Kis Ujság, 1990. július-december (68. [2.] évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-09 / 32. szám

1990. augusztus 9. KERTRŐL • KERTRE Támad a lisztharmat és az atkák Már a nyár közepén járunk, de még mindig emlékeztetni kell arra, hogy az erős támadás egyik oka az enyhe tél, mivel sok kártevő és betegség pusztulás nélkül vészelte át ezt az időszakot, így már kora tavasszal erős támadásba len­dült. Azóta a változékony, néhány hétig meleg és száraz, majd napokig csapa­dékos, ezután ismét száraz és újra esős idő minden károsítónak, a nedvesség­kedvelő gombáknak, a melegkedvelő kártevőknek és a párakedvelő levéltetveknek egyformán kedvezett. Most a varasodás, az uborkaperonoszpó­­ra, a szőlőperonoszpóra, a burgonyavész és a levéltetvek már jól ismert táma­dásán kívül újabb nagy gondok jelentkeznek, a lisztharmatfélék és az atkák elterjedése. A lisztharmat az almán kívül, ahol érzékeny fajtákon már hetek óta pusztít, kezdi erőteljesen támadni a szőlőt. A veszély azért nagy, mert ez a betegség tavaly sok helyen tönkretette a termés jó részét, és az idén sajnos ez megismét­lődhet. Támadása most még nem feltűnő, de ha a megelőzést elmulasztjuk (ezt a hibát követték el tavaly sokan), később már nem lehet teljesen kivédeni a kárt. A lisztharmatfélék támadása nem kíméli az uborkát, a sárgadinnyét, a tök­féléket, amelyeken kezdetben lisztes levélfoltokat, később a teljes levél lisztes bevonatát, végül a levelek pusztulását okozza. Emellett a köszméjét az ameri­kai lisztharmat gyötri, a hajtásvégek torzulását, a levelek törpülését és ha nem védekezünk, végül a hajtások elseprűsödését okozva. Lisztharmat az érzékeny őszibarackfajtákon és a petrezselymen is jelentkezik. A lisztharmatfélék ellen többféle típusú szert is használhatunk. Vannak olya­nok, amelyek a növénybe is felszívódnak. Ezeket most főleg szőlőn javaslom (TILT, SYSTHANE, TRIFMINE, RUBIGAN), mert a nagy veszély miatt a megelő­zésre a legjobbak. Szőlőn nagyon jó a KARATHANE és a kéntartalmú szerek­­ s(SZULFUR, THIOVIT, MICROTHIOL), de ezeket jobb később, a tünetek meg­jelenése után használni, mert hatásuk felületi, s a lisztharmatgomba a növény felületén él. Uborkán, dinnyén és tökféléken a védekezést akkor édemes elkezdeni, ha az első tünet, néhány lisztes pettyecske formájában megjelenik. A védelemre a tökfélék érzékenysége miatt inkább növénykímélő szereket, FUNDAZOLT, TOPSINT, RUBIGANT javaslok. Ida a fertőzés erősödik, felületi hatású szert (KARATHANE, kéntartalmú szerek) is elővehetnek, de ezekkel, főleg a kéntar­­talmúakkal óvatosan, inkább csak a hűvösebb hajnali, reggeli órákban perme­tezzenek, amikor a növények még nem melegedtek fel, s így kisebb a perzselés­­veszély. Köszmétére, őszibarackra és petrezselyemre lisztharmat ellen ugyanazokat a szereket javasolhatom, mint az uborkára és a tökfélékre. A növények érzé­kenységére itt is figyelni kell. A petrezselyem esetében — ha a zöldjét rendsze­resen fogyasztják — a felsoroltak közül célszerű a kénkészítményeket választa­ni, mert ezeknek nincs, a többi szernek viszont 14—30 nap a várakozási ideje. Az atkák támadása a szőlőt, az almát, a szilvát, a babot, az uborkát és a tökféléket, továbbá a ribiszkét és a köszmétét is sújtja. Szőlőn főleg levélatkák, a többi növényen takácsatkák okozzák a bajt. Most még általában nem feltűnő a kár. De amikor később feltűnővé válik, vagyis levélsárgulás, bronzosodás, ribiszkén levélpergés, szőlőn levéltorzulás mutatkozik, akkor már sokkal nehe­zebb segíteni rajta és az említett következményeket eltüntetni nem is lehet. A megelőzés tehát — aminek most van itt az ideje — sokkal célszerűbb, mint a „tűzoltás”. Azt érdemes tudni, hogy a kéntartalmú szerek, amelyeket a liszt­harmat ellen ajánlottam, az atkákat is gyérítik. Az atkák támadását azonban csak atkaölőszerekkel, vagyis DANITÓL-lal, MITAC-kal vagy NEORON-nal le­het kivédeni. A DANITÓL előnye, hogy a hasznos ragadozókat, amelyek az at­kák pusztításával segítségünkre vannak, jobban kíméli, mint a másik két szer. Atkák ellen szokták javasolni a Bi 58 és a Sinoratox alkalmazását is. Ezekről érdemes megjegyezni, hogy bár valóban gyérítik az atkákat, de hatásuk az atka­ölő szereket nem éri el, mivel a Bi 58 és a Sinoratox tulajdonképpen rovarölő szerek DR. BENEDEK PÁL Kis Újság 13 RECEPTEK Nyári rakott póréhagyma Hozzávalók: 1 kg póréhagyma, 1 kis fej vöröshagyma, 1 negyed do­boz paradicsompüré, 1 gerezd fok­hagyma, 1 ágacska rozmaring, ke­vés babérlevélpor, 15 dkg reszelt sajt, 2 dkg vaj, 2 dkg liszt, 2 dl tej, szerecsendió, kevés olaj, só, feke­tebors. A póréhagymát megtisztítjuk (zöldjéből 2 ujjnyit rajta hagyunk), és kb. 2 cm-es darabokra vágjuk. Annyi sós vízben, amennyi ellepi, fedő nélkül puhára főzzük, majd leszűrjük. Közben a vöröshagymát megreszeljük és két evőkanál ola­jon megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a negyed doboz paradicsompürét, és két deci vízzel felengedve, egy gerezd fokhagymával, rozmaring­gal, késhegynyi babérlevélporral, törött borssal, sóval ízesítjük és összeforraljuk. Ezután kikenünk 1 evőkanál olajjal egy mély tűzálló tálat, és beleterítjük a póréhagyma felét. Rákenjük a mártás felét, és meghintjük a reszelt sajt felével. Ezt befedjük a maradék póréhagy­mával, majd rásimítjuk a maradék paradicsommártást. Végül a vaj­ból, a lisztből és a tejből besamel­­mártást főzünk. Ebbe keverjük a maradék reszelt sajtot. A besamel­­mártást a póréhagyma tetejére si­mítjuk, majd előmelegített sütőben az egészet szép pirosra sütjük. Nyári rakottas Hozzávalók: 4 pár virsli, 10 evő­kanál rizs, 4 zöldpaprika, 8 paradi­csom, 5 dkg vaj, 1 nagy fej vörös­hagyma, liszt, só, ■ feketebors, kakukkfű. Tíz evőkanál rizst megfőzünk, lobogó sós vízben, majd leszűrjük, és olvasztott vajban átkeverve meg­ízesítjük sóval, borssal, kakukkfű­vel. A paradicsomokat megmos­suk, a tetejüket levágjuk és a belsejüket kivájjuk, megtöltjük a rizzsel, majd a zöldpaprikát kicsu­­mázzuk és félbe vágjuk, a virsliket pedig kb. másfél cm-es közökben berovátkozzuk. Ezután egy tűzálló tálat kivajazunk, és ízlésesen lerak­juk egymás mellé soronként a rizzsel töltött paradicsomot és pap­rikákat, valamint a virsliket. A paradicsom- és paprikamaradékot a sorok közé helyezzük. Előmelegí­tett sütőbe tesszük, és jól átsütjük. Közben a hagymát felkarikázzuk, és lisztben megforgatjuk, majd for­ró olajban aranysárgára sütjük, vé­gül ráhintjük a rakottas tetejére. Nyári saláta Hozzávalók: 20 dkg főtt szárnyashús-maradék, 2 zellergu­mó, 2 tojás, 20 dkg gomba, 2 ecetes uborka, 5 dkg füstölt sonka, 1 do­boz mirelit majonéz, kevés citrom­lé, só, feketebors. A húst apróra vágjuk, a gombát, a zellert felkockázzuk. Össze­öntjük, és sóval, borssal ízesít­jük. Belekeverjük az apróra vá­gott sonkát, és az egészet összedol­gozzuk a felengedett majonézzel és egy kevés citromlével. Karikára vágjuk a keményre főzött tojá­sokat, rárakjuk a salátára. Fel­szeleteljük az uborkákat. Minden tojásszeletbe fogpiszkálóval egy uborkakarikát szúrunk. Két­­három órát érleljük hűtőszek­rényben. Nyári ételek Tehát úgy kezdődött, hogy Adorján és Seborján meg akarta látogatni Tányértalpú Gólyát, mert úgy hírlett, hogy Tányér­talpú három karika decsi húsos­hurkát kapott Bili bácsitól. A hú­soshurkát Bili bácsi maga készítette. Személyesen abálta, darálta, a húst elmélyült arccal fűszerezte, kevergette, kóstol­gatta. Tekintete a messzeségbe révedt, mert Adorján Sebes­tyénre és Sebestyén Adorjánra gondolt, hogy vajon fog-e ízleni nekik a hurka? Bili bácsi úgy tu­dott gondolni valakire, mint a tavasz a fecskékre. Az ő nagy gondolásából találta ki Adorján Sebestyén és Sebestyén Ador­ján, hogy a hurka elkészült. Hozzászámítottak három napot a füstölésre, egyet a postára, és máris lehetett indulni a vénke­­dett Tányértalpúhoz. Bili bácsi ugyanis őhozzá szokta címezni a csomagjait. Na igen, de közben volt a Tó, benne a sárkánnyal. Mondhatni: tele sárkánnyal, mert így igaz. Kecskemadár örömmel vállal­kozott a Tó átrepülésére. Lévén ő egy szíves vállalkozó. Néme­lyek ezért nevezték — a háta mögött — nagyeszűnek. No, persze azok, akik csak átabotá­­ban ismerték őt. Akik igazán is­merték, azok tudták, hogy tény­leg nagyeszű, éppen ezért ők inkább jóságos Kecskemadár­nak hívták. Ugyanis éppenség­gel azért nagyeszű valaki, mert jóságos. Aki nem jóságos — ha­nem rosszaságos, szokta ilyen­kor közbekottyantani Sebes­­tény Adorján —, szóval igen, a rosszaságosnál a cipőre ragadt sár se butább. Na, nekilódultak. A pince­dombról, hárman. Elöl Adorján Sebestyén, mögötte Sebestyén Adorján, alul Kecskemadár a kajla szarvával, kunkori szakál­­lával, bögyöllőivel, elegánsan lebegő hófehér szőrszárnyaival és elmaradhatatlan csípős sza­gával. Mert hiába volt ő félig ma­dár, meddig kecske — egészen kecskeszaga volt. — Hát ez az! — szuszogta Kecskemadár. És jött a szél északról, jött napnyugatról, vad­keletről, amerről kedve szot­­­tyant. Kecskemadár két utasá­val lebbent erre, lebbent arra, mint a vattás nyárfamagocska. — Hát ez az! — röffentett az Elnök, s fölegyenesedett Pucok-zátonyról, ahol eddig hat a társával dagonyázott. Nyújtó­zott utána mind a többi. — Ez az! — rikoltották ők is, és nyáluk a Tó sistergő vizébe csöppent. Hullám­hullámra csa­pódott, hab pezsgett, amint az óriás test tekergőzve fölegye­nesedett, hogy Kecskemadár­nak útját szegje. Tiszta sárkányésszel. Közismert, hogy a sárkány okos állat. Akiknek kedves az életük, azok a szemébe szokták vágni, hogy lángész. Ő ezt szeré­nyen megkövetelte még futó is­merőseitől is, különösen azoktól, akik lassabban futottak. Nos Bre­­ke a maga borotvaeszével úgy számolt, hogyha valaki az Egyik Partról a Másik Partra igyekszik, akkor nekivág, mint a nyíl, és megy egyik partról a másikra. így csapott hát föl a magasba, ponto­san kimérve, hogy éppen oda ru­gaszkodjék, ahová Kecskemadár érkezni fog. Addigra. Kecskemadár azonban sokkal­ta régebben járta a levegőeget annál, hogysem durva és erősza­kos csapdosással bármerre is to­lakodjék. Ha valami, akkor az erő­szakosság és a tolakodhatnék állt etőle a legtávolabb. A világ nyolcadik csodája lett volna, ha a sárkány eltrafálja az ugrást. Olyasféle lehetetlen­ség, mint puskával leszedni egy bizonyos hópihét, mely a sze­lekkel játszadozva ring a felhők alatt. Breke visszapottyant a Tóba, csak úgy nyekkent a Pucok-zátony szikláin. A vízben örvényt csapott, a levegőben forgószelet támasztott. A két fej bömbölt, mindegyik a másikat vádolta: ha te jobban nyújtózol, ha te nagyobbat kaffantasz, ha te megpörzsölöd! — Kuss, tökfejek! — bőgte az Elnök, azzal fölkapott a magas­ba. Utána csavarodott menten Ősző, jobbról sunyi ívben szök­kent Ite. Buzgó Tev soha sehon­nan nem szeretett lemaradni: gyorsan átfurakodott hármójuk között néhány kanyarral. Ez­alatt Kecskemadár — kissé szó­rakozottan — a légörvény ívén éppen hazafelé tartott. — Szöktü­k! — vijjogta Zek és utána tekeredett. Két szembe csapott neki, Lem erre hajolt, majd arra, ráfonódott egyikre is, másikra is, majd jött a buzgó Tev és közéjük siklott. — Megfojtasz! — hörgött mél­tóságát feledve az Elnök. — Eresszetek! — sikította Ite. — Leégeted a fülem­­ét! — sírta Lem. Kecskemadár keringett, rin­­gett, Breke tekergett-kunkorgott, egyik feje kergette a másikat, má­sik az egyiket, mígnem a hét gő­gös nyak összegubancolódott. Most jajveszékeltek igazán a sárkányfejek! Minél jobban rán­gatóztak, hogy kiszabadulja­nak, annál szorosabban fonód­tak egymásra. Nyújtóztak, te­keregtek, a pihés selymes-bár­sony szárnyacskák csapdostak, az egész sárkány lábujjhegyen állt a zátonyon. Kecskemadár tett egy kört a forgószélben, s visszatért az El­nökhöz, aki kétségbeesetten nyuladozva próbált menekülni a megfojtásból: nyelve lógott, szeme kigúvadt. — Ejnye, ne légy már ilyen csúnya! — mondta Kecskema­dár és ráfuvintott. A sárkány megingott a favintástól, aztán amilyen hosszúra kinyúlt, akko­rát esett, mert már a hátsó lába két utolsó körmén pipiskedett. Újabb hullámverés és szélvi­har támadt: ezúttal épp olyan, amely átbillentette a Jóságos Vén Hópihét a Másik Partra, Tá­nyértalpú Gólya országába, ahol ínycsiklandón illatozott Bili bácsi világhíres húsoshurkája. A fiúk ettek-ittak no és játsza­doztak napestig. Amikor alko­­nyattájt hazavitorláztak Kecs­kemadár hátán, alattuk a Tóban Breke még egyre bogozta a hét nyakára gubancolódott hét csomót. (Folytatjuk) CZAKO GABOR — CZAKO SEBESTYEN: Adorján és Seborján II. rész 2. fejezet, melyben Kecskemadár átrepül a Tó fölött, a sárkány pedig nem tanulja meg, hogy a túl sok igazában kevés. Macska az úton... SZOMORÚ SZÁMVETÉS „Macska az úton, már túl van a gondon!” — énekelte néhány eszten­dővel ezelőtt népszerű slágerében a KFT együttes. A dal — mondandóját némi fanyar iróniával fűszerezve — egy elgázolt macskáról szólt. Megpró­bálta a maga sajátos módján lebeszél­ni a gépkocsivezetőket arról, hogy a gázra lépjenek, amikor a flaszteren átszalad előttük egy macska. (Vagy kutya, sün, nyest stb.) A kóbor álla­tok zömét ugyanis a gépkocsik pusz­títják el, hol akarattal, hol vélet­lenül. Sajnos egyre több az áldozat. Ez ellen csupán egyetlen száz­­százalékos megoldás lenne, ha nem volnának kóbor állatok! Ez azonban pillanatnyilag elképzelhetetlen. Szá­muk nemhogy fogyatkozna, hanem évről évre nő! A helyzet jó tíz évvel ezelőtt élező­dött ki úgy istenigazából, mégpedig kezdetben csak a kutyákkal kapcsolat­ban. Történt ugyanis, hogy hoztak egy természetesen népszerűtlen intézke­dést: máról holnapra többszörösére emelték az ebadót! Az indoklás az volt, hogy városainkban és lakótelepe­inken mind több a négylábú, no meg az „illetékesek” ezáltal is szerettek vol­na némi többletjövedelemhez jutni. Nos, a kutyák valóban megfogyatkoz­tak a lakásokban , de számuk közel annyival gyarapodott az erdőn-mezőn, utcán, tereken, játszótereken, nem kis gondokat okozva ezzel a vadőröknek, no meg a köztisztaságiaknak. Egy ideje már nincs ebadó, ám a kó­bor ebek száma mit sem változott. Va­dászaink és vadőreink évről évre öt­venezer körüli kóbor kutya elejtését jelentik be. Azt azonban egy percig se feledjük, hogy a vadászok nem öncélú­an, hanem a vadállomány érdekében pusztítják a kóbor állatokat. Ezért nem szabad elítélnünk őket, még ha cselekedetük visszatetszőnek is tűnik. Nem sokkal jobb a kóbor macskák helyzete sem. Sőt! Számukat a vadá­szok apasztják, hasonló nagyságrend­ben, mint a kutyákét, s emellett még ugyanazok a veszélyek leselkednek rá­juk, mint ugató sorstársaikra. A kóbor macskák vagy elkódorgott állatok, vagy már „vadnak” születnek. Külö­nösen nagyfokú a „macskatenyésztés” a gyárudvarokon, pincékben és egyéb, kevéssé háborgatott helyeken. Ma­gyarországon, sajnálatos módon, még nem terjedt el a „macska-antibébi tab­letta”, s az ivartalanítás sem túl gyako­ri. A kóbor macskák mérgezése azon­ban annál gyakoribb... Valamit tenni kellene a kóbor állatok érdekében, ám minden kezdeményezés szélmalomharc marad addig, míg nem lesz igazi, elfogadott állatvédelmi törvé­nyünk. Állatvédő egyesületeink, noha több is van belőlük, nem tudnak több százezer négylábút elhelyezni. Egyetlen megoldás az lenne, ha senki sem tenné ki az utcára addig ajnározott, szeretett, ám hirtelenjében feleslegessé vált kutyáját-macskáját. —cs. —t. REGI HIRDETÉS, REGI HANGULAT Előkészítő tanfolyamok: Az egyévi önkéntes­ kedvezmény elnye­résének föltételét képező vizsgára. FISSUNGER százados engedélyezett I­atonai Iskolája­ Budapest, V., nagy korona-utcza 13. száma. Alapítási év: 1868. Eddig 2945 hallgatónál többen voltak.­­ A tartalékos tiszti-, a tényleges had­­apród- és a katonaképző-intézetekbe való fel­vételi vizsgákra. Í

Next