Kis Újság, 1999. július-december (2. évfolyam, 26-51. szám)
1999-07-09 / 27. szám
Kis Újság KULTÚRA Török Erzsi volt a példaképem Beszélgetés Ferenci Évával Új CD-je készül Ferencz Évának a millenniumra „Üdvözlégy boldog Szent István király” címmel, amelynek anyagát Erdélyi Zsuzsanna és Kallós Zoltán gazdag gyűjtéséből válogatja. Először két évvel ezelőtt Székelyszentistvánon énekeltem ezeket a műveket Szent Istvánkor, egy ökonumenikus mise keretében- mondja az énekesnő- Akkor jött az ötlet, hogy ezt a gazdag anyagot lemezre kellene vinni. Most nyakig vagyok a munkában, mert a szerkesztést is én végzem Erdélyi Zsuzsanna útmutatásai alapján. Az ágyam környéke tele van könyvekkel és jegyzetekkel, reggel korán ébredek, és az első dolgom, hogy írok. Újra olvasom László Gyula munkáit, akit még személyesen is ismerhettem. Erdélyi Zsuzsannával évekkel ezelőtt ismerkedtem meg. Atyai jóbarátom és családunk barátja volt Domokos Péter Pál, akitől életre szóló útmutatást kaptam. Az ő emlékére csináltam meg 1993-ban az estemet a Vigadóban. Nemcsak kutató volt, hanem tudós és polihisztor, az ő nevéhez fűződik a csángó népzenegyűjtés. Ahová Bartók és Kodály nem jutott el, ő 1929-ben egy szekérrel igen: Moldvába. Ezen az esten ismertem meg Erdélyi Zsuzsannát, és azóta járom vele az országot, a gyönyörű gyűjtéseiből énekelek, illetve prózát mondok, az előadásait illusztrálom. Kaptam tőle eredeti kéziratos énekeket, amelyeket senki sem adott még elő. Ilyen az Üdvözlégy világ asszonya című Mária-dal, amely a VEPI énekeskönyvből származik 1731-ből. A Máriaanyagból, illetve az archaikus népi imádságok nyelvi emlékeiből két lemezt készítettem Világ békessége és Világ váltságáért címmel. - Honnan van az erdélyi indíttatás? - Édesapám Gyergyószálhegyen született székely család tizenharmadik gyerekeként. Kolozsvárott végzett, ott ismerte meg Török Erzsit, aki tanította nekik A mi dalaink című könyvét. Én már itt születtem, de a népdaléneklés az első élményem a gyerekkorból. Tanultam hegedülni is, és apám megígérte, ha leérettségizek, bemutat Török Erzsinek, akinek az estjei az Egyetemi Színpadon akkoriban revelációszámba mentek. Apám az érettségim előtt egy héttel halt meg, váratlanul, így rám maradt a feladat, hogy megismerkedjem Török Erzsivel. Ezért neveztem be a Röpülj, páva televíziós népdalversenyre, amelynek ő ült a zsűrijében. Az egyik első díjazott lettem, így ismertem meg nagy példaképemet. Az első szerelem a pályámon tehát a népdal volt, a második azonban a színház. 1977-ben elvégeztem a Színművészeti Főiskolát, és a vidéki színészek nem könnyű élete várt rám. Vonaton töltöttem a szabadidőmet, ingáztam Budapest-Szeged-Békéscsaba-Szolnok között. Végül 1980-ban felmondtam Szolnokon, ahol az egyik utolsó szerepem Kunigunda volt a Candide-ban, ami koloratúrszoprán szerep. Az énektanárnőm biztatott, hogy menjek el próbaéneklésre, amelyből aztán hét év ausztriai vendégszereplés lett zenés színházakban. De hiányzott a család, az itthoni szakma, bár nyaranta hazajártam és felléptem többek között Szentendrén a Három a kislányban, Csákányi László, majd Rátonyi Róbert Tschöll papája mellett. - Milyen volt a beilleszkedés hét év után? - Nem volt könnyű. Meg kellett küzdenem a szakmai irigységgel, mutogatni magam, hogy újra itthon vagyok, ami megalázó volt. Egyébként is színészként mindig felszínes és vidám naiva szerepeket kaptam, noha bensőmben egészen más vagyok. Végül úgy döntöttem, szabadúszó leszek, és csak az énekléssel foglalkozom. Megtaláltam azokat az embereket, akik ebben segítettek: Erdélyi Zsuzsannát, Kobzos Kiss Tamást, aki a készülő lemezen is egyszemélyes zenekarom. Szabó András előadóművészt, valamint a pasaréti ferences kórust, Déri András vezényletével. Náluk léptem fel májusban, Mária hónapjában a pasaréti templomban, és őket kértem fel a korabeli gregoriánok előadására a Szent István-lemezen. Legutóbb Törley Mária szobrászművész kiállításának megnyitóján léptem fel. Esztergomban, Mária-napra, szeptember 12-ére pedig meghívásom van a budakeszi katolikus templomba, ahol szintén a Mária-líra gyöngyszemeit éneklem. Ézsiás Erzsébet 7 Az utazó és fényképező Hopp Ferenc 80 éve halt meg a mecénásként és műgyűjtőként ismert Hopp Ferenc, és ekkor alapították a róla elnevezett Kelet-ázsiai Múzeumot az Andrássy út 103- ban. Ez eredetileg Hopp Ferenc villája volt, amelyből a végrendelete szerint lett múzeum. Hopp Ferenc (1833-1919) élete első 50 évében optikusként dolgozott, saját üzlete volt a Belvárosban. Első földkörüli útjára ötvenévesen indult, ezt még négy követte, a legutolsót 80 évesen tette meg. Műgyűjtő szenvedélye főleg Kínában és Japánban bontakozott ki a 4000 tárgy közül, amit útjai során gyűjtött. 1200 Kínából és 1800 Japánból való. Élményeit több könyvben is megírta. A július 18-ig nyitva tartó kiállításon nem csak az általa készített, 100 éves fotókat láthatjuk a világ minden tájáról - Amerikától Bolívián, Kamerunon, Sziámon, Kongón és Ausztrálián át egész Szibériáig, hanem olyan érdekes tárgyakat is, mint egy tégla a Kínai Nagy Falból, egy préselt virág a Szentföldről, egy japán kolostorból való tetőcserép az ő nevével, vagy a sztereónéző szekrény, amelyben a diapozitív képeket térhatásban lehet látni. A kiállítást nem csak fotósoknak ajánljuk, hanem mindenkinek, aki szeret utazni. Agyament Harry Új amerikai film Nem túl szerencsés cím ez egy ilyen jó filmhez. Woody Allen évek óta alkotói válsággal küzd, de most megint csinált egy filmet, amely régi fényét mutatja, az Annie Hall és a többiek korszakából. Hőse ezúttal is önmaga, ez a kicsit őrült, nagyon életképtelen figura, aki csak a maga teremtette alakok között érzi jól magát. Ezek a figurák meg is jelennek a filmben, a legváratlanabb pillanatokban, és a főhős hosszú párbeszédeket folytat velük. Harry maga is író, aki alkotói válságban szenved, és persze állandó problémái vannak a nőkkel, az érzelmi kapcsolatokkal, a szexualitással. Pszichiáterhez jár, mint minden Woody Allen-hős, sőt az egyik felesége is lélekbúvár. Végigjárja a maga emberi és művészi poklát - egyszer a szó szoros értelmében lejut a pokolba, ahol az apján kívül számos ismerőssel találkozik, sőt egy külön emeletet tartanak fenn a média képviselőinek, hogy a film végére megszülethessen az új regény terve. Vagyis az a film, amelyet Woody Allen, a művész most megcsinált, és ami valóban a legjobb műve az utóbbi évtizedben. A humora a régi, noha már táskás a szeme, ráncos a bőre, de még mindig az a csetlő-botló, New York-i értelmiségi, akinek megismertük. Ugyanazokkal a kétségekkel küzd: az élet értelme, a zsidóság kérdése, hűség és hűtlenség a szerelemben, a gyerekkor feldolgozhatatlan bűnei, saját fiához való kapcsolata, alkohol, tabletták és pénzért vett gyönyör. Most viszont minden a helyére kerül, egységes egészet alkot egy nagyformátumú alkotásban. És ezért mindent megbocsátunk neki: az utóbbi évek zűrjeit, válásait, csalásait és botrányait. Mert csak a mű számít - ahogy agyament Harry is levonja a konklúziót, és ezt a művet most Woody Allen letette az asztalra. A Savaria University Press gondozásában megjelent mű hazai, de egyszersmind nemzetközi viszonylatban is újszerűen mutatja be a középkori és az újkori magánjogtörténetet. A szerzők, Hamza Gábor és Földi András, az ELTE Római jogi tanszékének nemzetközileg is ismert professzorai, már hosszú évek óta kutatják elmélyülten a római jog továbbélését a legtöbb európai és számos Európán kívüli államban. Többéves intenzív kutatómunkájuk eredményeit már eddig is számos - magyar és idegen nyelveken megjelent - cikkben publikálták, jelen kötetükben pedig összefoglaló jelleggel mutatják be az időben és térben egyaránt rendkívül széles spektrumú és szerteágazó anyagot. A könyv időbeli kereteit a még a nyugatrómai birodalom bukása előtt alapított vizigót királyság, másfelől a Szovjetunió megszűnésével létrejött utódállamok jelzik, földrajzilag pedig az áttekintés az európai államok majdnem teljes körén túl kiterjed az amerikai, az afrikai és az ázsiai kontinens számos államára. A szerzők érdeklődésének középpontjában az áll, hogyan élt tovább a római jog, ill. a római jogi hagyomány az egyes államok jogrendszerében, hogyan befolyásolta ez a tradíció a magánjog és a jogtudomány fejlődését a különböző országokban, ill. a különböző történelmi korszakokban. Az anyag bemutatása döntően a külső magánjogtörténetet fogja át, de kiterjed a tudománytörténet legfontosabb fejlődési fázisainak elemzésére is. A mű újszerűsége döntően abban rejlik, hogy a szerzők mesterien tömör, világos formában olyan mennyiségű és minőségű információt közölnek, amelyet a tekintélyes, a világviszonylatban is mértékadónak számító nagy kézikönyvek, enciklopédiák sokaságában kutatva sem lehetne megtalálni. A szerzők ugyanis művüket nem lexikonok és kézikönyvek alapján, hanem a legtöbb esetben az adott országra ill. korszakra vonatkozó legautentikusabb modern monográfiák és folyóiratcikkek tüzetes áttanulmányozása alapján készítették el. E hatalmas anyaggyűjtő munka elvégzését részben széles körű nyelvtudásuk, részben pedig az a tény tette lehetővé, hogy az anyaggyűjtést a leggazdagabb európai és amerikai jogi szakkönyvtárakban végezték. Az első részben a szerzők a koraközépkori germán királyságok jogfejlődését tekintik át. Szemléletes képet kap az olvasó a A szigót, a burgund és az osztrogót királyságban továbbélő római jogi hagyományról, amely jelentős hatást gyakorolt a Frank Birodalom, valamint az ibériai államok jogfejlődésére is. A második rész a középkor VI. századot követő korszakait mutatja be. Itt foglalkoznak a szerzők a ius commune máig sem egyértelműen tisztázott fogalmának sokat vitatott kérdésével. Megállapításuk szerint a XIV. században Itáliában alakult ki a továbbélő római jog, a kánonjog és a longobárd hűbérjog anyagából az a közös jog, amely nemcsak az itáliai államokban, hanem Európa legtöbb más államában is kisegítő vagy elsődleges jelleggel elfogadást nyert. Ezt az Európa nagy részén érvényesülő, ilyen értelemben közös európai jognak is nevezhető matériát oktatták Portugáliától Lengyelországig, vagy Angliától Szicíliáig a közép- és koraújkorban az európai egyetemeken, és a ius commune maradt a hatályos magánjog Franciaországban az 1804-es Code civil, az osztrák örökös tartományokban az 1811 -es osztrák, Itáliában az 1865-ös olasz, Spanyolországban az 1889-es spanyol, Németországban pedig az 1896-os német birodalmi ptk. hatályba lépéséig. A harmadik részben az újkori európai magánjogtörténetről adnak áttekintést, míg a negyedik részben foglalkoznak a szerzők a római jognak és a római jogon alapuló európai jogrendszernek az Európán kívüli államok jogfejlődésére gyakorolt hatásával. Hamza Gábor és Földi András munkája azzal, hogy eredeti szintézisben, döntően a római jog továbbélésének szempontjából foglalja össze a középkori és újkori magánjogtörténetet, nagy szolgálatot tesz a jogászi műveltség gazdagítása érdekében. De nem kisebb jelentőségű az a tény sem, hogy a könyv a gyakorló jogász számára is közvetlen, gyakorlati hasznossággal rendelkezik, amennyiben egyfajta lexikonként is használható, jellegénél fogva elsődleges segítséget nyújt a világ ma létező jogrendszereinek megismeréséhez. Könyvajánló Hamza Gábor - Földi András: Az európai magánjog fejlődésének főbb útjai Zsámbéki Szombatok Június végétől augusztus 10-ig egymást érik a zenei és színházi programok szombatonként Zsámbékon, a romtemplomnál. Ezek közül kiemelkedik a Határokon túli és hazai színjátszók Vili. fesztiválja július 23-25. között, amelyen részt vesz többek között az Újvidéki Színház, a Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola, a Füleki Zsákszínház, a Losonci Színkör, a Sepsiszentgyörgyi Diákszínpad, a Kovásznai Körösi Csoma Diákszínpad. Volt nemzetközi színházi találkozó egy témára: Shakespeare Szentivánéji álom című darabját láthattuk több külföldi és magyar színház előadásában. Minket, magyarokat a Bárka Színház produkciója képviselt. Itt voltak - idén először - a fiatal egyházzenészek és a templomi szkólák énekesei, akik tanfolyamon vettek részt. Fotókiállítás mutatja be a Zsámbék életében új szerepet vállaló premontrei rendet, amely iskolájában magára vállalja a nehéz körülmények között élő gyerekek tanítását. A Régi zsámbéki fotók gyűjteménye a falu múltja mellett Zombori Imrére is emlékezik, aki könyvtárosként nem hagyta eltűnni ezeket a képeket. Lesz program a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt. A Hairt a debreceni Musical Színház adja elő július 25-én, a Svejket a Temesvári Csiky Gergely Színház július 31 -én, és készül a Zsámbéki Nyári Színház saját bemutatója a Bukaresti Nemzeti Színház közreműködésével. Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című darabja Beatrice Bleont rendezésében, augusztus 6-án.