a szülőföldjükről elszakadtak tömegesen tértek vissza hazájukba. 48-ban újra verseket adott ki, majd egy év múlva megjelent kétkötetes regénye, aHid a szakadék fetette, melyet a közeljövőben oroszra is lefordítanak. A regény vezető eszméje, az ember morális újjáépítésének kérdése, szoros kapcsolatban a lengyel falu átalakulásával. Olcha lengyel íróval Egyenes örököse Antoni Olcha azt* nak a nagy lengyel irodalmi hagyaték* nak, amely — mint mondja — 400 éven át legjobb képviselői útján emelte fel szavát a lengyel parasztságért, az ötmilliós falusi szegénységért. Bensőségesen szól arról, hogy a mai lengyel írók felismerték az új valóságot és a nép szereti íróit: tízezer a legkisebb és mindennapos a könyvek százezres példányszáma; a háború előtt 0,5 volt, ma ez a könyvvásárlás egy főre eső, évi átlaga Lengyelországban. Költők, írók járják az országot és havonta mintegy 200 irodalmi estet rendeznek, sokszor többezer főnyi hallgatóság előtt. A szovjet és a népi demokratikus irodalmi művet is a felmerülő problémákhoz kapcsolva beszélik meg ezeken az amikétokon. Az új magyar irodalom lengyelországi elterjedésére egy példát emel ki Olcha: majdnem minden latort könyvtárban megvan, parasztemberek ezrei olvassák Illyés Gyula s Két férfié című könyvét. Bem tábornok népének testvéri szeretét ezúttal Antoni Olcha közvetít! — Petőfi népének. og. ik . Vas-Traip, WSfifce. JEGYZETEK A SZOVJET ZENEMŰVEK Iránt, egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. Ezért a Gorkij Könyvtár átszervezte és kibővítette kotta-kölcsöntárát. (Kossuth Lajos utca 20.) A szovjet zene minden területét felölelő gazdag anyag csekély díj ellenében kikölcsönözhető, vagy lemásolható. * RÁKÓCZI FERENCRŐL a bécsi Volksstime című lapban Harry Sichrovsky tollából hatalmas, tanulmányszerű cikket olvasunk. Novemberben múlt 250 éve, hogy Rákóczi Ferenc megszökött a bécsújhelyi vár börtönéből és lengyelországi emigrációjából elindulhatott a magyar szabadság dicsőséges útján. A szép és terjedelmes cikk méltó módon ismerteti Rákóczi Ferenc történelmi szerepét, kiemelvén, hogy az a nemzeti szabadság, amelyért egykor Rákóczi annyit küzdött és szenvedett, ma megvalósult. ÁG AZ IMMIGRATION című francia hetilap, a bevándoroltakat védő központi bizottság folyóirata két teljes oldalon ismerteti legutóbbi számában a magyar nép haladó hagyományait és forradalmi örökségét. Részletesen ismerteti Petőfi Sándor, Rém, Guyon Richárd, a branyiszkói hős, Liszt Ferenc, Frankel Leó, Munkácsy Mihály életét és kapcsolatait Franciaországgal, a francia kultúrával. Rákóczi Ferencnek külön cikket szentel. Közli Paul Eluard nagy versét Petőfi haláláról. Illusztrált cikkeket szentel a lap az ellenállás magyar hőseinek és részletesen ismerteti a magyar népi demokrácia ipari és technikát haladását, munkásosztályunk nagy történnelmi szerepét. A FÉNYES ADOLF-TEREM újállításán Petri Lajos szobrászművész tűnik fel mozgást érzékeltető apró szobraival (Hunyadi vágtató lovon, Fejest ugró, Staféta) és jellemábrázoló fejszobraival, melyek közül Juhász Gyula arcmása a legjelentősebb. Mortnyi Ödön festőművész jellemző önarcképpel és arcképekkel, Sárdy Brutus pedig hangulatos tájképekkel szerepel. * A CSEHSZLOVÁK TUDOMÁNYOS VILÁG most ünnepli a prágai egyetem rektorának, dr. Jan Makarovsky professzornak 60 éves születésnapját. Mukarovsky az új típusú tudósnak megszemélyesítője. Működési területe az esztétika és irodalomtudomány. A burzsoá csehszlovák köztársaság idején Mukarovsky volt a haladó és forradalmi költő és írónemzedék vezetője.