Kis Ujság, 1990. július-december (68. [2.] évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-09 / 32. szám
1990. augusztus 9. KERTRŐL • KERTRE Támad a lisztharmat és az atkák Már a nyár közepén járunk, de még mindig emlékeztetni kell arra, hogy az erős támadás egyik oka az enyhe tél, mivel sok kártevő és betegség pusztulás nélkül vészelte át ezt az időszakot, így már kora tavasszal erős támadásba lendült. Azóta a változékony, néhány hétig meleg és száraz, majd napokig csapadékos, ezután ismét száraz és újra esős idő minden károsítónak, a nedvességkedvelő gombáknak, a melegkedvelő kártevőknek és a párakedvelő levéltetveknek egyformán kedvezett. Most a varasodás, az uborkaperonoszpóra, a szőlőperonoszpóra, a burgonyavész és a levéltetvek már jól ismert támadásán kívül újabb nagy gondok jelentkeznek, a lisztharmatfélék és az atkák elterjedése. A lisztharmat az almán kívül, ahol érzékeny fajtákon már hetek óta pusztít, kezdi erőteljesen támadni a szőlőt. A veszély azért nagy, mert ez a betegség tavaly sok helyen tönkretette a termés jó részét, és az idén sajnos ez megismétlődhet. Támadása most még nem feltűnő, de ha a megelőzést elmulasztjuk (ezt a hibát követték el tavaly sokan), később már nem lehet teljesen kivédeni a kárt. A lisztharmatfélék támadása nem kíméli az uborkát, a sárgadinnyét, a tökféléket, amelyeken kezdetben lisztes levélfoltokat, később a teljes levél lisztes bevonatát, végül a levelek pusztulását okozza. Emellett a köszméjét az amerikai lisztharmat gyötri, a hajtásvégek torzulását, a levelek törpülését és ha nem védekezünk, végül a hajtások elseprűsödését okozva. Lisztharmat az érzékeny őszibarackfajtákon és a petrezselymen is jelentkezik. A lisztharmatfélék ellen többféle típusú szert is használhatunk. Vannak olyanok, amelyek a növénybe is felszívódnak. Ezeket most főleg szőlőn javaslom (TILT, SYSTHANE, TRIFMINE, RUBIGAN), mert a nagy veszély miatt a megelőzésre a legjobbak. Szőlőn nagyon jó a KARATHANE és a kéntartalmú szerek s(SZULFUR, THIOVIT, MICROTHIOL), de ezeket jobb később, a tünetek megjelenése után használni, mert hatásuk felületi, s a lisztharmatgomba a növény felületén él. Uborkán, dinnyén és tökféléken a védekezést akkor édemes elkezdeni, ha az első tünet, néhány lisztes pettyecske formájában megjelenik. A védelemre a tökfélék érzékenysége miatt inkább növénykímélő szereket, FUNDAZOLT, TOPSINT, RUBIGANT javaslok. Ida a fertőzés erősödik, felületi hatású szert (KARATHANE, kéntartalmú szerek) is elővehetnek, de ezekkel, főleg a kéntartalmúakkal óvatosan, inkább csak a hűvösebb hajnali, reggeli órákban permetezzenek, amikor a növények még nem melegedtek fel, s így kisebb a perzselésveszély. Köszmétére, őszibarackra és petrezselyemre lisztharmat ellen ugyanazokat a szereket javasolhatom, mint az uborkára és a tökfélékre. A növények érzékenységére itt is figyelni kell. A petrezselyem esetében — ha a zöldjét rendszeresen fogyasztják — a felsoroltak közül célszerű a kénkészítményeket választani, mert ezeknek nincs, a többi szernek viszont 14—30 nap a várakozási ideje. Az atkák támadása a szőlőt, az almát, a szilvát, a babot, az uborkát és a tökféléket, továbbá a ribiszkét és a köszmétét is sújtja. Szőlőn főleg levélatkák, a többi növényen takácsatkák okozzák a bajt. Most még általában nem feltűnő a kár. De amikor később feltűnővé válik, vagyis levélsárgulás, bronzosodás, ribiszkén levélpergés, szőlőn levéltorzulás mutatkozik, akkor már sokkal nehezebb segíteni rajta és az említett következményeket eltüntetni nem is lehet. A megelőzés tehát — aminek most van itt az ideje — sokkal célszerűbb, mint a „tűzoltás”. Azt érdemes tudni, hogy a kéntartalmú szerek, amelyeket a lisztharmat ellen ajánlottam, az atkákat is gyérítik. Az atkák támadását azonban csak atkaölőszerekkel, vagyis DANITÓL-lal, MITAC-kal vagy NEORON-nal lehet kivédeni. A DANITÓL előnye, hogy a hasznos ragadozókat, amelyek az atkák pusztításával segítségünkre vannak, jobban kíméli, mint a másik két szer. Atkák ellen szokták javasolni a Bi 58 és a Sinoratox alkalmazását is. Ezekről érdemes megjegyezni, hogy bár valóban gyérítik az atkákat, de hatásuk az atkaölő szereket nem éri el, mivel a Bi 58 és a Sinoratox tulajdonképpen rovarölő szerek DR. BENEDEK PÁL Kis Újság 13 RECEPTEK Nyári rakott póréhagyma Hozzávalók: 1 kg póréhagyma, 1 kis fej vöröshagyma, 1 negyed doboz paradicsompüré, 1 gerezd fokhagyma, 1 ágacska rozmaring, kevés babérlevélpor, 15 dkg reszelt sajt, 2 dkg vaj, 2 dkg liszt, 2 dl tej, szerecsendió, kevés olaj, só, feketebors. A póréhagymát megtisztítjuk (zöldjéből 2 ujjnyit rajta hagyunk), és kb. 2 cm-es darabokra vágjuk. Annyi sós vízben, amennyi ellepi, fedő nélkül puhára főzzük, majd leszűrjük. Közben a vöröshagymát megreszeljük és két evőkanál olajon megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a negyed doboz paradicsompürét, és két deci vízzel felengedve, egy gerezd fokhagymával, rozmaringgal, késhegynyi babérlevélporral, törött borssal, sóval ízesítjük és összeforraljuk. Ezután kikenünk 1 evőkanál olajjal egy mély tűzálló tálat, és beleterítjük a póréhagyma felét. Rákenjük a mártás felét, és meghintjük a reszelt sajt felével. Ezt befedjük a maradék póréhagymával, majd rásimítjuk a maradék paradicsommártást. Végül a vajból, a lisztből és a tejből besamelmártást főzünk. Ebbe keverjük a maradék reszelt sajtot. A besamelmártást a póréhagyma tetejére simítjuk, majd előmelegített sütőben az egészet szép pirosra sütjük. Nyári rakottas Hozzávalók: 4 pár virsli, 10 evőkanál rizs, 4 zöldpaprika, 8 paradicsom, 5 dkg vaj, 1 nagy fej vöröshagyma, liszt, só, ■ feketebors, kakukkfű. Tíz evőkanál rizst megfőzünk, lobogó sós vízben, majd leszűrjük, és olvasztott vajban átkeverve megízesítjük sóval, borssal, kakukkfűvel. A paradicsomokat megmossuk, a tetejüket levágjuk és a belsejüket kivájjuk, megtöltjük a rizzsel, majd a zöldpaprikát kicsumázzuk és félbe vágjuk, a virsliket pedig kb. másfél cm-es közökben berovátkozzuk. Ezután egy tűzálló tálat kivajazunk, és ízlésesen lerakjuk egymás mellé soronként a rizzsel töltött paradicsomot és paprikákat, valamint a virsliket. A paradicsom- és paprikamaradékot a sorok közé helyezzük. Előmelegített sütőbe tesszük, és jól átsütjük. Közben a hagymát felkarikázzuk, és lisztben megforgatjuk, majd forró olajban aranysárgára sütjük, végül ráhintjük a rakottas tetejére. Nyári saláta Hozzávalók: 20 dkg főtt szárnyashús-maradék, 2 zellergumó, 2 tojás, 20 dkg gomba, 2 ecetes uborka, 5 dkg füstölt sonka, 1 doboz mirelit majonéz, kevés citromlé, só, feketebors. A húst apróra vágjuk, a gombát, a zellert felkockázzuk. Összeöntjük, és sóval, borssal ízesítjük. Belekeverjük az apróra vágott sonkát, és az egészet összedolgozzuk a felengedett majonézzel és egy kevés citromlével. Karikára vágjuk a keményre főzött tojásokat, rárakjuk a salátára. Felszeleteljük az uborkákat. Minden tojásszeletbe fogpiszkálóval egy uborkakarikát szúrunk. Kéthárom órát érleljük hűtőszekrényben. Nyári ételek Tehát úgy kezdődött, hogy Adorján és Seborján meg akarta látogatni Tányértalpú Gólyát, mert úgy hírlett, hogy Tányértalpú három karika decsi húsoshurkát kapott Bili bácsitól. A húsoshurkát Bili bácsi maga készítette. Személyesen abálta, darálta, a húst elmélyült arccal fűszerezte, kevergette, kóstolgatta. Tekintete a messzeségbe révedt, mert Adorján Sebestyénre és Sebestyén Adorjánra gondolt, hogy vajon fog-e ízleni nekik a hurka? Bili bácsi úgy tudott gondolni valakire, mint a tavasz a fecskékre. Az ő nagy gondolásából találta ki Adorján Sebestyén és Sebestyén Adorján, hogy a hurka elkészült. Hozzászámítottak három napot a füstölésre, egyet a postára, és máris lehetett indulni a vénkedett Tányértalpúhoz. Bili bácsi ugyanis őhozzá szokta címezni a csomagjait. Na igen, de közben volt a Tó, benne a sárkánnyal. Mondhatni: tele sárkánnyal, mert így igaz. Kecskemadár örömmel vállalkozott a Tó átrepülésére. Lévén ő egy szíves vállalkozó. Némelyek ezért nevezték — a háta mögött — nagyeszűnek. No, persze azok, akik csak átabotában ismerték őt. Akik igazán ismerték, azok tudták, hogy tényleg nagyeszű, éppen ezért ők inkább jóságos Kecskemadárnak hívták. Ugyanis éppenséggel azért nagyeszű valaki, mert jóságos. Aki nem jóságos — hanem rosszaságos, szokta ilyenkor közbekottyantani Sebestény Adorján —, szóval igen, a rosszaságosnál a cipőre ragadt sár se butább. Na, nekilódultak. A pincedombról, hárman. Elöl Adorján Sebestyén, mögötte Sebestyén Adorján, alul Kecskemadár a kajla szarvával, kunkori szakállával, bögyöllőivel, elegánsan lebegő hófehér szőrszárnyaival és elmaradhatatlan csípős szagával. Mert hiába volt ő félig madár, meddig kecske — egészen kecskeszaga volt. — Hát ez az! — szuszogta Kecskemadár. És jött a szél északról, jött napnyugatról, vadkeletről, amerről kedve szottyant. Kecskemadár két utasával lebbent erre, lebbent arra, mint a vattás nyárfamagocska. — Hát ez az! — röffentett az Elnök, s fölegyenesedett Pucok-zátonyról, ahol eddig hat a társával dagonyázott. Nyújtózott utána mind a többi. — Ez az! — rikoltották ők is, és nyáluk a Tó sistergő vizébe csöppent. Hullámhullámra csapódott, hab pezsgett, amint az óriás test tekergőzve fölegyenesedett, hogy Kecskemadárnak útját szegje. Tiszta sárkányésszel. Közismert, hogy a sárkány okos állat. Akiknek kedves az életük, azok a szemébe szokták vágni, hogy lángész. Ő ezt szerényen megkövetelte még futó ismerőseitől is, különösen azoktól, akik lassabban futottak. Nos Breke a maga borotvaeszével úgy számolt, hogyha valaki az Egyik Partról a Másik Partra igyekszik, akkor nekivág, mint a nyíl, és megy egyik partról a másikra. így csapott hát föl a magasba, pontosan kimérve, hogy éppen oda rugaszkodjék, ahová Kecskemadár érkezni fog. Addigra. Kecskemadár azonban sokkalta régebben járta a levegőeget annál, hogysem durva és erőszakos csapdosással bármerre is tolakodjék. Ha valami, akkor az erőszakosság és a tolakodhatnék állt etőle a legtávolabb. A világ nyolcadik csodája lett volna, ha a sárkány eltrafálja az ugrást. Olyasféle lehetetlenség, mint puskával leszedni egy bizonyos hópihét, mely a szelekkel játszadozva ring a felhők alatt. Breke visszapottyant a Tóba, csak úgy nyekkent a Pucok-zátony szikláin. A vízben örvényt csapott, a levegőben forgószelet támasztott. A két fej bömbölt, mindegyik a másikat vádolta: ha te jobban nyújtózol, ha te nagyobbat kaffantasz, ha te megpörzsölöd! — Kuss, tökfejek! — bőgte az Elnök, azzal fölkapott a magasba. Utána csavarodott menten Ősző, jobbról sunyi ívben szökkent Ite. Buzgó Tev soha sehonnan nem szeretett lemaradni: gyorsan átfurakodott hármójuk között néhány kanyarral. Ezalatt Kecskemadár — kissé szórakozottan — a légörvény ívén éppen hazafelé tartott. — Szöktük! — vijjogta Zek és utána tekeredett. Két szembe csapott neki, Lem erre hajolt, majd arra, ráfonódott egyikre is, másikra is, majd jött a buzgó Tev és közéjük siklott. — Megfojtasz! — hörgött méltóságát feledve az Elnök. — Eresszetek! — sikította Ite. — Leégeted a fülemét! — sírta Lem. Kecskemadár keringett, ringett, Breke tekergett-kunkorgott, egyik feje kergette a másikat, másik az egyiket, mígnem a hét gőgös nyak összegubancolódott. Most jajveszékeltek igazán a sárkányfejek! Minél jobban rángatóztak, hogy kiszabaduljanak, annál szorosabban fonódtak egymásra. Nyújtóztak, tekeregtek, a pihés selymes-bársony szárnyacskák csapdostak, az egész sárkány lábujjhegyen állt a zátonyon. Kecskemadár tett egy kört a forgószélben, s visszatért az Elnökhöz, aki kétségbeesetten nyuladozva próbált menekülni a megfojtásból: nyelve lógott, szeme kigúvadt. — Ejnye, ne légy már ilyen csúnya! — mondta Kecskemadár és ráfuvintott. A sárkány megingott a favintástól, aztán amilyen hosszúra kinyúlt, akkorát esett, mert már a hátsó lába két utolsó körmén pipiskedett. Újabb hullámverés és szélvihar támadt: ezúttal épp olyan, amely átbillentette a Jóságos Vén Hópihét a Másik Partra, Tányértalpú Gólya országába, ahol ínycsiklandón illatozott Bili bácsi világhíres húsoshurkája. A fiúk ettek-ittak no és játszadoztak napestig. Amikor alkonyattájt hazavitorláztak Kecskemadár hátán, alattuk a Tóban Breke még egyre bogozta a hét nyakára gubancolódott hét csomót. (Folytatjuk) CZAKO GABOR — CZAKO SEBESTYEN: Adorján és Seborján II. rész 2. fejezet, melyben Kecskemadár átrepül a Tó fölött, a sárkány pedig nem tanulja meg, hogy a túl sok igazában kevés. Macska az úton... SZOMORÚ SZÁMVETÉS „Macska az úton, már túl van a gondon!” — énekelte néhány esztendővel ezelőtt népszerű slágerében a KFT együttes. A dal — mondandóját némi fanyar iróniával fűszerezve — egy elgázolt macskáról szólt. Megpróbálta a maga sajátos módján lebeszélni a gépkocsivezetőket arról, hogy a gázra lépjenek, amikor a flaszteren átszalad előttük egy macska. (Vagy kutya, sün, nyest stb.) A kóbor állatok zömét ugyanis a gépkocsik pusztítják el, hol akarattal, hol véletlenül. Sajnos egyre több az áldozat. Ez ellen csupán egyetlen százszázalékos megoldás lenne, ha nem volnának kóbor állatok! Ez azonban pillanatnyilag elképzelhetetlen. Számuk nemhogy fogyatkozna, hanem évről évre nő! A helyzet jó tíz évvel ezelőtt éleződött ki úgy istenigazából, mégpedig kezdetben csak a kutyákkal kapcsolatban. Történt ugyanis, hogy hoztak egy természetesen népszerűtlen intézkedést: máról holnapra többszörösére emelték az ebadót! Az indoklás az volt, hogy városainkban és lakótelepeinken mind több a négylábú, no meg az „illetékesek” ezáltal is szerettek volna némi többletjövedelemhez jutni. Nos, a kutyák valóban megfogyatkoztak a lakásokban , de számuk közel annyival gyarapodott az erdőn-mezőn, utcán, tereken, játszótereken, nem kis gondokat okozva ezzel a vadőröknek, no meg a köztisztaságiaknak. Egy ideje már nincs ebadó, ám a kóbor ebek száma mit sem változott. Vadászaink és vadőreink évről évre ötvenezer körüli kóbor kutya elejtését jelentik be. Azt azonban egy percig se feledjük, hogy a vadászok nem öncélúan, hanem a vadállomány érdekében pusztítják a kóbor állatokat. Ezért nem szabad elítélnünk őket, még ha cselekedetük visszatetszőnek is tűnik. Nem sokkal jobb a kóbor macskák helyzete sem. Sőt! Számukat a vadászok apasztják, hasonló nagyságrendben, mint a kutyákét, s emellett még ugyanazok a veszélyek leselkednek rájuk, mint ugató sorstársaikra. A kóbor macskák vagy elkódorgott állatok, vagy már „vadnak” születnek. Különösen nagyfokú a „macskatenyésztés” a gyárudvarokon, pincékben és egyéb, kevéssé háborgatott helyeken. Magyarországon, sajnálatos módon, még nem terjedt el a „macska-antibébi tabletta”, s az ivartalanítás sem túl gyakori. A kóbor macskák mérgezése azonban annál gyakoribb... Valamit tenni kellene a kóbor állatok érdekében, ám minden kezdeményezés szélmalomharc marad addig, míg nem lesz igazi, elfogadott állatvédelmi törvényünk. Állatvédő egyesületeink, noha több is van belőlük, nem tudnak több százezer négylábút elhelyezni. Egyetlen megoldás az lenne, ha senki sem tenné ki az utcára addig ajnározott, szeretett, ám hirtelenjében feleslegessé vált kutyáját-macskáját. —cs. —t. REGI HIRDETÉS, REGI HANGULAT Előkészítő tanfolyamok: Az egyévi önkéntes kedvezmény elnyerésének föltételét képező vizsgára. FISSUNGER százados engedélyezett Iatonai Iskolája Budapest, V., nagy korona-utcza 13. száma. Alapítási év: 1868. Eddig 2945 hallgatónál többen voltak. A tartalékos tiszti-, a tényleges hadapród- és a katonaképző-intézetekbe való felvételi vizsgákra. Í